Bfv.1209/2025/10 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] miatt 3 évre próbára bocsátotta. Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 2 [2] A védő által bejelentett fellebbezés nyomán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. november 27-én meghozott 24.Bf.6702/2024/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a próbára bocsátás tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, egyebekben pedig a kerületi bíróság ítéletét helybenhagyta. [3]
3. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt és a sértett
4. év elején, közelebbről meg nem határozható időpontban megállapodtak abban, hogy a terhelt a sértett tulajdonát képező cím 1 szám alatti ingatlan épületgépészeti munkáit elvégzi. [4] A terhelt a sértettől
5. május
6. napján többek között anyagbeszerzésre készpénzben 500.000 forintot, majd
7. július hónapban, közelebbről meg nem határozható időpontban további 400.000 forintot kapott, ezt követően a sértett
8. június
9. napján 894.500 forintot utalt át a terhelt részére. [5] A terhelt az általa vállalt munkát megkezdte, folyamatosan végezte, ennek során
10. október
11. napján megvásárolt egy 81.999 forint értékű Heizer típusú vízmelegítőt,
12. október
13. napján 2 darab, összesen 31.030 forint értékű Silver törölközőszárítót,
14. november
15. napján egy 282.954 forint értékű Ariston márkájú kazánt, valamint 2 darab, összesen 51.436 forint értékű Watts márkájú elosztót. [6] A terhelt az eszközöket a sértett cím 1 szám alatti ingatlanába szállította, a vízmelegítő kivételével valamennyi eszközt beszerelte, a vízmelegítőt pedig a lakásban helyezte el. [7] Ezt követően a terhelt és a sértett között elszámolási, illetve a kivitelezés minőségéből eredő vita támadt, ezért a terhelt
16. november
17. és
18. november
19. napja között a sértett ingatlanából a korábban beszerelt tárgyakat leszerelte, és a vízmelegítővel együtt elszállította, majd
20. január 13.,
21. április
22. és
23. november
24. napján más, általa kivitelezett épületgépészeti munkák során értékesítette, illetve azokat felhasználta. [8] A másodfokú ítélet – ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás tényálláshelyesbítésen kívüli részében tett – megállapítása szerint a 81.999 forint értékű vízmelegítő nem volt a lopás elkövetési tárgya, ezért a lopás elkövetési értéke helyesen 365.420 forint. [9] Az okozott kár nem térült meg. [10] II.
25. A jogerős ítélettel szemben a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be.
26. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati okra való hivatkozással. [11] Indítványában kifejtette, hogy a felek átalánydíjazásban állapodtak meg egymással, és az átalánydíj teljesítésére részteljesítések útján került volna sor, a másodfokú bíróság pedig nem vette figyelembe, hogy az átalánydíj alkalmazásakor is van lehetőség az ellenérték részteljesítésére. A tényállásban szerepeltetett 900.000 forint kifizetése pedig nem a terhelt, hanem a generálkivitelező cég 1 részére történt, és „nem a hőfejlesztő, illetve a hőleadó eszközök beszerzésére, hanem az addig elvégzett munkák díjazásaként értelmezhető”. A Ptk. 6:247. §

(5)bekezdésére való utalással amellett érvelt, hogy a vállalkozási szerződés alapján a rendelkezésre álló okiratok tükrében megállapíthatóan a vállalkozó részére fizetendő ellenérték megfizetésére nem került sor, ezért a szerződés tárgyát képező mű tulajdonjoga sem szállhatott át a sértettre. [12] Vitatta, hogy az eljárás tárgyát képező dolgok a Ptk. 5:

1. §-a alapján az ingatlan tartozékává válhattak volna, mert a vállalkozási szerződés az előbbiek szerint nem ment teljesedésbe, így a hivatkozott törvényhely szerinti „kétség” nem merült fel, a kérdéses eszközök álláspontja szerint a terhelt tulajdonát képezték. A gépek a beszereléssel sem váltak az ingatlan tartozékává, mert „a beszerelésüknek alapot adó vállalkozási szerződés díjazása nem lett teljesítve”. Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 3 [13] Meglátása szerint a másodfokú bíróság indokolása „a megrendelők jogalap nélküli gazdagodását szorgalmazná”, és a terhelt „előnyösebb helyzetben lett volna, ha fel sem szereli a vállalkozási szerződésben foglalt berendezéseket”, a fel nem szerelt vízmelegítőhöz hasonlóan, „mely ellentétes a vállalkozási szerződésből adódó mű előállításához kapcsolódó kötelezettséggel”. Ekként arra a következtetésre jutott, hogy a sértett a terhelt rovására jogtalanul vagyoni előnyhöz jutott, mert anélkül állt be vagyonában értéknövekedés, hogy a vállalkozási szerződés alapján járó díjazást kifizette volna. A terhelt pedig jogszerűen szerelte le „a sértett által meg nem térített hőfejlesztő és hőleadó eszközöket”, mert a vállalkozási szerződés megkötésekor „nem volt ilyen jellegű eszköz az ingatlan tartozékaként felszerelve”. [14] A „rendelkezésre álló okiratok alapján kétséget kizáróan alátámasztottnak” vélte, hogy a beszerelt eszközöket a terhelt finanszírozta, mert a számlák alapján azokat igazoltan a terhelt gazdasági társasága vásárolta meg, így az adásvételi szerződések alapján azok a terhelt tulajdonába kerültek. [15] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítélet megváltoztatásával a terheltet mentse fel, vagy – másodlagosan – enyhítse az alkalmazott intézkedést. [16]
2. A Legfőbb Ügyészség a BF.1207/2025/
3. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. [17] A Be.
4. §

(2)bekezdésében, valamint a Be. 659. §

(1)bekezdésében írt szabályokra való utalással az irányadó tényállásban foglaltakkal ellentétesnek értékelte az indítvány azon hivatkozását, amely szerint a sértett a 900.000 forintot nem a terhelt, hanem a generálkivitelező részére teljesítette volna, és amely összeg nem a berendezések ellenértékét képezte volna, hanem az addig elvégzett munkák díját. Úgy látta ezért, hogy a Ptk. 6:247. §

(5)bekezdésének szabályai is csak az ítéleti tényállástól eltérő ténybeli alapon lennének felhívhatók. Az irányadó tényállás alapján nem talált továbbá adatot arra nézve, hogy a felek között átalánydíjas megállapodás jött volna létre, valamint, hogy a sértett a generálkivitelezővel állt volna elszámolási viszonyban, és nem a terhelttel. [18] A BH 1983.

1. és a KGD 2019.
2. számon közzétett eseti döntés, valamint a Kúria Kfv.I.35.434/2017/
3. számú határozatára való utalással megjegyzésre érdemesnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság érveivel szemben a fűtési rendszer a hozzá tartozó kazánnal együtt nem a tartozéka, hanem a Ptk. 5:
4. §-a szerinti alkotórésze a háznak, és ezért a sértett tulajdonjoga a beépített eszközökre is kiterjedt. [19] Mivel pedig az irányadó tényállás alapján a beszerelt gépek a beépítéssel az ingatlan alkotórészeivé váltak, illetve a terhelt a be nem szerelt vízmelegítőt a sértett tulajdonát képező, felújítás alatt álló lakásban helyezte el, valamennyi eszköz birtokba adása is megtörtént a sértett részére, így azokon a sértett kivétel nélkül tulajdont szerzett. A lopásnak tehát valamennyi, a sértett ingatlanában elhelyezett eszköz – így a vízmelegítő is – a tárgya volt, azonban a másodfokú bíróság – a Legfőbb Ügyészség által tévesnek vélt – jogi érvelése a cselekmény minősítését nem érintette. [20] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt. [21]
5. A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat. [22] Álláspontja szerint „kivételt képeznek azon ügyek a Be.
6. §

