Pf.20334/2021/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését és

1. §-át, a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi V. törvény 2:
3. §

(1)bekezdését, 2:

1. §-át, a 2:
2. §

(1)bekezdés a) pontját, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló

1. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 2.,7,
2. és
3. §-át, valamint
4. §

(1)bekezdését, továbbá hivatkozott az Európai Unió Alapjogi Chartajára (Charta). [3] Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes által hivatkozott Ebktv. szerinti vagyoni helyzete tekinthető-e olyan személyiségi jognak, amely vonatkozásában a jogsérelem bekövetkezése vizsgálható. A felperes vagyoni helyzete, ami nem ismert, nem azonosítható a devizaszerződés adósi minőségével, ez utóbbi pedig nem az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonság, ezért ehhez, mint tényhez a személyiségi jogvédelem eszköze nem kapcsolható. A felperes nem igazolt olyan, az Ebktv. 8. §-ában meghatározott védett tulajdonságot, az Ebktv. 19. §

(1)bekezdés b) pontja szerint, amelyhez képest hátrányos megkülönböztetés történt volna. [4] Hangsúlyozta, miszerint nem minden érdeksérelem minősül személyiségi jogsérelemnek és a személyiségi jogsértés lényegisége, hogy az az ember személyiségének lényeges vonását érinti. A kölcsönszerződés megkötése nem alkothatja a felperes személyiségének lényeges részét, még akkor sem, ha a szerződésből a felperesnek vagyoni hátránya származott. A jogegységi határozatok sérthetnek valamilyen érdeket, ez azonban még nem jelenti azt, hogy személyiségi jogsértés valósul meg. A támadott jogegységi határozat felülvizsgálatára jelen eljárásban nincs lehetőség. Jogellenes magatartás hiányában nem történt személyiségi jogsértés. [5] A másodlagos kereset kapcsán azt kellett vizsgálnia, hogy a Charta rendelkezései alapját képezhetik-e a felperes által előterjesztett megállapítás iránti keresetnek. A Charta kötelező hatályának elismerése nem jelenti az Unió szerződésekben meghatározott hatáskörének kiterjesztését, az nem hoz létre új hatásköröket, vagy feladatokat az Unió Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.334/2021/4 3 számára. A Charta rendelkezései az uniós jog egységes értelmezését biztosítják, azonban nem egységesítik a tagállamokban biztosított alapjogi védelem szintjét. Az Unió jogával kapcsolatban nem álló tagállami aktusok és helyzetek nem tartoznak a Charta alkalmazási körébe. E belső jogi rendelkezések uniós alapvető jogokkal való összhangjának megítélésére az Unió továbbra sem rendelkezik hatáskörrel. A Charta rendelkezéseinek címzettjei elsősorban az unió intézményei, szervei és hivatalai. A Charta alkalmazási köre a tagállamokra csak annyiban terjed ki, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Nincsen olyan anyai jogi szabály, amely arra biztosítana lehetőséget a felperes számára, hogy a Chartában szabályozott alapvető jogai megállapítása iránt terjesszen elő keresetet. A Pp. 172. §

(3)bekezdésében foglaltak szerinti megállapítási kereset tény fennállására vonatkozóan sem terjeszthető elő. [6] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte. A felülbírálati jogkört a Pp. 369. §

(3)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjaira alapította. [7] Álláspontja szerint mind a régi Ptk., mind az új Ptk. előírásai szerint a bíró eljárása során kell bekövetkeznie a jogsértésnek, ezért a keresetben érvényesített jog nem közjogi, hanem magánjogi kötelmet hoz létre. A devizaadósi vagyoni helyzete a személyiségének lényeges voltát meghatározó tulajdonság. Maga az Ebktv. 8. §
3. q)pontja minősíti védett tulajdonságnak a vagyoni helyzetet. A devizaadósi helyzete pedig olyan minőség, amely a társadalomban ábrázolódik, ezen csoporthoz tartozás nyilvánvaló és egyértelmű, ezért jogvédelmet megalapozó tulajdonság. A naturalis obligatio officialis vizsgálatának diszkriminatív mulasztása az alperesi magatartás, az kárkötelmi viszonyt hozott létre közte és az alperes között és ez személyiségi jogsérelmet is okozott a számára. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a naturalis obligatio officialis fennálltát. A Chartára hivatkozással megállapítási keresetet előterjeszthet. A védendő jogi érdeke az állam hivatalos személye jogsértésével szembeni védelméhez fűződik. Marasztalást, teljesítést jogviszonyt e folytán nem kérhet. [8] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, perköltségigénye nem volt. [9] Érvelése szerint a felperes keresetének és a fellebbezésének lényegében az az alapja, hogy nem ért egyet a jogértelmezésével, a jogegységi határozataiban foglaltakkal. Erre azonban a felperes nem alapíthat személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítása iránti keresetet. A határozataival kapcsolatosan a személyiségi jog megsértésének a megállapítására csak abban az esetben lenne lehetőség, ha a sérelemre a fél személyiségének lényegét alkotó ismérv miatt került sor. A perbeli esetben azonban ilyen jogsértés nem történt és egy jogegységi határozat kapcsán ilyen nem is történhet meg. Azon tény, hogy a jogegységi határozataiban a felperes álláspontja szerint nem megfelelő döntést hozott, önmagában a felperes vonatkozásában személyiségi jogi érintettség hiányában nem jár a személyiségi jogainak sérelmével. Az eljárása során a Bszi. jogegységi eljárásra vonatkozó szabályainak megfelelően járt el. A jogegységi határozatok tartalmát a felperes nem támadhatja. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.334/2021/4 4 hátrányos megkülönböztetés tilalma körében arra mutatott rá, hogy a devizaadósi felperesi tulajdonság nem tekinthető az Ebktv. 8. §
4. q)pontjában foglalt védett tulajdonságának. A személy vagyoni helyzetét önmagában nem határozza meg, hogy valaki devizaalapú kölcsönszerződést kötött. A felperes azt sem jelölte meg az elsőfokú eljárás során, hogy mely összehasonlítható helyzetben lévő személyekhez, vagy csoporthoz képest különböztették volna meg hátrányosan. A felek között nincsen magánjogi, csak közjogi jellegű jogviszony. Nem merült fel az eljárás során olyan kötelem keletkező tény, amely a felek között magánjogi jogviszonyt eredményezne. A felperes nem adta elő, hogy a Chartában foglalt alapjogok, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogok megsértésének megállapítása milyen módon szolgálhatná jogainak az alperessel szemben történő megóvását. A Chartában foglalt alapjogok nem tekinthetők személyiségi jognak. [10] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [11] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 380. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező felperes sem hivatkozott. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 383. §

(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [12] A jogvitában alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság ismertette, így azokra a másodfokú bíróság csupán visszautal. [13] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 386. §

(4)bekezdése szerint annak indokai alapján hagyta helyben. [14] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel kapcsolatosan hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy felek között nem jött létre magánjogi jogviszony a jogegységi határozatok meghozatalával. Az alperes az Alaptörvény 25. cikk

(2)bekezdése alapján jogegységi határozatokkal biztosítja a rendes bíróságok jogalkalmazásának egységességét. Ezen tevékenysége során az alperes nem került magánjogi kapcsolatba a felperessel, a személyiségvédelmet megalapozó egyedi jogsértésre ténylegesen maga a felperes sem hivatkozott. [15] Az Ebktv.

1. § q) pontjára való hivatkozás körében a Fővárosi Ítélőtábla rámutat, hogy a forint alapú szerződések adósai nem minősülnek összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak az alperes által megjelölt deviza-alapú szerződések adósaival. Önmagában azon tény folytán, hogy ezen személyek is kölcsönszerződést kötöttek, nem váltak összehasonlítható csoport tagjaivá, mivel a szerződések, éppen a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vonatkozó eltérő rendelkezések folytán, számottevő különbséggel rendelkeznek. A másodfokú bíróság csupán megjegyzi, hogy a felperes által megjelölt Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.334/2021/4 5 csoportok általánosan sem homogének, mivel a szerződések – függetlenül attól, hogy deviza-, vagy forintalapú kölcsönszerződések – egyedi kikötésekkel rendelkeznek, az adósok kötelezettségei egymástól eltérnek. [16] A fentiek folytán az elsőfokú bíróságnak sem kellett érdemben foglalkoznia azon felperesi hivatkozással, hogy az általa kötött szerződésekből eredő követelés bírósági úton érvényesíthető-e, és hogy ezen körülményt vizsgálnia kellett volna-e az alperes jogegységi határozat meghozatalában résztvevő bíráinak. [17] A másodlagos kereseti kérelem elutasításával kapcsolatosan a másodfokú bíróság utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolására, azt megismételni nem kívánja. [18] A pernyertes alperesnek perköltség igénye nem volt, így arról a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel nem rendelkezett. [19] A feleket megillető tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, a bírói gyakorlat szerinti 600.000 forint illetékalaphoz igazodó, az Itv. 46. §

(1)bekezdésében foglalt mértékű 48.000 forint fellebbezési illetéket az eredménytelenül fellebbező felperes köteles viselni. Budapest,

1. június
2. Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró Dr. Virág Csaba s.k. bíró