Bf.255/2026/18 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont]. Ezért 8 hónap, végrehajtásában 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá e terheltet 37 386 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Terhelt3 V. r. vádlottat érintően egyrészt az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott határidőben terhére jelentett be fellebbezést eljárási szabálysértésre hivatkozva az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. Indokai szerint a bíróság lényeges eljárási szabálysértést vétett, amikor az ügyészségi vádmódosítást és a bűnösség beismerését elfogadó nyilatkozat hatályon kívül helyezésére irányuló vádhatósági indítványt figyelmen kívül hagyva ügydöntő határozatot hozott, mely egyébként is túl enyhe, eltér a mértékes indítványtól (

1. sorszámú elsőfokú irat). [3] Másrészt Terhelt3 V. r. vádlott a kihirdetést követően nyomban a büntetés enyhítése iránt élt perorvoslattal (
2. sorszámú jegyzőkönyv
3. oldal alulról
4. bekezdés). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.96/2026/
5. számú észrevételében a Terhelt3 V. r. vádlott (valamint Terhelt1 III. r. és Terhelt2 IV. r. vádlottak) terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést visszavonta. A határozat a III-IV. r. vádlottakkal szemben így jogerőre emelkedett. [5] Az ítélőtábla Terhelt3 V. r. vádlott kizárólag a büntetést sérelmező fellebbezését az eljárási feltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.255/2026/18/I 2 büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
7. §

(2)bekezdése alapján. [6] A fellebbezés nem alapos. [7] Figyelemmel arra, hogy a jogorvoslatot kizárólag a joghátrány miatt jelentették be, a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja szerint, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján (korlátozott felülbírálat). [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós és járulékos kérdést vitató fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, továbbá a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl az ítélőtábla vizsgálta még a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az ítélet megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által írt tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. E fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] A korlátozott felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [11] A másodfokú bíróság területén működő ügyészség az eljárási szabálysértés alapján a támadott határozat hatályon kívül helyezését célzó fellebbezését bár visszavonta, a felülbírálati kiterjesztés miatt ettől függetlenül érdemben vizsgálni kellett az elsőfokú ügyészség által megjelölt perjogi kérdést. [12] Az ügyészség a vádat a Be. 538. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében, figyelemmel a

(4)bekezdésre is, legkésőbb az (elsőfokú) ügydöntő határozat meghozataláig megváltoztathatja vagy kiterjesztheti, azaz a vádat módosíthatja. A vádmódosítás benyújtásakor az ügydöntő határozat még nem volt kihirdetve, de speciális az eljárásjogi helyzet, mert a bíróság az előkésztő ülést a határozat meghozatalára és kihirdetésére napolta el. Az előkészítő ülésnél ugyan ilyen külön szabály nincs, de a Be. 550. §

(1)bekezdés alkalmazása nem kifogásolható, sőt kifejezetten ennek alkalmazása mellett volt megtartható szabályosan a határozathirdetés. A bíróság törvényesen fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát és csak a határozat kihirdetésére történt napolás, ha azt nem is rögzíti pontosan a kérdéses jegyzőkönyv. Az V. r. vádlottra vonatkozó II. tényállást és a jogi minősítést egyébként érdemben nem érintő vádmódosítás nem volt akadálya az eredeti vád szerinti bűnösséget beismerő nyilatkozat folytán a Be. 504. §

(6)bekezdés alapján a határozathozatalnak és nem volt kötelezettség az elfogadó nyilatkozat hatályon kívül helyezésére sem. Ezt megtehette volna a bíróság, de nem így döntött és utóbb az ügyészség részéről erre kasszációs indítvány eredménnyel nem alapítható. Az abszolút hiba kizárható, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.255/2026/18/I 3 de súlyos relatív eljárási szabálysértés sem igazolt, bár azt meg kell jegyezni, hogy a mindenben perrendszerű eljárás az előkészítő ülés első, eredeti határnapján történt ítélethozatal lett volna és akkor értelemszerűen a vádlottra nincs vádmódosítás sem. A bíróságnak ezért, ha feltételei fennállnak, akkor az előkészítő ülés határnapján indokolt ügydöntő határozatot hoznia és hirdetnie, vagy pedig lehetőség van tárgyalást is kitűzni a Be.505. §

(4)bekezdés alapján, és a tárgyalás már minden értelmezés és külön vizsgálódás nélkül elnapolható a törvényi keretek között. [13] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján helyesen állapította meg Terhelt3 V. r. vádlott bűnösségét a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében, melynek valóban bűnsegédi részese. [14] A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket feltárta és azok megfelelő értékelésével az V. r. vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki, mely szükséges, egyben elégséges joghátrány. Az ügyészségi fellebbezés visszavonása miatt nem súlyosítható, de az enyhítésre sem kerülhetett sor. A feltételes elítélés az adott formában arányos büntetés, és kifejezi a bűnsegédi elkövetés alacsonyabb társadalomra veszélyességét is. A büntetés tehát törvényes, megjegyzendő viszont, hogy a rendelkező rész megfogalmazása némileg pontatlan, mert a perrendszerű és gyakorlatnak megfelelő szövegezés a következő a felülbírált esetben: „…a bíróság a vádlottat 8 hónap szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtási fokozata börtön. A büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggeszti…”. Ez csak formai kérdés, ezért az ítélőtábla a rendelkező részt nem szerkesztette át, de a kiemelés az egységes határozatszerkesztési gyakorlat érdekében indokolt volt. [15] A sérelmezett ítélet nem tért ki rá, ezért az indokolást az alkotmányos követelményeknek megfelelően az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy a feltételes elítéléssel sújtott, azaz felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlottnál az előzetes bírósági mentesítés feltételei, figyelemmel az elbírált bűntett jellegére, tárgyi súlyára is, nem álltak fenn. [16] A felülbírálattal szintén érintett egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározását, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, a beszámítást és a bűnügyi költséget illetően törvényesek, mindenben megfelelnek az elsőfokú határozatban felhívott irányadó jogszabályoknak. [17] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel és végül felülbírálattal érintett Terhelt3 V. r. vádlott vonatkozásában a Be. 605. §

(1)bekezdése szerint helyes indokainál fogva helybenhagyta. [18] A másodfokú ítélettel szemben – ellentétes döntés hiányában – a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében fellebbezésnek nincs helye. Debrecen,

1. június
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.463/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.255/2026/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.255/2026/18/I 4 Debrecen,
5. június
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke