← Magyarország

Gfv.30291/2021/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Meghatározottnak minősül a devizaalapú kölcsönszerződésben a kölcsön összege, ha a szerződés a forintösszeg feltüntetése mellett a folyósítandó kölcsönösszeg devizában történő megállapításához tartalmazza az átszámításra irányadó időpontot és a vonatkozó árfolyamot. Meghatározottá teszi a törlesztőrészleteket, ha azok a szerződés rendelkezései alapján kiszámíthatók. Nem vizsgálható érdemben a felülvizsgálati eljárásban az árfolyamkockázat mibenlétét és viselését szabályozó szerződéses feltétel átláthatósága, ha a felülvizsgálati kérelem nem hivatkozik kell tartalommal az adott kikötés tisztességtelenségére. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VI.30.291/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró Az I. rendű felperes: felperes1 A II. rendű felperes: felperes2 A felperesek képviselője: dr. Szepesházi Péter ügyvéd cím1 Az I. rendű alperes: alperes1 A II. rendű alperes: alperes2 A III. rendű alperes: alperes3 Az alperesek képviselője: Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda cím2 A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 2 A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.053/2020/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Gyulai Törvényszék, 15.P.20.067/2019/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű és a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű alpereseknek személyenként 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy az I. rendű és a II. rendű felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 841.700 (nyolcszáznegyvenegyezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű és a II. rendű felperes mint adósok és zálogkötelezettek
  4. szeptember
  5. napján közjegyzői okiratba foglalt ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitelszerződést kötöttek a II. rendű és a III. rendű alperessel. A II. rendű és a III. rendű alperes a szerződésben vállalták, hogy 4.670.000 forint kölcsönt nyújtanak a felperesek részére, amelyet svájci frankban (CHF) tartanak nyilván. Kikötötték a felek, hogy a kölcsönösszeg devizában történő megállapítása és nyilvántartása a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon történik, amelyről az alperesek az adósokat a folyósítási értesítő megküldésével tájékoztatják. Tartalmazta a szerződés az induló teljes hiteldíjmutató (a közjegyzői okirat aláírásakor 4,33 %), az ügyleti kamat (évi 3,95 %), a kezelési költség (2,04 %) mértékét, a kölcsön futamidejét (300 hónap), a törlesztés kezdő időpontját és lejáratát (
  6. október 4./
  7. szeptember 30.). Az adósok egyetemleges kötelezettséget vállaltak arra, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön összegét, az esetleges árfolyamváltozások figyelembevételével annak forintellenértékét és járulékait a szerződésben Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 3 foglaltak szerint megfizetik az alpereseknek. A szerződés aláírásának napján – az alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembevételével – a törlesztőrészlet összege 97,86 CHF, azaz 15 380 forint. Az egyes fizetendő törlesztőrészletek forintösszegének meghatározása a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alkalmazásával történik. A hitelezők egyúttal a futamidő első ötvenhárom hónapjára haladékot biztosítottak a tőketörlesztésre, a türelmi idő alatt az adósok csak a hiteldíjat voltak kötelesek megfizetni, a futamidő hátralévő részére egyenletes törlesztésben állapodtak meg minden hónap
  8. napjáig esedékesen. [2] Megállapodtak a felek, hogy a mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében annak közokirati tanúsításaként a banki számlák és vonatkozó bizonylatok alapján készített közjegyzői tanúsítványt fogadják el. Az adósok alávetették magukat annak, hogy a fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is a hitelezők felkérésére közjegyző tanúsítsa. [3] A szerződés záró rendelkezései tartalmazták még az adósok nyilatkozatát, miszerint tudomásul vették, hogy a forint/deviza árfolyam piaci mozgásából adódóan felmerül a veszteség kockázata, a szerződés futamideje alatt a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott deviza árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Az adósok kijelentették azt is, hogy a szerződés aláírását megelőzően a hitelező általános üzletszabályzatát, a devizában nyilvántartott lakáscélú és jelzálog típusú hitelekről szóló üzletszabályzatot kézhez kapták, az abban foglaltakat megismerték, megértették és magukra nézve kötelezőnek elfogadják. [4] A szerződés aláírását megelőzően,
  9. augusztus
  10. napján a felperesek kockázatfeltáró nyilatkozatot írtak alá, amelyben tudomásul vették, hogy a forintban igényelt és devizában nyilvántartott kölcsön összegét forintban folyósítják részükre és a kölcsön törlesztése is forintban történik. Az egyes törlesztőrészletek forint összege a II. rendű alperes által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján kerül meghatározásra. A felperesek kijelentették, tudomással bírnak arról, hogy a szerződésben rögzített deviza árfolyam napról-napra változik, CHF esetében pedig bármilyen irányban és mértékben, ezért az esedékesség napján fizetendő törlesztőrészlet forint összege előre nem megállapítható. Aláírásukkal igazoltan elfogadták azt is, hogy ha a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentősen is emelkedhet, az ennek fedezetéül szolgáló összeget a lakossági folyószámlán biztosítaniuk kell. Mindezek ismeretében kérték a kölcsön folyósítását azzal, hogy az árfolyamváltozásból eredő kockázatot megértették, azt viselik. [5] A II. és III. rendű alperesek
  11. augusztus
  12. napján közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatukkal a kölcsönszerződést felmondták, majd
  13. november
  14. napján a felperesekkel szemben fennálló követelésüket annak biztosítékaival együtt az I. rendű alperesre engedményezték. A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 4 [6] A felperesek keresetükben elsődlegesen a fenti kölcsönszerződés létre nem jöttének, másodlagosan semmisségének megállapítását kérték a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
  15. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
  16. §

(1)bekezdés a), b),
  1. d)és
  2. e)pontjai, illetve az ügyletből eredő árfolyamkockázat feltárása hiányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 200. §
(2)bekezdése, az rHpt.
  1. §-a, az rPtk.
  2. §-a, 209/A. §-a alapján. Utaltak arra, a
  3. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 tv.)
  4. §
(2)bekezdése nem alkalmazható, az árfolyamrés alkalmazása az rHpt. 213. §
(1)bekezdés alapján semmis. Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként kérték annak ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását és az I. rendű alperes kötelezését 8.417.065 forint túlfizetés megfizetésére. Kérték annak megállapítását is, hogy a kölcsönszerződés III. pontja tisztességtelen a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. j)pontjai alapján. [7] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és másodfokú bíróság határozata [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [9] A felperek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [10] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az rPtk. 205. §
(2)bekezdése és 523. §
(1)bekezdése alapján a kölcsönszerződés létrejöttéhez a feleknek elegendő a hitelező által folyósítandó kölcsön összegében és az adós visszafizetési kötelezettségében megállapodniuk. A perbeli szerződés e követelménynek megfelelt, e tartalmi elemek hiányaira a felperesek a szerződés érvénytelensége körében hivatkoztak, az ítélőtábla az ezt érintő álláspontját a másodlagos keresetet érintő fellebbezés elbírálása körében fejtette ki. [11] Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a szerződés nem tartalmaz burkolt befektetési elemeket, ezért alaptalan a felperesek azon érvelése, hogy a szerződés emiatt nem jött volna létre. A befektetési szolgáltatásra irányuló szerződéseket szabályozó
  1. évi CXXXVIII. törvény
  2. §-a taxatíve felsorolja a befektetési szolgáltatásnak minősülő tevékenységeket, melyek lényege, hogy a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket. A perbeli szerződésben ilyen szolgáltatás nyújtására az alperesek nem vállaltak kötelezettséget, nincs a szerződésnek erre vonatkozó sem kifejezett, sem burkolt rendelkezése. Önmagában a szerződés deviza alapúsága nem jelenti azt, hogy az ügylet befektetési elemeket tartalmaz, ebből következően a felperesek nem válhattak annak passzív alanyává. Ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen kifejtette, a peres felek egymás közötti jogviszonya szempontjából közömbös, hogy az alperesek milyen forrásból teremtették elő a felperesek részére nyújtott kölcsönt, továbbá, hogy amögött volt-e tényleges devizaforrás. Mindez nem érinti a felperesek fizetési kötelezettségét, ahogyan a szerződés létrejötte és érvényessége szempontjából is közömbös, és nem tekinthető hibrid pénzügyi terméknek sem. Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 5 [12] Alaptalannak találta a bíróság a felperesek hivatkozását arra is, hogy az üzletszabályzat és a hirdetmények nem váltak a szerződés részévé, mert a szerződés nem tartalmaz kereszthivatkozásokat azok tartalmára, illetve lényeges szerződési feltételeket nem az egyedi szerződés tartalmaz. A kölcsönszerződés V.
  3. pontja rögzítette, hogy a szerződésre – egyebek mellett – az üzletszabályzat és a hirdetmény rendelkezései az irányadók, azokat a felperesek megismerték, megkapták, magukra nézve kötelezőnek elfogadták, ezt aláírásukkal igazolták, ezáltal azok az egyedi szerződés részévé váltak. Az egyedi szerződés tartalmazta a szerződés létrejötte szempontjából lényeges tartalmi elemeket, ugyanakkor nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a szerződés egyes lényeges feltételei az üzletszabályzatban vagy a hirdetményben kerüljenek rögzítésre. Kereszthivatkozásokra nem volt szükség, miután az egyedi szerződés és az üzletszabályzat együttesen alkotják a szerződés tartalmát. [13] A felperesek alaptalanul hivatkoztak a perbeli szerződés semmisségére az rHpt.
  4. §
(1)bekezdésében rögzített tartalmi elemek hiánya miatt is. A felek között devizában nyilvántartott kölcsönszerződés jött létre, amelynek lényege a kirovó és a lerovó pénznem eltérése, azaz hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a kölcsön folyósítására és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. A szerződéskötés időpontjában a deviza alapú kölcsön-, illetve lízingszerződések széles körben elterjedtek voltak, azok lényege, működési mechanizmusa ismert volt, amiből nemcsak az következett, hogy a konstrukciót a nemzeti jog nem ítélte jogszabályba, vagy jóerkölcsbe ütközőnek, uzsorásnak, de a felperesek nem hivatkozhattak megalapozottan arra sem, hogy a deviza alapú kölcsön fogalmával nem voltak tisztában. A kölcsön tárgya a szerződésben meghatározásra került: a perbeli kölcsön devizában került nyilvántartásra, azt az alperesek forintban folyósították, a kölcsön összegének devizában való megállapítása és nyilvántartása a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon történt, arról a felperesek a folyósítási értesítő útján tájékozódhattak. Ez a meghatározás megfelel egyebekben a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli törvény) 60. §
(1)bekezdésében foglalt követelményeknek, emellett kielégíti az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C126/
  1. számú ítéletében írtakat, miután érthető és világos módon került megjelölésre a kirovó pénznemként devizában kifejezett és a lerovó pénznemben meghatározott kölcsönösszeg [rHpt.
  2. §
(1)bekezdés a) pont]. [14] Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a törlesztőrészletek összegét a hitelező havonta az eladási árfolyam, a hirdetményben közzétett kamatláb és a még hátralevő futamidő alapján kellett megállapítsa a szerződés értelmében. A kölcsön lejáratát, futamidejét, a törlesztőrészletek számát, összegét, esedékességét a kölcsönszerződés III.
  1. és III.
  2. pontjai tartalmazták. A deviza alapú konstrukcióból következően a forint árfolyamának változásával a törlesztőrészletek forintösszege a szerződésben a teljes futamidőre nem volt meghatározható. A tőke törlesztésére a futamidő első 53 hónapjára biztosított türelmi idő tekintetében az üzletszabályzat volt az, ami a 6/
  3. PJE határozat III.
  4. pontjával és az 1/
  5. PJE határozatban foglaltakkal összhangban meghatározta a türelmi időt követő törlesztőrészletek összegét. Emellett a szerződés rögzítette a felek megállapodását a törlesztőrészletek meghatározásáról a türelmi idő lejártát követően, és hogy az új törlesztőrészletek összegét a hitelező évente írásban közli az adósokkal. Hangsúlyozta az ítélet a szerződéses konstrukció és a 6/
  6. PJE határozat alapján, hogy a törlesztőrészletek tételes meghatározása a szerződés tartalmával szemben nem volt elvárás, elegendő volt azok kiszámíthatóvá tétele. A türelmi idő kikötéséből következően nem volt előre meghatározható az sem, hogy a türelmi idő leteltét követően az addig teljesített részletek elszámolásának Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 6 eredményeként mekkora a felperesek CHF-ben nyilvántartott tartozása, ennek hiányában a további törlesztőrészletek sem. Mindez nem érintette a törlesztések összegének kiszámíthatóságát az árfolyamváltozás adatainak figyelembevételével, miáltal a szerződés érvénytelensége az rHpt.
  7. §
(1)bekezdés e) pontja alapján sem volt megállapítható. [15] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a szerződés rögzítette az éves százalékban kifejezett THM-t a szerződéskötés napjára vonatkozóan, melynek változásait a pénzintézet a hirdetményben teszi közzé, ezért a szerződés megfelel az rHpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontjában írtaknak is. A felperesek további hivatkozásával szemben, ami azon alapult, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen, ezért a THM meghatározása során nem vehető figyelembe, kiemelte az ítélet a THM feltüntetésének célját, az egyes pénzügyi szolgáltatók ajánlatainak összehasonlíthatóságát, amiből következően a THM hibás adata nem a szerződés semmisségét, hanem akarati hiba miatt [rPtk. 210. §
(1),
(4)bekezdés] a megtámadhatóságát alapozhatta volna meg. [16] Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperesek hivatkozását a folyósítási és törlesztési árfolyamok tisztességtelenségét illetően is. Rögzítette, hogy a DH1 tv. és a
  1. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) kiküszöbölte a különnemű devizaárfolyamokat lehetővé tevő általános szerződési feltételeket, így azok vitatására az utóbb indított perben már nem kerülhet sor (1/
  2. PJE. határozat III.
  3. c. pont). Megjegyezte egyúttal, hogy a C118/
  4. döntés tartalma eltér a DH1 tv.
  5. §
(2)bekezdésében foglaltaktól, emiatt nem alkalmas a felperesek vonatkozó kereseti kérelmének alátámasztására. A deviza alapú szerződés lényegéből következik, hogy az árfolyamváltozás hatásai az adósnál jelentkeznek (6/
  1. PJE. határozat
  2. pont): a felek közti szerződés e körben támadott feltétele az árfolyamváltozásból eredő kockázat felperesek általi vállalását jelenti, tisztességtelensége egyedül akkor állapítható meg, ha – a szerződés egyéb rendelkezéseit is figyelembe véve – nem világos, nem érthető. A 2/