(2)bekezdése alól, melyekben a tényállás hibás megállapítása vezetett bűnösséget megállapító ítélethez, ebből következően támadható a tényállás, amennyiben a felülvizsgálat révén felmentő ítélet születik”. Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 4 [23] Ettől függetlenül továbbra is úgy vélte, hogy az irányadó tényállásban írt terhelti magatartás nem alkalmas a lopás megvalósítására, mert a hőleadó készülékek ki sem kerültek a tulajdonából. A BH 2021.

1. számon közzétett eseti döntésre utalással a jogerős ítélet által megállapított tényállást ugyanakkor a felülbírálatra alkalmatlannak ítélte, mert a „jogerős ítélet olyan ellentmondásokban szenved, amelyek tévesen vezettek a terhelt bűnösségének megállapításához”. Az ellentmondást a Fővárosi Törvényszék tényálláson kívüli indokolásával vélte igazolhatónak, mert – álláspontja szerint – ha a vízmelegítő nem volt a terhelt számára idegen dolog, akkor a többi eszköz sem lehetett az. Ezért amellett érvelt, hogy a tényállás „nem került megnyugtatóan feltárásra”. [24] III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [25]
2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
3. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be.
4. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [26]
5. A Be.
6. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Az indítvány ezt panaszolta, így az alapján a felülvizsgálati eljárás keretében történő, a Be. 659. §

(5)bekezdés szerint végbemenő felülbírálatnak e törvényi okból helye van. [27] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya ugyanakkor, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [28] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem csupán a jogerős ítéletben írt tényállás támadhatatlan, de az a mérlegelő tevékenység is, amely e tényállás megállapítására vezetett. Ebből következően a felülvizsgálat során a felmerült bizonyítékok felülmérlegelésére vagy az ítéleti tényállás megalapozatlanságát (így felderítetlenségét) érintő következtetések levonására, eltérő tényállás megállapítására az eljárási törvény nem biztosít lehetőséget. [29] E szabályok abból fakadnak, hogy a felülvizsgálat a jogerős [azaz a Be. 456. §

(1)bekezdése értelmében végleges és mindenkire kötelező döntést hordozó] ítélet elleni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosító rendkívüli jogorvoslat. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. Az indítvány nem irányulhat arra, hogy a Kúria a bizonyítékok eltérő értékelésével a jogerős ítéletben foglalttól eltérő tényállást állapítson meg, majd az ezen eltérő tényekből levont jogkövetkeztetés alapján hozzon a terheltre a büntetőjogi felelősség vagy az alkalmazott jogkövetkezményeket érintően kedvezőbb döntést. [30] A büntető anyagi jog szabályai ugyanis akkor szenvednek sérelmet, ha az eljárt bíróság a megállapított tényállásból törvénysértő jogi következtetést vont le akár a bűncselekmény megvalósulását, akár annak minősítését illetően. A tényállás kiegészítésére vagy megváltoztatására és a jogkövetkeztetés az alapján való levonására azonban nincs törvényes lehetőség. [31] Jelen ügyben a felek között kötött vállalkozási szerződés indítványozó által hangsúlyozott szerződéses kikötéseire nem történt bírói ténymegállapítás. Az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt vállalkozóként nem a saját, hanem a cég 1 nevében Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 5 kötötte volna meg a szerződést, miként azt sem, hogy a vállalkozói díj megfizetésére a szerződés átalánydíjazást kötött volna ki. Az pedig kifejezetten az irányadó tényállásban foglaltakkal ellentétes – ezért a felülvizsgálati eljárásban figyelmen kívül maradó – tényállítás a védő részéről, amely szerint a tényállásbeli 500.000, majd 400.000 forint terhelt részére történt kifizetésére vállalkozói díj címén került volna sor. Ehelyett a felülvizsgálati eljárásban megkérdőjelezhetetlen tényállás azt tartalmazza, hogy az összesen 900.000 forint készpénzt a sértett „többek között anyagbeszerzésre” adta át a terheltnek. [32] Az előbbiekből következően az indítványozó feleslegesen vont le következtetést „a rendelkezésre álló okiratok” tartalmából kiindulva a vállalkozó által beszerzett berendezések tulajdonjogát illetően. A felülvizsgálati indítványban bármilyen bizonyíték tartalmának idézése, értékelése, mérlegelése minden esetben – fogalmilag – szükségtelen. Ha ugyanis e bizonyíték tartalma az ítéleti tényállással egybecsengő, úgy a jogi következtetések levonására maga az irányadó tényállás közvetlenül hivatkozható; ellenben a jogerős ítéleti tényállással ellentétes, vagy a tényállásban nem szerepeltetett tényekről számot adó bizonyíték – így a védő indítványában megnevezett számlák – figyelembevétele a Be. 659. §

(1)bekezdésében írt törvényi rendelkezések folytán nem lehetséges. [33] A védői észrevételből nem tűnik ki, hogy mely törvényi rendelkezésen alapul az az érv, amely szerint „kivételt képeznek azon ügyek a Be. 650. §

(2)bekezdése alól, melyekben a tényállás hibás megállapítása vezetett bűnösséget megállapító ítélethez, ebből következően támadható a tényállás, amennyiben a felülvizsgálat révén felmentő ítélet születik”. A Btk. 650. §

(2)bekezdésének és a 659. §

(1)bekezdésének kivételt nem tűrő parancsa alól kivételt engedő jogszabályi felhatalmazás valójában nem létezik, a védő ezzel ellentétes hivatkozása alaptalan, a törvénnyel szembeni. [34] 3.

1. Következésképp a felülvizsgálat során kizárólag az irányadó tényállásban foglalt tények szolgálnak alapul a büntetőjogi következtetés levonásához, így a Kúria azok alapul vételével vizsgálta, hogy a terhelt magatartásában a lopás Btk.
2. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállási elemei felismerhetők-e, avagy sem. [35] Az indítvány mikénti elbírálása így azon áll, hogy a terhelt által elvitt berendezések kinek a tulajdonát képezték. Ha ugyanis azok a terhelt számára nem voltak idegenek, elszállításuk értelemszerűen eltulajdonításként sem értékelhető, és ezzel párhuzamosan a jogtalan eltulajdonítás célzata sem vezérelhette. Ha viszont azok a számára idegenek voltak, a lopás törvényi tényállása hiánytalan. [36] A vizsgált jogkérdés eldöntésének kiindulópontja, hogy az ítéleti tényállás szerint a sértett a

1. május 7-én és
2. július hónapban átadott összesen 900.000 forintot „többek között” anyagbeszerzés címén juttatta a terheltnek. [37] A vállalkozási szerződés keretében átvett pénzösszegekre tanúsított magatartások büntetőjogi megítélése során a lényegi kérdés, hogy e pénzösszeget a vállalkozó milyen jogcímen vette át: vállalkozási díj(előleg) gyanánt vagy anyagköltségre. Az első esetben az átvett összeg a vállalkozó tulajdonába kerül, tehát számára nem idegen. Az anyagvásárlásra átvett összegen azonban a vállalkozó nem szerez tulajdont, így annak eltulajdonítása sikkasztásként értékelendő (Kúria Bfv.I.311/2017/6.). Ha tehát a megrendelő meghatározott célt kötött ki az átadott összeggel kapcsolatban, annak a céltól eltérő felhasználása a pénzösszeg eltulajdonítását jelenti (Kúria Bfv.III.1.133/2015/6.). [38] Mindez értelemszerűen irányadó a meghatározott rendeltetéssel átvett pénzösszeg rendeltetésszerű felhasználása nyomán a pénzösszeg helyébe lépett dologra is. Azaz, a vállalkozó az anyagköltség címén átvett pénz felhasználásával megvásárolt eszközökön sem szerez tulajdont, azok számára idegenek. [39] A jelen esetben is ez a helyzet. Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 6 [40] Amikor ugyanis a jogerős ítélettel megállapított tényállás úgy fogalmaz, hogy a sértett „többek között” anyagbeszerzésre adott át a terheltnek 900.000 forintot, ez kizárólag úgy értelmezhető, hogy csakis az átadott összeg anyagbeszerzésre fordítandó részét meghaladó hányada tekinthető vállalkozási díjelőlegnek. Következésképpen a terhelt által a sértett részére (megbízásából) megvásárolt valamennyi eszköz a sértett tulajdonát képezte: mind – a jogerős ítéletben a terheltnek fel nem rótt – vízmelegítő (81.999 forint), mind pedig a két darab törölközőszárító (31.030 forint), a kazán (282.954 forint) és az elosztó (51.436 forint). [41] Ekként tehát a beszerelt vagyontárgyak tekintetében helyesen állapította meg jogerős ítéletében a bíróság, hogy azok elvitelével a terhelt eltulajdonította azokat. [42] Az indítványban a védő azzal is érvelt, hogy mivel a bíróság megállapította, miszerint a vízmelegítő nem volt a terhelt számára idegen dolog és ekként a lopás elkövetési tárgya, ugyanez irányadó a többi eszközre is. A védő helyesen ismerte fel, hogy a beszerelés tényének nincs a bűnösség szempontjából perdöntő jelentősége, azonban ebből a bűnösség körét érintően – az alábbiak szerint – éppen az ellenkező jogkövetkeztetés adódik. [43] Nem állja meg ugyanis a helyét a másodfokú bíróság azon jogi érvelése, amely szerint az épületbe történt beépítés hiányában a vízmelegítő a terhelt számára nem volt idegen. A vízmelegítő az előbbiek szerint a sértett tulajdonában állt. A beépítés kérdésének ugyanakkor az alábbiak szerint kétségkívül büntető anyagi jogi vonzatai is felmerülhetnek, amelyek azonban nem a bűncselekmény megvalósulását, hanem annak helyes minősítését érintik. [44] A fentebb kifejtettek szerint a meghatározott rendeltetéssel a vállalkozó részére juttatott pénzösszegek a vállalkozó számára idegen dolognak minősülnek, és ugyanilyen megítélés alá esnek a vállalkozó által az e pénzösszegen megvásárolt dolgok. A tényállásban írt eszközök így megvásárlásukat követően büntetőjogi szempontból a terheltre rábízott idegen dologként szorulnak értékelésre, amelyek eltulajdonítása mindaddig a sikkasztás [Btk.
3. §

(1)bekezdés] keretei között marad, amíg a rábízás – az eszközöknek a sértett birtokába adásával – meg nem szűnik. A sértett birtokába már átadott eszközök elvétele (eltulajdonítása) pedig már a lopás törvényi tényállási elemeit meríti ki. [45] Az adott esetben nem kétséges, hogy a terhelt a rábízott idegen dolognak minősülő törölközőszárítók, kazán és elosztó sértett ingatlanába történő beépítésével elvesztette azok birtokát. E szempontból az is közömbös, hogy a beépített eszközök az ingatlan alkotórészévé (Ptk. 5:

1. §) vagy tartozékává (Ptk. 5:
2. §) váltak. [46] A terhelt számára – beépítésének elmaradásától függetlenül – ugyancsak idegennek minősülő vízmelegítő eltulajdonítása már más megítélés alá eshet. E berendezés birtokállapota a jogerős ítéletben foglalt tényállásból nem tűnik ki, abból ugyanis nem olvasható ki, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
3. évi LXXVIII. törvény
4. §

