← Magyarország

Mfv.10009/2023/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A pandémia alatt lezajlott jogalkotási folyamatokra és a tényleges történésekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy az alperes a munkaszerződés-módosítást a későbbi, alacsonyabb mértékű fizetési kötelezettséggel járó felmondás érdekében kezdeményezte, mivel a felek egyike sem volt tisztában a járvány várható időtartamával, a korlátozó rendelkezések időtartamával és mértékével. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.009/2023/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: felperes cím1 A felperes képviselője: Dr. Vecsei Csaba ügyvéd cím2 Az alperes: alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Berki Ádám ügyvéd cím4 A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.198/2022/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata Fővárosi Törvényszék 2.M.70.229/2021/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.198/2022/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a 189.540 (száznyolcvankilencezer-ötszáznegyven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 2 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes 2004 decemberétől állt munkaviszonyban az alperesnél, munkáját az alperes ... téri kávézójában végezte. Munkaviszonya fennállása alatt pultos, pultvezetőhelyettes, üzletvezető-helyettes munkakört töltött be, de foglalkozott értékesítéssel és kiszállítással is a ... számára. 2020-ban a felperes a kávézóban dolgozott pultosként,
  5. március 13-ig a havi alapbére 157 950 forint volt. [2] 2020-ban az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető humánjárvány kitörése miatt a 40/
  6. (III. 11.) Korm. rendelettel kihirdetett veszélyhelyzetben bevezetett korlátozások miatt az alperes bevételei csökkentek, a 2020-as évet végül 250 000 000 forint veszteséggel zárta. [3]
  7. március 15-én az alperes képviselője által kezdeményezett munkaszerződésmódosítás alapján a felperes foglalkoztatása március 13-tól napi 6 óra helyett napi 2 órás részmunkaidőre, alapbére pedig 52 650 forintra csökkent. A felperesnek ezen időponttól az alperes értesítésekor kellett csak a munkavégzés helyén megjelennie. Ezzel egyidejűleg az alperes valamennyi munkavállalója munkaszerződését módosította, azonban a munkaidőt nem egyforma mértékben csökkentette. [4]
  8. április 1-től az alperes e-mailben ismét ajánlatot tett a munkavállalóknak a munkaszerződés módosítására. A módosítás indokaként a 46/
  9. (III. 16.) és a 47/
  10. (III. 18.) Korm. rendeletekre hivatkozott, amelyek értelmében a vendéglátóipari üzlet 15 óra után nem tarthat nyitva, és ez az ok a működést illetően elháríthatatlan külső oknak minősül.
  11. április 1-től a munkavállalókat mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól azzal, hogy naptári hetenként legfeljebb 1 órát kötelesek dolgozni. Ezzel összefüggésben a felperes alapbérét havi 5.265 forintra csökkentette, egyben vállalta, hogy a járvány okozta veszélyhelyzet megszűnését követően a munkaszerződés-módosítás hatálybalépését megelőző napon érvényes feltételekkel továbbfoglalkoztatja a felperest. A módosításról az alperes részéről személy1 HR-igazgató telefonon egyeztetett a felperessel, aki e-mailben visszajelezte, hogy elfogadja a módosítást arra figyelemmel, hogy a munkáltató a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó szándéknyilatkozatot tett. Később a felperes személyesen, munkahelyén is aláírta a módosítást és a
  12. április 13-ai héten egy napon dolgozott, kb. 8 órát takarított és pakolt a kávéházban. [5] Az alperes
  13. április 1-jét követően több állást hirdetett folyamatosan, pultost és felszolgálót keresett. személy2 volt alperesi munkavállaló a pályáztatás során –
  14. július 20-án – azt a választ kapta, hogy önélrajza alapján a kiválasztási folyamatban nem jutott tovább. 2020 augusztusában az alperes napi 2 órában alkalmazta személy3 új munkavállalót, aki a kávéházban pultosként, majd az ... Étteremben dolgozott. 2020 augusztusában az alperes törvényes képviselője telefonon arról tájékoztatta a felperest, hogy „tartson ki, remény van a fellendülésre”. [6] Az alperes
  15. október 13-án felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedése indokolásában a munka törvénykönyvéről szóló
  16. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  17. §-a szerinti, a munkáltató működésével összefüggő okra hivatkozott, miszerint: „A munkáltató átszervezte teljes működését, az új nyitvatartási Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 3 rendhez tartozó munkaidőbeosztás alapján a munkáltató több munkahelyet megszüntetett, erre tekintettel egyéb munkakört felajánlani a munkavállalónak nem tud”. Az alperes a felmondással összefüggésben 17 nap szabadságmegváltás ellenértékeként 4070 forintot, továbbá 4 havi végkielégítésként 21 060 forintot fizetett meg a felperesnek a
  18. március 31-én készült munkaszerződés-módosításban foglalt 5265 forint alapbér figyelembevételével. [7] A felmondást követően novemberben az alperes legalább egy alkalmazottat vett fel a kávézóba, továbbá álláshirdetést is feladott. [8] A felperes
  19. november 5-én kelt levelében megtévesztésre hivatkozva megtámadta a munkaszerződés-módosításokat, megtámadását az alperes elutasította. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [9] A felperes a módosított keresetében a munkaszerződés-módosításait megelőző alapbére szerint számított felmondási időre járó távolléti díj, október 13 - december
  20. közötti időszakra 315 900 forint, 4 hónap végkielégítés jogcímén 631 800 forint, továbbá a felmondás jogellenessége okán 6 havi távolléti díjnak megfelelő, összesen 947 700 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a két munkaszerződésmódosítást márciusban csak azért írta alá, mert a munkáltató ígéretet tett – írásban is –, hogy a veszélyhelyzet megszűnését követően a korábbi feltételek mellett továbbfoglalkoztatja. Október 13-án, munkaviszonya megszüntetésekor ismerte fel, hogy a két munkaszerződésmódosítás során őt a munkáltató megtévesztette, a szerződés módosítások célja kizárólag az volt, hogy a munkaviszony megszüntetéséhez kötődő munkáltatói fizetési kötelezettségek mértékét jelentősen csökkentse. Alperes a felmondással szándékosan kivárta a módosításokat követő 6 hónapos megtámadási határidőt és csak ezt követően szüntette meg a munkaviszonyt, így megfosztotta attól, hogy az érvénytelenségre hivatkozva a munkaszerződést megtámadja. Nem értesítette arról sem, hogy a nyáron újranyitja az üzleteit, amellyel együttműködési kötelezettségét is megsértette. Mindezek utóbb jogos érdekének, a későbbi végkielégítési és felmentési időre járó távolléti díjához fűződő jogának csorbításához vezetett. Álláspontja szerint a bérezési feltételek visszaállítása hiányában az alperes a jogviszony megszüntetési jogát visszaélésszerűen gyakorolta. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az egyik munkaszerződés-módosítás aláírásakor sem ismerte a gazdasági jövőt, az újranyitás időpontját, a veszélyhelyzet várható időtartamát. 2020 októberében, amikor a felmondást megfogalmazta, már jól meghatározható volt az a sokmilliós veszteség, amit ebben az évben szenvedett el. Mindez megalapozta a munkáltató működésével összefüggésben álló felmondási okot. Álláspontja szerint a munkaszerződés-módosítás megtámadására nyitva álló határidőt a felperes a saját nyilatkozata alapján is elmulasztotta, ezért azok érvényesek, amelyből következően az elszámolás alapjául az abban foglalt alapbérek szolgálnak. Az első- és másodfokú bíróság határozata [11] A Fővárosi Törvényszék a 2.M.70.229/2021/
  21. számú ítéletével kötelezte az alperest 31 590 forint elmaradt jövedelemből eredő kártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 87 370 forint perköltség, az alperest pedig 2300 forint eljárási illeték megfizetésére, megállapítva, hogy ezt meghaladóan az eljárás illetéket az állam viseli. Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 4 [12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben a felperes nem vitatta, hogy a felmondás kézhezvételét követően – november 5-én - a 6 hónapos jogvesztő határidőn túl támadta meg a munkaszerződés módosításokat, ezért azok érvényeseknek tekinthetőek. A szerződés módosítás tekintetében az Mt.