  3. PJE jogegységi határozatban adott szempontrendszer, az rHpt.
  4. §
(6)és (7 bekezdései, a 6/
  1. PJE határozat és az EUB C-51/17., C-186/16., C227/
  2. számú ítéleteiben foglaltak együttes alkalmazásával megállapította a másodfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a szerződés és a megkötését egy hónappal megelőzően aláírt külön kockázatfeltáró nyilatkozat kellően egyértelmű és világos tartalommal biztosította a felperesek tájékoztatását az árfolyamkockázattal összefüggésben: az alapján egy általánosan tájékozott, körültekintő és figyelmes fogyasztó számára nyilvánvaló kellett legyen, hogy a futamidő alatt bekövetkezhet a forint súlyos leértékelődése, ami előre nem látható és előre nem kiszámítható többletfizetési kötelezettségeket eredményezhet a számára. Az adósok részéről
  3. augusztus 15-én megismert kockázatfeltáró nyilatkozat tényéből következően a szerződés aláírásának időpontjáig kellő idő állt rendelkezésükre, hogy a nyilatkozatot áttanulmányozzák, értelmezzék, amennyiben szükséges, további felvilágosítást kérjenek. [17] Kitért az ítélet arra is, hogy szükségtelensége folytán helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a felperesek bizonyítási indítványára a treasury osztály munkatársának tanúkénti meghallgatását. Kiemelte, hogy az alperesek szakértelme és pénzügyi ismeretei nem tették lehetővé számukra, hogy az árfolyamváltozás jövőbeni mértékét akár hozzávetőlegesen is kalkulálják. Mindehhez a menekülő deviza, a kamatparitás fogalmának ismerete sem volt elégséges; e pénzügyi fogalmakról sem kellett tájékoztatást adniuk. Abban az esetben, ha az alpereseknek tudomásuk lett volna arról, hogy jelentős mértékű, a fogyasztókra kedvezőtlen irányú árfolyammódosulás várható és azt nem közölték az adósokkal, úgy az a szerződés tévedés jogcímén történő megtámadására adhatott volna alapot (rPtk.
  4. §). Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 7 [18] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokaival abban a körben is, hogy a kölcsönszerződés III. pontjának ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezése nem ütközik a Kormányrendelet
  5. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. j)pontjaiba, nem tekinthető tisztességtelennek. Rögzítette, hogy a fellebbezés újonnan előadott hivatkozása a fogyasztó jogérvényesítési lehetőségének korlátozására, a Kormányrendelet 1. §
(1)bekezdés
  1. i)pontja szerinti érvénytelenségre meg nem engedett keresetváltoztatás volt, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 247. §-ába ütközött. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a szerződés tisztességtelensége a szerződéskötéskor hatályos rPp. szabályaitól eltérő jogszabályi környezetben, így a végrehajtási pereknek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényben (a továbbiakban: Pp.) adott szabályaira tekintettel sem volt megállapítható. Kifejtette a fogyasztói irányelv Mellékletének 1. pont
  2. m)és
  3. q)alpontja, a C34/18. számú döntéshozatali eljárás értelmezésével, hogy a vizsgált szerződéses rendelkezés nem biztosít az alperesek részére jogosultságot ahhoz, hogy kizárólagosan és egyoldalúan értelmezzék a szerződéses rendelkezéseket, és nem vezet a bizonyítási teher megfordításához sem, miáltal a kikötés sem a Kormányrendelet 1. §
(1)bekezdés a), sem b) pontjával nem ellentétes. A kikötés egyebekben nem befolyásolja a kölcsönszerződésből eredő követelés kapcsán a végrehajtási záradék kiállításának feltételeit, nem érinti a szerződő felek igényérvényesítési, illetőleg védekezési lehetőségeit sem. [19] Kitért végül az ítélet arra is, hogy az ítélőtábla alaptalannak ítélte a felperesek tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét. Az egyébként befejezett EUB C-511/
  1. számú eljárásban az EUB állást foglalt a keresettel nem támadott szerződési feltételek érvénytelenségének hivatalbóli vizsgálatáról. A C-609/
  2. számú ügyben a kérelem
  3. pontja a rögzített törlesztésekre, a C-268/
  4. számú eljárás a szerződésmódosításra vonatkozik, a jogvitát egyik sem érinti. Az árfolyamrésre vonatkozó feltételek érvénytelensége sem tette indokolttá a DH-törvények szabályozása mellett az Alkotmánybíróság V/732-1/
  5. számú eljárása befejezésének bevárását. A felperesek felülvizsgálati kérelme és az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme [20] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezést, és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérték. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a perbeli kölcsönszerződés létre nem jöttének, harmadlagosan érvénytelenségének megállapítását és hatályossá nyilvánításával az I. rendű alperes kötelezését kérték 8.417.065 Ft túlfizetés visszafizetésében. Negyedlegesen a kölcsönszerződés III. pontjában foglalt rendelkezés tisztességtelenségének megállapítását kérték. [21] Kezdeményezték a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését az EUB előtt C-932/19., illetve C-609/
  6. számon indult előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig. [22] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet rPtk.
  7. §
(1)és
(2)bekezdésébe, 209. §
(3)bekezdésébe, az rHpt. 213. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. e)pontjaiba, 203. §
(5)és
(6)Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 8 bekezdésébe, a Kormányrendelet 1. §
(1)bekezdésének j) pontjába ütközően jogszabálysértő, nem felel meg az EUB C-186/16., C-42/15., C-448/
  1. számú ítéleteinek sem. [23] Előadták, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem tárták fel az elsődleges kereset vizsgálata körében a szerződés valódi tartalmát, nem vizsgálták, hogy mit takar a devizában nyilvántartott kölcsön, húzódik-e mögötte befektetési ügylet, és mulasztottak a vonatkozó bizonyítási indítványok, kiemelten a treasury osztály alkalmazottja tanúkénti meghallgatásának mellőzésével is. Álláspontjuk szerint amennyiben bizonyítást nyer, hogy a perbeli szerződés befektetéssel vegyes kölcsönjogviszony, úgy felmerülhet a szerződésre vonatkozó jogszabályok alapján, illetve a szerződéses akarat körében a jogügylet tilos jellege, ebből következő érvénytelensége vagy létre nem jötte. [24] Rámutattak, hogy a szerződés lényeges elemeire vonatkozó állításuk miatt az üzletszabályzat, a hirdetmény kikötéseinek a szerződés részévé válásával összefüggésben nem az rPtk. 205/B. §-a, hanem a
  2. §
(2)bekezdése volt irányadó az ügyben ahhoz, hogy megállapítható legyen a felek egyedi megállapodása lényeges elemekre kiterjedően. Mind a Számviteli tv.-re, mind az üzletszabályzatban adott képletre nézve hiányosnak találták a jogerős ítélet indokolását. [25] A szerződés lényeges elemeinek meghatározását, az rHpt. 213. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. e)pontjait illetően kiemelték, hogy a felek szerződése nem rögzíti az alperes által vállalt kölcsön deviza összegét, sem a fogyasztók visszafizetési kötelezettségét. A szerződésnek nincsenek ilyen pontjai, illetve több kikötés együttes értelmezésével csupán kikövetkeztethető a felek kötelezettsége, de úgy, hogy a későbbi paraméterek meghatározása az alperes egyoldalú hatalmasságába tartozik. Egyebekben az üzletszabályzat sem határozta meg a törlesztőrészletet. Hangsúlyozták, hogy minden olyan képletben, vagy kikötésben, amely alkalmas lehet a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározására, a feleknek egyedileg kell megállapodniuk, vagy a C-42/15. számú EUB ítéletben írtak szerint minderre kereszthivatkozásként kell utalni a szerződésben. A kölcsönösszeg meghatározottsága tekintetében utaltak a C-126/17. számú döntésre, amelynek álláspontjuk szerint a perbeli szerződés nem felel meg. [26] Sérelmezték, hogy az ügyben eljárt bíróságok tévesen és iratellenesen emelték ki a felperesek kellő tudomását a kölcsön összes terhéről. Állították ezzel szemben, hogy a felek közti szerződés az rHpt. 213. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. e)pontjainak nem felel meg, ezért érvénytelen. A kölcsönösszeg nem kellően meghatározott, a törlesztőrészletek az ötvenharmadik hónapot követően kiszámítható módon sincsenek meghatározva, a szerződéskötéskor a felperesek kötelezettsége így nem volt tudható. Az rHpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja egyebekben a törlesztőrészletek összegének meghatározásával a közösségi normáknál is szigorúbb előírás. Az rHpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontját illetően fenntartották, hogy a szerződésben írt THM – a szerződés árfolyamrésre vonatkozó kikötése és annak a DH1 tv. 3. §
(1)bekezdése szerint fennálló tisztességtelensége miatt – eleve nem tekinthető helytállónak. Hangsúlyozták, hogy az rHpt. adott rendelkezésének az EUB joggyakorlata értelmében is egyedül a valóságnak megfelelő THM feltüntetése felel meg. [27] Az árfolyamrés kikötését tekintve arra mutattak rá, hogy közvetlenül valóban nem volt tárgya a pernek, tisztességtelenségének jogkövetkezményét a DH1 tv. 3. §
(2)bekezdés Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 9 rendezte, mégis felmerül, hogy a bíróság a fogyasztó érdeke ellenére, illetve a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) és az EUMSZ 169., 267. cikkének sérelmével is köteles-e alkalmazni a hivatkozott szabályt. Utaltak az rPtk. 239. §
(2)bekezdésére, az EUB előtt C-932/
  1. számon indult előzetes döntéshozatali eljárásra. Amennyiben a DH1 tv.
  2. §
(2)bekezdése ellentétes a fogyasztói irányelv 6. cikk
(1)bekezdésével, úgy a nemzeti jognak e rendelkezését a bíróságnak hivatalból figyelmen kívül kell hagynia, és amennyiben a fogyasztó nem mond le az irányelv adta védelemről, úgy a vételi és eladási árfolyamok kiesése a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi. [28] Az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége kapcsán állították, hogy a jogerős ítélet iratellenesen, az rHpt. 203. §
(5)és
(6)bekezdésébe ütközően, egyben az EUB C-186/
  1. számú ítéletének téves értelmezésével rögzítette a pénzügyi szolgáltató abban kimerülő kötelezettségét, hogy a szerződés kockázatos lehetőségét közölje. Mindez egyúttal életszerűtlen a professzionális pénzügyi vállalkozás szakértelmét, ismereteit tekintve, ami mindenképpen tisztességtelen a vonatkozó ismeretekkel nem rendelkező fogyasztóval szemben. A Győri Ítélőtábla jogerős ítéletére, a Bankszövetség
  2. január 26-i tájékoztatójára, a Szegedi Törvényszék 2.Pf.20.184/2020/
  3. számú jogerős ítéletére és a Ráckevei Járásbíróság 20.P.20.357/2018/
