← Magyarország

Bf.237/2024/10 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettét az követi el, aki más testi épségét sérti, ha a testi sértés életveszélyt okoz. A Btk.
  1. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A Btk.
  2. §-a szerint gondatlanságból követi el a bűn-cselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a sértett fejére, testére mért ökölcsapás kétségtelen szándékos magatartás, a kéz ökölbe szorítása eleve akaratlagos cselekvés, az ütés ereje, a támadott testtájék pedig kizárja a gondatlan testi sértés megállapítását, a vádlott testi sértés okozására irányuló egyenes szándéka nem kétséges [BH2004.89.]. Ugyanakkor a fellebbviteli bíróság osztja a védő azon érvelését, mely szerint a bűncselekmény eredményére a vádlottnak nem terjedt ki a szándéka. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint is az eredmény, az életveszély tekintetében hiányzott a vádlott részéről az előrelátás, emiatt hanyag gondatlanság terheli. A vádlott cselekménye következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a sértett – aki a bántalmazás során többször is egyensúlyát vesztette, elesett – ráeshet a közeli vaskorlátra. A vádlott által elkövetett cselekmény tehát vegyes bűnösséggel megvalósított bűncselekmény: az alapcselekmény tekintetében egyenes szándék, míg az eredmény tekintetében gondatlanság terhelte. A Btk.
  3. §-a szerint az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. A vádlott könnyelműen bízott a következmények, az életveszélyes sérülés bekövetkeztének elmaradásában, amikor nem vette figyelembe, hogy a bántalmazása következtében a sértett nekieshet a közeli fémkorlátnak. Az ő magatartása és az eredmény – a máj zúzódása, repedése – bekövetkezte között van okozatosság. Nincs érdemi jelentősége annak, hogy az életveszélyes sérülés közvetlenül az ütés vagy esetleg nekiütődés eredménye, mert a vádlott indította el az okfolyamatot, amellyel okozati öszszefüggésben az életveszélyes sérülés bekövetkezett. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.237/2024/
  4. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten,
  5. november
  6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  7. május
  8. napján kihirdetett 26.B.487/2023/
  9. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 4 (négy) év börtönbüntetésre enyhíti. A 01000/5191-191/
  10. bü. számú összesített bűnjeljegyzék
  11. tételszáma alatt kezelt kabát lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott
  12. január
  13. napjától
  14. január
  15. napjáig volt őrizetben és
  16. január
  17. napja óta van letartóztatásban. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 9.000.- (kilencezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
  18. május
  19. napján kihirdetett 26.B.487/2023/
  20. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.
  21. §
(1),
(8)bekezdés I. fordulata], ezért 5 év börtönbüntetésre és 5 év Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.237/2024/10/II 2 közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. [2] A kihirdetett ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése céljából fellebbezett. [3] A védőnek a fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtett álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés eltúlzott, mert a bűncselekmény eredményére a vádlottnak csupán gondatlansága terjedt ki. Érvelt azzal is, hogy a vádlott előélete sem indokolja a kiszabott büntetés mértékét, erre tekintettel annak lényeges enyhítésére tett indítványt. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.496/2024/4. számú átiratában a vádlotti és védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása perrendszerű volt, az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekmény büntetőjogi minősítése törvényes. Érvelése szerint a büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket döntő mértékben helytállóan tárta fel, azonban szükségesnek tartotta a súlyosító körülményeket kiegészíteni az 56/2007. BK vélemény II/7. pontja szerint a vádlott alkoholizáló életmódjával. Mindezzel együtt az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor a Btk. 80. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elveknek megfelelően járt el, ezért kiszabott büntetés enyhítésére a büntetési célok sérelme nélkül lehetőséget nem látott. A fellebbviteli főügyészség a bűnjelek tekintetében jelezte, hogy a nyomozó hatóság mindössze sértett1 kabátjának lefoglalásáról határozott, a további bűnjeleket a szemle során csak rögzítette, de nem foglalta le. Erre figyelemmel a vádlott részére a 2. tételszámú – le nem foglalt – kabát kiadása 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 35. §
(1)bekezdése alapján rendelhető el. Egyben a Be. 321. §
