A határozat elvi tartalma: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A korlátozott felülbírálat szabályai szerint eljáró másodfokú bíróság részéről a gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétsége miatt kiszabott, a törvényi minimumot alig meghaladó, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésnek sem a súlyosítása, sem az enyhítése nem volt indokolt. 2012. évi C. törvény 164. §
(1)bekezdés,
(9)bekezdés c) pont
- évi XC. törvény
- §
(3)bekezdés a) pont, Be. 590. §
(3)bekezdés és
(5)bekezdés, 605. §
(1)bekezdése Debreceni Ítélőtábla Bf.II.256/2026/
- szám A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben,
- június
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt Terhelt1 ellen indított bűntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- február
- napján kihirdetett 5.B.3/2026/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezés a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének esetére vonatkozik. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék a rendelkező részben rögzített ügydöntő határozatában Terhelt1 vádlottat gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés,
(9)bekezdés c) pont] miatt 1 év 2 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra és kötelezte a vádlottat 210 273 forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen egyfelől az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő tartamának felemelése érdekében; másfelől a vádlott és védője élt perorvoslattal a büntetés enyhítése érdekében. [3] Az ügyészség fellebbezésének indokolásában kifejtett álláspontja szerint a szabadságvesztés tartama és próbaideje eltúlzottan enyhe, mert a törvényszék a súlyosító körülményeknek nem tulajdonított kellő jelentőséget. Nagyobb nyomatékkal szükséges értékelni, hogy a gyermekkorú sértett az egész testfelszín 20%-át elérő égési (forrázási) sérülést szenvedett el, amely miatt műtéti kezelésben és intenzív terápiás ellátásban is részesült. Emellett a cselekmény idején a 2 éves életkorát sem töltötte be. További súlyosító körülmény, hogy a vádlott a közeli hozzátartozója: a gyermeke sérelmére valósította meg a bűncselekményt. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a vádlottal szemben Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.256/2026/13-II 2 lényegesen hosszabb próbaidőre felfüggesztett, hosszabb tartamú fogház fokozatú szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. [4] A védő perorvoslatának indokolásában az elsőfokú bíróság előtt bejelentett fellebbezését a szabadságvesztés enyhítése érdekében fenntartotta, azt az elsőfokú eljárás során elmondottakon túl kiegészíteni nem kívánta. [5] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatokat a védőnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 598. §
(5)bekezdése szerinti indítványa alapján a Be. 599. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta el, melyen a védő a fennálló számos és nyomatékos enyhítő körülményre tekintettel elsődlegesen enyhébb büntetés kiszabását, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [6] Figyelemmel arra, hogy a perorvoslatok előterjesztésére kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján került sor, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §
(3)bekezdése szerint. [7] A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél és az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése [Be. 590. §
(5)bekezdés
- a)pont
- aa)és
- ab)alpontot –
- c)pont,
(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §
(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket. [8] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le, nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a)-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Külön kiemelést érdemel, hogy a bűnösség beismerésének elfogadása mindenben perrendszerű volt, az ún. ítéleti alku hármas perjogi feltétele teljesült [Be. 504. §
(2)bekezdés a)-c) pontok]. [9] A Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta és nem is vizsgálhatta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes, ami irányadó az Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.256/2026/13-II 3 ún. objektív külső tényekre és az elkövetőnek a cselekményhez fűződő akarati viszonyát jellemző belső tudati tényekre is. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022.34.III.), erre azonban jelen esetben nem volt szükség. [10] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság nem észlelt olyan körülményt, ami akár a vádlott felmentését és az eljárás megszüntetését, akár a bűncselekmény eltérő minősítésének megállapítását tenné szükségessé. [11] A vádlott a cselekményét hanyag gondatlanságból valósította meg, mivel azért nem látta előre magatartásának következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta. A hanyagság esetén az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert azt előre kellett volna és előre lehetett volna látnia. [12] A büntetés súlyosítását és enyhítését célzó fellebbezések alaptalannak mutatkoztak. [13] A büntetés kiszabása kapcsán hangsúlyozandó, hogy a feltárt bűnösségi körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van. A büntetés kiszabása mindig gondos és szerteágazó értékelő tevékenységet feltételez, és eltérően a bűnösséget és a minősítést érintő anyagi jogi kérdésektől, a büntetés kiszabása területén nincsenek olyan precedens döntések, amelyek kötnek vagy az eltérés indokolást igényelne. [14] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság kimerítő alapossággal tárta fel és az enyhítő, súlyosító tényezőket nyomatékuknak megfelelően értékelve a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló büntetést szabott ki. Tettarányos joghátrányt alkalmazott, amely kifejezi az egyéniesítést, ami mellett az általános megelőzés kívánalma sem sérült. A törvényi minimumot alig meghaladó tartamú szabadságvesztés szükséges, egyben elégséges büntetés, melynek lényeges súlyosítására az ítélőtábla nem látott megfelelő okot, ugyanakkor annak enyhítése sem kerülhetett szóba. [15] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és a próbaidő tartamát is helytállóan, a törvényi rendelkezések alapján határozta meg 2 évben. A Kúria 55. BK vélemény II.3. pontjában írtakat szem előtt tartva a bűncselekmény jellege, a gondatlanság enyhébb formája, a vádlott megbánó magatartása, életvezetése és az egyéb, a büntetés kiszabása során már Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.256/2026/13-II 4 figyelembe vett körülmények nem indokolják a próbaidőnek a 2 évtől hosszabb tartamban történő meghatározását. [16] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a bűnügyi költségre és a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben hozott rendelkezések is megfelelnek a törvénynek, csupán a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét illetően vált szükségessé az elsőfokú rendelkezés kiegészítése, miszerint az a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére vonatkozik. [17] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a jogorvoslatok alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,
- június
- Dr. Répássy Árpádné Dr. Német Laura s. k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Elek Balázs s. k. bíró Dr. Toma Attila s. k. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 5.B.3/2026/
- számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- június
- Dr. Répássy Árpádné Dr. Német Laura s. k. a tanács elnöke