(1)bekezdése szerinti építőipari kivitelezési tevékenység végzése során a munkaterületnek az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/

1. (IX. 15.) Korm. rendelet által megkívánt átadása a vállalkozó részére megtörtént-e, illetve mikor történt meg, annak visszaadása megtörtént-e, illetve mikor történt meg, és ehhez képest a terhelt a részére átadott munkaterületről szállította-e (tulajdonította-e) el a vízmelegítőt. E kérdés pedig jelentőséggel bír, mert a vállalkozó részére átadott munkaterületen tárolt – be nem szerelt, azaz az ingatlan részévé még nem vált – eszközök a vállalkozó birtokában vannak, ezért a munkaterületen lévő, de a sértett tulajdonát képező dolgok a vállalkozó szempontjából rábízott idegen dolognak minősülnek, amelyek eltulajdonítása sikkasztás. A vállalkozó által már visszaadott (elhagyott) munkaterületen tárolt, számára idegen dolgok viszont már kiestek a vállalkozó birtokából. Mivel pedig az ilyen dolgok nem tekinthetők a vállalkozóra rábízottnak, eltulajdonításuk lopást valósít meg. Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 7 [47] Ekként a minősítés szempontjából jelentőséggel bíró tény leírása hiányzik a tényállásból, amelyhez képest az sem dönthető el, hogy a cselekmény minősítése törvényes-e (mert a terhelt a jogerős ítélettel egyező minősítés alá eső lopás vétségét valósította meg, és csak az elkövetési értéket határozta meg – a minősítést nem érintő módon – tévesen), avagy törvénysértő {mert a terhelttel szemben a lopás vétsége [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] mellett a sikkasztás vétségének [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] felrovása is indokolt}. [48] 3.

1. Ahogyan arra a védő is utalt, a Kúria következetes gyakorlata szerint a büntető anyagi jog szabályainak sérelmét jelenti, ha az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el [Bfv.II.80/2021/
2. (BH 2021.325.), BH 2021.8., Bfv.III.868/2012/
3. (BH 2014.103.I.), BH 2013.55.II]. Ugyancsak a büntető anyagi jog szabályait sérti, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem lehetséges a megalapozott állásfoglalás a terhelt cselekményének törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében {Bfv.II.350/2022/
4. (BH 2023.60.) [64] bekezdés}. Éppen ezért felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Bfv.I.1.004/2020/
5. (BH 2021.280.)]. [49] A tényállás belső ellentmondása azonban közömbös, ha az az egyértelmű büntető anyagi jogi következtetés levonását nem zárja ki (Bfv.II.168/2024/12.). Ezzel egy tekintet alá esik, ha a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján indított felülvizsgálati eljárásban a tényállás belső ellentmondása a terhelt terhére eső további bűncselekmény megvalósulását érintő állásfoglalást lehetetleníti el. A terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján ugyanis az ítélet jogereje a terhelt terhére eső megváltoztató rendelkezés hozatala céljából nem törhető fel. [50] 3.
6. A tényállás semmiféle belső ellentmondása nem azonosítható ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség átiratára tett védői észrevételben foglalt azon érvek alapján, amely szerint „a másodfokú határozatban, helyesen, megállapítást nyert, hogy a lopás elkövetési tárgya nem lehetett a 81.999 forint értékű vízmelegítő, hiszen az a terhelt számára nem volt idegen dolog. E megállapításból következik, hogy az ingatlanban elhozott hőfejlesztő, hőleadó készülékek egyike sem volt védencem számára idegen dolog”. Az észrevétel alapján nem a jogerős ítéletben vázolt tényállás ellentmondásos, hanem a jogerős ítélet indokolása ellentétes a védő jogi álláspontjával. Ez azonban semmilyen felülvizsgálati okot nem jelent. [51] 3.
7. A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet törvényesen, a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét lopás vétségében [Btk.
8. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont], ezért a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok nem állt be. [52] 4. Ami végül az alkalmazott intézkedés enyhítésére irányuló másodlagos védői indítványt illeti, az alkalmazott joghátrány kizárólag a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)vagy
2. c)pontjában írt felülvizsgálati ok alapján lenne felülbírálható, azaz, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével alkalmazott törvénysértő intézkedést [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont], vagy ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 8 enyhe [Be. 649. §

(1)bekezdés c) pont]. A törvény tehát egyik esetben sem önmagában, hanem csak akkor teszi lehetővé az intézkedés (nemének és/vagy mértékének) felülbírálatát, ha az törvénysértő minősítés vagy a Btk. más – a minősítésen kívül eső, kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott – szabálya megsértésének következménye. [53] Az indítványozó azonban a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítését egyáltalán nem vitatta. Erre tekintettel az indítvány a kiszabott büntetés enyhítésére igényt tartó részében kizárólag a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont második fordulata szerinti felülvizsgálati ok alapulvételével tehető vizsgálat tárgyává. [54] A büntetőjog más szabályának törvénysértő büntetés kiszabását (intézkedés alkalmazását) eredményező megsértése miatt mindazon büntető anyagi jogi szabály megszegése felülvizsgálati okot képez, amelynek alkalmazását a büntetés kiszabása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt a Be. XCIV. Fejezete nem nyújt jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem felel meg a törvénynek, mert joghátrányt ebben a formában a törvény nem tesz lehetővé [Bfv.III.1.559/2018/10. (BH 2020.9.)]. Azaz, a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontjának második fordulata szerinti felülvizsgálati ok esetén törvénysértő büntetés kiszabásáról (intézkedés alkalmazásáról) akkor van szó, ha a kiszabott büntetés (intézkedés), illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik [Bfv.I.970/2014/11. (BH 2015.180.)]. [55] A védő azonban a Btk. büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására) vonatkozó, mérlegelést nem tűrő szabályának sérelmére egyáltalán nem hivatkozott és arra nyilvánvalóan nem is került sor, mert a terhelt terhére rótt bűncselekmény miatt a próbára bocsátás a Btk. 65. §

(1)bekezdése alapján alkalmazható és annak tartama a hivatkozott törvényhely

(3)bekezdésében írt törvényes keretek közé esik. Ha pedig a felülvizsgálattal érintett cselekmények elbírálásához kapcsolódó anyagi jogszabálysértés nem valósult meg, a büntetés önálló vizsgálatára nincs törvényes lehetőség. Ekként nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) során a Btk. 80. §

(1)bekezdésének előírásait, vagy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló – és a Kúria 2/

1. BK véleményével fenntartott – 56/
2. BK vélemény iránymutatásait miként vette figyelembe [BH 2019.158.II. (Bfv.I.1.134/2018/21.), BH 2016.264.II. (Bfv.I.415/2016/7.), BH 2012.
3. (Bfv.III.359/ 2012/2.)]. [56]
4. A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be.
5. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak – a Be. 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdése szerinti összetételben eljárva – nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [57] A határozat elvi tartalma A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó részére anyagbeszerzésre átadott összeg, illetve az átadott összeg felhasználásával beszerzett anyag nem kerül a vállalkozó tulajdonába. Éppen ezért a beszerzett, majd a kivitelezés során beépített, ezért az ingatlan alkotórészévé vagy tartozékává vált anyag vállalkozó általi kiszerelését követő eltulajdonítása lopást valósít meg, míg a vállalkozó részére átadott munkaterületre szállított, de be nem épített anyag – azaz a vállalkozóra rábízott, de birtokából ki nem került anyag – eltulajdonítása sikkasztás megállapítására vezet. [58] IV. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §

(4)bekezdésének Kúria 2.Bfv.1.209/2025/10-I 9 első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. május
2. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Metzing Márton s.k. előadó bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Nagy Antal s.k. bíró