Bf.394/2024/27 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés

1. d)és
2. f)pontjai szerint minősülő emberölés bűntette, a Btk. 366. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő kifosztás bűntette, valamint a Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő okirattal visszaélés vétsége miatt - az élet elleni és a közbizalom elleni bűncselekményeket visszaesőként, míg a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt különös visszaesőként elkövetve - halmazati büntetésül életfogytig tartó, fegyház fokozatban Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 2 végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 évben határozta meg. [2] Rendelkezett továbbá a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, vagyonelkobzásról, bűnügyi költségről, valamint a lefoglalt bűnjelekről, melyek közül a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatalában Bj.I.550/

1. tételszám alatt bevételezett és
2. sorszám alatt nyilvántartott 1 darab pendrive másolatát adatmentést követően a büntető ügy nyomozati iratainál rendelte elhelyezni, azzal, hogy az adathordozót eredetben kiadni rendelte a Kft. részére, valamint a szintén Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.551/
3. tételszám alatt bevételezett és
4. sorszám alatt nyilvántartott 1 darab winchester másolatát adatmentést követően a büntető ügy nyomozati irataiba rendelte elhelyezni, majd az adathordozót eredetben kiadni a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőrkapitányságnak. [3] Az ítéletet az ügyészség tudomásul vette, a vádlott a kiszabott büntetés enyhítése érdekében a védő az
5. vádpont vonatkozásában téves minősítés,
6. vádpont vonatkozásában elsődlegesen bizonyíték hiányában történő felmentés, másodlagosan téves minősítés megállapítása, összhatásában lényegesen enyhébb szankciók, határozott időtartalmú szabadságvesztés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség átiratában a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak tartotta. Előadta, hogy a törvényszék a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást és nem vétett olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést, mely akadályozná az ügy érdemi felülbírálatát. A relatív, de hatályon kívül helyezést nem eredményező eljárási szabálysértés azonban, hogy az elsőfokú bíróság a tanúkat kihallgatásokkor nem csupán a releváns, hanem a büntetőeljárási törvényben szereplő valamennyi vallomástétel megtagadási, köztük az irreleváns okokra is kioktatta. A törvényszék teljesen eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, az ügy érdemi megítéléséhez, a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokat a tárgyaláson rendkívüli alapossággal megvizsgálta, az ítéletében a bizonyítékokat külön-külön és összességében is gondosan mérlegelte, értékelte, a bizonyítékokkal alátámasztott tényállás megalapozott, így az a másodfokú eljárásban is irányadó, figyelemmel a Be.
7. §

(1)bekezdésében foglaltakra. A védelmi fellebbezés a bírói mérlegelést támadja, mely eredményre nem vezethet. A törvényszék a bizonyítékok mérlegelésére megállapított törvényi tényállás alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy Terhelt1 vádlott terhére rótt különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettét, kifosztás bűntettét, valamint az okirattal visszaélés vétségét elkövette. A törvényszék azonban elmulasztott utalni arra, hogy ítélkezése során a Btk. 2. §

(1)bekezdés alapján a vádlottra kedvezőbb bűncselekmények elkövetésekor hatályos Büntető Törvénykönyv rendelkezését alkalmazta, mivel az elbíráláskor hatályos Btk. 38. §

(4)bekezdés eb) alpontjára figyelemmel a vádlott a terhére rótt emberölés bűntette miatt kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés esetén feltételes szabadságra bocsátása lehetőségéből ki kell zárni. [5] Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabására irányadó körülményeket, azokat az enyhítő körülmények kapcsán csupán annyiban szükséges módosítani, hogy az élet elleni cselekmény sértettet érintően eshetőleges szándékkal valósult meg, ez azonban a büntetés kiszabására nagyobb kihatással nem bír. Az elsőfokú bíróság által kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés igazodik a bűncselekmények tárgyi súlyához és a terhelt személyében rejlő társadalomra kimagasló veszélyességéhez, különös tekintettel az élet elleni Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 3 cselekmény embertelen, brutális voltára, s a többszörös minősülésre. Az ítélet rendelkező része a vádlott személyigazolvány számával kiegészítendő. Továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása pontosítandó, mivel időközben a vádlott vonatkozásában jogerősen kiszabott szabadságvesztést vettek foganatba. Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülésen hagyja helyben az elsőfokú ítéletet. [6] A védő fellebbezése indokolásában indítványozta, hogy a tényállás alapjául Terhelt1 vádlottnak az ítélethozatal előtt előterjesztett legutolsó nyilatkozatát fogadja el a bíróság. A fellebbezésében a sértett sérelmére elkövetett emberölés bűntettét (