  22. §

(1)bekezdésére és a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerülő egyes kérdésekről szóló 5/
  1. (IX. 28.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény)
  2. pontjára utalva kifejtette, hogy szerződéses jognyilatkozattal összefüggésben nem, csupán alanyi jog gyakorlása esetén lehet joggal való visszaélésre hivatkozni. [13] A törvényszék álláspontja szerint a perben a felek azt sem vitatták, hogy egyikük sem volt tisztában a járvány várható időtartamával és a rendeleti úton való korlátozással, bezárással, valamint annak időtartamával, és a felperes is elismerte, hogy a kávézó elsősorban külföldi turizmusra épült. A tanúvallomások alátámasztották, hogy mindenkinek egységesen csökkentették a munkaidejét, ennek megfelelően pedig munkabérét is. Az alperes választási lehetőséget biztosított a munkavállalóknak a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére, avagy a munkaidőt és az alapbért érintő munkaszerződés módosításra. [14] A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá azt a felperesi érvelést, hogy az alperes már a szerződésmódosítások alkalmával tudta, hogy a megtámadási határidő elteltével meg fogja szüntetni a felperes munkaviszonyát. A bíróság álláspontja szerint a 46/
  3. (III. 16.) Korm. rendelet szerint szűkített nyitvatartás és az április 1-jével kezdődő teljes bezárás észszerű indoka volt a szerződés módosításának. [15] Nem találta megalapozottnak a szerződésmódosítás tekintetében a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megsértését, továbbá azt sem, hogy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközött, mert ez utóbbinak már a szerződés megkötésekor fenn kellett állnia. [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az alperes a perben nem bizonyított olyan átszervezést, amely indokolta volna a felperes munkaviszonyának megszüntetését, ezért a felmondást jogellenesnek értékelve az alperest a módosított munkaszerződésben meghatározott alapbér figyelembevételével kötelezte elmaradt jövedelemből eredő kártérítés megfizetésére az Mt.
  4. §
(1)bekezdése alapján. [17] A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2.Mf.31.198/2022/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest 46 595 forint másodfokú perköltség megfizetésére és megállapította, hogy a 149 105 forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. [18] A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az Mt.
  2. §
(7)bekezdése alapján helytállóan állapította meg, hogy a megállapodás megtámadásának objektív határideje 6 hónap, ezért annak elteltével a megtámadás joga már nem gyakorolható. A felperes ezt a határidőt nem vitatottan elmulasztotta, így a megtámadás a megállapodás érvénytelenségét nem eredményezte. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú ítélet KMK véleményre történő hivatkozásával is és megállapította, hogy a joggal való visszaélést tilalmazó követelményeknek az alkalmazására csak valamely alanyi jog gyakorlásakor kerülhet sor a szerződés megkötésekor, annak tartalma kialakításához ugyanis a felek konszenzusa szükséges. Egyoldalú szerződéskötési és szerződésmódosítási jog nem létezik, ezért a joggal való visszaélés tilalmának elvével nem lehet korlátozni, mert nem alanyi jog gyakorlása történik, hanem a felek konszenzussal állapodnak meg a szerződési feltételekről. [19] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Mt. 6. §-a szerinti jóhiszemű joggyakorlás, együttműködési kötelezettség, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti jóerkölcsbe ütközés vizsgálata kapcsán is megalapozottan vette figyelembe, hogy a perbeli időszakban nem volt előre látható a pandémia várható időtartama és annak következménye sem. Alaptalanul hivatkozott a Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 5 felperes arra, hogy a korlátozás csak az első szerződésmódosítást követően lépett hatályba, mivel a veszélyhelyzetet 2020. március 11-én a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet hirdette ki, amelynek 3. §
(1)bekezdése rögzítette, hogy a veszélyhelyzettel kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről külön kormányrendeletek rendelkeznek. Ezért az elsőfokú bíróság helyes következtetését nem érintette, hogy a vendéglátóhelyek működése csak március 16-tól esett korlátozása alá. [20] A másodfokú bíróság érvelése szerint a veszélyhelyzet kihirdetése és az azzal összefüggő korlátozó intézkedések, így az, hogy a vendéglátóipari helyek jogszabályban rögzített megszorításokkal működhettek, megfelelően indokolták a munkáltatói kezdeményezéseket. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes bármilyen tényt, adatot vagy körülményt elmulasztott közölni, és így kívánta volna elérni a munkaszerződésmódosítás aláírását a felperesnél. Tény, hogy a munkahely, vagyis a cukrászda
  1. április 1jén bezárt, a turizmus visszaesése és a korlátozások feloldásának előre nem ismert időpontja miatt az alperes sem volt birtokában olyan adatoknak, hogy a korábbi működés mikor állítható vissza, ezért ezzel a munkaszerződés-módosítás aláírásakor nem is tudott számolni. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az első-, és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, valamint az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. [22] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a perben releváns tényeket nagymértékben tévesen állapította meg, a felajánlott bizonyítékokat tévesen értékelte és így jogszabálysértő következtetésre jutott, megsértve a Pp.
  2. §
(1)és
(2)bekezdését. A jogerős ítélet számos tény figyelembevételét teljes egészében mellőzte ítéletéből, illetve bizonyos tényeknek nem megfelelő jelentőséget tulajdonított, amellyel megsértette a Pp. 346. §
(5)bekezdésében foglaltakat. [23] A felperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában a 46/
  1. (III. 16.) és a 47/
  2. (III. 18.) Korm. rendeletekre alapított érvelése alaptalan, mert azok a munkaszerződés első módosításakor, vagyis
  3. március 15-én még nem voltak hatályban. Azért is téves a törvényszék indokolása, mivel a felmondás közlésekor,
  4. október 13-án a két Korm. rendelet már nem volt hatályban, az ítéletek tehát téves jogi alapból indultak ki. [24] A felperes azt is panaszolta, hogy az eljárt bíróságok az Mt.
  5. §-a szerinti jóhiszemű joggyakorlás és együttműködési kötelezettég, továbbá a Ptk. szerinti jóerkölcsbe ütközés vizsgálata kapcsán a
  6. március 11-én kihirdetett 40/
  7. (III. 11.) Korm. rendeletre hivatkoztak annak ellenére, hogy
  8. október 13-án ezek már nem voltak hatályban, így ítéletük érdemben nem lehet helyes. A felperes érvelése szerint az alperes az Mt.
  9. §
(2)bekezdésébe, valamint az Mt. 7. §
(1)bekezdésbe ütközően a munkaszerződés módosításhoz és a megszüntetéshez való jogát visszaélésszerűen gyakorolta. A két munkaszerződésmódosítás a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközéssel vagy annak megkerülésével jött létre, amely ezért nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, így az Mt. 27. §
(1)bekezdése szerint semmis. A felperes ezáltal a felmondáskor lényegében a teljes végkielégítéstől és a felmondási időre járó bér összegétől elesett, amely az alperes előre eltervelt szándéka volt. [25] Az alperes joghatályos ellenfelülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 6 A Kúria döntése és annak jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott. [27] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető fellebbviteli perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. Rendkívüli perorvoslat jellegéből következően funkciója a kérelmet előterjesztett fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Pp. 423. §
(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati – és csatlakozó felülvizsgálati – kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A
(2)bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki. [28] A Pp. 413. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével, az eljárási-, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. E rendelkezésből következően a Kúria kizárólag azon felülvizsgálati érvelést vizsgálhatta, amely megfelelt a jogszabály rendelkezésének. [29] A felperes a keresetét a felmondás jogellenességére alapította és a jogkövetkezmények tekintetében a munkaszerződés-módosításokat megelőző alapbére figyelembevételével kérte az alperes marasztalását. Az elsőfokú bíróság a felmondás jogszerűségét az Mt. 66. §
(2)bekezdése alapján vizsgálta és a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy intézkedése indokát – a munkáltatónál végrehajtott átszervezést – az alperes nem bizonyította, az új munkavállaló felvétele pedig cáfolta azt a munkáltatói hivatkozást, hogy a felperes munkakörét megszüntette. [30] Az alperes a felmondás jogellenességét megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezés ellen fellebbezéssel nem élt, így e kérdés már nem volt a másodfokú eljárás tárgya sem. [31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a perbeli munkaszerződés módosításokat semmisségi okokat állítva támadta: egyidejűleg hivatkozott több általános magatartási követelmény megsértésére (Mt. 6. §
(2)bekezdés, Mt. 7. §
(1)bekezdés), valamint munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével létrejött, illetve jóerkölcsbe ütköző megállapodásra (Mt. 27. §
(1)bekezdés). A felperes a semmisségi okokra határidő nélkül hivatkozhatott. E körben az eljárt bíróságok mérlegelése megfelelt a Pp. 279. §
(1)bekezdésében foglaltaknak, az indokolás részletes és meggyőző, nem sérti a Pp. 346. §
(5)bekezdésében előírtakat. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont következtetéssel a fél nem ért egyet (Mfv.II.10.169/2017/5.). Az, hogy a fél számára esetlegesen az indokolás nem meggyőző nem a jogi indokolási kötelezettség körében sérelmezhető, hanem a pontos anyagi jogszabályhely megsértése és annak megfelelő értelmezése körében (Mfv.III.10.260/2019/5.). [32] Az érvénytelenség fennállását a megállapodás megkötésének időpontjára nézve kell vizsgálni. A semmisség a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő jogszabályba ütköző magatartás. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az irányadó Korm. rendeletek a felmondás időpontjában már nem voltak hatályban. Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 7 [33] Az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában azt pedig helytállóan állapították meg, hogy a munkaszerződés 2020. március 15-i módosításakor a veszélyhelyzet elrendelését előíró 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet már hatályban volt és a jogerős ítélet helytálló érvelése szerint annak 3. §
(1)bekezdése előirányozta további korlátozások bevezetését. Ezt követő hét első munkanapján, tehát nagyon rövid időn belül hatályba lépett a 46/
  1. (III. 16.) és a 8/
  2. (III. 18.) Korm. rendelet. Ezek a kormányrendeletek a
  3. áprilisban aláírt munkaszerződés módosításakor már hatályban voltak. Ezt követően a felek nem módosították a megállapodásukat, így a felmondás időpontjában a
  4. áprilisi módosítás volt iránydó. [34] Az alperes a munkavállalók számára választási lehetőséget biztosított, amelynek alapján kérhették a munkaviszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetését, avagy annak a munkaidőre és az alapbér mértékére vonatkozó módosítását. Az alperes a teljes munkaidős foglalkoztatásának objektív okból nem tudott eleget tenni, ezért nem állapítható meg, hogy eljárása sértette az Mt.
  5. §-ában foglalt jóhiszemű joggyakorlás elvét. A bíróságok helytállóan utaltak arra is, hogy a joggal való visszaélés szerződéses nyilatkozat esetén nem, csupán alanyi jog gyakorlása esetén értelmezhető (KMK. vélemény
  6. pont.). [35] A köztudomású tényekre is figyelemmel a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá, hogy a munkáltató a felmondáshoz kapcsolódó juttatások összege miatt kezdeményezte a felperes munkaszerződésének módosítását
  7. március hónapban, majd
  8. áprilisban. [36] Az a körülmény, hogy utóbb,
  9. októberben a munkaviszony megszüntetése mellett döntött, nem mutatott okozati összefüggést a korábbi intézkedéssel és nem adott alapot annak megállapítására, hogy a felmondás terve már a pandémia kezdetén felmerült volna. Az alperes intézkedése az indokolás valótlansága okán tételes jogszabályba ütközött (Mt.
  10. §
(2)bekezdés), és nem annak visszaélésszerű gyakorlása miatt jogellenes, ezért a felperes alaptalanul állította a két - munkaszerződés módosítása és annak megszüntetése alperesi intézkedés összefüggését. A pandémia alatt lezajlott jogalkotási folyamatokra és a tényleges történésekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy az alperes a munkaszerződésmódosítást a későbbi, alacsonyabb mértékű fizetési kötelezettséggel járó felmondás érdekében kezdeményezte, mivel a felek egyike sem volt tisztában a járvány várható időtartamával, a korlátozó rendelkezések időtartamával és mértékével. Az alperesnek a pandémia kihirdetésekor tanúsított magatartása, amely a munkaszerződések-módosítása kezdeményezésére irányult, figyelembevéve az adott körülményeket nem ütközött sem az Mt. 6. §
(2)bekezdésébe, sem az Mt. 7. §
(1)és Mt. 27. §
(1)bekezdésébe sem, tehát nem állapítható meg, hogy jogszabályba ütközés folytán a munkaszerződés-módosítások semmisek lettek volna. [37] Miután a felperes az érvénytelenséget csupán megtévesztésre, tévedésre hivatkozással támadhatta volna meg, amelynek határideje ugyanakkor az általa benyújtott megtámadási nyilatkozat időpontjában már eltelt, így jogszabálysértés nélkül állapították meg a bíróságok, hogy az érvényes munkaszerződés-módosítás alapján történt elszámolás, illetve az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített további kártérítést meghaladóan a felperes keresete alaptalan volt. [38] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [39] A felülvizsgálati eljárás illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. Kúria VIII.Mfv.10.009/2023/3-II 8 [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperes kérelmére a
  1. április 5-én megtartott tárgyaláson bírálta el. [41] Az ítélet ellen a Pp.
  2. §
(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.