(5a)bekezdése alapján indokoltnak látta az ügydöntő határozatban figyelmeztetni sértett1 sértettet arra, hogy ha a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a lefoglalás megszüntetését követően neki kiadni rendelt kabátot, akkor az az állam tulajdonába kerül. Végül utalt arra, hogy álláspontja szerint szükséges a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok pontosítása, illetve a tartózkodási helyére vonatkozó adatok mellőzése, és annak megállapítása, hogy nincs érvényes személyi igazolványa. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések tekintetében az indítványban írtak szerint változtassa meg, a személyi rész adatait pontosítsa, egyebekben hagyja helyben. [5] A védő a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a bejelentett fellebbezést és annak írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a vádlottnak a bűncselekmény eredményére nem terjedt ki a szándéka, csupán a gondatlansága. Emellett van sértetti közrehatás, ezért lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.237/2024/10/II 3 [6] A vádlott az utolsó szó jogán sajnálkozását fejezte ki azon, hogy nem tudott a sértettől bocsánatot kérni. Hivatkozott arra, hogy szeretné látni jelenleg 4 éves kislánya folyamatos fejlődését. Kiemelte, hogy volt szóváltás a sértettel, dulakodás, és a sértett nekiesett a korlátnak, emiatt szenvedte el az életveszélyes sérülést. [7] A bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 599. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján korlátozottan bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. A felülbírálat ezért kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezést, valamint a Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontja alapján a bűncselekmény jogi minősítését érinti. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [8] A fellebbviteli bíróság azonban a Be. 590. §
(5a)és
(7)bekezdésében írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy a törvényszék nem vétett-e a Be. 607. §
(1)bekezdésében, a Be. 608. §
(1)bekezdés vagy a Be. 609. §
(1)bekezdésében írt, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést. [9] A Fővárosi Ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését, erre egyik érdekelt sem hivatkozott. [10] Törvényesen járt el a perbíróság, amikor az ügyben előkészítő ülést tűzött ki. Az elsőfokú bíróság arra figyelemmel, hogy a vádlott ugyan a bűnösségét beismerte, de nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, az előkészítő ülésen a Be. 508. § a) pont alapján törvényesen utalta tárgyalásra az ügyet. Ezt követően a tárgyalásra vonatkozó szabályokat maradéktalanul betartotta, a vádlottat a törvényes figyelmeztetéseket alkalmazva megfelelően kioktatta, a meg nem jelent tanú és a sértett nyomozati vallomásának felolvasására a Be. 527. §
(1)bekezdés a) pontja alapján törvényesen került sor. [11] Az elsőfokú bíróság a vádlott vallomása, az ismertetett tanúvallomások, valamint az igazságügyi szakértői vélemények alapján az ítélet [7]-[11] bekezdésében terhelő tartalmú történeti tényállást rögzített. A törvényszék a váddal egyezően, törvényesen minősítette a vádlott testi épség elleni cselekményét. A vádlott azzal a magatartásával, hogy a sértettet ököllel nagy erővel legalább két alkalommal megütötte az arcán és felső testének jobb oldalán, aki az ütéstől egyensúlyát vesztve korlátnak esett, és a bántalmazás következtében a máj zúzódását, valamint repedését szenvedte el, megvalósította a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.237/2024/10/II 4 sértés bűntettét. A bűncselekmény jogi minősítését érintő felülvizsgálat eredményeként a másodfokú bíróság az alábbi következtetésre jutott. [12] A vádlott érdemi védekezése szerint volt dulakodás, megütötte a sértettet, aki nekiesett a korlátnak és ettől szenvedte el az életveszélyes sérülését. Az ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a máj zúzódása, repedése közvetetten életveszélyes sérülés, amely 1 rendbeli nagy erejű, tompa erőbehatás következménye. Létrejöhetett úgy, hogy a vádlott ököllel megütötte a sértett jobboldalát, de – kisebb valószínűséggel – létrejöhetett esés okozta korlátnak ütődés során is. A fellebbviteli bíróság figyelemmel volt arra is, hogy az elkövetés időpontjában tél volt, a sértett télikabátot viselt. [13] A Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettét az követi el, aki más testi épségét sérti, ha a testi sértés életveszélyt okoz. A Btk.
  1. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A Btk.
  2. §-a szerint gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a sértett fejére, testére mért ökölcsapás kétségtelen szándékos magatartás, a kéz ökölbe szorítása eleve akaratlagos cselekvés, az ütés ereje, a támadott testtájék pedig kizárja a gondatlan testi sértés megállapítását, a vádlott testi sértés okozására irányuló egyenes szándéka nem kétséges [BH2004.89.]. Ugyanakkor a fellebbviteli bíróság osztja a védő azon érvelését, mely szerint a bűncselekmény eredményére a vádlottnak nem terjedt ki a szándéka. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint is az eredmény, az életveszély tekintetében hiányzott a vádlott részéről az előrelátás, emiatt hanyag gondatlanság terheli. A vádlott cselekménye következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a sértett – aki a bántalmazás során többször is egyensúlyát vesztette, elesett – ráeshet a közeli vaskorlátra. A vádlott által elkövetett cselekmény tehát vegyes bűnösséggel megvalósított bűncselekmény: az alapcselekmény tekintetében egyenes szándék, míg az eredmény tekintetében gondatlanság terhelte. A Btk.