1. tényállás) erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének kérte minősíteni, mely enyhébben büntetendő, míg a sértett sérelmére elkövetett emberölés helyett halált okozó testi sértés bűntettének megállapítását indítványozta (
2. tényállás). [7] Az
3. tényállás vonatkozásában az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadva védence utolsó vallomásán alapuló tényállás megállapítását kérte, azaz sértett elővett egy kést azt kiabálta, hogy „megdöglesz” majd Terhelt1 vádlott felé szúrt, aki védekezésképpen kicsavarta a kezéből a kést és a fenyegetés, a támadás hatására kialakult dühében, nem célzatosan, hanem vaktában, össze-vissza megszurkálta a sértettet a tőle elvett késsel. A bűncselekmény elkövetését védence nem tagadta, de a cselekményt hirtelen felindultságból tette, nem állt szándékában megölni a sértettet. Fellebbezésében vitatta a tanú1 és időközben elhunyt tanúk, valamint a zárkatársak terhelő vallomását. Álláspontja szerint a sérülések száma, mind az erőbehatás foka igazolja, hogy egy indulati cselekmény történt és nem célzottan és nem célzatosan került sor a késszúrásokra. Védence terhére nem állapítható meg ezért az egyenes szándékkal történő elkövetés. A sértett életének kioltására – a vádlotti vallomás alapján - egy konfliktus, vita miatt került. Nem merült fel olyan adat a bizonyítási eljárás során, amely alapján megállapítható, hogy Terhelt1 vádlott előzetesen elhatározta sértett életének kioltását. [8] A
4. tényállás vonatkozásában előadta, hogy a sértettet a vádlott korábban nem ismerte, semmilyen oka nem volt arra, hogy őt bántalmazza. A szintén hajléktalan sértett teste már a megtalálásakor oszlásnak indult, ezért a szakértők nem tudták megállapítani, hogy a megtalált testen felfedezhető sérülések közül pontosan mi vezetett a halálához és az elszenvedett sérülések, valamint a halál között ok-okozati összefüggés lett volna. Mivel a sértett holttestét hetekkel később találták meg egy elhagyott területen, így az sem állapítható meg, hogy a testen talált valamennyi sérülés mikor keletkezett, illetve azt nem e már holtában szenvedte el. A bűncselekmény elkövetésének nem volt közvetlen tanúja, semmilyen objektív tényező nem áll rendelkezésre a jóval később megtalált holttesten kívül, így a vádlotti vallomást fokozottabban kell vizsgálni. Kétségtelen, hogy eltérő védekezéseket terjesztett elő Terhelt1 vádlott a büntetőeljárás során, hol elismerve a bűncselekmény elkövetését, hol tagadva azt, ezért a védence többször változó vallomására és az orvosszakértői vélemény bizonytalanságára figyelemmel elsődlegesen felmentést indítványozott bizonyítottság hiányában, másodlagosan pedig emberölés bűntette helyett halált okozó testi sértés bűntettének megállapítását. [9] A
5. tényállás kapcsán a kifosztás bűntette helyett a lopás vétségének megállapítását indítványozta, mivel a védence nem a sértett közvetlen testi őrizetéből, hanem tőle 1 méterre található zakója zsebéből tulajdonította el pénztárcát az abban lévő készpénzzel és okiratokkal. [10] Összeségében tehát indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatva a vádlott bűnösségét az
6. tényállás vonatkozásában a Btk.
7. § szerinti erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettében, míg a
8. tényállás kapcsán kifosztás bűntette Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 4 helyett a Btk.
9. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. be)alpont szerint minősülő lopás vétségében állapítsa meg. A 2. tényállás vonatkozásában elsődlegesen felmentést kért bizonyítottság hiányában, másodlagosan pedig a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző, de

