← Magyarország

Mf.30027/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkavállalót munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése után, amit a későbbiek során sem vontak vissza, és a felek új munkaszerződést sem kötöttek, így munkaviszony nem állt fenn közöttük, munkaviszony és ezáltal jogalap hiányában munkabér annak ellenére nem illeti meg, hogy a megszűnést követően is visszajárt munkahelyére és intézte a munkáltató ügyeit. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.027/2023/6/I. szám A perújított felperes: felperes1 (cím1) A perújított felperes képviselője: Név ügyvéd (cím2) A perújító alperes: alperes1 (cím3) A perújító alperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Név1 ügyvéd, cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: perújított felperes

  1. sorszám alatt A per tárgya: munkaviszony megszüntetése Az elsőfokú bíróság: Szekszárdi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 32.M.70.023/2022/
  2. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a perújított felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a perújító alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a 2013-ban alapított perújító alperesi társaságban Név2 Község Önkormányzata (99,43 %) és magánszemélyek, köztük a perújított felperes is tulajdonos. A
  3. május
  4. napján kelt Alapszabály 2.
  5. pontja értelmében a társaság vezérigazgatója a tisztségét határozatlan időtartamú munkaviszonyban tölti be, felette a munkáltatói jogokat a közgyűlés gyakorolja, akit e körben Név3 képvisel. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] 2 A perújító alperes, akinek a képviseletében Név3 járt el és írta alá a megállapodást,
  6. április
  7. napján munkaszerződést kötött a perújított felperessel a vezérigazgatói munkakör ellátására, alapbérét havi nettó 700.000 forintban meghatározva. A megállapodásban a felek kikötötték, hogy a munkáltató a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén a felmondás indokolására köteles. Név2 Község Önkormányzata képviselő-testületének
  8. október
  9. napján meghozott 123/
  10. (X. 21.) határozata szerint az önkormányzat megbízta Név4 alpolgármestert, hogy az önkormányzatot a Név2 Zrt.-ben képviselje. A perújító alperesi társaság a
  11. március
  12. napján megtartott közgyűlésen 1/
  13. (III. 11.) számú határozatával felperes1 vezérigazgatót
  14. március 11-ei hatállyal a vezérigazgatói tisztségből visszahívta, és munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A 3/
  15. (III. 11.) számú közgyűlési határozatban
  16. március
  17. napjától a vezérigazgatói tisztség ellátásával, megbízási jogviszony keretében, havi 120.000 forint javadalmazás mellett, Név5t bízta meg. A közgyűlés a 8/
  18. (III. 11.) számú határozattal a társaság alapszabályát is módosította, amely szerint a II/1/1.
  19. pontban Név2 Község Önkormányzata részvényes képviselője Név3ről Név4ra változik; a VI/2.
  20. pontban Név3 nevét mellőzik mint olyan személyt, aki a munkáltatói jogokat a közgyűlés nevében gyakorolja, a munkáltatói jogokat Név4 gyakorolja a közgyűlés nevében. A perújító alperes
  21. március
  22. napján a perújított felperes
  23. április
  24. napjától fennálló határozatlan időtartamú munkaviszonyát, a munka törvénykönyvéről szóló
  25. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  26. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a zrt.
  1. március 11-ei közgyűlésének 1/
  2. (III. 11.) határozata alapján
  3. március
  4. napján kezdődő felmondási idővel
  5. április
  6. napjával felmondással megszüntette. A felmondást a perújított felperes, meghatalmazott útján,
  7. március
  8. napján átvette. A felmondás indokolása szerint a perújított felperes vezérigazgatóként, többek között, hiányosan tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, a főrészvényesnek nincsenek kellő információi a zrt. gazdálkodásáról. A munkáltató kifogásolta a szabadság igénybevételének módját, és a jogviszony megszüntetésével azt kívánja elérni, hogy a pellet üzem ne kerüljön megvalósításra, ezáltal a részvénytársaság közvetve ne adósítsa el Név2 Község Önkormányzatát. A zrt. létrehozásakor meghatározott célokkal szemben a perújító felperes a pellet üzem megvalósítását tette a zrt. fő feladatává; ennek kapcsán elhamarkodott döntéseket hozott, és a projekt előkészítése során, indokolatlanul, több tízmillió forintot költött a társaság pénzeszközeiből. A zrt. alaptevékenységével kapcsolatosan minimális bevételt produkált, nincs kihasználva munkavállalóinak kapacitása, a perújított felperes a lakosság akaratával ellentétes döntéseket hozott és beruházásokat finanszírozott. Név6, Név2 község polgármestere, illetve Név5 vezérigazgató intézkedése alapján a munkaviszony megszűnésekor kiállítandó okiratokat, amelyeket a perújító alperes nevében Név4 írta alá, megküldték a perújított felperes részére, a
  9. április
  10. napjáig járó munkabérét pedig kifizették. Ezt követően részére munkabér kifizetése nem történt.
  11. március
  12. napján levélben, majd
  13. március
  14. napján szóban Név5 vezérigazgató felhívta a munkavállalót, hogy a
  15. március 11-én megtartott közgyűlésen hozott határozat értelmében a társaság dokumentumait és eszközeit azonnali hatállyal adja át. A perújított felperes a kérést megtagadta, és úgy nyilatkozott, hogy amint jogerős lesz a cégbíróság végzése, azonnal átadja a társaság dokumentumait; ugyanakkor kijelentette, hogy nem tekinti Név5t vezérigazgatónak. A perújított felperes a perújító alperesi társaság vezetését továbbra is ellátta, a feladat teljesítése során annak irodájában dolgozott, egészen
  16. január
  17. napjáig, amikor a Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [11] [12] [13] [14] [15] [16] 3 perújító alperesnél
  18. április
  19. napjától fennálló munkaviszonyát 35 nap felmondási idővel az Mt.
  20. §
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással felmondta; a
  1. április
  2. napjától fennálló vezérigazgatói tisztségéről pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:
  4. §
(1)bekezdés d) pontjára hivatkozással a felmondás idejének utolsó napjával lemondott. A perújító alperes
  1. február
  2. napján kiállította azt a munkáltatói igazolást, amely szerint a perújított felperes munkaviszonya
  3. május
  4. napjától
  5. február
  6. napjáig állt fenn.
  7. március
  8. napján a perújító alperesi társaság jogi képviselője útján változásbejegyzési kérelmet nyújtott be a Szekszárdi Törvényszékhez, mellékelve a
  9. március
  10. napján megtartott közgyűlésről készült jegyzőkönyvet. A cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet Cg.17-10-001289/
  11. számú végzésével hiánypótlási eljárás lefolytatása után elutasította. A perújító alperesi társaság fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.03-15-000010/
  12. számú végzésével a másodfokú eljárást a Szekszárdi Járási Ügyészség által a Büntető Törvénykönyvről szóló
  13. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  14. §-a szerint büntetendő hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt
  15. szeptember 28-án indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A perújított felperes a részére
  16. március 24-én kézbesített felmondás miatt
  17. április
  18. napján keresetet terjesztett elő a perújító alperessel szemben a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, melyben a felmondás jogellenességének megállapítása mellett kérte a munkáltató kötelezését a munkaszerződés
  19. pontjában írt átalány, továbbá az Mt. 82-
  20. §a alapján havi 1.068.000 forint kártérítés, valamint a perrel felmerült költségei megfizetésére. A kereseti kérelem szerint egyrészt a jognyilatkozat megtétele során nem az arra jogosult járt el, igy az érvénytelen, másrészt a felmondásban rögzített okok nem valósak. A perben
  21. május
  22. napján olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy, mivel
  23. április 23-tól, a felmondás közlését követően is munkát végzett a perújító alperesnél, a felmondás nem ment teljesedésbe, az eredeti keresete okafogyottá vált. Ezért keresetét megváltoztatta és az alperest elmaradt munkabér címén 12.612.572 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a
  24. április
  25. napjától
  26. április
  27. napjáig terjedő időre, havi 1.068.000 forint munkabér alapul vételével. Név3, aki „ügyvezetőként” a perújító alperes képviselőjeként volt jelen a perben, úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja a perújító alperes érdekében kifejtett folyamatos munkavégzést, mint ahogy azt sem, hogy a munkáltató nem fizette ki a kereseti kérelemmel érintett időszakra a perújított felperes munkabérét, azaz a módosított kerestet elismerte. A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  28. május
  29. napján kelt és
  30. június
  31. napján jogerőre emelkedett 2.M.4/2016/
  32. számú ítéletében kötelezte a perújító alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a perújított felperesnek bruttó 12.612.572 forintot elmaradt munkabér címén, valamint ezen összeg után
  33. november
  34. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre számított késedelmi kamatot. Az indokolás szerint a bíróság a polgári perrendtartásról szóló
  35. évi III. törvény (a továbbiakban:
  36. évi Pp.)
  37. §
(2)bekezdése alapján tényként fogadta el, hogy a perújított felperes a perújító alperes érdekében a közgyűlés határozatát követő felmondás után is munkát végzett, valamint azt, hogy a perújító alperes nem fizette ki a kereseti kérelemmel érintett időszakra a perújított felperes munkabérét. Ezért az Mt. 155. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a módosított keresetben foglaltak szerint marasztalta a munkáltatót. A perújított felperes utasítására a perújító alperesi társaság az elmaradt munkabért
  1. júliusában a jogerős ítélet szerint megfizette a munkavállaló részére. A társaság a
  2. május
  3. napján tartott közgyűlésén 8/
  4. (V. 20.) számú határozatában az alapszabály módosításáról hozott 8/
  5. (III.11.) számú határozatot hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a zrt. alapszabályának módosítására nem került sor. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [17] [18] [19] [20] 4 A perújító alperes
  6. július
  7. napján perújítási kérelmet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/
  8. számú ítéletét helyezze hatályon kívül, a jogszabályoknak megfelelő új határozatában a kerestet utasítsa el, és marasztalja a perújított felperest a perköltségben; valamint az ítélet végrehajtását függessze fel. Az indokolás szerint Név3 az alapperben nem volt sem a Név2 Zrt. ügyvezetője, sem pedig a munkavállalója. Korábban Név2 Község Önkormányzatát mint főrészvényest képviselte a részvénytársaságban, ami nem jogosíthatta fel őt a perújító alperes képviseletének ellátására az alapperben; különös tekintettel arra, hogy önkormányzati képviseleti jogosultsága is megszűnt
  9. október
  10. napján, melyről az önkormányzat
  11. november
  12. napján tájékoztatta a perújított felperes akkori vezérigazgatót. A munkáltató állította, hogy a perújított felperes munkaviszonya
  13. április 19-én megszűnt, így ezen időtől nem áll vele munkaviszonyban, tehát munkabér sem jár neki. Hangsúlyozta, hogy a munkavállaló az alapeljárásban elállt a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos keresetétől: a
  14. május
  15. napján megtartott tárgyaláson a keresetét módosította az elmaradt munkabér megfizetésére, ezért a felmondás - jogellenesség megállapítása hiányában – megszüntette a perújított felperes nála fennállt vezérigazgatói jogviszonyát. Így a bíróságnak a perújításban arról kell döntenie, jár-e munkabér a perújított felperesnek vagy sem. A perújított felperes ellenkérelmében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/
  16. számú ítéletének hatályában való fenntartását kérte a perújítási kérelem elutasításával. Állította, hogy munkaviszonya
  17. április
  18. napjától
  19. február
  20. napjáig folyamatosan fennállt, ezért a
  21. április
  22. napjától
  23. április
  24. napjáig terjedő időszakra munkavégzéséért munkabér járt neki. A peresített időszakban is a zrt. ügyeit intézte, a képviseletében eljárt, közgyűlést hívott össze. Hangsúlyozta, hogy a Név2 Zrt.
  25. február 7-ei közgyűlésén a felmondását tudomásul vette, helyette új vezérigazgatót választott. Elmondta, hogy az alapeljárásban hozott ítélet szerinti marasztalási összeget a perújító alperes megfizette részére, azaz kiutalásra került a 12.616.572 forint. Kiemelte, hogy Név3
  26. április
  27. napjától
  28. június
  29. napjáig gyakorolta felette a munkáltatói jogokat. A
  30. március
  31. napján kelt felmondást nem Név3 írta alá, Név4 nem volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, mert a Név2 Zrt. a
  32. május
  33. napján tartott közgyűlésen meghozott 8/
  34. (V.20.). számú határozatával a 8/2015.(III.11.). számú határozatot visszavonta. Ekként a felmondás nem a jogosulttól származik, így ezen jognyilatkozat nem eredményezheti a munkaviszonya felmondással való megszüntetését. Mivel a
  35. március
  36. napján átvett levél sem a munkáltatótól, sem a munkáltatói jogkör gyakorlójától nem származik, álláspontja szerint az Mt.
  37. §
(1)és
(3)bekezdés alapján felmondásnak sem tekinthető: a felmondás érvénytelen, mert nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik. Kifejtette, hogy a felmondásban szereplő indokok többsége nem a valóságot tartalmazza, és nem felel meg az Mt. 6. §
(2)bekezdésében foglaltaknak. Ezért kérte, a törvényszék állapítsa meg azt, hogy a
  1. március 12-ei felmondás jogellenes, és kötelezze a perújító alperest a perrel felmerült költségei megtérítésére. A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.126/2016/
  2. számú végzésével a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasította, amit a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 10.Mpkf.20.050/2016/
  3. számú végzésével megváltoztatott, és a perújítást megengedte. Indokolása szerint az alapeljárásban olyan személy tett a kereset jogalapja és összegszerűsége tekintetében elismerő nyilatkozatot, aki a perújító alperes képviseletében nem járhatott el, és a jogerős ítélet ezen az elismerésen alapult. A Pécsi Ítélőtábla
  4. június
  5. napján kelt és ugyanezen a napon jogerős Cgf.03-20000002/
  6. számú végzésében a Szekszárdi Törvényszék Cégbírósága Cg.17-10-001289/
  7. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 5 számú végzését fellebbezett részében megváltoztatta, és elrendelte a cégjegyzék 13/
  8. rovatából a felperes1 vezérigazgatóra vonatkozó adat törlését és a 13/
  9. rovatába a Név5 vezérigazgatóra vonatkozó adat bejegyzését a kérelem szerinti tartalommal. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a vezérigazgató visszahívása és az új vezérigazgató megválasztása szabályszerűen történt. A Szekszárdi Törvényszék előtt Wéber Krisztina mint a Név2 Vagyonkezelő és Befektető Zrt. részvényese felperesként peres eljárást indított a társaság ellen, és kérte, hogy a bíróság a társaság
  10. március
  11. napján tartott közgyűlésen hozott határozatait vizsgálja felül, azokat helyezze hatályon kívül. A Szekszárdi Törvényszék 17.P.20.343/2020/
  12. számú ítéletében a keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.001/2022/
  13. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság – miután az előzőekben ismertetett eljárások jogerős befejezését követően a per tárgyalásának felfüggesztését megszűntette, és a perújítási eljárásban a bizonyítást lefolytatta − a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/7.számú ítéletét egészében hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Kötelezte a perújított felperest, hogy fizessen meg a perújító alperesnek 700.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 756.700 forint feljegyzett illetéket és a 15.122 forint állam által előlegezett költséget az állam viseli. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a perújított felperes az alapperben előterjesztett keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt a perújító alperes kártérítés megfizetésére kötelezését kérte, majd a 2.M.4/2016/
  14. számú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában a keresetét megváltoztatta, a felmondás jogellenességére már nem hivatkozott, hanem meg nem fizetett 12.612.572 forint munkabérben kérte marasztalni a perújító alperest. Az
  15. évi Pp.
  16. §
(1)bekezdésére és a 267. §
(1)bekezdésére utalással rögzítette, hogy a perújítás során kizárt a keresetváltoztatás. Felhívta azt a bírói gyakorlatot, amely szerint a keresetmódosítás a kereset ténybeli és jogi alapja módosítását jelenti. A perújítási eljárásban a kereset más tényre alapított és ebből következően más jogcímen történő érvényesítésére nincs lehetőség (BH
  1. 492.). Így a perújított felperes azon kérelme, hogy a törvényszék állapítsa meg, a
  2. március
  3. napján kelt felmondás jogellenes, az eltérő tényállás és jogcím következtében keresetváltoztatásnak minősül az
  4. évi Pp.
  5. §
(5)bekezdésére figyelemmel, ami a perújításban nem megengedett. Ezért az elsőfokú bíróság a perújítási kérelem keretei között a perújítási kérelemmel támadott jogerős ítéletben a kereset alapján elbírált elmaradt munkabér iránti igényt, annak megalapozottságát vizsgálta. Kifejtette, hogy a perújítási eljárásban nem a korábbi jogerős ítélettel érintett keresetet kell ismételten elbírálnia, hanem a perújítási kérelem felől kell döntenie. Ha ennek eredményeként az
  1. évi Pp.
  2. §-ának keretei között a bíróság hatályon kívül helyezi a perújítási kérelemmel támadott jogerős ítéletet, és a keresetet elutasítja, nem rendelkezhet a jogerős határozat alapján már kifizetett, de utóbb jogalapját vesztett követelés visszafizetéséről; erre kizárólag a bírósági végrehajtásról szóló
  3. évi LIII. törvény
  4. §-a alapján van lehetőség. A törvényszéknek ezért az Mt.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése, a 65. §
(1)bekezdése, a 20. §
(1)bekezdése és a 15. §
(3)és
(4)bekezdése értelmében azt kellett értékelnie, hogy a perújításban vizsgált új bizonyítékok alapján az alapperben meghozott ítélet megfelel-e a jogszabályoknak, avagy szükséges-e annak részben vagy egészben a hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatala. E szerint vizsgálta a felperes munkaviszonya megszüntetésének a körülményeit. A Szekszárdi Törvényszék 17.P.20.343/2020/
  1. számú ítéletében a
  2. március 11-ei társasági határozatok érvényességét támadó kereseti kérelmet elutasította, melyet a Pécsi Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] 6 Ítélőtábla Pf.V.20.001/2020/
  3. számú ítéletével helybenhagyott, tehát a
  4. március
  5. napján meghozott társasági határozatok érvényesek. Az 1/
  6. (III. 11.) számú határozattal a közgyűlés a perújított felperest
  7. március 11-ei hatállyal a vezérigazgatói tisztségből visszahívta, és munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A 8/
  8. (III. 11.) számú közgyűlési határozat értelmében a munkáltatói jogokat Név4 gyakorolta a közgyűlés nevében a felperes felett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás eredményeként az volt megállapítható, hogy a felmondás közlésekor a munkáltatói jogkör gyakorlója Név4 volt, vagyis az Mt.
  9. §
(1)bekezdése alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója tette meg a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot. A munkáltató által az Mt. 65. §
(1)bekezdése szerint kiadott felmondás az Mt. 64. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a perújított felperes munkaviszonyát megszüntette. A vele
  1. március
  2. napján közölt felmondás érvényességét nem érintette az, hogy a 8/
  3. (V.20.) közgyűlési határozat a 8/
  4. (III. 11.) határozatot visszavonta. Az Mt.
  5. §
(4)bekezdés második fordulatára utaló peradat nem merült fel, a munkáltató a perújított felperes munkaviszonyának megszüntetését eredményező felmondást nem vonta vissza, ilyen jognyilatkozatot nem tett. A munkaviszony megszüntetésének tényét támasztotta alá az, hogy a perújított felperest a munkaügyi nyilvántartásból kijelentették, illetőleg, hogy ezen időponttól kezdődően munkabért részére nem utaltak. Arra sem merült fel peradat, hogy a munkaviszony megszüntetését követően a perújított felperessel az Mt.
  1. és
  2. §-ai értelmében új munkaszerződést kötöttek volna. A perújító alperesi társaság
  3. évben érvényes Alapszabályának 2.
  4. pontja értelmében a vezérigazgató tisztségét munkaviszonyban kellett ellátni, ezért a vezérigazgatói tisztség munkaviszonyban való ellátásához szükséges volt az Mt.
  5. §-a szerinti munkaszerződés megkötése. A perújító alperes mint munkáltató részéről a perújított felperessel mint munkavállalóval ismételt munkaviszony létesítésére irányuló akaratnyilatkozat megtörténtére azonban nem volt a perben adat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tényként megállapítható, hogy a perújított felperes a peresített időszakban nem állt munkaviszonyban a perújító alperessel. Mindezt nem érintette az a tény, hogy a perújított felperes a munkaviszony megszüntetését követően is bejárt a zrt. irodájába, intézte a társaság ügyeit, és mint vezérigazgató képviselte a társaságot, mivel ezt a tevékenységet már nem munkaviszony keretében végezte. A pervesztes perújított felperest az
  6. évi Pp.
  7. §-a alapján kötelezte az elsőfokú bíróság a perújító alperes javára perköltség megfizetésre. A perújított felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a feljegyzett illetéket és az állam által előlegezett költséget az
  8. évi Pp. 358/B.§-a értelmében az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a perújított felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/
  9. számú ítéletének a hatályában történő fenntartását kérte a perújító alperes perköltségben való marasztalása mellett. Állította, hogy részére
  10. március 12-én Név2 község Önkormányzata küldött felmondást, aki nem volt jogosult a jognyilatkozat megtételére, és képviseleti jogosultsággal sem rendelkezett. Álláspontja szerint az eljárás során elengedhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy jogszerű volt-e a munkaviszonyát megszüntető felmondás, továbbra is vitatva, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója Név4 volt. Kifogásolta, hogy a felmondáson, amelyet részére megküldtek, nem szerepelt aláírás vagy aláírásbélyegző. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] 7 A perújító alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a perújított felperes másodfokú perköltség megfizetésére kötelezése mellett, melynek összegét 20.000 forintban kérte meghatározni. A fellebbezés alaptalan. Előre bocsátja a másodfokú bíróság, hogy a perújító alperes által a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/
  11. szám alatt meghozott jogerős ítélete ellen előterjesztett perújítást a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság Mpkf.20.050/
  12. számú végzésében a perben a felek jogviszonyára irányadó
  13. évi Pp.
  14. §
(1)bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a
(2)bekezdésben írtakra, megengedhetőnek találta, melynek következtében az elsőfokú bíróságnak a pert a kérelem korlátai között újból kellett tárgyalnia, és a másodfokú bíróságnak is erre figyelemmel kellett – az 1952. évi Pp. 253. §
(2)bekezdésében írt keretek között – a felülbírálatot elvégeznie. Ennek során az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes perújítási eljárásban tett, az 1952. évi Pp. 146. §-a alapján keresetváltoztatásnak minősülő nyilatkozata a 267. §
(1)bekezdés utolsó fordulatában írtakra tekintettel a 247. §
(1)bekezdésének tilalmába ütközött. Az alapeljárásban meghozott 2.M.4/2016/
  1. számú ítéletből világosan kitűnik, hogy a bíróság a perújított felperes módosított keresete alapján kizárólag abban a kérdésben döntött, hogy
  2. április
  3. és
  4. április
  5. között a vezérigazgatói munkaviszonya a perújító alperesnél fennállt-e, ami folytán a keresetben megjelölt munkabérre jogosult; és a perújító alperes képviseletében eljárt Név3 „ügyvezető” perben tett, a keresetet jogalapjában és összegében elismerő szóbeli ellenkérelemét az
  6. évi Pp.
  7. §
(2)bekezdése és a 141. §
(2)bekezdése szerint értékelve a perújító alperest a módosított kereset szerint marasztalta. Ennek a pernek nem volt tárgya a perújító alperes közgyűlése által
  1. március 11-én meghozott 1/
  2. (III.11.) számú közgyűlési határozatban foglalt és a felperessel
  3. március 24-én írásban is közölt felmondás jogszerű vagy jogszerűtlen volta, erről az alapperben eljárt bíróság ítéletében az
  4. évi Pp.
  5. §-a szerint nem dönthetett és nem is döntött. A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2016/
  6. számú jegyzőkönyve szerint a perújított felperes azért változtatta meg a keresetét az
  7. évi Pp.
  8. §
(1)bekezdése alapján, mert saját előadása szerint a perújító alperesnél folyamatosan munkát végzett, ezért a felmondás nem ment teljesedésbe, a kereset okafogyottá vált, ami miatt a felmondás jogellenességére alapított keresetét módosítva kizárólag az elmaradt munkabérére tartott igényt, amit a tárgyaláson jelen levő Név3 elismert: erre tekintettel teljesítette a bíróság a módosított keresetet a felmondás jogellenességének vizsgálata nélkül. Mindebből nem tűnik ki, hogy a perújított felperes eljárási jogai sérültek volna, illetőleg azok gyakorlásában akadályozott volt. Ugyanakkor a bíróságoknak a perújítási eljárásban irányadó különös szabályt a keresetváltoztatás tilalmára alkalmazniuk kellett. Az elsőfokú bíróság a perújítási eljárásban a perújító alperes kérelmének korlátai között lefolytatott bizonyítási eljárás során a bizonyítékok 1952. évi Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelő értékelése és mérlegelése alapján a döntés meghozatalához szükséges valamennyi tényt megállapította, melyekből helytálló következtetést levonva helyesen döntött, amikor ennek következtében a perújítási kérelemmel támadott ítéletet az
  1. évi Pp.
  2. § alapján hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. A perújított felperes munkaszerződése szerint a perújító alperes vezérigazgatói tisztségét munkaviszony keretében látta el, felette a munkáltatói jogkör gyakorlója a közgyűlés volt, amely szervet e vonatkozásban Név3 képviselt az alperes társaság alapszabálya értelmében. A felperes munkaviszonyát, miután a vezérigazgatói tisztségből visszahívták, az 1/
  3. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] 8 (III.11.) számú közgyűlési határozatban felmondással megszüntették. Ennek alapja az az önkormányzat alpolgármestere, Név4 által benyújtott írásbeli előterjesztés volt, ami a később külön nyilatkozatba is foglalt részletes felmondási indokokat tartalmazta. Az 1/
  4. (III.11.) számú közgyűlési határozat érvényes, a
  5. március 11-én hozott határozatok érvénytelensége és hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetet a Szekszárdi Törvényszék a Pécsi Ítélőtábla P.V.20.001/2022/
  6. számú ítéletével jogerős P.20.343/2020/
  7. számú ítéletében elutasította. A
  8. május 20-án tartott közgyűlésen hozott 8/
  9. (V.20.) számú határozat az 1/
  10. (III.11.) számú határozatot nem érintette utólag sem. A visszahívás és a felmondás az utóbbi tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult közgyűlés által szabályszerűen megtörtént, a közgyűlési határozatok alapján a változásbejegyzést a Pécsi Ítélőtábla Cgf.03-20-000002/
  11. számú végzésével jogerősen elrendelte. A perújított felperessel a szabályszerűen meghozott munkáltatói nyilatkozatot közölték
  12. március 24-én, aminél nem volt jelentősége annak, hogy az önkormányzat volt a levél feladója, mivel az a perújító alperesi munkáltató jognyilatkozatát tartalmazta. Név4 alpolgármester az alapszabályt módosító 8/
  13. (III.11.) számú közgyűlési határozattal kapott felhatalmazást az önkormányzat képviseletére és arra, hogy a közgyűlés nevében a perújított felperes munkavállaló felett a munkáltatói jogokat gyakorolja, így a munkaviszonyt felmondással megszüntető jognyilatkozatot kiadja. A perújító alperes közgyűlésének a 8/
  14. (V.20.) számú határozata kapcsán helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 8/
  15. (III.11.) számú határozat
  16. május 20-i hatályon kívül helyezése a közgyűlés 1/
  17. (III.11.) számú határozatában meghozott és a perújított felperessel
  18. március 24-én közölt döntését a munkaviszonya megszüntetéséről, nem érintette. Név4 a főrészvényes önkormányzat alpolgármestere az önkormányzat képviseletére és a közgyűlés mint a munkáltatói jogok gyakorlója képviseletében a felmondás kiadására az alperes létesítő okiratának módosításától,
  19. március 11-től jogosult volt (IH2013.
  20. szám I. rész), így
  21. március 12-én a perújított felperes munkaviszonyát felmondással megszüntető munkáltatói jognyilatkozatot Név4 kiadhatta. Mindezt az utóbb,
  22. május 20-án meghozott 8/
  23. (V.20.) számú közgyűlési határozat visszamenőleges hatály hiányában nem befolyásolhatta. A perújított felperes a perújítási eljárásban nem kifogásolta, hogy a neki kézbesített felmondáson, amit az iratokhoz csatolt, a neve felett nem szerepel Név4 aláírása, nem vonta kétségbe, hogy a jognyilatkozat a munkáltatótól származik, erre nem hivatkozott, amikor az elsőfokú bíróság Név4t tanúként meghallgatta (M.70.023/2022/
  24. számú jegyzőkönyv), és maga a tanú sem állította, hogy az a tartalmú jognyilatkozat, amiben a munkáltatói jogkör gyakorlójaként a munkáltató képviseletében a munkaviszonyt felmondta, nem tőle származik. A perújított felperes azzal, hogy fellebbezésében az okiratot formai okokból, a perújítási eljárásban első ízben, kifogás tárgyává tette, elkésett. Az a hivatkozása pedig, hogy a felmondás nem felel meg az Mt.
  25. §
(2)bekezdésében írt követelményeknek, a már kifejtett indokokra tekintettel a perújítás során nem volt vizsgálható. Mindebből kitűnően az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a perújító alperes közgyűlése 1/
  1. (III.11.) szám alatt érvényes határozatot hozott a perújított felperes munkaviszonya megszüntetéséről, és a perújító alperes képviseletében a módosított alapszerződés jogosította fel Név4t, hogy
  2. március 12-én a felmondást a munkáltatói jogkör gyakorlójaként kiadja az Mt.
  3. §
(1)bekezdése alapján. Erre figyelemmel a perújított felperes álképviselet fennálltára vonatkozó fellebbezési érvelése nem megalapozott. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] 9 A felmondás jogellenességét a bíróság nem állapította meg, ezáltal a perújított felperes munkaviszonya a perújító alperes
  1. március 12-i felmondásával az okiratban írt
  2. április 17-ei dátummal megszűnt. A per adatai alapján a munkáltató eddig az időpontig,
  3. április 24-vel elszámolt vele. Miután a munkaviszonya megszűnt, és az elsőfokú bíróság okfejtése szerint sem a jognyilatkozat visszavonására, sem pedig új munkaszerződés megkötésére nem került sor, a perújított felperest a továbbiakban munkabér sem illette meg. Ezért az ezen a jogcímen fenntartott és az alapperben ezen a jogcímen elbírált kereset, a jogalap fennálltának hiányában, megalapozatlan. Erre irányuló kereseti kérelem hiányában a bíróságok nem vizsgálták és döntésükben sem kellett arra kitérni az
  4. évi Pp.
  5. §-a értelmében, hogy a perújított felperest, ha valóban végzett később is munkát a perújító alperes javára, illeti-e meg valamiféle juttatás e tevékenységéért, és ha igen, milyen jogcímen. Azt is alaptalanul sérelmezte a perújított felperes fellebbezésében, hogy a perújító alperes perbeli képviselete a perújítási eljárásban nem volt igazolt: a végelszámolás alatt álló társaságot a végelszámoló meghatalmazása alapján jogi képviselő képviselte. Az a tény, hogy a perújított felperes nem ért egyet azzal a döntéssel, amelyben a bíróságok jogerősen elutasították a
  6. március 11-én meghozott közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítására és hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet, ebben a perben nem releváns, így a perújítási eljárásban nem volt értékelhető. Az a kifogása is alaptalan, hogy nem ismerhette meg a munkáltató döntését, mivel azt a közgyűlés Név4 írásbeli előterjesztése alapján hozta meg a
  7. március 11-i ülésén, amin a perújított felperes is jelen volt, de
  8. március 24-én írásban is átvette a felmondást, amivel szemben a keresetét a jogelleneségének megállapítása iránt a bíróságon
  9. április 16-án benyújtotta. Ezekre az érvekre figyelemmel a másodfokú az elsőfokú bíróság ítéletét indokaiban és döntésében is helytállónak találta, ezért az
  10. évi Pp.
  11. §
(2)bekezdése alapján, figyelemmel a
  1. §-ban foglaltakra, helybenhagyta. A fellebbezés nem volt eredményes, ezért a felperes az
  2. évi Pp.
  3. §
(1)bekezdése és a 79. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a perújító alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét az általa bejelentett 20.000 forint összegben. A perújított felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a le nem rótt 1.009.000 forint fellebbezési illeték az 1990. évi XCIII. törvény 56. §
(1)bekezdése és a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdése, valamint a 13.§
(1)bekezdése alapján az állam terhén marad. Pécs,
  1. szeptember
  2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Rendeki Ágnes s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.027/2023/6/I. 10

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.