  4. számú ítéletére hivatkozással hangsúlyozták, hogy nem elegendő a kockázatfeltárás során csupán annak szerepeltetése, hogy a törlesztőrészletek adott esetben „jelentősen” vagy „bármilyen mértékben” emelkedhetnek, a kellő tájékoztatás fogalma megköveteli annak rögzítését is, hogy a jelentős mérték a valóságban azt is jelentheti, hogy a fogyasztó teljes anyagi helyzete komoly veszélybe kerülhet. Ez a fajta kockázat egyebekben nem tartozik az általános hitelkockázatok közé, amelyet az átlagfogyasztónak saját érdekkörében kell mérlegelni (például: betegség, munkahely elvesztése). A fogyasztó életkörülményeit és beláthatóságát meghaladó kockázatra külön fel kell hívni a fogyasztó figyelmét. A kockázat akár jelentős jellege tekintetében annak valós tartalmával, különálló magyarázat hiányában az átlagfogyasztó nem lehet tisztában. Megjegyezték, hogy a szóban adott tájékoztatás terjedelmére sem a felperesek, sem a közreműködő meghallgatására nem került sor. A C-609/
  5. számú előzetes döntéshozatali eljárástól a tájékoztatás fogalmi körének kibővítése várható. [29] A ténytanúsítványra vonatkozó kikötés tisztességtelensége kapcsán fenntartották a perben korábban tett előadásukat, egyúttal hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.866/2019/6/II. számú ítéletének indokaira. Állították, hogy a vizsgált szerződéses feltétel tisztességtelenségének elbírálása során a jogerős ítélet sérti a Kormányrendelet
  6. §
(1)bekezdés j) pontját, az rPtk. 209. §
(3)bekezdését. [30] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítására, érdemben a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Kifejtették, hogy a felülvizsgálati kérelem több hivatkozása tekintetében nem tartalmazza a megfelelő jogszabálysértés megjelölését, egyebekben egyetértettek a jogerős ítélet indokaival. [31] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban
  1. február 2-án tartott tárgyaláson a felülvizsgálati eljárást a Kúria Gfv.VII.30.268/2020/
  2. számú végzésével kezdeményezett jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette. Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 10 A Kúria döntése és annak jogi indokai [32] A Kúria elsőként azt rögzíti, hogy az EUB előtt C-609/
  3. számon kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás
  4. június 10-én, a C-932/
  5. számon indult eljárás pedig a felülvizsgálati kérelem benyújtását követően,
  6. szeptember 2-án befejeződött, amivel megszűnt a felülvizsgálati eljárás felfüggesztésének lehetősége a megjelölt előzetes döntéshozatali eljárások okán és szükségtelenné vált a felperesek vonatkozó kérelmének érdemi elbírálása [rPp.
  7. §
(2)bekezdés, 3/
  1. (XI. 14.) PK-KK vélemény]. [33] A felülvizsgálati ellenkérelemre tekintettel leszögezi továbbá, hogy nem volt eljárásjogi akadálya az ügyben a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának. Az alperesek hivatkozásával ellentétben az rPp.
  2. §
(1)és
(2)bekezdéseiből következő elvárás – miként azt az 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény is tartalmazza –, kiemelten az, hogy a több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek az előterjesztésére szabott törvényes határidőn belül valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, idetartozóan egyebek mellett a jogszabálysértés előadásával és azzal összhangban a megsértett konkrét jogszabályhely megjelölésével, egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelem egy vagy több – de nem valamennyi – megjelölt jogszabálysértés tekintetében hiányos, és nem teljesíti az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, mindez a felülvizsgálati kérelmet egészében nem, hanem csupán a tartalmilag fogyatékos részében teszi érdemi vizsgálatra alkalmatlanná. [34] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
  2. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [35] Előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkérdések döntő többségében a Kúria – az alábbiakban részletezettek szerint – már állást foglalt: kialakult ítélkezési gyakorlatát jelen ügyben is irányadónak tekinti. [36] A Kúria a devizaalapú kölcsönszerződések érvényességét a kölcsön összege és a törlesztőrészletek meghatározottsága szempontjából már több jogegységi határozatában vizsgálta: iránymutatást adott a 6/
  1. PJE jogegységi határozaton túl az 1/
  2. PJE jogegységi határozatban is. Utóbbi jogegységi határozat volt az egyben, amely a bírói gyakorlatban a türelmi idő megítélésében korábban mutatkozó eltérést és bizonytalanságot megszüntette. [37] A devizaalapú kölcsön lényegéből, vagyis abból következően, hogy az adós tartozása devizában keletkezik és így kerül megállapításra, a kölcsön folyósítása és törlesztése pedig egyaránt forintban történik, az adós forintban teljesítendő fizetési kötelezettsége a forint erősödésétől, gyengülésétől függ. A devizaalapú kölcsönszerződés jellege – a kirovó és a lerovó pénznem eltérése és ebből adódó lényege – nem zárja ki ugyanakkor a törlesztés összegének meghatározottságát a szerződéskötés időpontjában. A devizaalapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül a kirovó pénznemben meghatározott összegben. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 11 ugyanakkor szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/
  3. PJE III/
  4. indokolás). [38] A felek szerződésében alkalmazott devizakonstrukcióban a szerződés a folyósítani vállalt kölcsön forintösszegben való feltüntetése mellett a folyósítandó kölcsönösszeg devizában történő megállapításához egyértelműen meghatározta az átszámításra irányadó időpontot (folyósítás napja) és a vonatkozó árfolyamot (II. rendű alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyam) az I.
  5. pontban, miáltal maradéktalanul teljesült az rHpt.
  6. §
(1)bekezdés a) pontjában megfogalmazott követelmény, ahogyan azt a Kúria az 1/
  1. PJE jogegységi határozatban már értelmezte. Az rHpt.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjában írt elvárás teljesüléséhez egyebekben nem is lenne érvényességi kelléke a szerződésnek a kirovó pénznem megjelölésén túlmenően – akár naptárszerű megjelöléssel, akár más, egyértelmű meghatározással (pl. a folyósítást megelőző napon) – az irányadó átszámítási időpont megjelölése, ez utóbbi ugyanis – a felek eltérő rendelkezésének hiányában – ipso iure a folyósítás napjában rögzülne az rPtk. 231. §
(2)bekezdésében írtak szerint. Megfelel a devizaalapú kölcsönszerződés az rHpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontjában írtaknak, ha rögzíti a törlesztőrészletek számát, azok pontos száma, vagy a futamidő és a törlesztés gyakorisága megadásával, meghatározza a törlesztőrészletek összegét a számítás módja és az ehhez szükséges adatok egyértelmű megadásával, továbbá tartalmazza a törlesztési időpontokat, vagyis az egyes törlesztőrészletek esedékességét, akár annak naptárszerű megjelölésével, akár annak más, egyértelmű meghatározásával (pl. míg az első törlesztő részlet a folyósítást követő napon esedékes, addig a további törlesztőrészletek havonta, az első törlesztés napjának megfelelő naptári napon esedékesek; kiszámítható a törlesztőrészletek esedékessége akkor is, ha a szerződés azt tartalmazza, hogy az adós minden hónap
  1. munkanapján köteles teljesíteni). Nem érvényességi kelléke a szerződésnek, hogy tételesen tartalmazza a törlesztőrészletek összegét akár a kirovó, akár a lerovó pénznemben, mint ahogy az sem, hogy dátumszerűen rögzítse az irányadó átszámítási időpontot. Kiszámíthatónak minősül a törlesztőrészletek összege, ha az az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában pontosan meghatározható. Az előzőekben ismertetett elvárás teljesül a perbeli kölcsönszerződés alapján mind az ötvenhárom hónapos türelmi időszakra, mind pedig az azt követő, a hiteldíjat és a tőkét egyenletes (annuitásos) törlesztéssel teljesítendő hátralévő törlesztési időszakra a szerződés III.
  2. és
  3. pontja egybevetésével (1/
  4. PJE jogegységi határozat IV/
  5. és
  6. pont). [39] A THM mikénti feltüntetését illetően a Kúria a 6/
  7. PJE jogegységi határozatában értelmezte az rHpt.
  8. §
(1)bekezdés b) pontját: a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés akkor tekinthető semmisnek az rHpt. hivatkozott rendelkezése alapján, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót egyáltalán nem tartalmazza. Csak a THM hiánya és nem annak téves (hibás) megjelölése eredményez tehát semmisséget az rHpt. értelmezett szabálya alapján. [40] Helytálló a jogerős ítélet következtetése a felek közti kölcsönszerződés minősítését illetően is. Jogszabálysértés nélkül állapították meg az ügyben eljárt bíróságok, hogy a perbeli szerződés nem volt befektetéssel vegyes kölcsönszerződésnek tekinthető. A jogerős ítélet helyes megállapításainak megismétlése nélkül hangsúlyozza a Kúria, hogy a devizaalapú konstrukció lényegadó sajátossága – ahogy azt a 6/2013. PJE jogegységi határozat értelmezte – a felek megengedett megállapodása [rPtk. 200. §
(1)bekezdés, 231. §
(2)bekezdés] alapján, Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 12 hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. Kiemeli a Kúria a 6/
  1. PJE jogegységi határozat megállapításai közül azt is, hogy annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött áll-e ténylegesen devizaforrás, lehetetlen és egyben szükségtelen is a devizaalapú kölcsönszerződésből eredő perekben. A felülvizsgálati kérelem ehhez kapcsolódó további, a felajánlott tanúbizonyítás elmaradásán alapuló hivatkozása érdemi vizsgálatát kizárta a felülvizsgálati kérelem tartalmi hiányossága: a felperesek ugyanis az rPp.-nek az általuk előadott eljárási szabálysértésnek megfelelő rendelkezését nem jelölték meg a felülvizsgálati eljárásban [rPp.
  2. §
(2)bekezdés, 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény]. [41] Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet álláspontjával abban is, hogy az általános szerződési feltételek azzal, hogy azokat a felperesek a kölcsönszerződés V.
  2. pontjában tett nyilatkozatukkal igazoltan megkapták, megismerték és elfogadták, megállapíthatóan részévé váltak a perbeli kölcsönszerződésnek. Az rPtk. 205/B. §-ának az ügyben releváns
(1)bekezdéséből, valamint a 205/A. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseiből együttesen következően – miként azt a Kúria korábban a Gfv.VII.30.191/2019/13. számú részítéletében is levezette – ahhoz, hogy az egyik szerződő fél által kidolgozott általános szerződési feltételek részévé váljanak a szerződő felek megállapodásának, pusztán az előre kidolgozott szerződési feltételek tartalmának megismerése és elfogadása szükséges a másik fél részéről. Az rPtk. 205/A. §
(1)-
(3)bekezdéseiben foglalt szabályozás egyebekben éppen azt követeli meg az általános szerződési feltétel egyik fogalmi elemeként, hogy a felek között ne legyen egyedileg megtárgyalt az érintett – az egyik fél által egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott – feltétel. Az így kidolgozott általános szerződési feltétel, amely lehet akár a létrejövő megállapodás lényeges szerződéses feltétele is, a konkrét szerződés tartalmává váláshoz nem igényel tehát egyedi megtárgyaltságot, és többlettényállási elem hiányában külön figyelemfelhívást sem. [42] A jogerős ítélet nem sérti a fentieken túlmenően az rHpt. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott
  1. §-ának megjelölt rendelkezését sem. A II. rendű alperes a pénzügyi intézményként őt terhelő külön tájékoztatási kötelezettségnek a devizahitel nyújtására irányuló szerződéssel összefüggésben eleget tett, amikor az ügyletet érintő kockázatról, kiemelten az árfolyamkockázat kérdését külön kockázatfeltáró nyilatkozatot állított össze, és azt a vele szerződő felperesek előtt ismertette. [43] Kiemeli ezzel kapcsolatban a Kúria, hogy az árfolyamkockázat a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik [6/
  2. PJE jogegységi határozat III/
  3. a) pontjához tartozó indokolás; EUB C-51/
  4. számú ítélet]. A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt a kikötések tisztességtelenségén keresztül idézhetik elő a szerződés – egészének – érvénytelenségét [1/
  5. PJE jogegységi határozat
  6. pontjához tartozó indokolása]. [44] A felülvizsgálati kérelem azonban az árfolyamkockázat jogsértő elbírálására alapított részében nem tartalmaz az előzőeknek megfelelő, az rPtk.
  7. §-ára történő hivatkozást. Ebben jelentkező tartalmi hiányossága a felülvizsgálati eljárás korábban ismertetett korlátai miatt kizárta a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását ebben a részében [rPp.
  8. §
(2)Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 13 bekezdés, 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény]. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy az árfolyamkockázat mibenlétét és viselését szabályozó szerződéses feltétel átláthatósága tekintetében az I. rendű alperes által a perbelivel azonos tartalommal adott tájékoztató megfelelőségét korábban már több határozatában vizsgálta, és mind az alaki, mind a tartalmi érthetőség szempontjából megfelelőnek találta (Gfv.VII.30.326/2020/
  2. számú ítélet). [45] Abból következően, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős ítélettel befejezett pernek, a felülvizsgálat a jogerős ítélet ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, elemi elvárás tehát a felülvizsgálati kérelem tartalmával szemben, hogy az rPp.
  3. §
(2)bekezdésében meghatározott követelménynek megfelelően fogalmazza meg érveit a jogerős ítélet indokainak cáfolatára. Nem fogadható el ilyenként, ha a felülvizsgálatot kérő fél csupán visszautal a perben korábban tett nyilatkozatára, a felülvizsgálati eljárást megelőző eljárási szakaszban előterjesztett beadványára. Nem volt érdemben vizsgálható ezért a felülvizsgálati kérelem a ténytanúsítványra vonatkozó kikötést érintő részében sem, mivel a felperesek idetartozóan, a Kormányrendelet álláspontjuk szerint sérült rendelkezésével összhangban nem adták elő a jogszabálysértés szöveges körülírását. Nem volt saját előadásukként és a felülvizsgálati kérelem hiányzó tartalmi elemének pótlásaként elfogadható, hogy a Fővárosi Ítélőtábla – egyébként a Kúria Gfv.VII.30.241/2020/4. számú ítéletével hatályon kívül helyezett – 5.Pf.20.866/2019/6/II. számú ítéletére hivatkoztak. [46] A felülvizsgálati eljárás korlátai [rPp. 272. §
(1)és
(2)bekezdés, 275. §
(1)és
(2)bekezdés] miatt nem volt érdemben vizsgálható a felperesek részéről elkésetten, a felülvizsgálati tárgyaláson újonnan előadott hivatkozás a Magyar Nemzeti Bank
  1. évi stabilitási jelentésére, valamint az ERKTT
  2. évi ajánlására, illetve az árfolyamkockázati tájékoztató előzőekre kiterjedő tartalmának szükségességére. [47] Végül az árfolyamrés kérdését illetően arra mutat rá a Kúria, hogy az EUB a felülvizsgálati kérelem és a felperesek felülvizsgálati eljárásban utóbb előadott érvelésével ellentétesen foglalt állást az árfolyamrés és az árfolyamkockázat összefüggéseiről. A C-51/
  3. számú ügyben hozott ítéletből kitűnően az EUB értelmezése szerint nem terjed ki a fogyasztói irányelv hatálya a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe; ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól. A C-932/
  4. számú ítélet pedig egyértelművé tette, hogy nem ellentétes a fogyasztói irányelv
  5. cikkének
(1)bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás – mint a DH1 tv. eljárásban vizsgált
  1. §-a –, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog hivatalos árfolyam alkalmazását előíró rendelkezésével váltsa fel, anélkül hogy e bíróságnak lehetősége lenne az érintett fogyasztó azon kérelmének helyt adni, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság is úgy ítéli meg, hogy e szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti Kúria VI.Gfv.30.291/2021/6-II 14 jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna. [48] A kifejtettek értelmében a Kúria az rPp.
  2. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [49] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége miatt a felperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni az alperesek ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése, 82. §
(1)bekezdése szerint. Az ügyvédi munkadíj áfával növelt összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése,
  1. §-a alapján az állam viseli. [50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.