(6)bekezdés e) pont szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett testi sértés bűntettében vagy ugyanezen szakasz

(8)bekezdés szerint minősülő halált okozó testi sértésben mondja ki védence büntetőjogi felelősségét a bíróság. Mindezekre figyelemmel pedig a kiszabott büntetést jelentősen enyhítse. [11] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen a védő a korábban előterjesztett fellebbezés indokait változatlanul fenntartotta, azt annyival egészítette ki, hogy a büntetés enyhítése során a másodfokú bíróság legyen figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a vádlott életkorra éppen, hogy meghaladta a fiatal felnőttkor határát, illetve az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény személyisége vonatokozásában tett megállapításaira, valamint az

1. és
2. tényállás vonatkozásában tett beismerő vallomását nagyobb súllyal értékelje. A vádlott utolsó szó jogán az
3. tényállás vonatkozásában arra hivatkozott, hogy támadt rá a bűncselekmény elkövetésekor és ekkor megijedt, míg a sértett (
4. tényállás) sérelmére elkövetett emberölést tagadta. [12] Az ítélőtábla – a fellebbezések okára és irányára figyelemmel – a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárásokkal együtt teljeskörűen bírálta felül. A revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmények jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére és egyéb rendelkezésekre is. [13] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pontok], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [14] Fontos a másodfokú revízió kapcsán leszögezni, hogy a megalapozatlansági ok hiányában vagy részbeni megalapozatlanság orvoslását követően a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Ennek elvi indokát a Be.167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközének és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelése és védett a mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Továbbá a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma azt is jelenti, hogy a másodfokú bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, így nem mondhatja például azt egy elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra vagy szakértői véleményre, hogy azt nem fogadja el és az annak alapjául megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás vagy vallomásrész alapján. A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie, attól – megalapozott tényállás esetén – akkor sem térhet el, ha a saját meggyőződése esetlegesen Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 5 eltérő. A tényállás módosítása (ideértve az eltérő tényállás megállapítását is) csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet (EBH2019. B.9.). [15] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 592. §-ában írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért a Be. 593. §

(3)bekezdése értelmében a határozatot a másodfokú bíróság erre alapította. Az elsőfokú ítélet vádlott előzetes elítélései vonatkozásában kisebb mértékben pontosítandó, így a [31] bekezdésben foglalt ítélet vonatkozásában azzal, hogy a bíróság ítéletében megállapította azt is, hogy a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll, a [32] bekezdésben foglalt ítéletben megállapított bűncselekmény pontos megnevezése: információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette, valamint ezen ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó megállapításokat azzal, hogy

1. augusztus
2. napján nem került szabadlábra, hanem ekkor foganatba vették a Miskolci Járásbíróság 18.B.3186/2017/
3. számú ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztést, melyből
4. május
5. napján szabadult feltételes szabadságra bocsátással, a [32] bekezdést kiegészíti azzal, hogy időközben a vádlottat a Miskolci Járásbíróság a
6. április
7. napján kelt és jogerőre emelkedett 38.B.1833/2023/
8. számú ítéletével hamis vád bűntette miatt 3 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésként 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében
9. július
10. napján kelt és
11. július
12. napján véglegessé vált 38.Bpk.1406/2024/
13. számú végzésével megállapította, hogy az elítélt visszaeső. Elkövetési idő
14. szeptember
15. A szabadságvesztést
16. április
17. napján foganatba vették. [16] A törvényszék a Be.
18. §

(1)-

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének lelkiismeretesen, teljeskörűen eleget tett, alapos bizonyítást folytatott le, az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, megvizsgálta, azokat egyenként és összességében is hibátlanul, aprólékosan, a logika törvényei és észszerű gondolkodás szabályai szerint értékelte. Az ítéletében kellő részletességgel számot adott arról, hogy a büntetőeljárás során többször változó vádlotti védekezések, vallomások közül, miért a számára terhelőt fogadta el, azt mely bizonyítékok támasztották alá. A személyi bizonyítási anyag vonatkozásában a tanúvallomásokat nagy gondossággal, több oldalról, részletekbe menően elemezte és nem vétett hibát a mérlegelés során. Ítéletének indokolása teljeskörű, a bíróság valódi bizonyíték kiértékelő tevékenységéről adott számot. A védői fellebbezés érvelését cáfolja tanú1 és néhai tanú vallomása, melyből a vádlottnak a sértett megölését (

1. tényállás) megelőzően tett élete kioltására irányuló kijelentései, a nála lévő kések, és az elsőfokú bíróság által kellő részletességgel kifejtett indító okok. Mindezek kizárják az erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének megállapíthatóságát. [17] A zárkatársak pedig egybehangzó vallomást tettek, nemcsak a l sértett sérelmére, hanem a sértett (
2. tényállás) megölésével kapcsolatosan is. Terhelt1 vádlott önként olyan részletekről is beszámolt nekik, melyet kizárólag az elkövető ismerhetett. sértett vonatkozásában az igazságügyi orvosszakértők véleménye pedig szintén nem zárja ki az emberölés bűntettének megállapíthatóságát, figyelemmel a testszerte bekövetkezett nagyszámú törésekre is, melyek sérülések elhelyezkedése, jellege alátámasztja Terhelt1 vádlott önmagára tett terhelő vallomását, melyben részletesen beszámolt a sértett eszközzel történő, többszöri megütéséről, mellyel a sértett földre kerülését követően sem hagyott fel. A vádlott azt is elismerte, hogy a sértett bántalmazása után egy óra múlva visszatért, és látta, Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 6 hogy a sértettnek a földön fekve „legyek vannak a szájába. A teste ugyanúgy feküdt, ahogy ott hagytam. Egyből láttam rajta, hogy halott volt.”. Tehát a sértett halála már bekövetkezett, a vádlott ezt követően igyekezett a holttestet elrejteni. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat számba véve, alapos mérlegelés után, kellő részleteséggel kifejtette, hogy miért fogadta el a vádlott ezen önmagára tett terhelő vallomását, és miért vetette el az ezzel ellentétes védekezését. Részletesen kifejtette a törvényszék, hogy ezen vádlotti magatartás miért minősül emberölésnek, melyet – egyetértve a fellebbviteli ügyészség átiratában írtakkal – eshetőleges szándékkal követett el. [18] A védelmi fellebbezés az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, új bizonyítékra nem hivatkozik. Ezért a fentebb írtak alapján eltérő tényállás megállapítására megalapozatlanság hiányában – Be.
3. §

(1)bekezdés - nincs lehetőség. [19] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlott által az

1. tényállásban (Jónás Pál sértett sérelmére) és a
2. tényállásban (sértett sérelmére) elkövetett emberölésekkel a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés

1. d)és
2. f)pontjai szerint minősülő különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettét valósította meg. [20] Az ítélőtábla nem értett egyet a védelem azon érvelésével, hogy a 3. tényállás vonatkozásában kifosztás bűntette helyett lopás vétsége állapítható meg a vádlott terhére, azért mert a pénztárca elvétele a sértett közelében lévő kabátból történt. A kifosztás bűntettének megállapítása szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető észleli-e, hogy a sértett az eltulajdonítás végrehajtásakor a bűncselekmény felismerésére képtelen (alvó) állapotban van, így a birtokában lévő dolog elvételét nem tudja megakadályozni (BH.2019.293), nem feltétel, hogy az elvett dolog közvetlenül fizikai kontaktusában legyen a sértettnek, elegendő az, hogy az a birtokában van. [21] Helyesen ismerte fel a törvényszék, hogy a vádlott ezen cselekményével további 1 rb. a Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző okirattal visszaélés vétségét is megvalósította, mely bűncselekmény már befejezetté vált azzal hogy a sértett1 sértett nevére kiállított személyi igazolványát, illetve a Magyar Államkincstár által kibocsátott hatósági igazolványát megszerezte, függetlenül attól, hogy a személyi igazolványt később visszajuttatta a sértettnek (BH.2020.260.) [22] A fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletében nem követett el mulasztást azzal, hogy nem tért ki arra, hogy a Btk. 2. §

(1)bekezdés alapján miért az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseket alkalmazta. A főszabály a Btk. 2. §

(1)bekezdése alapján, hogy az elkövetés idején hatályban lévő Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg ez alóli kivételeket a Btk. 2. §

(2)bekezdése tartalmazza, mely szerint az elbíráláskori Btk. alkalmazandó, ha a cselekmény az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény szerint már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el. Ebből következik, hogy az ítéletben a Btk. 2. §

(2)bekezdés szerinti kivételek alkalmazása esetén kell számot adni arról, hogy miért tért el a bíróság a főszabályként alkalmazandó elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseitől. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 7 [23] A fellebbviteli főügyészség által hivatkozott elbíráláskori Btk. 38. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontja alapján a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből vallóban ki kell zárni az emberölés bűntettének tettesét, ugyanakkor jelen esetben életfogytig tartó szabadságvesztés került kiszabásra, ezért az elbíráláskori Btk. 44. §

(1)bekezdés h) pont alapján ki lehet zárni a feltételes szabadságra bocsátásból a emberölés súlyosabban minősülő eseteit elkövető tettest, és ugyanezen szakasz

(2)bekezdés rendelkezése alapján pedig ki kell zárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, ha az elkövető erőszakos, többszörös visszaeső vagy az

(1)bekezdésben meghatározott bűncselekményt – emberölés súlyosabban minősülő esetét - bűnszervezetben követte el. [24] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabására irányadó alanyi- és tárgyi bűnösségi körülményeket túlnyomó részt feltárta, részletesen elemezte és helytállóan választotta meg a vádlottal szemben a joghátrányt, annak a neme, mértéke kellően szolgálja az általános és egyéb megelőzés elvi, továbbá megjeleníti az egyéniesítés követelményét, valamint tükrözi a hasonló ügyekben kialakult bírói gyakorlatot is. A másodfokú eljárás során az ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a vádlottal szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés határozott időre történő szabadságvesztésre történő enyhítését, vagy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megváltoztatását, figyelemmel arra, hogy a vádlott kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményeket követett el rövid időn belül, egymást követően úgy, hogy korábban már személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt fiatal kora ellenére is többször volt elítélve, valamint a korábbi feltételes szabadságra bocsát leteltét követően nem sokkal valósított meg újabb bűncselekményeket. [25] Az elsőfokú bíróság túlnyomó részt törvényesen rendelkezett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekről, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, a bűnügyi költségről, valamint a lefoglalt bűnjelekről. Ez utóbbi a kamerafelvételeket tartalmazó adathordozók vonatkozásában pontosítandók, figyelemmel a 11/2003. (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet 67. § rendelkezéseire, az elektronikus adat (kamerafelvétel) lefoglalására a nyomozóhatóság által adathordozóra történő átmásolással történik, ezért az adathordozók visszaszolgáltatása nem indokolt, ugyanakkor, mint bizonyíték, az ügy irataiba elhelyezendők (BH.2008.296). [26] Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján határozott az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Miskolci Járásbíróság 38.B.1833/2023/41. számú ítéletével jogerősen kiszabott szabadságvesztés időközben foganatba vették. [27] A Be. 471. §

(2)bekezdése c) pontja és a Be. 565. §

(1)bekezdése alapján az ítélet bevezető részében kizárólag az érdemi tárgyalási napok helyét, formáját és azt, hogy nyilvános volt-e kell feltüntetni, ezért az ítélőtábla mellőzte a bevezető részéből a 2023. január 18. napján megtartott előkészítő ülést. [28] A másodfokú bíróság a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja rögzítette a vádlott megváltozott személyazonosító okmányának számát, mint a Be. 184. §

(2)bekezdés e) pontja szerinti személyes adatot. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.394/2024/27/VII 8 [29] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja, illetve 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [30] A másodfokú bíróság döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, ezért a határozat ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel másodfellebbezésnek nincs helye. Debrecen,

1. november
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Sörös László sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Z á r a d é k: A Miskolci Törvényszék 4.B.52/2022/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.394/2024/
4. számú másodfokú határozatában írt változtatása a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. november
6. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke