Bf.226/2024/52 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont] (cég2.) értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek, felbujtóként folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont] (tanú2) értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek, felbujtóként folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont] (cég5.) értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek; Terhelt2 II. r. vádlott folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont] értékelt cselekményét (tanú2) társtettesként elkövetettnek, a folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont] (cég5.) értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek; Terhelt4 IV. vádlott bűnsegédként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntetteként [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont] (cég2. sérelmére) értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek; Terhelt5 V. r. vádlott magatartását társtettesként elkövetettnek minősíti. A Btk. 373.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekmények megnevezésénél valamennyi vádlott esetében mellőzi az üzletszerű elkövetésre, Terhelt5 V. r. vádlott esetében a különösen jelentős kár okozására utalást. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 2 Terhelt1 I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének, közügyektől eltiltásának tartamát egyaránt 6 (hat) évre enyhíti, a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzás összege 1.728.023.794 (egymilliárd-hétszáz-huszonnyolcmillió-huszonháromezer-hétszáz-kilencvennégy) forint. Terhelt2 II. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének, közügyektől eltiltásának tartamát egyaránt 3 (három) évre enyhíti azzal, hogy II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak szabadságvesztés büntetését egyaránt 2 (kettő) évre enyhíti. Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottakkal szemben a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak esetében egyaránt 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén rendeli alkalmazni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés elleni Főosztály Gazdaságvédelmi Osztály II. által lefoglalt és P-19/

1. számon letétbe vett 37.180 (harminchétezer-egyszáznyolcvan) forint és a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés elleni Főosztály Korrupciós Bűnözés elleni Osztály által lefoglalt és P32/
2. számon letétbe vett 41.082 (negyvenegyezer-nyolcvankettő) EUR készpénz lefoglalását megszünteti és Terhelt1 I. r. vádlottnak kiadja azzal, hogy a vagyonelkobzás biztosítására visszatartani rendeli. Mellőzi Terhelt1 I. r. vádlott részére a cég
3. által vezetett bankszámlaszám1 számú számlán kezelt 47.143 (negyvenhétezer-egyszáznegyvenhárom) Euró zár alá vételének fenntartására vonatkozó rendelkezést. A tanú1 és a tanú3 által becsatolt adathordozókat T-85/
4. számon vette tárgynyilvántartásba a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés elleni Főosztály Gazdaságvédelmi Osztálya. Terhelt1 I. r. vádlott lakcíme: lakcím1., tényleges tartózkodási helye: büntetés-végrehajtási intézet Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 3 Terhelt4 IV. r. vádlott lakcíme: lakcím
5. Terhelt5 V. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: szám
6. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
7. január
8. napján kihirdetett 22.B.957/2019/
9. számú ítéletével a
10. május
11. napjától
12. május
13. napjáig őrizetben volt, azóta szabadon lévő Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, amelyből 1 rb-t társtettesként követett el [Btk.
14. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], 1 rendbeli a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a

(2)bekezdés bc) pontjára – a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében, 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], - amelyből 1 rb. társtettesként és 1 rb-t felbujtóként követett el, 2 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont], amelyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett, ezért őt – halmazati büntetésül - 8 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, továbbá I. r. vádlottal szemben 1.716.657.303 Ft- vagyonelkobzást alkalmazott; [2] Terhelt2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli társtettesként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], 1 rendbeli a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a

(2)bekezdés bc) pontjára – a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében, 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], - amelyből 1 rb. társtettesként követett el, 2 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont], amelyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett, ezért őt – halmazati büntetésül 5 év 10 hónap szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte; [3] Terhelt3 III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli társtettesként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(6)Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 4 bekezdés a) pont], ezért őt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte; [4] Terhelt4 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont, ezért őt – halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte; [5] Terhelt5 V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként különösen jelentős kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], ezért őt a bíróság 2 év szabadságvesztésre 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. [6] A kiszabott szabadságvesztés büntetést valamennyi vádlott esetében börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Terhelt1 I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. [7] Terhelt3 III. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a

(2)bekezdés bc) pontjára – a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. [8] A cég1., a cég

1. és a cég
2. magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. [9] Terhelt1 I. r. vádlott cég
3. által vezetett bankszámlaszám1 számú számláján kezelt 47.143 Euró zár alá vételét fenntartotta a vagyonelkobzás és bűnügyi költség biztosítására. Rendelkezett a tanú1 és a tanú3 által becsatolt adathordozók iratok közötti kezeléséről, és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [10] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség, a vádlottak és védőik is fellebbezést jelentettek be az alábbiak szerint: [11] - az ügyész valamennyi vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása miatt, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése és pénzbüntetés kiszabása végett, továbbá Terhelt3 III. rendű vádlott vonatkozásában a felmentő rendelkezéssel szemben bűnösség megállapítása végett; [12] - Terhelt1 I. rendű vádlott védője teljes körű fellebbezést jelentett be, valamennyi vádpont vonatkozásában felmentés, másodsorban enyhítés érdekében; [13] - Terhelt2 II. rendű vádlott és védője teljes körű fellebbezést jelentett be, II. r. vádlott védőjének fellebbezése elsődlegesen a felmentést, másodlagosan enyhítést célozta, továbbá abszolút hatályon kívül helyezési okra is hivatkozott; [14] -Terhelt3 III. rendű vádlott és védője teljes körű fellebbezést jelentett be a tényállás
4. pontja vonatkozásában, míg a felmentést tudomásul vették; [15] - Terhelt4 IV. rendű vádlott és védője teljes körű fellebbezést jelentett be, elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése irányában; [16] - Terhelt5 V. rendű vádlott és védője teljes körű fellebbezést jelentett be elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. [17] Terhelt2 II. rendű vádlott védője a fellebbezés írábeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az eljárása során az elsőfokú bíróság abszolút eljárási szabálysértést is elkövetetett, emellett pártatlanságát is elvesztette és a nyomozó hatóság, ügyészség és az elsőfokú bíróság a II. rendű vádlott tisztességes eljáráshoz való jogát is megsértette. A nyomozó hatóság a nyomozás során nem közölte azt az alapos gyanút Terhelt2 akkori gyanúsítottal, amely alapos Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 5 gyanú a vádiratban vád formájában megjelent, így a bíró volt kénytelen „nyomozni” a bírósági eljárás során. Az elsőfokú bíróság így – nyomozati szak hiányában - kénytelen volt túl sok kérdést feltenni a szereplőknek, vádlottaknak, tanúknak, ezáltal kénytelen volt leereszkedni a küzdőtérre, mely küzdelem során a "küzdelem pora elhomályosította a látását", pártatlanságát elvesztette. [18] Az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak is ítélte, mert a tényállás hiányosan került megállapításra, a bíróság helytelen ténybeli következtetéseket vont le, indokolási kötelezettségét is megszegte. [19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során tévesen vett figyelembe súlyosító körülményeket, továbbá számos nyomatékos enyhítő körülményt elmulasztott figyelembe venni, így eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki. [20] A másodfokú eljárásban bizonyítás lefolytatását indítványozta, e körben kérte tanú8 tanú tárgyalásra történő idézését, aki Terhelt2 tudattartalma, célzata és szándéka tekintetében tud hiteles információkkal szolgálni, miszerint Terhelt2 abban a tudatban volt, hogy a Terhelt1 által előadott és tanú6 által támogatott „projekt” valós. tanú14 tárgyalásra történő idézését arra figyelemmel kérte, hogy információik szerint a tanú a holttá nyilvánítása ellenére nem halt meg és nem is tűnt el, valamint tanú14 döntő információkkal tud szolgálni Terhelt2 tudattartalmáról, célzatáról, szándékáról. tanú6 tanú idézését ugyancsak Terhelt2 tudattartalmának bizonyítására indítványozta. [21] Az elsődleges védelmi indítvány az elsőfokú ítéletnek a Be.
5. §

(1)bekezdés

1. d)pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. A védelmi fellebbezés az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte azt a tényt, hogy II. r. vádlottal a nyomozás során nem közöltek olyan megalapozott gyanút, amely a vádiratban már vádként jelent meg. Nem értett egyet azzal, hogy II. rendű vádlott elég teret kapott védekezése kiteljesítéséhez az elsőfokú bíróság eljárása során, így a védelem álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. Ezzel szemben úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság nem tudta reparálni a II. rendű vádlott védekezéshez való jogát, hiszen az eljárás alatt tanú14 eltűnt, akit később holttá nyilvánítottak, 2020 márciusától a COVID járvány okán az eljárási jogok beszűkültek, így a veszélyhelyzet alatt a korlátozott eljárási jogok mellett a II. rendű vádlott védekezéshez való joga nem teljesedhetett ki. Emellett az elsőfokú bíróság nyomozati szakasz hiányában kénytelen volt „nyomozni” a kiterjesztett vád tekintetében, kénytelen volt hivatalból kérdezni a vádlottakat és a tanúkat, így a bíró pártatlanságát is elvesztette. [22] A védelem arra a következtetésre jutott, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott jogát arra, hogy az ellene felhozott vád természetéről és okáról részletes tájékoztatást kapjon, valamint, hogy védekezésének előkészítéséhez megfelelő idővel és eszközökkel rendelkezzék, megsértették, ami az Emberi Jogok Európai Bírósága által az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésével együtt vizsgált 6. cikk 3. bekezdése
2. a)és
3. b)pontjainak megsértését eredményezte. Úgy vélte, hogy a közölt megalapozott gyanú és a közölt vád nyilvánvaló különbségére tekintettel a védekezés eltért volna az eredeti megalapozott gyanúval szembeni védekezéstől. Álláspontja szerint az elsőfokú bíró a tárgyalóteremben a vád alapján átvette – kénytelen volt átvenni – a nyomozói szerepkört, így pártatlanságát elvesztette. Az elfogulatlanság biztosítása érdekében szükségesnek tartotta, hogy a bűnvádi perben a vádlói és a bírói funkció más-más személy kezében legyen. [23] Utalt az Egyezmény 6. cikk 1. pontjában foglalt fair eljárás érvényesülésének vizsgálata során alkalmazott ún. kettős tesztre, amely egyrészt az eljáró bíró személyes magatartását, vagyis azt vizsgálja, hogy volt-e az eljárás során "olyan megnyilvánulása, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 6 amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni", az objektív teszt során pedig a bíró által ellátott funkciók vizsgálata az alapvető kérdés. [24] A funkcióhalmozódás, vagyis azon eset, amikor a bíró ítélkezésen kívüli, a vizsgálattal vagy a váddal kapcsolatos feladatokat is ellát, az EJEB szerint jogos kételyeket ébreszt a pártatlanságával kapcsolatban. Az eljárási funkciók közötti "átjárhatóság" lehetőségét is a tisztességes eljárás követelményének megsértéseként értékelte. Részletesen kifejtette, hogy mik a bírói pártatlanság előfeltételei, és arra következtetésre jutott, hogy a bíróság számára az officialitást előtérbe helyező jelenlegi rendszer ellentmond a világos, kiszámítható normatartalom követelményének, a funkciómegosztásnak, az európai standardoknak, és a bírói pártatlansággal szembeni elvárásnak. [25] További érvei szerint az időközben berobbant COVID járvány és a veszélyhelyzet akadályozta Terhelt2 II. rendű vádlottat abban, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogát kiteljesítse, és védekezési jogát maradéktalanul gyakorolja. Ezzel kapcsolatban bemutatta az igazságszolgáltatást is érintő járványügyi rendeleteket és a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedéseket. [26] Abszolút eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező lett volna. Ennek megvalósulását abban látta, hogy a 2023. január 9. napjára kitűzött tárgyalást, amelyen II. r vádlott betegsége miatt nem tudott megjelenni, és távolmaradását védője útján előzetesen kimentette, az elsőfokú bíróság megtartotta, úgy, hogy a lefolytatott bizonyítás a II. r. vádlott cselekvőségét is nagymértékben érintette, a 2023. január 9. napjára kitűzött és jogellenesen megtartott tárgyalást nem ismételte meg, de még csak az arról készült jegyzőkönyvet sem ismertette. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a BH2013. 332 számú döntésre, amelyben a Kúria is alapvetésként rögzíti, hogy a távolmaradását kimentett vádlott távollétében nem tartható meg a tárgyalás azon része, amely cselekvőségét érinti. A védelem úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a tárgyaláson meghallgatott tanú8 által elmondottak érintették II. r. vádlottat. A védelem szerint a tanúvallomás az alábbiakra nézve hordozott releváns bizonyítékot védence cselekvőségére nézve: [27] - a II. r. vádlottnak egy jól menő informatikai vállalkozása volt, mielőtt I. r. vádlottal kapcsolatba került; [28] - a II. r. vádlott azzal kereste meg az ügyvédnőt, hogy segítsen, amikor látta, hogy nem lesz az ügyletekből semmi; [29] - a köztük lévő megbeszélésnek az volt a témája, hogy II. r. vádlott „futott” a pénze után, elhangzott az is, hogy Terhelt1 becsapta őt; [30] - tanú8 tanúnak e megbeszélésen II. r. vádlott károsultnak tűnt; [31] - II. r. vádlott beszámolt arról is a tanúnak, hogy 100-200 milliós összegeket tett az üzletbe és, hogy bízik abban, hogy Terhelt1tól valamilyen összeget még visszakap. [32] Mindezek alapján a védő úgy vélte, hogy tanú8 tanú olyan körülményekről beszélt a tárgyaláson, amelyek egyrészt Terhelt2 II. r. vádlott védekezését támasztják alá, másrészt pedig a kapcsolatosak Terhelt2 II. r. vádlott elkövetéskori és azt követő tudattartamával. A fellebbezés részletesen bemutatta az elsőfokú ítéletnek azokat a részeit, amelyekre nézve tanú8 tanú – II. r. vádlottat is érintően – vallomást tett. [33] Hangsúlyozta, hogy a tanú meghallgatását a védő 2020. május 15. napján kelt védői beadványában kérte, azonban az elsőfokú bíróság ettől függetlenül sem folytathatott volna bizonytást a II. r. vádlott kapcsán. [34] Hivatkozott arra, hogy a Kommentár szigorúan értelmezi a cselekményt érintő összefüggés hiányát annál a rendelkezésnél, hogy a vádlott távollétében a tárgyalásnak Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 7 kizárólag az a része tartható meg, amely őt nem érinti, és ekkor a távol lévő vádlott védőjének jelenléte sem kötelező. A vádlott akaratán, illetve önhibáján kívül nem fosztható meg attól a jogától, hogy az ellene emelt vád elbírálását akár csak a legcsekélyebb mértékben befolyásoló bizonyítást vagy egyéb eljárási cselekményt személyesen is végigkövethesse. Ha a vádlott távollétében tartott tárgyaláson ennek ellenére mégis felmerül olyan tény vagy körülmény, amely a távol lévő vádlottat is érinti, akkor ez a kérdéses eljárási cselekmény megismétlésének kötelezettségét vonja maga után, és figyelmen kívül hagyása az egész eljárásra is kiterjedő megismétlést eredményez. Álláspontja szerint a tárgyalási jegyzőkönyv ismertetése pedig még akkor sem reparálta volna a jogsértést, ha megtörtént volna egyáltalán. Az elsőfokú bíróságnak ezt a bizonyítást kötelező jelleggel meg kellett volna ismételnie, amit a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontja alapján a másodfokú eljárásban pótolni már nem lehet. [35] További érvei szerint a II. r vádlott vonatkozásában megvalósított – fentiekben részletezett – feltétlen eljárási szabálysértésen túl az elsőfokon eljárt bíróság több ízben is elkövette ugyanezen eljárási szabálysértést: úgy tartotta meg a

1. június
2. napjára kitűzött tárgyalást, és azon a tárgyaláson úgy vett fel bizonyítást Terhelt3 III. r. vádlottat érintően, hogy sem a vádlott, sem a III. r. vádlott védője nem volt jelen. A tárgyaláson meghallgatott tanú6 tanú a védelem szerint az egyik kulcsfigurája az ügynek mind a II. r. mind pedig a III. r vádlott kapcsán, hiszen nagymértékben járult hozzá tanú6 ahhoz, hogy a II. r. és a III. r. vádlott hitt Terhelt1 I. r. vádlottnak, és abban, hogy a „projekt” megvalósul. [36] Másodlagosan indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az iratok tartalma, ténybeli következtetés és a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesbítse és egészítse ki. [37] Érvelése szerint a hangfelvételek és a tanúvallomások azt bizonyítják, hogy Terhelt1 az utolsó pillanatig tévedésben tartotta terhelt2t, így nem megalapozott a tényállásnak az a megállapítása, hogy Terhelt1 I. r. vádlott arra bujtotta fel II.r. Terhelt2 vádlottat, amikor már nem tudott fizetni, hogy szerezzen további pénzt újabb személyek bevonásával. A védő álláspontja szerint nincs olyan bizonyíték, amely megalapozta volna azt a megállapítást, miszerint Terhelt2 tudott arról, hogy a „projekt” nem létezik, valótlan. [38] Sérelmezte az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében tett ténymegállapítását is arra figyelemmel, hogy terhelt2nak soha nem is állt szándékában tőkeközvetítést végezni, erre vonatkozó bizonyíték nincs. Mivel az összegek nem hozzá folytak be, nem is rendelkezett felettük, erre figyelemmel iratellenesen rögzítette az elsőfokú bíróság többesszámban azt, hogy I. és II. r. vádlott „a kapott összegeket nem a sértettel közölt célra fordították”. Tényállási hiányként fogalmazta meg, hogy elmaradt annak rögzítése, hogy jelentős finanszírozás történt Terhelt2 által Terhelt1 utazásaival kapcsolatosan is. [39] Terhelt2 II. r. vádlott tudattartalmával kapcsolatban utalt a rögzített skype beszélgetésekre, és tanú8 vallomására, amely szerint Terhelt2 II. r. hitt Terhelt1nak, és futott a pénze után. A tudati tények körében az elsőfokú bíróság által értékelt
3. január 4.-én kelt e-mail levéllel kapcsolatban arra utalt, hogy az e-mail időpontjában már
4. év elején járunk, amikor polgári peres eljárás már folyamatban van, és a terheltek ekkor szembesültek azzal, hogy tanú1 mire készülhet saját bőrét is mentendő, hogy az esetében szóba jöhető sikkasztás ellen védekezni tudjon. [40] Védence védekezése alapján vitatta tanú1 vallomását, amely szerint Terhelt2 olyan kijelentést tett, hogy ő kezelte az informatikai rendszert és látta, hogy mennyi pénz érkezik. Nem találta megalapozottnak azt a megállapítást sem, hogy védence anyagi helyzetével kapcsolatban megtévesztette volna a sértetteket, mivel valamennyi érintett tisztában volt egzisztenciális körülményeivel. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 8 [41] A helyesbített, kiegészített tényállás alapján és helyes logikai következtetések levonása után Terhelt2 II. rendű vádlott felmentését látta indokoltnak azon az alapon, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott tévedésben tartotta Terhelt2 II. rendű vádlottat. Ezen tévedésben tartást bizonyítja a védő álláspontja szerint a Terhelt2 által Terhelt1nak
5. január 04-én megküldött e-mail levél is, amely szerint Terhelt1 I. rendű vádlott még
6. december 30-án is ígért többek között Terhelt2 részére pénzügyi teljesítést, finanszírozást, amely ígéretben Terhelt2 hitt. [42] A büntethetőséget kizáró okkal kapcsolatban azzal érvelt, hogy a büntetőjog nem okirati, hanem akarati elv alapján áll, azaz felelőssége csalás esetében annak van, aki az ügyletkötéskor mást jogtalan haszonszerzés céljából tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A tudati tények jellemzőinek bemutatása alapján az a következtetést vonta le, hogy az irányadó tényállás nem tartalmazza a terhelt szándékára vont jogi következtetés ténybeli alapjait. Úgy vélte, hogy Terhelt2 bíróság szerinti jogtalan haszonszerzésre irányuló célzata nem előzhette meg a bíróság szerinti megtévesztő magatartást, Terhelt2 nem tettese az ügynek, hanem sértettje. Ezzel kapcsolatban utalt tanú6 személyére, ki ugyancsak erősítette Terhelt2 II. rendű vádlott tudatában azt, hogy a „projekt” előrehaladása biztosított a kitűzött cél felé. tanú2 tanúvallomásából azt emelte ki, hogy a tanú szerint terhelt2nak komoly anyagi gondjai lehettek, ha őhozzá fordult pénzügyi segítségért. tanú1 vallomásai értékelésénél pedig arra mutatott rá, hogy a sértett a jogi személy pénzeszközeit a jogi személy gazdasági céljaitól eltérő célokra, sajátjaként való rendelkezés útján fordította fedezet nélküli kölcsönadásra, így saját jól felfogott érdeke lehet a tanúnak az, hogy olyan vallomásokat tegyen, amelyek saját cselekvőségét, saját felelősségét csökkentik. [43] A büntetés kiszabási körülmények körében a statisztikai adatok alapján tévesnek ítélte a vagyon elleni cselekmények elszaporodottságára, mint súlyosító körülményre hivatkozást, sérelmezte azt is, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott elkövetéskori büntetlen előéletét, valamint az eljárás elhúzódását az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni, az elkövetéstől számított időmúlást pedig nem értékelte megfelelő súllyal enyhítő körülményként. Jelen ügyben a nyomozó hatóság inaktivitását abban látta, hogy a nyomozás során Terhelt2 II. rendű vádlottal nem közölték azt az alapos gyanút, amely később a vádiratban vádként megjelent, így a tisztességes eljáráshoz való jogát súlyosan megsértették. A büntetési tétel felső határát közelítő, tetemes időmúlásra figyelemmel enyhítő szakasz alkalmazását is indokoltnak látta, az időmúláson felül a 2/
7. (II.10.) AB. határozatban megfogalmazott alkotmányos követelmények figyelembevételével nagy nyomatékkal kérte értékelni az eljárás mintegy 10 éves elhúzódását is. Kiemelte azt is, hogy a vádiratban megjelölt elkövetési idő végétől –
8. – a mai napig tartó több, mint 10 év alatt védence törvénytisztelő életmódot folytatott, idős, rendszeres orvosi kezelésre szoruló szüleit támogatja, segíti. Enyhítő körülményként kérte értékelni, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott
9. december
10. napján további 500 000,Ft-ot utalt a cég
11. részére. [44] Indítványát úgy foglalta össze, hogy elsődlegesen Terhelt2 II. rendű vádlott felmentését kérte, mivel határozott álláspontja, hogy Terhelt2 célzata és szándéka nem irányult jogtalan haszonszerzésre, nem irányult károkozásra, célzatosan és szándékosan Terhelt2 nem ejtett senkit sem tévedésbe, nem tartott senki sem tévedésben. Másodlagos indítványa az elsőfokú ítélet enyhítésére irányul, az enyhítő szakasz alkalmazásával és végrehajtásában felfüggesztett büntetés kiszabását kérte. [45] Terhelt3 III. r. vádlott meghatalmazott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárásban több olyan eljárási szabálysértés is történt, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethet. A törvényszék több esetben is úgy tartott tárgyalást, hogy azon sem a III. rendű vádlott, sem a védője nem volt jelen. Ezen tárgyalási napokon bizonyítás felvételére került sor, tanúk meghallgatása történt, amely tanúk Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 9 egyértelműen érintették védencét, mint ahogyan arra több esetben is hivatkozott a II. rendű vádlott védője is. Mindez a védői álláspont szerint megalapozza a Be.
12. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti hatályon kívül helyezési okot, mivel III. rendű vádlott, és a védője távollétében meghallgatott tanúk és a vallomásaik több esetben visszaköszönnek az ítéleti indokolásban, azzal, hogy azok az ítéleti tényállás megállapításához szükségesek voltak. [46] Az ítélet felmentő rendelkezését támadó ügyészégi fellebbezéssel kapcsolatban úgy vélte, hogy védence felmentésére helyes érvelés mentén és okszerűen került sor, azonban nemcsak abban, hanem valamennyi bűncselekmény vonatkozásában felementésre látott indokot. [47] Felmentést célzó fellebbezését azzal indokolta, hogy a törvényszék az ítéleti tényállást a beszerzett bizonyítékok téves mérlegelésével és az ellentmondások feloldása nélkül állapította meg. Erre tekintettel eltérő tényállás megállapítását látta szükségesnek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság életszerűtlen érvelést vezetett végig és az időrendiségben is tévedett. Kétséget kizáróan megállapíthatónak ítélte, hogy védence megtévesztés és ezzel a csalás áldozata és sértettje jelen ügyben. Nem tartotta életszerűnek és elképzelhetőnek azt, hogy védence több mint százmillió forintot tesz bele egy olyan ügyletbe és ezzel teszi tönkre a saját maga által felépített cégét és egyben az életét is, amelyről tudja, hogy soha nem kapja vissza és nyeresége sem lesz, hogy a saját nevét adja egy olyan ügylethez, lesz olyan cég ügyvezetője, amelyről tudja, hogy nem valós. Kiemelte, hogy senki nem vitatta azt, hogy a vád szerinti sértett már védencét megelőzően is részese volt az üzletnek, amely végül nem valósult meg. A vádirat szerinti sértett II. rendű terhelt2n keresztül már megismerte I. rendű Terhelt1ot és már üzleteltek akkor, amikor védencét II. rendű Terhelt2 megkörnyékezte és mind a saját, mind a cége pénzeit, vagyonát befektettette vele. Az elsőfokon eljárt törvényszék nem adta magyarázatát annak, hogy a III. r. vádlott által befektetett milliókra miért volt szükség, ha eleve egy csalási sorozat részeseként játszik szerepet. Ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy védence még akkor is ad pénzt, amikor már tanú1 is befektetett. Mindezek alapján úgy vélte, hogy az első fokon eljárt törvényszék tényből tényre helytelenül következtetett akkor, amikor megállapította védence bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben. [48] További érvei szerint védence esetében több tényállási elem is hiányzik, így nem állapítható meg sem a jogtalan haszonszerzés, sem a tévedésbe ejtés, tévedésben tartás. A tévedés ugyanis nem védencének köszönhető, részben azért, mert már a sértett előbb megtévesztésre került, részben azért, mert III. r. vádlott ugyanúgy tévedésben volt. Védencére is igaz az a megállapítás, amit az elsőfokú bíróság a sértettek vonatkozásában rögzített, hogy I. rendű Terhelt1 vádlott a sértetteket az óriási haszonnal kecsegtető üzlet megvalósulásával tévesztette meg. Továbbá téves következtetésre jutott a törvényszék a jogtalan haszonszerzési célzattal kapcsolatban is, mivel nem adta életszerű magyarázatát annak, hogy a több mint száz millió forintot befektető terhelt tudata miként fogta át, hogy az I. rendű Terhelt1 vádlott által éveken át – különböző formában – hangoztatott projektek a valóságban nem léteztek. [49] Nem tartotta reálisnak azt a feltevést, hogy valaki szándékosan tönkreteszi saját magát annak érdekében, hogy a törvényszék által sem vitatottan másnak, azaz I. rendű Terhelt1nak jogtalan hasznot juttasson. Ellentmondásosnak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak saját anyagi helyzetük, tapasztalatuk alapján tisztában voltak azzal, hogy az ígéretek teljesítésének reális alapja nincs, mert így még inkább elképzelhetetlen, hogy óriási pénzösszegeket fektettek volna be az I. rendű Terhelt1 vádlott által felvázolt üzletbe. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adott életszerű és elfogadható választ arra, hogy miért nem fogadta el védence védekezését abban a körben, hogy őt megtévesztette az I. rendű vádlott és közvetve a II. rendű vádlott is Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 10 akkor, amikor a teljes vagyonát befektette az I. rendű vádlott által létrehozott projektbe és azt követően hitt abban, hogy ez megvalósulhat és ennek megfelelően cselekedett. [50] A fentiek alapján elsődlegesen az eljárási szabálysértések fennállása miatt az ítéletet hatályon kívül helyezését és az elsőfokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását, másodsorban védence felmentését és az ügyészség fellebbezésének elutasítását indítványozta. [51] Terhelt4 IV. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában, a bejelentett védelmi fellebbezés irányát fenntartva, elsődlegesen IV. rendű vádlott felmentését, másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetést enyhítését, a büntetés végrehajtásának felfüggesztését és IV. r. vádlott előzetes mentesítésben részesítését indítványozta. Védence tudattartalma és cselekvősége vonatkozásában a perbeszédében előadott érvelést változatlanul fenntartotta. Úgy vélte, hogy jelen ügyben a tények téves jogi értékelése vezetett Terhelt4 felelősségének megállapításához. A perbeszédére utalva hivatkozott arra, hogy védence legfeljebb közokirat-hamisítás elkövetője lehet, mint egyfajta igen alulképzett stróman. Indítványozta a tényállás kiegészítését tanú8 ügyvéd tanú által elmondottak alapján. Az elsőfokú bíróság ugyanis elsiklott a tanú 112. jegyzőkönyvben rögzített vallomása felett, noha a tanúnak védence tudattartalmáról kialakított véleménye egybevág Terhelt4 következetes védekezésével. A tanúvallomás részleteinek kiemelésével arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság a tanú ezen szavait nem vette az értékelés körébe, amit az indokolási kötelezettség megsértéseként értékelt. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt, hogy még egy ügyvéd számára is úgy csapódtak le az I. rendű vádlott machinációi, mint valós pénzügyi befektetések. [52] Utalt arra is, hogy az ítélet nem épülhet olyan feltételezésekre és olyan vélelmekre, hogy „tudnia kellett”, a tudattartalmat valamilyen konkrét, legalább közvetett bizonyítékkal kellene alátámasztani, azonban ilyen jelen eljárásban nincs. tanú3 vallomását idézve mutatott rá arra, hogy Terhelt1 terhelt4ra legfeljebb, mint eldobható eszközre tekintett és analfabétának titulálta. Továbbra is úgy vélte, hogy védence abban a jogos és megalapozott feltevésben volt, hogy itt egy valós üzlet van készülőben, amelyben ő lenne az autókkal foglalkozó szakember. Megjegyezte, hogy a sértett gazdasági társaságok ügyvezetői az üzleti élet tapasztalt rókáinak számítanak, akik ugyancsak nem fogtak gyanút. [53] A büntetőjogi felelősség körében elengedhetetlennek tartotta annak vizsgálatát, hogy védence nem tudta, hogy bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, nem ismerte fel, hogy itt egy csalás lenne kibontakozóban. Mindezekre tekintettel arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla IV. r. vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól, mivel nem követett el bűncselekményt. [54] A teljeskörű fellebbezésre tekintettel másodlagosan indítványozta, hogy az ítélőtábla a kiszabott büntetést enyhítse és annak végrehajtását függessze fel. Érvelése szerint nem szolgálja a társadalom érdekét az, ha a büntetlen előéletű, kétkezi munkából élő Terhelt4 büntetés-végrehajtási intézetbe kerül. Hangsúlyozta, hogy védencének egy forint haszna nem volt az egész jogügyletből, őt azzal hitegették, hogy pénzt fog keresni, védence számára a munka nem egy énidegen dolog lett volna, hiszen jelen eljárást megelőzően és az ügy kirobbanását követő hét év óta is folyamatosan dolgozik. Terhelt4 és Terhelt5 cselekvősége – a tudattartalmukra vonatkozó megállapítások mellett is – legfeljebb az egész csalási cselekmény egy kis porszeme lehetett, eldobható figurák voltak. [55] A büntetés prevenciós céljánál– Beccaria-t idézve – a büntetéskiszabás két alapelvére, vagyis a büntetés kiszabás gyorsaságára és a büntetés elmaradhatatlanságára utalt. Hét évvel az elkövetés után, egy olyan ügyben, amely társadalmi érdeklődésre nem tartott számot, a közvetlenség elve alapján egyértelműen úgy ítélte meg, hogy sem a társadalmi igényeket, sem az általános prevenciót nem szolgálja az, hogy terhelt4t a bíróság börtönbe küldi. Az ügyészség által hivatkozott középmértékes szabály kapcsán utalt a Btk.-hoz fűzött miniszteri Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 11 indokolásra, mely szerint ez nem jelenti a tételkeret adta lehetőségek negligálását, vagy szűkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet sem. [56] Jelen esetben a középmértéktől való eltérést megalapozott indokok támasztják alá, amelyeket az elsőfokú bíróság is rögíztett, azonban az annak alapjául szolgáló körülményeket nem kellő mértékben értékelte. Az első és másodfokú határozat kihirdetése közötti több mint egy évet a vádlottak javára szükséges figyelembe venni. Az előzetes mentesítéssel kapcsolatban arra utalt, hogy az ítélőtábla gyakorlatában is előfordult hasonló ügyekben, hogy a rendkívül jelentős időmúlásra, az elkövetési és a kedvező személyi körülményekre figyelemmel kivételes jelleggel a másodfokú bíróság maga is érdemesnek tartotta az előzetes bírósági mentesítésre a terhelteket. [57] Terhelt4 e feltételeknek megfelel, ezentúl elmondható, hogy évtizedek óta bejelentett munkából éli szerény és jogkövető életét, így számára semmi nem indokolja, hogy a vádlottal szemben alkalmazott büntetőjogi szankció a munkáltatók számára is megismerhető legyen. Rámutatott arra is, hogy a leggyakoribb munkakörök lassan mindegyike erkölcsi bizonyítványhoz kötött, így a felfüggesztett szabadságvesztéshez egyfajta burkolt "foglalkozástól eltiltás" is társul, ennek megakadályozása érdekében indítványozta az előzetes mentesítés alkalmazását. [58] Terhelt5 V. r. vádlott védője elsődlegesen védence felmentését indítványozta, másodsorban a kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Be 592.§

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja alapján részben megalapozatlannak tartotta. Idézte a védence vonatkozásában tett elsőbírói megállapításokat, miszerint V. r. vádlott a megállapodás aláírásakor tisztában volt azzal, hogy a projekt megvalósulásának nincs reális esélye, az I. r. vádlott a cég2. sértettől kért összegeket nem az aláírt megállapodásban megfogalmazott célra fordítja, és azok visszafizetésére sem módja, sem reális lehetősége nincs, ennek ellenére segítséget nyújtott az I. r. vádlottnak. Sérelmezte, hogy elmaradt annak megnyugtató módon való körbejárása, hogy V. r. vádlott milyen tevékenységet és milyen tudattartalommal végzett ebben az ügyben. Az elsőfokú bíróság nem tért ki arra, hogy mely bizonyítékok alapján, milyen logika mentén jutott arra az álláspontra, hogy védence szándékosan segítséget nyújtott a bűncselekmény elkövetéséhez, V. r. vádlott cselekvőségét semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, azok a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen keletkezett iratok tartalmával teljes mértékben ellentétesek. Hivatkozott arra, hogy a bűncselekmény célzatos, és csak egyenes szándékkal követhető el, mely feltételeknek a tettes számára segítséget nyújtó bűnsegéd vonatkozásában is fenn kell állniuk, hiszen a bűnsegéd csak annak a cselekménynek az elkövetéséhez tud szándékos segítséget nyújtani, mely cselekmény törvényi tényállási elemeit az ő tudata is átfogja, továbbá magatartása lehetséges következményeit előre látja, és azokat kívánja is. A védő álláspontja szerint az ügyben rendelkezésre álló tanúvallomások között nem szerepel olyan nyilatkozat, ami igazolná, hogy az V. r. vádlott tudata átfogta azt, hogy az I. r. vádlott bűncselekményt követ el, és ő ehhez szándékosan segítséget nyújt, valamennyi vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem volt tudomásuk arról, hogy az I. r. vádlott bűncselekményt követ el, sőt, az I. r. vádlott előadása olyan meggyőző volt, hogy mindannyian az utolsó pillanatig hittek a projekt megvalósulásában. [59] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tanú8 tanú vallomásából pont az a releváns részt nem szerepeltette az ítéletben, amely kifejezetten alátámasztja azt, hogy az V. r. vádlott nem tudott arról, hogy az I. r. vádlott bűncselekményeket követ vagy követett el. A tanú 112. tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített vallomását idézve arra mutatott rá, hogy e bizonyíték egyértelműen azt támasztja alá, hogy az V. r. vádlott is hitt az I. r. vádlottnak, őt is megtévesztette az I. r. vádlott, hiszen végig abban a feltevésben volt, hogy ez a projekt meg Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 12 fog valósulni. Mindezek alapján iratellenesnek ítélte az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy az V. r. vádlott szándékosan segítséget nyújtott az I. r. vádlottnak csalás bűntette elkövetéséhez, és azt is, hogy az V. r. vádlott tudata az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekményt átfogta. Az elsőfokú bíróság ugyanis azokból a tényekből, hogy V. r. vádlott a cég13. ügyvezetője volt, és a cég2.-vel megállapodást kötött, melynek alapján a cég számlájára utalások történtek, iratellenesen és helytelenül következtetett arra, hogy a cselekmények célja valójában bűncselekmény elkövetése volt, és az V. r. vádlott bűnsegédként közreműködött az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekményekben. Mindezek alapján indítvány tett az iratellenes megállapítások mellőzésével eltérő tényállás megállapítására, és ez alapján védence felmentésére. [60] Másodlagos indítványa körében arra hivatkozott, hogy a védencével szemben kiszabott büntetés jelentősen eltúlzott, figyelemmel arra, hogy nyomatékos enyhítő körülmény a bűnsegédi elkövetés és a 9 évi időmúlás, aminek azért van kiemelt jelentősége, mivel az V. r. vádlott az eljárásban folyamatosan elérhető volt, valamennyi szükséges nyomozati cselekményen részt vett, illetve valamennyi bírósági tárgyaláson megjelent. További enyhítő körülményként indítványozta értékelni, hogy két kiskorú gyermek eltartására köteles, a terhére rótt bűncselekmény elkövetése óta újabb büntetőeljárás vele szemben nem indult, közel 10 éve jogkövető magatartást tanúsít. Kiemelte azt is, hogy V. r. vádlott tipikus strómannak tekinthető, nem ő volt az értelmi szerzője a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének, a bűncselekményből származó haszonból az V. r. vádlott nem részesült. Mellőzni indítványozta a súlyosító körülmények közül a bűncselekmények elszaporodottságára utalást, mivel semmilyen adat nem áll rendelkezésre arra nézve, hogy az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutatna. Szintén mellőzni indítványozta az üzletszerű elkövetést a súlyosító körülmények köréből, mivel az nem értékelhető ilyenként, ha az üzletszerűség az alaptényálláshoz tartozik, vagy azt minősítő körülményként szabályozza a jogalkotó. Összefoglalva V. r. vádlottnak a bűncselekmény elkövetésében betöltött kevésbé aktív szerepére, valamint a rendelkezésre álló nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel úgy vélte, hogy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés is megfelelően szolgálná mind a speciális, mind a generális prevenciót. [61] A Fellebbviteli Főügyészség BF 367/2024/6. számú átiratában kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezést eredményező abszolút, illetve relatív eljárási szabálysértést nem valósított meg, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként is értékelve és egymással is összevetve állapította meg az ítéleti tényállást, amely túlnyomórészt egyezik a vád szerinti tényállással és csaknem teljesen megalapozott. [62] Tévesnek ítélte azonban a Terhelt3 III. rendű vádlottnak a tanú1 sérelmére elkövetett csalás bűntettének vádja alóli felmentés körében kifejtett indokolást, amely szerint a módosításokkal kialakított vádirati tényállás Terhelt3 III. rendű vádlott vonatkozásában nem tartalmaz olyan elkövetési magatartást, amely a tanú1 sértett sérelmére elkövetett cselekményben való bármilyen részességét taglalná. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a vádirati tényállás I. pontjában valóban nem szerepel a III. rendű vádlott tevékenysége, azonban a vádirat II. pontja tartalmazza a Terhelt3 III. rendű vádlottnak a tanú1 sértett által magánszemélyként nyújtott kölcsönösszegekkel kapcsolatos cselekvőségét, miszerint tanú1, Terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II. rendű és Terhelt3 III. rendű vádlottak megtévesztésének hatására utalta át a pénzösszegeket az I. rendű vádlott bankszámlájára. Az ügyészségi átirat megjegyezte azt is, hogy a vádirati tényállás II. pontja a tanú2t tévedésbe ejtő tevékenységet sem részletezi, mivel azt tartalmazza, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott ugyanazon indokkal Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 13 tanú1 testvérétől, tanú2 sértettől is kölcsön kért, ezt azonban a törvényszék nem kifogásolta és a bizonyítékok helytálló értékelése alapján megállapította az I. rendű és a II. rendű vádlott bűnösségét a tanú2 sérelmére elkövetett bűncselekményekben. [63] A fentiek alapján az ítéleti tényállást a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti hiányossága miatt részben megalapozatlannak ítélte. E részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésre tett indítványt az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján. [64] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ismertetéssel a bizonyítás anyagává tette a

1. július
2. napján kelt, 01000/2257-115/2015.bü. számú rendőri jelentést (nyomozás iratai III. kötetének 2229-
3. és 2269-
4. oldalai), mely szerint tanú1
5. május
6. napja és
7. augusztus
8. napja között 58.170.000 forintot utalt át Terhelt1 I. rendű vádlott bankszámlájára. A bíróságnak az elsőfokú ítélet indokolásában foglalt helytálló álláspontja szerint
9. év elejére mind Terhelt2 II. rendű, mind Terhelt3 III. rendű vádlottak tisztában voltak azzal, hogy az a gazdasági lehetőség, amire részben pénzt kértek, és részben Terhelt2 II. rendű vádlott ezen túl a kért kölcsön visszafizetési képességét is alapozta, a valóságban nem létezik. A törvényszék bizonyítékként értékelte Terhelt3 III. rendű vádlott írásbeli vallomását és tanú1 tanúvallomásait. Ezek alapján helyesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy III. rendű vádlott a kölcsönösszegek visszafizetésének szándékával, illetve képességével, valamint bank2-projekt megvalósításával és annak várható sikerességével kapcsolatos megtévesztő magatartást tanúsított. Az ügyészi fellebbezésben foglalt érvekre utalva megállapíthatónak ítélte, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott
10. májustól – online, illetve telefonos kapcsolattartással – aktívan közreműködött abban, hogy tanú1 sértettet – magánszemélyként, illetve a cég
11. ügyvezetőjeként fizetésre bírja, a magánfélt ért kár és a III. rendű vádlott cselekvősége közötti okozati összefüggés egyértelműen kimutatható. [65] A fellebbviteli főügyészség további érvelése szerint az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottaknak a kölcsönösszegek visszafizetésének szándékával, illetve képességével, valamint bank2-projekt megvalósításával és annak várható sikerességével kapcsolatos megtévesztő magatartása hatására tanú1ben kialakult téves képzetek nem válaszhatók szét aszerint, hogy azok tanú1ben a cég
12. képviseletében, vagy mint természetes személyben keletkeztek. Okszerű következtetés vonható le arra, hogy tanú1 a tévedésbe ejtés folyományaként utalt át magánszemélyként is pénzösszeget az I. rendű vádlott bankszámlájára. Megjegyezte, hogy az ítélet indokolásának a felmentő rendelkezéssel kapcsolatos részében az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy tanú1, mint magánszemély, és mint a cég
13. képviselője teljes egészében nem választható szét. [66] Ezen bizonyítékok tartalma alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla egészítse ki a II. tényállást azzal, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott
14. májustól – eleinte online, illetve telefonos kapcsolattartással, később személyesen – aktívan közreműködött abban, hogy tanú1 sértettet – akár a magánszemélyként, akár a cég
15. ügyvezetőjeként – fizetésre bírja. tanú1 sértett az I. rendű, a II. rendű és a III rendű vádlottaknak a kölcsönösszegek visszafizetésének szándékával, illetve képességével, valamint bank2-projekt megvalósításával és annak várható sikerességével kapcsolatos összehangolt, megtévesztő magatartása hatására a magánvagyonából
16. május
17. és
18. augusztus
19. napja között több részletben, összesen 58.170.000,- Ft-ot utalt át Terhelt1 I. rendű vádlott bankszámlájára. [67] Indítványozta továbbá a tényállás bevezető részében a cég
20. törzstőkéje összegének pénznemét feltüntetni, amely kiegészítésekkel a tényállást megalapozottnak és a másodfokú eljárásban irányadónak tartotta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 14 [68] Mind az öt vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek, a bűncselekmények minősítését törvényesnek ítélte azzal, hogy a kiegészített tényállás alapján III. rendű vádlott bűnössége további 1 rendbeli, a Btk.
21. §

(1)bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpontjára – a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntettében is megállapítható. [69] Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, az öt vádlott védekezésére figyelemmel logikus érveléssel és meggyőzően indokolta meg, hogy mely megfontolások és mérlegelési szempontok alapján vetette el a vádlottak védekezését, mérlegelése nem volt egyoldalú. [70] A büntetés kiszabása körében arra hivatkozott, hogy a törvényszék a figyelembe veendő körülményeket valamennyi vádlott vonatkozásában maradéktalanul feltárta, azonban a számba vett büntetéskiszabási tényezőket nem a súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a szabadságvesztés tartamát meghatározta, és ezáltal a vádlottak terhére rótt cselekmények tárgyi súlyához nem igazodó és a büntetési célokat, különösen a speciális prevenciót nem megfelelően szolgáló büntetést szabott ki a vádlottakkal szemben. A középmértéktől lefelé történő jelentősebb mértékű eltérést az I. rendű és a II. rendű vádlott esetében a súlyosító körülmények számára és nyomatékára figyelemmel nem látta indokoltnak, az enyhítő körülmények száma és súlya a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű vádlottak tekintetében ugyancsak nem indokolja az enyhítő szakasz alkalmazásával a büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabását. Figyelemmel a vádlottak terhére rótt cselekmények jelentős tárgyi súlyára a büntetési célokat kizárólag hosszabb, a középmértékhez közeli tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával látta elérhetőnek. Mivel a vádlottak a bűncselekményeket haszonszerzési célból követték el és az elsőfokú bíróság mindegyik vádlottat határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélte, valamint az ügyészi fellebbezés helytálló indokai szerint a vádlottak megfelelő jövedelemmel, illetve vagyonnal rendelkeznek, a törvény mérlegelést nem engedő rendelkezésénél fogva a vádlottakkal szemben pénzbüntetés kiszabása kötelező. A szabadságvesztés büntetésnek a fentiek szerint felemelt tartamához igazodó mértékben az egyébként indokoltan alkalmazott közügyektől eltiltás súlyosítására is indítványt tett. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezéseit törvényesnek tartotta. Észrevételezte azonban, hogy az indokolásban III. rendű vádlott büntetett előéletére vonatkozó adatok között is található pontatlan, javítást igénylő adat. [71] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a tényállás részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését, annak kiegészítését követően – a fenti pontosítások mellett – a Fővárosi Törvényszék 22.B.957/2019/153. számú ítéletét a Be. 606. §

(2)bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy a III. rendű vádlottat mondja ki bűnösnek további 1 rendbeli, a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpontjára – a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntettében, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát emelje fel, mindegyik vádlottat a Btk. 50. §

(2)bekezdése alapján pénzbüntetésre is ítélje, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [72] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elbírálására a Be.600.§

(1)bekezdés b) pontja és a Be.752. §

(1)bekezdése alapján tárgyalást tűzött ki, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó I. r. vádlott távollétében megtartott tárgyaláson hirdette ki ítéletét, és a terhelt felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban eredményre vezettek, tartózkodási helye ismertté vált: a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet arról értesítette az ítélőtáblát, hogy Terhelt1 vádlottat

1. június
2. napján befogadta a büntetésvégrehajtási intézetbe, ahol – a nyilvántartás adatai szerint – foganatba Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 15 vették vele szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság
3. május
4. napján meghozott 2.B.154/2017/
5. számú és a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.10292/2022/
6. számú ítélete folytán
7. március
8. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 3 év börtönben letöltendő szabadságvesztést. [73] A másodfokú bíróság a tárgyaláson Terhelt1 I. r. vádlottat kihallgatta, ismertette a vádlott távollétében tartott tárgyalás anyagának lényegét. Terhelt1 I. r. vádlott az iratismertetésre – részben az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését megismétlő – észrevételt tett, és – túlnyomórészt a korábbiakkal azonos tartalommal – bizonyítási indítványokat terjesztett elő. A másodfokú tárgyaláson I. r. vádlott vallomásával kapcsolatban a többi vádlott is élt észrevételezési jogával, továbbá okiratokat csatoltak. [74] Terhelt1 I. r. vádlottnak a másodfokú tárgyaláson előadott észrevételei az elsőfokú eljárás során előterjesztett védekezésének irányával megegyeztek, a bizonyítási indítványok tartalma is azonos volt, azokat néhány új elemmel egészítette ki. [75] – A projekt lényegét úgy foglalta össze, hogy nyugat európai értékpapír finanszírozással, orosz tőkével létesült volna Magyarországon egy oktatási centrum orosz szakemberek képzésre bank2 közreműködésével. Elmondása szerint a projekt, amelyben a büntetőügyben sértettként fellépő cégek mellett további, mintegy 200 cég is közreműködött, azért nem valósult meg, mert a sértettek nem teljesítették a kibocsátói kötelezettségüket. [76] -A cég14.-vel kapcsolatban továbbra is arra hivatkozott, hogy a cég költségeit ő fizette, Terhelt4 IV. r, vádlottnak is hetente fizetett tanú5on keresztül, figyelemmel arra, hogy a cég
9. volt Terhelt4 IV. r. vádlott cégének a felettes szerve a struktúrán belül. Állította, hogy a cég7-szerkezetet szerződések, és a cégek közötti együttműködési megállapodások rendezték. Fenntartotta azt is, hogy cég
10. bankszámlájára kizárólag IV. r. vádlottnak volt rálátása, és ahhoz kizárólagos hozzáférése. A cég60-es számlára történt utalások felett is a kapcsolt cégek vezetői rendelkeztek, ők nyitották a számlát. [77] - Előadta, hogy mindvégig problémásnak tartotta, és nehezményezte a cég
11. befizetéseit, mert ez véleménye szerint tiltott keresztfinanszírozásnak minősül, ugyanis a cég1.-vel nem állt semmilyen szerződéses kapcsolatban, tőle kölcsönt sem kapott, ugyanakkor a cég1.-től a számlájára utalt összegeket nem tudta nem elfogadni, ezeket a „cég3-os projekt” kapcsán felmerült költségeinek a refinanszírozására használta fel. Álláspontja szerint a keresztfinanszírozás lehetett az oka annak is, hogy a cég5.-től és tanú2től is érkezett pénz a számlájára. A költségek elmondása szerint azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a két céget el kellett fogadnia az ő menedzsmentjének, a banknak, a befektetőknek, ennek érdekében apostille-okat kellett kiállítani és „mindenféle átvilágítást” elvégezni. [78] – A cég
12. kapcsán felmerült tetemes, általa előfinanszírozott költséggel kapcsolatban állította, hogy tanú1 saját belépési kódjával ellenőrizni tudta bank2 rendszerében, és ez alapján utalta át részére a költségeket. Elmondása szerint a költségeket igazoló elszámolásokat letartóztatása miatt nem tudja prezentálni. [79] – Érthetetlennek tartotta, hogy miért minősül csalárdnak az értékpapírok piacra helyezése, noha sikeres regisztráció után a kötvény-keletkeztetés is megtörtént, amit a cég
13. elfogadott és listázott, onnantól kezdve a kibocsátónak lett volna kötelessége az, hogy a piacon ezt a nominális értéket egy helyi kereskedelmi bank segítségével kibocsássa. [80] – Továbbra is határozottan állította, hogy a projektre szánt pénzmennyiség biztos helyen rendelkezésre áll, ahhoz azonban csak a bírósági ítélet után lehet hozzáférni. A cég19, amerikai tulajdonú, de helység17ban aktív tőzsdei platformon, valamint – a kettős fedezet miatt – helység5ban a cég61 platformján az értékpapírok a mai napig elkülönítetten, létezően, nominális értékben szerepelnek. Előadta, hogy tanú14 eltűnése az előre kidolgozott, helység5ban már elfogadott, és megfinanszírozott projekttel kapcsolatban kardinális Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 16 problémát jelentettet, ezért helyezte el a projekt megvalósításához szükségessé vált fedezeti értéket egy értéktárba. [81] - A bankszámlaforgalomról készült elemzésekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a cég60 rendszer felé történő továbbküldéseket hibásan készpénzfelvételnek minősítették, noha készpénzforgalom nem volt, hanem egyszerű konvertálásról volt szó. Megjegyezte azt is, hogy az 1-1,5 milliárd forint tekintetében az akár csak 10 forintos árfolyamkülönbséget neki kellett állnia. [82] - Sérelmezte, hogy benyújtott elektronikus dokumentációkat nem találta a bíróság kellő bizonyító erejűnek, és a nyomozóhatóság sem ellenőrizte az információkat a nemzetközi jogsegélyen keresztül. [83] Bizonyítási indítványt terjesztett elő: [84] - szakértő bevonására az bank2 rendszere működésének megismerésére, [85] - bank2 megkeresését, amely a bank2nak az egyik leányvállalataként igazolni tudja az akkoriban még cég55 angol értékpapír kereskedelmi platformján szerzett regisztrált vagyonkezelési státuszát, [86] - a cég60 cég7 megkeresését, [87] - elektronikus rendszer biztosítását kérte, amellyel igazolni tudná, hogy cége a mai napig a bank2 tagvállalata; [88] - cég19, amerikai tulajdonú, de helység17ban aktív tőzsdei platform, valamint a cég61 megkeresését indítványozta a projekt fedezetét jelentő értékpapírok ellenőrzése miatt. [89] Terhelt2 II. r. vádlott – I. r. vádlott vallomására tett észrevételében – az elsőfokú eljárás során tett vallomását fenntartva hangsúlyozta, hogy nem volt arra vonatkozó megállapodás, hogy a projektbe befolyt bevételekből bármilyen módon részesült volna, ő a projekt eredményéből szeretett volna profitálni. [90] Terhelt3 III. r. vádlott a másodfokú tárgyaláson korábbi védekezésével egyezően szólalt fel. Elmondta, a cég
14. cégnek semmifajta ténykedése nem volt, I. r. vádlott kérésére vállalta el a cég képviseletét, hogy „átírják” a nevére ameddig nem jön a projekt következő fázisa. Arról azonban szó sem volt, hogy ennek bármilyen költségei vannak. Hivatkozott arra, hogy a levelezést átolvasva számos olyan üzenetet talált, amely arról tanúskodik, hogy nem tudtak semmiről, terhelt2val együtt többször kérték Terhelt1ot, hogy mondjon valamit, mert nem volt információjuk. A tanú1vel kötött kölcsönszerződés kapcsán továbbra is hangsúlyozta, hogy azt nem az azon feltüntetett napon, hanem utólag 2014 decembere, vagy 2015 januárja környékén írták alá. Azért írta alá, mert még mindig bízott a projektben, és egyszerűen félt attól, hogy ha nem írja alá, akkor minden bukik. [91] Terhelt4 IV. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlott vallomására reagálva arra mutatott rá, hogy a cég2.-vel kapcsolatban „transfer agent” szerepet töltött be, cég
15. által utalt pénzek eurora átváltva történő továbbutalásáról kellett gondoskodnia. Ezzel kapcsolatban annyi feladata volt, hogy a számlaforgalomról szóló SMS-eket továbbküldte Terhelt1nak, ő meg a cég elektronikus platformján – az általa átadott netbanki adatok segítségével – továbbutalta. A cégnek nem volt telephelye, bevétele, a munkát ingyen végezte. [92] Terhelt5 V. r. vádlott is megerősítette, hogy ő sem járt el netbankon keresztül, cég netbankját I. r. kezelte, ehhez számára megadott minden hozzáférést. [93] A másodfokú bizonyítási eljárás befejezését követően előterjesztett perbeszédében a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában foglaltakat fenntartotta, azokat a védői jogorvoslatokra reflektálva kiegészítette. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 17 [94] Az eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül helyezést célzó védelmi fellebbezésekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvek alapján az elsőfokú bíróság mindkét esetben tudatában volt annak, hogy a bizonyítási eljárást
16. június 28-án napján a III. r. vádlott, illetve a
17. január
18. napján a II. r. vádlott távollétében folytatja, a jegyzőkönyvek szerint a bíróság vizsgálta ezt a kérdést, és helyesen állapította meg, hogy olyan bizonyítást fog folytatni ezeken a tárgyalási határnapon, amelyek a távollévő vádlottakat nem érintik. Az ügyészség ezt az elsőbírói megállapítást helyesnek ítélte, arra nézve ugyanis, hogy milyen módon történt az esetleges tévedésbe ejtés, vagy a tévedésben tartás a vádlottak részéről, a tanúk nem tettek vallomást, erről tudomásuk nem is lehetett. [95] Hangsúlyozta azt is, hogy a tényállás valósághű megállapítására irányuló törekvés eljárási szabálysértésnek nem tekinthető, így minden alapot nélkülöz az a védői okfejtés, hogy a bíróság által hivatalból felvett bizonyításból a bíróság pártatlanságának elvesztésére, azaz elfogultságára lehetne következtetni. Annak kapcsán, hogy II. r. vádlottnak nem volt lehetősége védekezést kifejtenie, mivel a vád tárgyává tett tényállás jelentősen bővebb annál, mint amit a nyomozó hatóság vele a megalapozott gyanú szintjén közölt, utalt a 8/2018-as Legfőbb Ügyészségi utasítás
19. §

(2)bekezdésére, amely rendelkezés arról szól, hogy a megalapozott gyanú változását közölni kell a gyanúsítottal, amennyiben azonban erre nem kerül sor, ezt meg lehet tenni a vádiratban is. A nyomozás felügyeletéről, a nyomozás irányításáról és a nyomozás befejezését követő ügyészi intézkedésekről szóló Legfőbb Ügyészi utasításban adott felhatalmazás alapján az ügyészség sem valósított meg szabálysértést, a bíróság részéről szabálysértés elkövetése pedig fel sem merülhet. [96] A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményét tekintve azt hangsúlyozta, hogy a vádlottak észrevételei, illetve vallomásaik lényegében az egész tényállást érintik, így a lefolytatott bizonyítás alapján a másodfokú bíróságnak lehetősége lenne akár az egész tényállást érintően is a bizonyítékok mérlegelése alapján az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást megállapítani, azonban erre semmilyen ok nem merült fel. A vádlottak által előadottak ugyanis nem érintették az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát, továbbra is csak az elsőfokú ügyészi fellebbezés, illetve a másodfokú ügyészi indítvány által is érintett hiányosság orvoslását látta indokoltnak. [97] A vádlottak által előterjesztett védekezéssel kapcsán összefoglalóan azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi bizonyítékot ismertetett, számba is vett, önmagukban és egymással is összevetve értékelt logikus, ésszerű és okszerű módon. Utalt arra is, hogy kezdetben valóban valamennyi vádlott sértettnek tekinthető abban a tekintetben, hogy elvesztették az általuk befizetett összegeket, hiszen az üzleti lehetőségek nem valósultak meg, tehát kudarcba fulladtak. A védői fellebbezések és tanú8 tanúvallomása alapján helyesen utaltak arra, hogy a vádlottak futottak a pénzük után, így valóban kármentést akartak végezni a beszervezett sértettekkel. [98] A vádlottak bűnösségére levont következtetést okszerűnek, a vádlottak cselekményének minősítését az elkövetéskori büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően a tényállás alapján törvényesnek ítélte azzal, hogy helyes következtetéssel a tényállás hiányosságának kiküszöbölését követően a III. r. vádlott bűnössége egy további bűncselekményben is megállapítható. A bűnösségi körülmények kis mértékű pontosítását látta indokoltnak a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás, illetve a felvett személyi körülmények alapján. Indítványozta, hogy a bíróság a további időmúlást, ami az elsőfokú eljárástól a másodfokú eljárásig bekövetkezett, értékelje a vádlottak javára, V. r. vádlott vonatkozásában további enyhítő körülményként pedig azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 18 [99] A büntetés kiszabására vonatkozó indítványát azzal pontosította, hogy a másodfokú bíróság a I. és II. r. vádlottak esetében a Btk. 50. §

(2)bekezdése, a többi vádlott esetében pedig a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdése alapján szabjon ki velük szemben pénzbüntetést. [100] A fellebbezés írásbeli indokolásában előadottakat a tárgyaláson a védők az alábbiak szerint egészítették ki. [101] Terhelt1 I. r. vádlott védelmében a másodfokú eljárásban kirendelt védő a korábban eljáró meghatalmazott védő I. rendű vádlott érdekében előterjesztett védekezését maradéktalanul irányadónak ítélte védence következetesen előterjesztett védekezése, valamint a felajánlott bizonyítási indítványok tekintetében. A fellebbezés másodlagos irányával kapcsolatban az ítélőtábla figyelmét a nyomatékos hangsúllyal bíró sértetti közrehatásra hívta fel, amely jelentős enyhítő körülményként kedvezőbb irányba befolyásolja I. r. vádlott esetében a büntetéskiszabás lehetőségét. Utalt arra is, hogy a szóban forgó sértettek nem tanulatlan, hanem tájékozott és tehetős emberek, akiktől elvárható az, hogy mindent megtegyenek a vagyonuk biztonsága érdekében. Véleménye szerint a sértettek által birtokolt vagyon nagysága mellett ez a fajta sértetti hozzáállás nem elfogadható, elvárható lett volna az, hogy ügyvédekhez, sőt ilyen ügyekben jártas ügyvédhez forduljanak. Elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság jelentős mértékben enyhítse az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés időtartamát. Hivatkozott továbbá az időmúlás mellett az eljárás elhúzódására, az e tárgyban született alkotmánybírósági határozatból idézett, kiemelve, hogy a büntetőeljárás elhúzódása nem pusztán időmúlást vagy hosszú eljárást jelent, hanem felelősségi kérdést is, és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elhúzódó büntetőeljárás miatt bekövetkező alaptörvényellenesség orvosolható a büntetés kiszabás során. Indítványozta, hogy ennek megfelelő módon enyhítse a másodfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést. Összefoglalva elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodlagosan pedig a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának jelentős mértékű enyhítésére tett indítványt. [102] Terhelt2 II. r. vádlott védője perbeszédében – az ügyészség álláspontjával ellentétben – továbbra is úgy vélte a fellebbezésben részletesen kifejtett érvek alapján, hogy a terhelt a jogait nem tudta megfelelően gyakorolni és ahol gyakorolni kívánta a törvényszék abszolút eljárási szabálysértéssel ott is korlátozta. [103] Az ügyészi perbeszéd – II. r. védőjének meglátása szerint – továbbra is adós maradt azoknak a tanúvallomásoknak és okirati bizonyítékoknak a megjelölésével, amelyekből arra lehet következtetést levonni, hogy Terhelt2 tisztában volt azzal, hogy ez a projekt nem létezik. Felhívta a figyelmet arra, hogy Terhelt2 tudattartamának vizsgálatakor nem lehet a mostani ismereteinkből kiindulni, mivel Terhelt2 nem tudta, nem tudhatta azokat a tényeket, körülményeket, amiket a nyomozó hatóságok, bíróságok, jogszabályok alapján felhatalmazott jogkörrel és eszközökkel felderítettek. A törvényszék megállapította, hogy tanú1 a Terhelt1 I. rendű vádlottól kapott valótlan információk alapján ő maga is hitt a projektben, és az is megállapítható, hogy egyetlen bizonyíték sem merül fel, hogy Terhelt1 tájékoztatta volna terhelt2t a projekt valótlanságáról. A bizonyítékok közül két vallomást emelt ki: tanú1 és tanú6 vallomását. Előbbinél a vallomás megtételének körülményei, és a vallomás megtétele mögött meghúzódó motiváció alapján úgy vélte, hogy saját jól felfogott érdeke lehet a tanúnak az, hogy olyan vallomásokat tegyen, amelyek saját cselekvőségét, saját felelősségét csökkenti. tanú6 tanú vallomását pedig a tudattartalom vizsgálata szempontjából tartotta jelentősnek, különösen a garázspartin elhangzott tájékoztatást emelte ki, amely arra bíztatta a vádlottakat, hogy tartsanak ki, mert a projekt megvalósításához már nem sok hiányzik. További érvei szerint a tanú2 sértettől kért kölcsönök időpontjában II. r. vádlott még csak azt tudta, hogy a pénzügyi vállalkozásba saját cégével is beszállt és a saját tőkéjét is befektette, de ekkor még nem volt tisztában azzal, hogy magánszemélyként és a cégként is tönkrement. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 19 A védői álláspont szerint nem lehet primitív megtévesztő magatartásról beszélni úgy, hogy többek között tanú8, tanú6, tanú17, tanú1, illetve további sértettek is meg voltak győződve I. r. vádlott által elmondottak valóságáról. [104] Az elsőfokú bíróság mérlegelésében központi szerepet játszó

1. január 4-én született e-mail kapcsán arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság II. r. Terhelt2 tudattartalmára nem megfelelő logika mentén vont le következtetéseket. A vádlott tudattartalmát úgy értékelte, mintha a vádlott már
2. évben rendelkezett volna Terhelt1ról és a projektről azokkal az ismeretekkel, amik a már említett eljárások következtében váltak számára ismertté. [105] Kifejtette, hogy a másodfokú eljárás mindenki számára bizonyította, hogy Terhelt1 még most is teljes meggyőződéssel beszélt egy üzleti modellről, egy megvalósítandó projektről, korábban is ugyanilyen meggyőződéssel, de még energikusabban hengerelte le a körülötte lévőket. A bizonyítékok között lévő emailek-ben, skype beszélgetésekben rögzített, Terhelt1, Terhelt2, Terhelt3 közötti kommunikációban semmi nem utal arra, hogy a vádlottak egymással „virágnyelven” kommunikáltak volna, azokban nem lelhető fel egyetlen utasítás sem arra nézve, hogy Terhelt2, vagy akár Terhelt3 hogyan tévessze meg a sértetteket. Mindebből azt a következtetés vonta le, hogy minden információval kizárólag (hármuk közül) csak Terhelt1 rendelkezett és Terhelt2 csak azt tudta kommunikálni kifelé, amiről őt Terhelt1 tájékoztatta. A fellebbezésében foglaltakat a büntetés kiszabása körében is fenntartotta, amelyet azzal egészített ki, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatóságok inaktivitását az ügyben, ugyanis az ügy
3. év óta a bíróság előtt van. Öt év telt el bírósági szakban, amely eljárás elhúzódás a II. rendű vádlott terhére nem esik. Figyelemmel az ismert Alkotmányos követelményre is, jelen esetben már hatványozottan indokolt Terhelt2 II. rendű vádlott esetében az enyhítő szakasz alkalmazása és a törvényi minimumban kiszabott ítélet is eltúlzottan súlyosnak minősül. Másodlagos, az elsőfokú ítélet enyhítésére irányuló kérelme keretében továbbra is azt indítványozta, hogy az ítélőtábla Terhelt2 II. rendű vádlott esetében is alkalmazza az enyhítő szakaszt és maximum végrehajtásában felfüggesztett büntetést szabjon ki. [106] Terhelt3 III. r. vádlott védője perbeszédében az ügyészi perbeszédre reagálva megjegyezte, hogy a fellebbezésében az eljárási szabálysértésre azért volt kénytelen kitérni, mert az ítéleti indokolásában az a bizonyítás, amit védence távollétében lefolytatott a bíróság, a III. r. vádlottat érintően is megjelenik. Azzal kapcsolatban, hogy a vádlottak kármentést végeztek volna, illetve próbálták visszaszerezni az általuk befektetett pénzeket, arra utalt, hogy az üzleti élet alapvetése, hogy a befektető azzal számol, hogy a befektetett összeg fialni fog. A vádlottak is szerették volna, hogy az üzlet működjön, a projekt létrejöjjön, és ahhoz a pénzhez, amit befektettek, hozzájussanak. Az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy a sértettektől átvett összegből akár egy fillér is III. r. vádlotthoz került volna. A másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján III. r. vádlott védekezésének az elfogadásával eltérő tényállás megállapítását és védence felmentését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy védence sok pénzt belefektetett ebbe az üzletbe, nem életszerű az, hogy valaki ennyi pénzt beletesz egy olyan projektbe, amiről eleve tudja, hogy ez egy átverés. Mindezek alapján vitatta, hogy szándékos csalás elkövetése védence részéről megállapítható lenne. Elsődleges indítványában bízva a büntetés kiszabására csak annyiban tért ki, hogy szükséges vizsgálni a belső arányosságot, az időmúlást, és azt a szerepet, amiben védence jelen volt az eljárásban. [107] Terhelt4 IV. r. vádlott védője a bizonyítási eljárás lefolytatását követően is úgy vélte, hogy részbeni megalapozatlanság vezetett Terhelt4 IV. rendű vádlott bűnösségének megállapításához, ugyanis a törvényszék tényből tényre helytelen következtetést vont le akkor, amikor bűnösséget állapított meg, amely következtetésnek az indokát sem adta, sem Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 20 szóbeli, sem írásbeli ítéletében. Az elsőfokú ítélet nem jelölte meg azokat a tényeket, amelyekből levonta azt a következtetést, hogy a vádlottak szándékos cselekvőséget tanúsítottak abban a folyamatban, amely során az I. rendű vádlott megtévesztette a sértetteket a tényállás
4. és
5. pontjában részletezettek szerint. Mindezekből következően adós maradt az elsőfokú bíróság – egyébként az ügyészi fellebbezéshez és a vádbeszédhez hasonlóan – annak indokolásával, hogy mire alapozza IV. rendű vádlott vonatkozásában a bűnösség kérdését. A rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelése útján kizárólag IV. rendű vádlott felmentését látta törvényesnek. Elfogadhatatlannak tartotta az ügyészség indítványát, amely a Btk.
6. §

(1)és

(3)bekezdésére alapítva kérte vele szemben a pénzbüntetés kiszabását. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a pénzbüntetés egy közvetett, de végeredményét tekintve szabadságelvonással járó büntetés abban az esetben, ha a terhelt azt nem tudja megfizetni, mert nem rendelkezik megfelelő vagyonnal vagy jövedelemmel. Továbbra is úgy vélte, hogy a büntetlen előéletű, 9 éve az eljárás hatálya alatt álló védence esetében szükségtelen, aránytalan és eltúlzott szabadságelvonással járó büntetés kiszabása. [108] Terhelt5 V. r. vádlott fenntartva az írásbeli jogorvoslatában foglaltakat a büntetés kiszabása körében az elsőfokú eljáráshoz képest új körülményként hivatkozott a két kiskorú gyermekre, akiknek az eltartásáról az V. rendű vádlott köteles gondoskodni. A büntetéskiszabási körülményeket és a jelentős mértékű időmúlást is figyelembe véve, szükségtelennek, aránytalannak és eltúlzott joghátránynak ítélte a végrehajtandó szabadágvesztés kiszabását, ahogy védence vagyoni, jövedelmi helyzetére figyelemmel megalapozatlannak tartotta a pénzbüntetés kiszabását szorgalmazó ügyészi indítványt is. [109] Az utolsó szó jogán Terhelt1 I. r. vádlott bank2 konferencia részvételi listájának jelentőségét hangsúlyozta, mint olyan bizonyítékot, amely alátámasztja, hogy cége csak regisztrálást követően vehetett részt a konferencián, amely „kihelyezett ülésen” a pénzintézetek, az ügynökségek, bank6ok információkhoz juthattak a bank2 jövőbeli terveivel kapcsolatban. Pontosította azt a neki tulajdonított kijelentést, miszerint ő bank2 magyarországi képviselője, meghatalmazottja, vezetőségi tagja lett volna, ehelyett inkább „az ügynöki tagság” kifejezést tartotta helyénvalónak. Részletesen beszámolt arról, hogy miként került kapcsolatba tanú6lal és tanú17val, akik orosz kapcsolatrendszerüket és nyelvtudásukat felajánlották a projekt előmozdítása, menedzselése érdekében. II. r. vádlott védőjének megjegyzésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy semmilyen módon nem presszionált senkit, csak voltak bizonyos elvárásai, amit az ügy sikeres lebonyolítását tekintve alapkövetelménynek tartott. Kiemelte azt is, hogy tanú1 kizárólag, mint a cég

1. képviseletére jogosult személy vett részt az ügyletben, vele sem mint magánszemély, sem mint a cég
2. képviselője nem állt kapcsolatban. [110] Terhelt2 II. r. vádlott az utolsó szó jogán arról számolt be, hogy milyen nagy szerepet játszott a Terhelt1tal kialakított kapcsolatában az, hogy olyan ember ajánlotta figyelmébe, akiben töretlenül bízott. Három szakaszra osztotta a benne lezajlott folyamatokat: az elején hatalmas lehetőséget látott a Terhelt1 által felvázolt oktatási projektben, amelybe izgatottan, elszántsággal vetette bele magát, ezt követték a munkával és stresszel teli hétköznapok, amikor III. rendű vádlottal együtt próbálták megoldani a feladatokat, megküzdve az egyre nagyobb presszióval is, hogy nehogy miattuk ne valósuljon meg a projekt. Végül a vádirat volt számára a szembesülés, amikor tudatosult benne, hogy elbukta azt az energiát, időt és pénzt, amit belefektetett. Határozottan tagadta, hogy tisztában lett volna azzal, hogy a Terhelt1 által felvázolt projekt nem valósul meg. Végül számbavette, hogy milyen veszteségeket szenvedett el: anyagilag tönkrement, elvesztette azt a lehetőséget, hogy gyermeke legyen, barátait elvesztette, és becsületén is csorba esett. [111] Terhelt3 III. r. vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy nagyon sokáig hitt abban, hogy ez a projekt valóságos és sikerre vihető, amit éppen az bizonyít, hogy mindenét odaadta, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 21 míg végül aztán teljesen tönkrement, és így ő is károsultja lett ennek az ügynek. tanú1 szavait idézve utalt arra, hogy a sértettben is az a kép alakult ki róla és terhelt2ról, hogy szentül hitték, hogy ez egy működő és valóságos üzleti forma. Arra figyelemmel kérte felmentését, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt. [112] Terhelt4 IV. r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által elmondottakhoz. [113] Terhelt5 V. r. vádlott utolsó szó jogán elmondta, hogy
3. év végén megszakadt a kapcsolata Terhelt1tal, így nem is érti, miként lehetett bűntárs egy
4. év végéig nyúló bűncselekményben. Elmondása szerint 2016-ban megváltozott az élete, megházasodott, két gyermeke született, otthont teremtett, ezt a harmonikus életet nem szeretné elveszíteni. [114] Az ellentétes előjelű fellebbezések az alábbiak szerint vezettek eredményre. [115] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 590.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssekkel támadott elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a

(2)bekezdésben meghatározott terjedelemben bírálta felül, figyelemmel arra, hogy valamennyi vádlottat, és valamennyi cselekményt érintően teljeskörű fellebbezés került bejelentésre. A másodfokú bíróság vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét, és az eljárási szabályok megtartását, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [116] Ennek során a másodfokú bíróság először a megsértésük esetén mérlegelés nélkül hatályon kívül helyezést eredményező eljárási rendelkezések („abszolút” hatályon kívül helyezési okok) megtartását, majd az egyéb perjogi rendelkezések érvényesülését, illetve sérelmük esetén azok orvosolhatóságát, ennek hiányában hatásuk irányát és mértékét („relatív” hatályon kívül helyezési okok) vizsgálja. [117] Mérlegelés nélküli hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék eljárásában nem történt. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak védői a jogorvoslatban a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontjában foglalt abszolút eljárási szabálysértésre hivatkoztak azzal, hogy az elsőfokú bíróság a

1. június
2. napján megtartott tárgyaláson III. r. vádlott távollétében tanú6,
3. január
4. napján megtartott tárgyaláson II. r. vádlott és védője távollétében tanú8 tanút hallgatta meg, annak ellenére, hogy a mindkét tanú vallomása érintette a meg nem jelent vádlottak cselekvőségét. [118] A hatályos büntetőeljárási törvény idevágó rendelkezései szerint a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról a Be.
5. §

(1)bekezdése szerint nem mondott le, továbbá akkor is, ha a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre (Be. 428. §

(1)bekezdés). Ezen túl, ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti (Be. 429. §

(1)bekezdés). A terhelt jelenléte a tárgyaláson – a fenti törvényi rendelkezések szerint – főszabályként kötelező, ami alól meghatározott feltételek mellett léteznek kivételek. Ekként a terhelt kötelező tárgyalási részvételének elmaradása – értelemszerűen – nem valósít meg eljárási szabálysértést, ha a tárgyalás megtartására a terhelt távollétében a törvény valamely különös szabálya lehetőséget ad. [119] Az elsőfokú bíróság mindkét esetben azért tartotta meg a tárgyalást a mulasztásukat előzetesen kimentő vádlottak távollétében, mert úgy ítélte, hogy a két tanú vallomása nem kapcsolódik a távollévő terheltek cselekvőségéhez. A másodfokú bíróság ezzel az elsőbírói állásponttal az alábbiakra figyelemmel egyetértett. tanú8 a tényállás III. és IV. pontjában – Terhelt2 II. r. vádlottat nem érintő – cselekményeknél járt el okiratokat szerkesztő ügyvédként, tanú6 tanú cselekvőségét a III. tényállás rögzíti akként, hogy ő volt az a személy, aki a sértettet bemutatta I. r. vádlottnak, majd későbbiekben őt további fizetésre sarkallta. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat az ügyészség kizárólag az I. és II. tényállásban Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 22 foglalt cselekmények elkövetésével vádolta, tanú8 és tanú6 tanúvallomását a III., illetve IV. pont alatti cselekményeket alátámasztó bizonyítékként jelölte meg az ügyészség, tanú6 meghallgatására ugyanakkor Terhelt3 III. r. vádlott védője is indítványt tett. [120] A védelmi fellebbezés szerinti, a tudattartalom megítélése szempontjából jelentős eseményre, Terhelt2 II. r. vádlott és tanú8 tanú személyes találkozójára jóval a II. r. vádlott terhére rótt cselekmény elkövetése után (a tanú vallomásából megismerhető, hogy a IV. tényállásban foglalt ügylet után, azaz 2016-ban találkozott terhelt2val, amikor már megromlott I. r. vádlottal a kapcsolata) került sor, tanú8 Terhelt2 ügyében nem járt el, azokra nézve információval nem rendelkezett („Terhelt2 ügyében soha nem írtam szerződést, még közös konzultáció miatt sem voltak nálam a Terhelt1 úrral.”

1. jkv.
2. o.), a tanú a cég
3. – II. r. vádlott terhére rótt cselekményt egyébként sem érintő – felszámolási eljárásáról közvetlen információval nem tudott szolgálni, mivel nem ő volt a felszámoló (
4. jkv.
5. o.), mindezekből az összes ismerete és benyomása II. r. vádlottról a cselekményt követő időszakra esik. [121] tanú6 kizárólag a cég2- vel (III. tényállás) kapcsolatos ügyletről rendelkezett információval, mint mondta, Terhelt1 körül mindig volt 5-6 ember különböző Kft.-kel, amikkel ő nem foglalkozott, nem volt köze azok működéséhez, Terhelt3et név szerint nem is tudta azonosítani, vele kapcsolatban arra emlékezett, hogy a cég12 cégcsoporthoz tartozó valamelyik cégben szerepelt a neve. Terhelt3 III. r. vádlott vallomásában két személyes találkozót említ tanú6lal, amelyek közül mindkettő 2015 év végén, több mint egy évvel a terhére rótt cselekmény elkövetése után történt. Mindezek alapján egyik tanútól sem volt várható II. és III. r. vádlott cselekvőségét érintő vallomás az elkövetéskori tényekre, tudati tényekre nézve. A két tanú vallomása így az I. és II. tényállásban leírt elkövetési magatartásokat, és az ahhoz tartozó elkövetői kört nem érintette. [122] Nem találta megalapozottnak Terhelt2 II. r. vádlott védőjének a jogorvoslatban részletesen kifejtett azon álláspontját sem, hogy az a tény, hogy a vádiratban foglalt cselekvőség szélesebb körű volt vádként jelent meg, nem orvosolhatóan sértette meg a terheltnek a tisztességes eljáráshoz való jogát, egyben azzal a következménnyel is járt, hogy a bíróság pártatlanságát elvesztette, II. r. vádlott védekezéshez való joga pedig nem teljesedhetett ki. Az elsőfokú bíróság ítéletének
6. oldal utolsó bekezdésétől a
7. oldal második bekezdéséig terjedően helyesen foglalt állást akként, hogy a nyomozó hatóságnak ez a mulasztása miért nem befolyásolta érdemben a terhelt alapvető jogait. [123] A bíró pártatlanságával kapcsolatban aggály sem az eljárás során tett személyes megnyilvánulása (ilyenre a fellebbezés sem hivatkozott), sem az eljárásban betöltött funkciója alapján nem merült fel. Az ügyben az elsőfokú bíróság – többek között – a II. r. terhelt ellen emelt vád tárgyában döntött az általa lefolytatott bizonyítási eljárásra alapozva, amelyben az ítélkező tevékenységtől a vád és a védelem is elkülönült, a bizonyítási eljárás lefolytatása során a bíróság előtti eljárásban a vádnak és a védelemnek azonos jogosultságai voltak, az eljárás lefolytatása során a bíróság olyan tevékenysége nem állapítható meg, hogy a bíróság vádlói funkciókat gyakorolt volna, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatásakor a vádat a védelemmel szemben előnybe hozta volna, vagy a bírósági eljárásában eltérő módon kezelte volna, illetve II. r. vádlott és védője vonatkozásában jogkorlátozó magatartást tanúsított volna. A védő és a terhelt jogainak kiteljesedését maradéktalanul biztosította, az előkészítő ülésen bejelentett bizonyítás évekkel későbbi előterjesztése okán sem alkalmazott eljárási szankciót (
8. tárgyalási jkv.). A fellebbezés azt fogalmazta meg – helyesen – a bírói pártatlansággal szembeni alapvető követelményként, hogy a vádat ne a bíró fogalmazza meg, a váddal kapcsolatos feladatokat egy tőle elkülönült személy lássa el. Ez a követelmény jelen eljárásban semmiben nem szenvedett csorbát, maradéktalanul teljesült. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 23 [124] A védői fellebbezéssel kapcsolatban szükséges rögzíteni azt is, hogy a mindenkori vád jelöli ki a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit (EBH
9. B.10.). A vád tartalmát pedig azok a tények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor, vagy módosításakor előad (BH
10. 281.). A vád ezen fogalmi meghatározása kizárólag a vádemelés törvényességét rögzíti, nem érinti a vádemelés előtti eljárás törvényességét (pl. a nyomozási határidők be nem tartása vagy más eljárási szabálysértések). A Be.
11. §

(3)bekezdés ehhez kapcsolódóan meghatározza a bizonyítás tárgyát is: a bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. A Fővárosi Főügyészség NF.11312/2015/107-I. számú vádiratában pedig a II. r. vádlott terhére rótt magatartás maradéktalanul szerepelt, így a vádiratban foglalt cselekvőségre nézve a bíróságnak döntési kötelezettsége volt. A magyar büntetőeljárási jog szabályaival az is összeegyeztethető, amire az elsőfokú bíróság is utalt, hogy az eljárás során a vád keretei kitágulnak, pl. az ügyészség újabb vádat emel, és az eljárásokat a bíróság egyesíti, vagy ha a tárgyaló ügyész a benyújtott vádat módosítja, kiterjeszti az ügydöntő határozat meghozataláig (Be.

1. §). Jelen esetben azonban erre sem került sor, a vádat az ügyészség csak kisebb részletekben módosította, a vád alapját a nyomozó hatóság által beszerzett, és II. r. vádlott által is megismert bizonyítékok képezték. [125] Nem találta megalapozottnak az ítélőtábla azt a védelmi érvelést sem, hogy az elsőfokú bíróság nyomozati szakasz hiányában kénytelen volt „nyomozni” a kiterjesztett vád tekintetében, kénytelen volt hivatalból kérdezni a vádlottakat és a tanúkat, és emiatt vesztette el pártatlanságát. Az Alkotmánybíróság a Be.
2. §

(3)bekezdése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról szóló 20/

1. (VIII. 4.) AB határozat szerint a bíróság indítvány hiányában is határozhat bizonyíték beszerzéséről és megvizsgálásáról, a hivatalbóli bizonyítás lehetőségével azonban csak a valósághű tényállás megállapítása érdekében és a büntetőeljárás alapelveiből, továbbá az Alaptörvény rendelkezéseiből fakadó követelményekkel összhangban élhet, az eljárási feladatok megoszlásának tiszteletben tartása és a pártatlanság fenntartása mellett. A bíróság hivatalbóli bizonyítási tevékenységét érintően a pártatlanság sérelme azért is eleve kizárt, mert a bizonyítás elrendelésekor annak eredménye előre nem látható (AB határozat [101] bekezdés). A fentiekből következően a bíróságnak a valósághű tényállás megállapítása érdekében szükség esetén hivatalból is kell folytatnia bizonyítást, annak terjedelme (hány kérdést kell feltennie a valósághű tényállás felderítéséhez) nem koptatja el a bíró pártatlanságát. [126] A védő által megjelölt idézet a „küzdelem poráról”, az angolszáz jogrendszer bírói szerepköréhez, és az ottani kérdezési taktikához kapcsolódik, mint ilyen nem lehet kiindulási alap a magyar büntetőeljárás törvényessége megítélésénél. A II. r. vádlott védője által hivatkozott COVID járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban pedig az rögzíthető, hogy ezek az eljárás kis szakaszát érintették, ráadásul a korlátozások egyenlő módon hatottak ki az ügyben eljáró valamennyi félre. Mindezek miatt megállapítható, hogy II. r. védő által felhozott kifogások nem eredményezték a pártatlanság objektív kritériumának sérelmét, és nem csorbították II. r. vádlott és védőjének eljárásjogi jogosultságait. [127] Terhelt2 II. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak érdekében bejelentett védői perorvoslatok sérelmezték az indokolási kötelezettség elmulasztását. A Be.
2. §

(2)bekezdés

1. d)pontja alapján azonban csak akkor kerülhet sor hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító rendelkezés meghozatalára ezen okból, ha az indokolás hiányának vagy hiányosságának következtében a bíróság döntési folyamata valamely büntetőjogi főkérdés tekintetében nem követhető nyomon (Bt.III.1.311/2017/12.). Ez az eljárási szabálysértés nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik a bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 24 valamint az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját a bűnösséggel, a cselekmény minősítésével, a büntetéssel vagy intézkedéssel kapcsolatban az eljárt bíróság mire alapozta (EBH 2011.2387.). Az elsőfokú bíróság ítéletéből ezen tények kiderülnek: a törvényszék megindokolta, hogy az ítélet személyi részét és a történeti tényállást milyen bizonyítékok alapján rögzítette. A bírói mérlegelés egyes kérdésekre nézve – így IV. és V. r. vádlott tudattartalmára vont következtetésre – elnagyolt és hiányos, azonban a kialakított bírói álláspont megismerhetőségét és követhetőségét nem érinti, így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez sem vezethetett. [128] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A vádlottak, és a tanúk kihallgatását megelőzően törvényes figyelmeztetéseket, kioktatásokat alkalmazott, az okirati bizonyítékokat megfelelő formában tette a bizonyítás anyagává. Terhelt2 II. r. vádlott által becsatolt hangfelvételek lejátszása és a hangfelvételről készült leírásokkal történt összevetése megismerhetővé és rögzíthetővé tette ennek a bizonyítási eszköznek is a tartalmát. [129] Helyes ténybeli és jogi alapon rekesztette ki Terhelt5 V. r. vádlottnak a folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról (nyomozati iratok VI. kötet 4025. o.), tanú7 tanúkénti meghallgatásáról (nyomozati iratok VI. kötet 3805. o.) és tanú9 tanúvallomásáról (nyomozati iratok VI. kötet 3793.
2. o)készült jegyzőkönyveket a bizonyítékok közül. [130] Törvényesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor tanú12 nyomozás során tett vallomását (nyomozati iratok VI. kötet 3887. o.) felolvasta annak ellenére, hogy a tanú I. r. vádlott volt élettársa vonatkozásában a tárgyaláson a tanúvallomást megtagadta. A hatályos perrendi rendelkezés szerint a tanúnak az ügyben korábban vagy más ügyben tett tanúvallomása bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja. Ennek feltétele, hogy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnjön (Be. 177. §

(4)bekezdés). tanú12 tanú

1. január
2. napján történt kihallgatásakor a nyomozóhatóság figyelmeztette a tanú arra is, hogy vallomása bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja, így nem volt akadálya a tanú nyomozás során tett vallomása ismertetésének. [131] Az elsőfokú bíróság az ismeretlen helyre távozó I. r. vádlott vonatkozásában a CI. fejezet rendelkezései szerin folytatta le a bizonyítási eljárást. A terhelt lakcímének ellenőrzése mellett az I. r. vádlottal szemben a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága által kibocsátott elfogatóparancs alapját képező, a vádlott tartózkodási helyeinek felkutatását célzó rendőri jelentéseket is beszerezte és értékelte. Az iratok alapján nem foghat helyt I. r. vádlottnak ezzel kapcsolatban előterjesztett védekezése, amely szerint e-mailen folyamatosan tartotta a kapcsolatot a bírósággal, és ügyvédje által is elérhető volt. Terhelt1 I. r. vádlott az elsőfokú eljárásban
3. június
4. napját követően, amikor is kimentette magát a másnapi tárgyalás alól, nem lépett kapcsolatba a bírósággal, a
5. szeptember
6. napján megtartott tárgyaláson I. r. vádlott meghatalmazott védője helyetteseként eljáró személy1 arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a tárgyalást megelőzően semmilyen módon nem tudták felvenni a kapcsolatot Terhelt1tal, se a telefonokra, se az e-mailekre nem reagált (
7. tjk.) [132] Az elsőfokú bíróság azonban a perrendi szabályoktól eltért, bizonyítási indítványok kezelése során. A
8. november
9. napján tartott tárgyaláson elutasította II. r. vádlottnak a cég
10. és a cég
11. vonatkozásában a NAV megkeresésére, a felszámolás körében keletkezett iratok beszerzésére, személy2 és személy3, személy4, tanú14, személy5 és személy6 tanúk meghallgatására, médiatechnika- és igazságügyi informatikus, valamint forenzikus vegyész szakértő kirendelése irányuló indítványát, az ügydöntő határozatban azonban az elutasított indítványokhoz érdemi indokolást nem fűzött. A fenti bizonyítási indítványok egy része (tanú14, személy5 és személy6 tanúkénti idézése) személyes adatok, illetve holttá nyilvánított Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 25 személyi státusz miatt nem volt teljesíthető, az indítványban megjelölt további tanúk áttételesen kapcsolódtak a vád tárgyává tett cselekvőséghez, tőlük a tényállás szempontjából informatív vallomás nem volt várható. személy3 és személy2 a védői indítvány szerint arra tudott volna nyilatkozni, hogy korábban a cég12 által kötött szerződések kapcsán Terhelt2 belépését megelőzőn „a cégeket ellenőrizték és mindent rendben találtak”, személynév pedig megerősíthette volna, hogy a felvázolt projekt valódiként volt tálalva. Mindennek azonban II. r. vádlott tudattartalma szempontjából azért nincs jelentősége, mert II. r. vádlott „belépését” követően hosszú ideig volt közvetlen kapcsolatban Terhelt1tal, a cégek közül az egyiknek a képviseletét is elvállata, így a cég7, valamint a projekt működéséről közvetlen tapasztalatokat szerzett, nem kellett mások elmondására hagyatkoznia. A médiatechnika- és igazságügyi informatikus szakértői bizonyítással bizonyítani kívánt tényt, a hangfelvételek keletkezési idejét senki nem vitatta, a Terhelt2 II. r. vádlott által becsatolt kézzel írt feljegyzések – keletkezési időpontjuktól függetlenül – sem lettek volna alkalmasak a tényleges pénzmozgás igazolására. Az ítélőtábla ezzel az indokolással ítélte helyesnek az elsőfokú bíróságnak az előterjesztett bizonyítási indítványok elutasításáról tett rendelkezését. [133] Az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatának perjogi akadálya nem volt. [134] A másodfokú bíróság a vádlottaknak a Be.
12. §

(3)bekezdés b) pont alapján feltüntetett személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, valamint a fellebbviteli tárgyaláson tett nyilatkozatok alapján az alábbiak szerint egészíti ki. [135] Terhelt1 I. r. vádlottal a Budapesti Rendőr-főkapitányág a 805/2013.bü. számú büntetőügyben

1. október
2. napján különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének gyanúját közölte. [136] Terhelt2 II. r. vádlott jelenleg szüleivel él közös háztartásban szívességi lakáshasználóként. Jövedelme havonta 400.000 forint. Gyógyszeres kezelést igénylő urológia problémával küzd. [137] Az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdésében megjelölt ítélet feltüntetését, mivel azt jelenleg a közhiteles nyilvántartás már nem tartalmazza, így – az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabály alapján irányadó – Btk. 97.§

(2)bekezdése alapján hátrányos jogkövetkezmény sem fűzhető az elítéléshez. Rögzíti, hogy Terhelt2 II. r. vádlott büntetlen előéletű. [138] Terhelt3 III. r. vádlott nyugdíjának összege 350.000 forint, melynek a felét letiltják a Szegedi Törvényszék 15.P.22.140/2015/

1. számú, és a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.21.576/2016/
2. számú ítélete folytán
3. február
4. napján jogerőre emelkedett ítéletével megállapított fizetési kötelezettség végrehajtásaként. Alkalmi munkavégzésből származó jövedelme jelenleg nincs. Elvált családi állapotú, édesanyjával lakik, kiskorú gyermeke, más tartásra szoruló hozzátartozója nincs. Vagyona nincs. [139] A NAV Közép-Magyarország Bűnügyi Igazgatósága által
5. december 11-én közölt gyanú alapján a Fővárosi Főügyészség Kiemelt Gazdasági Ügyek Osztálya
6. október 14én különösen nagy vagyon hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt emelt vádat III. r. vádlottal szemben. [140] Terhelt4 IV. r. vádlott jelenleg alkalmi munkát végez az építőiparban, amelyből havi 60-70.000 forintos jövedelme származik. Élettársi kapcsolatban él, kiskorú gyermeke nincs. A velük közös háztartásban élő édesanyjáról is gondoskodik. Magas vérnyomásbetegségben szenved, amelyre gyógyszeres kezelést kap. Vagyona nincs. [141] Terhelt5 V. r. vádlott ács-állványozó szakképzettséggel rendelkezik. Jelenleg szakképzettségének megfelelő alkalmi munkát végez, amelyből 3-400.000 forint havi jövedelemre tesz szert. Nős családi állapotú, édesanyjával, feleségével és két kiskorú Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 26 gyermekükkel élnek közös háztartásban. Felesége havonta 3-400.000 forint keresettel rendelkezik. A család bevételét havonta kb. 250.000-280.000 forint hiteltartozás terheli. Vagyonnal, megtakarítással nem rendelkezik. Magasvérnyomás betegségen kívül más megbetegedésben nem szenved. [142] Mellőzi az elsőfokú ítélet
7. oldal 1) és 2) szám alatt megjelölt ítéletek feltüntetését, mivel azokat jelenleg a közhiteles nyilvántartás már nem tartalmazza, így – az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabály alapján irányadó – Btk. 97.§

(2)bekezdése alapján hátrányos jogkövetkezmény sem fűzhető az elítéléshez. Rögzíti, hogy Terhelt5 V. r. vádlott büntetlen előéletű. [143] A másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeképpen megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében a tárgyalás anyagává tette mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy eldöntése körében releváns adatokat tartalmaznak, az I. r. távollétében felvett bizonyítás lényegét a felülbírálat során az ítélőtábla I. r. vádlott jelenlétében ismertette, ezzel I. r. vádlottra nézve is teljessé vált a lefolytatott bizonyítás, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja alapján részben megalapozatlan, mivel tényállás hiányos és eltér az ügyiratok tartalmától. [144] Mindezek kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pont értelmében a tényállást helyesbítette az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, és a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás útján az alábbiak szerint: [145] A

1. oldal
2. bekezdésétben 3.500.000 forint helyett 4.000.000 forintot tüntet fel. [146] A
3. oldal
4. bekezdés második mondatában az „és” kötőszót, „aki” névmással helyettesíti. [147] A
5. oldal
6. bekezdés első mondatában feltünteti, hogy a piacépítés költségeinek fedezésére kért kölcsön II. r. vádlott. [148] Az elsőfokú ítélet
7. oldal
8. bekezdésének második mondatát kiegészíti azzal, hogy
9. augusztus
10. napjáig történt az utalás a megállapodásnak megfelelően. [149] A
11. oldal
12. bekezdésében a cég
13. sértett bankszámlájáról történt utalások kezdő időpontját
14. március 21-ére javítja (I.
15. o.). [150] Az
16. oldal
17. bekezdésében feltünteti, hogy cég
18. nevében történt utalások Terhelt1 I. rendű vádlottnak a bank1.-nél vezetett bankszámlaszám2 számú bankszámlájára
19. május
20. és
21. július
22. között történtek (nyomozati irat III.2106.-
23. o), a megjelölteken kívül további 2150 Euro utalására is sor került
24. május
25. napján (III.2106.o), a tanú1 sértett által a cég
26. nevében a vádlottak kérésére átutalt összeg így összesen 25.484.933 forint. [151] A
27. oldal
28. bekezdését azzal helyesbíti, hogy a cég
29. sértettnek 25.484933 forint kárt okozott I. és II. r. vádlott, amelyből Terhelt2 II. r. vádlott összesen 4.000.000 forintot térített meg a büntetőeljárás megindítását követően (további 500.000 forint megfizetéséről szóló igazolás másodfokú irat 36.sz.). [152] A
30. oldal
31. bekezdését az alábbiak szerint fogalmazza meg: tanú1 sértett mint magánszemély Terhelt2 II. r. vádlott egyéb érdekelt1nál vezetett bankszámlaszám5 számú bankszámlájára 9.030.000 forintot, Terhelt1 I. rendű vádlottnak a bank1.-nél vezetett bankszámlaszám2 számú bankszámlájára
32. május
33. napja és
34. és október
35. napja között 1800 Eurót és 58.820.000 forintot, összesen 59.385.128 forintot utalt át, amely nem térült meg. [153] Az
36. tényállást kiegészíti azzal, hogy nem volt bizonyítható, hogy Terhelt3 III. r. vádlott tanú1t a magánjellegű kölcsönök nyújtásával kapcsolatban megtévesztette volna, és az Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 27 sem, hogy tisztában volt azzal, hogy tanú1 magánszemélyként további kölcsönt is nyújtott Terhelt1 I. r. vádlott számára. [154] A
37. oldal
38. bekezdését (1/B tényállás) kiegészíti azzal, hogy a cég
39. számlájáról
40. július
41. napján, illetve a tanú2 magánszámlájáról
42. augusztus
43. napján indított utalások előtt Terhelt1 I. r. vádlott felhívta tanú2t, és közölte vele, hogy hova utalja a pénzt (elsőfokú bírósági irat
44. jkv. 3-
45. oldal). E tényállásba emeli az elsőfokú ítélet
46. oldal
47. bekezdéséből azt, hogy Terhelt2 II. r. vádlott tanú2nek 2014 augusztusában kijelentette, hogy a stabil vagyoni helyzete a garancia a pénz visszafizetésére. [155] Mellőzi a
48. oldal
49. bekezdését. [156] A
50. oldal első bekezdésének második mondatát az alábbiak szerint rögzíti. Terhelt3 III. r. vádlott
51. év elejére tisztában volt azzal, hogy az a projekt, amire hivatkozással Terhelt1 I. r. vádlott hosszú idő óta, már terhelt2tól is pénzt kért, a valóságban nem létezik, a programnak sem papír, sem elektronikus formában nem volt tervezete, nem állt mögötte a bank2, konkrét célok, projektfeladatok nem voltak, csupán néhány Terhelt1 által biztosított és az általa használt informatikai rendszeren átkonvertált üzenet. [157] A
52. oldal
53. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a szerződés tartalmazta azt is, hogy a cég7 a bank2 bank2 képviselője, cég
54. és a cég
55. a cég7 tagvállalatai, Magyarországon egy új pénzügyi szolgáltató vállalkozás alapításán, illetve elindításán dolgoznak, amelynek költsége mintegy 2 és fél millió euró lesz, amely meghaladja a finanszírozási lehetőségeiket. A külföldi befektető partnereik a költségeket utólag az új pénzügyi szolgáltató vállalkozás bejegyzését követően maradéktalanul megtérítik (nyomozati irat I.
56. o.) [158] A
57. oldal
58. bekezdés helyesbíti, hogy a sértett
59. május
60. napjáig, összesen 650.000.700 forintot utalt át. [159] A
61. oldal
62. bekezdését az alábbiak szerint rögzíti: A cég
63. sértett által a cég13., illetve a cég
64. bankszámlájára átutalt összegeket – még az utalás napján, vagy pár nappal később – Terhelt1 I. rendű vádlott - az ügyvezetők által átadott belépési kódokkal – átutalta, illetve a netbankon keresztül konvertálta és befizette a cégek EUR bankszámlájára, ezt követően az Euróra váltott összegeket feltöltötte a egyéb4 online fizetési felületre, majd az így megszerzett pénzt ismeretlen módon felhasználta. [160] A tényállás
65. oldal
66. bekezdésének első mondatát az alábbiak szerint állapítja meg: Az cég
67. sértettől a cég
68. HUF bankszámlájára érkezett összegeket Terhelt1 I. rendű vádlott – Terhelt4 IV. r. vádlott által átadott belépési kóddal – befizette a cég EUR 1201050101537001-00200005 számú bankszámlájára, amelyről Terhelt1 I. rendű vádlott az euróra váltott teljes összeget feltöltötte a egyéb4 online fizetési felületre és azt ismeretlen módon felhasználta. [161] A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
69. §

(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, és a Be. 593. §

(3)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban irányadó volt. [162] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pont alapján tartalmazza a bizonyítékok megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményére figyelemmel a tényállás megalapozatlansága az alábbi okokra vezethető vissza. [163] Az

1. tényállási pont tekintetében a másodfokú bíróság – mivel az a rendelkezésre álló iratok, bankszámlakivonatok alapján egyértelműen megállapítható volt – feltüntette az elsőfokú bíróság által hiányosan rögzített adatokat. Ilyen kiegészítést és korrekciót igényelt tanú1 által Terhelt2 II. rendű vádlott egyéb érdekelt1nál vezetett bankszámlaszám5 számlájára (nyomozati irat I.901-
2. o.)., tanú1 által Terhelt1 I. rendű vádlottnak a bank1.-nél vezetett Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 28 bankszámlaszám2 számú bankszámlájára (nyomozati irat III.2023-2117), a cég
3. által Terhelt2 II. rendű vádlott fenti számlájára (nyomozati irat I. kötet 805-
4. o.), a cég
5. nevében Terhelt1 I. r. vádlott fenti bankszámlájára teljesített utalások (nyomozati irat III.2023-
6. o.) időszakának megjelölése. [164] Az
7. tényállásban a cég
8. és tanú1 sértett magánfeleket ért kárösszeg pontosítása azért vált szükségessé, mert a nyomozati iratok III. kötet
9. oldalára lefűzött banki bizonylat alapján
10. május
11. napján 2150 euro utalására cég3 közleménnyel került sor, így az a cég
12. sértett által átutalt összegek közé tartozik, e módosítással a tanú1 sértett által a cég
13. nevében a vádlottak kérésére átutalt pénzösszeg helyesen, 25.484.933 forint, tanú1 sértett nevében Terhelt1 I. rendű vádlottnak a bank1.-nél vezetett bankszámlaszám2 számú bankszámlájára átutalt összesen helyesen 59.385.128 forint. [165] Az okozott kárból Terhelt2 II. r. vádlott által a büntetőeljárás során megtérített összeget – a másodfokú eljárásban igazolt további megfizetésre figyelemmel – helyesbítette a másodfokú bíróság (másodfokú irat 36.). [166] A másodfokú bíróság a tényállás
14. pontját az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredménye alapján egészítette ki azzal, hogy nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy Terhelt3 III. r. vádlott tanú1t a magánjellegű kölcsönök nyújtásával kapcsolatban megtévesztette volna, és azt sem, hogy tisztában volt azzal, hogy tanú1 magánszemélyként is nyújtott kölcsönt I. r. vádlott számára. [167] A tanú1 sértett sérelmére elkövetett bűncselekményben Terhelt3 III. r. vádlott bűnösségének megállapítását célzó ügyészi fellebbezés a tényállás megalapozottságát támadta: a tényállás II. pontjának kiegészítését indítványozta azzal, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott
15. májustól – eleinte online, illetve telefonos kapcsolattartással, később személyesen – aktívan közreműködött abban, hogy tanú1 sértettet – akár magánszemélyként, akár a cég
16. ügyvezetőjeként – fizetésre bírja. tanú1 sértett az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottaknak a kölcsönösszegek visszafizetésének szándékával, illetve képességével, valamint bank2-projekt megvalósításával és annak várható sikerességével kapcsolatos összehangolt, megtévesztő magatartása hatására a magánvagyonából
17. május
18. és
19. augusztus
20. napja között több részletben, összesen 58.170.000 forintot utalt át Terhelt1 I. rendű vádlott bankszámlájára. [168] Az elsőfokú bíróság a Be. 566.§

(1)bekezdésének b) pontja alapján mentette fel Terhelt3 III. r. vádlottat a tanú1 sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alól, a felmentés körében kifejtett indokolása azonban nem volt következetes. A törvényszék indokolásának

1. oldal
2. bekezdésében arra hivatkozott, hogy a vádirati tényállás nem tartalmazott tanú1 sértett által adott magánjellegű kölcsönök vonatkozásában III. r. terhelt cselekvőségét leíró részt, a következő bekezdés szerint azonban a bizonyítási eljárás tárgyát képező tanúvallomások alapján állapította meg, hogy Terhelt3 III. r. vádlott cselekvőségét kizárólag a cég
3. sérelmére elkövetett bűncselekményben (elsőfokú ítélet
4. oldal
5. bekezdés). [169] Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészséggel abban, hogy az elsőfokú bíróságnak nem helytálló az a megállapítása, hogy a vádirati tényállás Terhelt3 III. rendű vádlott vonatkozásában nem tartalmaz olyan elkövetési magatartást, amely a tanú1 sértett sérelmére elkövetett cselekményben való közreműködésére utalna. A vádirat II. pontja ugyanis tartalmazza a Terhelt3 III. rendű vádlottnak a tanú1 sértett által magánszemélyként nyújtott kölcsönösszegekkel kapcsolatos cselekvőségét: „A Terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II. rendű és Terhelt3 III. rendű vádlottak által megtévesztett tanú1 sértett ezen felül – szerződéskötés nélkül –
6. május
7. és augusztus
8. napja között a saját vagyonából is nyújtott kölcsönt, és rövid időközönként, több részletben, összesen 75.830.000,-Ft-ot utalt át Terhelt1 I. rendű vádlott bank1-nél vezetett számlájára.” Amennyiben a vád valóban nem Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 29 tartalmazta volna Terhelt3 III. r. vádlott terhére rótt cselekmény pontos leírását, akkor e cselekmény vonatkozásában nem a terhelt felmentésének, hanem a Be. 422.§

(1)bekezdés b) és a Be. 567.§

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel az eljárás megszüntetésének lett volna helye. [170] Terhelt3 III. r. vádlottnak a tanú1 sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alóli felmentése azonban arra figyelemmel helyes, hogy a lefolytatott bizonyítás tárgyát érintő bizonyítékok alapján III. r. vádlott cselekvősége a tanú1 sérelmére elkövetett cselekményben – sem tettesi elkövetésként, sem részesi közreműködésként – nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal. A felmentés jogcíme így helyesen a Be. 566.§.

(1)bekezdés c) pontja. [171] Az ítélőtábla osztotta azt a fellebbviteli főügyészségi álláspontot, hogy bank2-projekt megvalósításával és annak várható sikerességével kapcsolatos megtévesztő magatartása hatására tanú1ben kialakult téves képzetek nem válaszhatók szét aszerint, hogy azok tanú1ben a cég

1. képviseletében, vagy mint természetes személyben keletkeztek, azonban azzal nem értett egyet, hogy kétség nélkül megállapítható, hogy Terhelt3 III. r. vádlott előtt ismertek voltak tanú1 magánszemélyként tett jogügyletei, és hogy ezzel kapcsolatban III.r. vádlottnak bármilyen tevőleges magatartását (online, illetve telefonos kapcsolattartással, személyes közreműködését) kétség nélkül meg lehet állapítani. [172] tanú1 a három ügyletet következetesen elkülönítette egymástól, annak ellenére, hogy az utalások időbeli átfedéssel történtek. Vallomása szerint (nyomozati irat I.1125) a cég3.-t és a cég1.-t érintő ügyekben más gazdasági társaság a sértett, bár mindkettőnek ő az ügyvezetője, más okból került sor a két ügyben a pénzösszegek átadására. Ez a sértetti felfogás megjelenik a bankszámlakivonatok, és az ügyletekhez kapcsolódó szerződések, illetve átvételi elismervények tematikus összefüggésében. Például a cég
2. esetében
3. augusztus
4. napjára datált a kölcsönszerződés, a fizetések
5. augusztus
6. napjától a cég
7. számlájáról történtek. Már ezek alapján is cáfolható I. r. vádlott által hivatkozott „keresztfinanszírozás”, és megállapítható, hogy tanú1 vagyonjogi rendelkezései jól elkülöníthetők azáltal, hogy magánszemélyként, vagy a cégei képviseletében tette azokat. [173] tanú1 tanúvallomása alapján az is rögzíthető, hogy a kölcsönök sorát Terhelt2 II. r. vádlott részére baráti alapon nyújtott kölcsönök nyitották meg. A sértett elmondása szerint először terhelt2val kettesben, majd Terhelt1tal hármasban többször találkoztak, megbeszéléseik során számoltak be neki arról, hogy a „bank2”-kal kapcsolatos piacépítés miatt van szükségük forrásra. A magánkölcsönökről – szemben tanú1 sértett cégei és a vádlottak közötti további jogügyletekkel – szerződés, elismervény nem készült, a sértett kamatigénnyel ez esetben nem élt. [174] tanú1 sértett vallomása következetes abban, hogy a magánszemélyként és a cég
8. nevében nyújtott, összesen mintegy 100.000.000 forint kölcsönt I. és II. r. vádlott részére nyújtotta a különböző feladatok végrehajtására. A sértett elmondása szerint „Terhelt1 és Terhelt2” kértek tőle kölcsön a piacépítéshez, arra hivatkozva, hogy ők már az összes pénzüket befektették. I. és II. r. vádlottakkal tárgyalt a magánjellegű kölcsönökről, és I. és II. r. vádlottak bankszámlájára utalta át az összeget (”Ezen megkeresésekkor mindig a saját pénzemből vagy a cég
9. pénzéből adtam kölcsön terhelt1nek és Terhelt2nek, összeségében olyan 100.000.000 forintot, nagyságrendileg” nyomozati irat VI.
10. o., „Amit magánemberként adtam kölcsön, nem készült szerződés” nyomozati irat VI.
11. o. ). [175] tanú1 Terhelt3 III. r. vádlott szerepét kizárólag a II. tényállában leírt, a cég1.-hez kapcsolódó cselekménynél említi, amely ügyletnek a kezdetét pontos időponthoz köti, egy 2014 augusztusi találkozáshoz, amelyen Terhelt1 beszámolt arról, hogy megkapta a cég7 a felhatalmazást arra, hogy a bank2ot az orosz piacon képviselje. tanú1 a cég
12. nevében már ennek az új projektnek a lebonyolításához adott kölcsönt, és ezzel a jogügylettel összefüggésben került közvetlen munkakapcsolatba Terhelt3fel és szerződéses kapcsolatba a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 30 Terhelt3 által képviselt cég7 céggel, amelynek a feladata a projekt felkeresésével, kiválasztásával, projektek követésével való foglalkozás volt (VI.3691.o.). [176] A fentiek alapján megállapítható, hogy három – a sértettek személye, a megállapodás időpontja és a kölcsönök célja tekintetében is – eltérő jogügylet kapcsolódik tanú1 személyéhez, amelyek közül a magánkölcsönöknél – a sértett elmondása szerint – Terhelt3 III. r. vádlott nem kapott szerepet. [177] A sértett vallomásán kívül további bizonyíték sem utal III. r. vádlott cselekvőségére a tanú1 sértett (mint magánszemély) sérelmére elkövetett bűncselekményben. Az ügyészség a vádban konkrét bizonyítékot erre nézve nem jelölt meg, a fellebbviteli eljárásban eltérő tényállás megállapítását Terhelt3 III. r. vádlott bírói szakban előterjesztett írásbeli vallomása alapján indítványozta. E vallomás szerint Terhelt3 III. r. vádlott
13. május
14. napján a részére továbbított e-mail üzenetből értesült a cég3-ről, és arról, hogy egy bankagarancia lesz a fedezet a tanú1 által átadott pénzekre. Ezt követően – vallotta írásbeli vallomásában Terhelt3 III.r. vádlott – 2014 júliusáig elektronikus úton, telefonon, e-mailen, majd személyesen tartotta a kapcsolatot tanú1vel, többek között a cég
15. bankgaranciájának lehívását is érintve. [178] Sem Terhelt3 III. r. vallomása, sem a becsatolt e-mail üzenetek nem utalnak azonban arra, hogy tanú1 nem csak a cég
16. és a cég
17. nevében, hanem magánszemélyként is kölcsönt biztosított Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott részére. Az ügyészség által megjelölt bizonyítékokból (Terhelt3 vallomása és az ügyészség által hivatkozott email üzenet) kizárólag az állapítható meg, hogy Terhelt3 III. r. vádlott
18. május 13-a után hallott „a cég3-ről”, és arról, hogy az „átadott pénzekre egy bankgarancia lesz a fedezet” , ebből azonban Terhelt3 III. r. vádlott számára legfeljebb a cég
19. és a vádlott-társai közötti már lezajlott kölcsönügylet, és az azzal kapcsolatban felajánlott garancia ténye ismerhető meg, a logika szabályai szerint nem lehet következtetni további kölcsönök folyósítására, céljára, fedezetére. [179] Az ügyészség által tényállási hiányként megjelölt elkövetési magatartás (elektronikus levelezés és személyes kapcsolattartás során intézkedett a cég
20. bankgaranciájának lehívásával kapcsolatban) is cég3.-vel kapcsolatos – időben pontosan meg nem határozható – cselekvőséget rögzít, ami ugyancsak a cég
21. sérelmére történt elkövetésben való közreműködés lehetőségét veti fel, de nem igazolja azt, hogy Terhelt3 III. r. vádlott tanú1 sértettet, akár a téves tudat kialakításával, akár annak fenntartásával a magánkölcsönök nyújtása során befolyásolta volna. Az ügyészség a cég
22. sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt – noha a cég
23. sértett számlájáról teljesített kifizetések
24. március
25. napja és
26. július 14-e közötti időszakra, azaz az említett email utáni időszakra esnek – III. r. vádlottal szemben nem emelt vádat, ezzel kapcsolatban III. r. vádlott cselekvőségét a vádirat nem nevesítette. [180] Mindezek alapján helyes az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy III. r. vádlott cselekvőségét kizárólag a cég
27. sérelmére elkövetett cselekményben lehetett megállapítani. A fent kifejtettek alapján ugyanis nem lehetett kétséget kizáró következtetést vonni arra, hogy III. r. vádlott tanú1t a magánjellegű kölcsönök nyújtásával kapcsolatban megtévesztette volna, és arra sem, hogy III. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy tanú1 csaknem 60.000.000 forintot utal I. r. vádlott számlájára. Mindezek alapján a másodfokú bíróság ezt az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok tartalma alapján levonható következtetést rögzítette a tényállásban is. [181] Az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték, tanú2 vallomása alapján egészítette ki az 1/B tényállást azzal, hogy noha a sértett személyesen nem találkozott Terhelt1 I. r. vádlottal, azonban vele többször beszélt telefonon, az első utalás (
28. július
29. napja) továbbá, az 5.700.000 forintot utalása előtt Terhelt1 I. r. vádlott felhívta tanú2t, és lediktálta, hogy milyen számlaszámra utalja a pénzt, jelezte azt is, hogy sürgősen kell a pénz (elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.226/2024/52-II 31 bírósági irat
30. tárgyalási jegyzőkönyv 3-
31. oldal). Az ítéletszerkesztés hibáját korrigálta a másodfokú bíróság azzal, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának
32. oldalán Terhelt2 II. r. vádlott cselekvőségére vonatkozó – helyes bizonyítékértékeléssel megállapított – tényeket a tényállásba emelte. Az iratok alapján megállapítható, hogy a vád tárgyává tett valamennyi összeget tanú2 Terhelt1 I. r. vádlott magánszámlájára utalta, így a Terhelt2 saját számlájára utalt összegekre vonatkozó szükségtelen rendelkezést mellőzni kellett. [182] Terhelt3 III. r. vádlott tudattartalmára vonatkozó tények rögzítésével az ítélőtábla a téves ítéletszerkesztésből eredő hibát küszöbölte ki, mivel az elsőfokú bíróság – indokolásából kitűnően – II. és III. r. vádlottak esetében ugyanarra a következtetésre jutott, miszerint
33. év elejére mind Terhelt2 II. r., mind Terhelt3 III. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy az a gazdasági lehetőség, amire részben pénzt kértek, illetve amire Terhelt2 ezen túl a kért kölcsön visszafizetési képességét is alapozta, a valóságban nem létezik (elsőfokú ítélet
34. oldal
35. bekezdés). Ennek a következtetésnek a ténybeli alapját azonban a törvényszék III. r. vádlott vonatkozásában kizárólag az indokolásban rögzítette. Figyelemmel azonban arra a következetes bírói gyakorlatra, miszerint az indokolásban tett ténymegállapítások is a tényállás részét képezik, e hiányosságot az indokolási rész tényállásba emelésével orvosolta a másodfokú bíróság. [183] A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján kiegészítette a
36. augusztus
37. napján kelt szerződés tartalmát Terhelt2 II. és Terhelt3 III. r. vádlottak cselekvősége szempontjából releváns további adatokkal. [184] A nyomozati iratok III. kötet 2425-
38. oldalára és a 2659.-
39. oldalára lefűzött rendőri jelentések alapján a cég
40. sértett által a cég13., illetve a cég
41. bankszámlájára átutalt összegekről való rendelkezés megismerhető. Ennek alapján helyesen jelezte I. r. vádlott, hogy a „pénzfelvétel” kifejezéssel valójában a cég különböző devizanemű számlái közötti pénzügyi műveleteket jelölték, az összegek jelentős részét nem felvették, hanem konvertálás után a cégek EUR bankszámlájára fizették be, és ezt követően az Euróra váltott összegek kerültek feltöltésre a egyéb4 online fizetési felületére. IV. tényállást a másodfokú bí