  3. §-a szerint az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. A vádlott könnyelműen bízott a következmények, az életveszélyes sérülés bekövetkeztének elmaradásában, amikor nem vette figyelembe, hogy a bántalmazása következtében a sértett nekieshet a közeli fémkorlátnak. Az ő magatartása és az eredmény – a máj zúzódása, repedése – bekövetkezte között van okozatosság. Nincs érdemi jelentősége annak, hogy az életveszélyes sérülés közvetlenül az ütés vagy esetleg nekiütődés eredménye, mert a vádlott indította el az okfolyamatot, amellyel okozati összefüggésben az életveszélyes sérülés bekövetkezett. [14] A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a gyakorlat alapján az eshetőleges szándék megállapításának feltétele, hogy a bántalmazás olyan intenzitással és módon valósuljon meg, amely a közönséges élettapasztalat szerint a ténylegesen okozott sérülésnél súlyosabb sérülés előidézéséhez vezet. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.237/2024/10/II 5 [15] A vádlottnak és védőjének a büntetés enyhítésére irányuló indítványa ugyanakkor alapos. [16] A törvényszék ítélete [17]-[19] bekezdéseiben helytállóan tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, köztük az önhibából eredő ittas állapotot is, amelynek szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében. A másodfokú bíróság nagyobb nyomatékkal vette figyelembe enyhítő körülményként a közvetett életveszélyes állapot létrejöttét, továbbá, hogy az eredmény tekintetében a vádlottat csupán gondatlanság terhelte. [17] A vádlott által megvalósított testi épség elleni bűncselekményt a törvény kettőtől nyolc évig, terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A Btk.
  4. §
(2)bekezdésére figyelemmel a büntetés kiszabásánál irányadó középmérték 5 év. A fellebbviteli bíróság a már hivatkozott nyomatékos enyhítő körülmények súlyára figyelemmel kiszabott 5 év börtönbüntetést eltúlzottnak tartotta, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 4 év börtönbüntetésre enyhítette. Az elsőfokon kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama igazodik az így kiszabott büntetés mértékéhez is a Btk. 61. §
(1)bekezdésére és a Btk. 62. §
(1)bekezdésére figyelemmel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott esetében ez a fő- és mellékbüntetés szolgálja megfelelően a Btk.
  1. §-ában írt büntetési célokat. [18] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség bűnjelekkel kapcsolatban kifejtett érvelésével egyetért. A lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
  2. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
  3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a bűnjel fogalmába beletartoznak a le nem foglalt dolgok is, azonban ezek lefoglalásának megszüntetéséről értelemszerűen nem lehet rendelkezni. Erre figyelemmel az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a 01000/5191191/
  1. bü. számú összesített bűnjeljegyzék
  2. tételszáma alatt kezelt kabát lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte. Egyidejűleg megállapította, hogy ezen, a szemle során rögzített, de le nem foglalt kabát kiadásának jogszabályhelyi alapja a Rendelet
  3. §
(1)bekezdése. [19] Ugyancsak osztva a fellebbviteli főügyészség indítványát, felhívja a Be. 321. §
(5a)bekezdése alapján sértett1 sértett figyelmét arra, hogy ha a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a lefoglalás megszüntetését követően neki kiadni rendelt kabátot, akkor az az állam tulajdonába kerül. [20] Ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék ítéletének egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapítására, a Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.237/2024/10/II 6 további bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla – helyes indokai alapján – helybenhagyta azzal, hogy pontosította a vádlott őrizetének záró-, míg letartóztatásának kezdőnapját. [21] A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú jogerős határozat meghozataláig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdései alapján. [22] A másodfokú bíróság a vádlottat mentesítette a másodfokú eljárás során a kirendelt védő díjaként felmerült 9.000 forint bűnügyi költség megfizetése alól a Be. 613. §
(2)bekezdés a) pontja alapján. [23] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 606. §
(1)és
(4)bekezdésén alapszik. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva s.k. Dr. Mészáros László s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 26.B.487/2023/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.237/2024/
  4. számú ítéletében írt változtatással
  5. november
  6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
  7. november
  8. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.