Bf.220/2011/40 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pont,

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti. A kiszabott főbüntetést I. r. vádlott esetében 8 (nyolc) év fegyházra, II. r. vádlott esetében 6 (hat) év fegyházra, III. r. vádlott esetében 5 (öt) év fegyházra, IV. r. vádlott esetében 4 (négy) év fegyházra, VI. r. vádlott esetében 2 (kettő) év börtönre enyhíti. A Debreceni Városi Bíróság 61.Bny.428/2007/2/I. számú, illetőleg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Bnyf.319/2007/

1. számú végzésével zár alá vett dolgokra, továbbá a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya által 95/2007.bü. szám alatt lefoglalt, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által Lfk.26/
2. szám alatt nyilvántartott, III. r. vádlott tulajdonát képező 16 000 (tizenhatezer) indonéz rúpiára, továbbá a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által Bl.67/
3. szám alatt bírói letétként kezelt 530 000 (ötszázharmincezer) forintra, valamint a II. r. vádlottal szemben 9 700 000 (kilencmillió-hétszázezer) forintra elrendelt vagyonelkobzást mellőzi. A Debreceni Városi Bíróság 61.Bny.428/2007/2/I. számú, illetőleg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Bnyf.319/2007/
4. számú végzésével zár alá vett, a Körzeti Földhivatal ingatlan nyilvántartásában hrsz. alatt nyilvántartott, a természetben . szám alatt található ingatlan 1/1 tulajdoni hányadának; az. szerződése alapján készült 21 méter hosszú, 8 méter széles, 90 m2 alapterületű - 3 db ággyal, 6 db komóddal, 1 db ülőgarnitúrával, 4 db hűtővel, 5 db Panasonic típusú plazma televízióval, étkezőgarnitúrával, 6 db székkel, 2 db nagy szekrénnyel, 1 db Miele típusú mikrohullámú sütővel, kávéfőzővel, sütővel, beépített fritőzzel, villanytűzhellyel, mosogatógéppel, mosógéppel, szárítógéppel, páraelszívóval ellátott - konyhabútorral, kandallóval, földgömbbel és ágyneműkkel felszerelt felépítmény, amely , Kikötőben a folyamkilométer között veszteglő úszómű; a frsz-ú alvázszámú, motorszámú, gyártmányú személygépkocsi; a frsz-ú, alvázszámú, motorszámú, gyártmányú személygépkocsi; az típusú vonatkozásában elrendelt zár alá vételt megszünteti. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által Lfk.26/
5. szám alatt nyilvántartott, III. r. vádlott tulajdonát képező 16 000 (tizenhatezer) indonéz rúpia és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által Bl.67/
6. szám alatt bírói letétként kezelt 530 000 (ötszázharmincezer) forint visszatartását rendeli el a vádlottakat terhelő bűnügyi költség biztosítására. A Rendészeti Biztonsági Szolgálat Autópálya-rendőrség Közlekedés-rendészeti Osztály Autópálya Alosztálya,, által d. szám alatt lefoglalt forgalmi rendszámú 2,5 dCI dípusú személygépkocsi és a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya által 95/2007.bü. szám alatt lefoglalt sorszámú forgalmi engedélyének lefoglalását megszünteti, és II.r. vádlottnak kiadni rendeli. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya által 95/2007.bü. szám alatt lefoglalt, a zöldkártyályának lefoglalását megszünteti, és V.r. vádlottnak kiadni rendeli. A bűnügyi költségre vonatkozó elsőfokú rendelkezést valamennyi vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot e tekintetben különleges eljárás lefolytatására hívja fel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy III.r. vádlott
7. július
8. napjáig volt házi őrizetben, VI.r. vádlott pedig
9. évben november
10. napjáig ált lakhelyelhagyási tilalom alatt. A kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítani rendeli. A másodfokú eljárásban 98 530 (kilencvennyolcezer-ötszázharminc) forint bűnügyi költség keletkezett A másodfokú ítélettel szemben VI. r. vádlott tekintetében a jelenlévő jogosultak a kihirdetést követően nyomban, a távollévő jogosultak a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhetnek. Indokolás: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
11. február
12. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottakat a Btk. 282/A. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a/ pontja, valamint a

(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében V. r. vádlottat a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés, valamint a

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének az előkészületében. VI. r. vádlottat pedig a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés, valamint a

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének az előkészületében, és a Btk. 244. §

(1)bekezdésének c/ pontjában meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettében. Ezért I. r. vádlottat 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, II. r. vádlottat 9 év fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra, IV. r. vádlottat 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, V. r. vádlottat 2 év börtönbüntetésre, VI. r. vádlottat pedig halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az V. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Az V. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe beszámítani rendelte a vádlottak által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időtartamot. Rendelkezett a nyomozás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költségről. Az I., II., III. és IV. r. vádlottakkal szemben vagyonelkobzást rendelt el. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész I. r. vádlott terhére a kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamának felemelése végett jelentett be fellebbezést, a további vádlottak vonatkozásában tudomásul vette. I. r. vádlott enyhítésért, védője a tényállás részbeni téves megállapítása miatt téves minősítés és enyhítés végett, II. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, III. r. vádlott és védője egyaránt enyhítés végett, IV. r. vádlott felmentésért, védője a tényállás téves megállapítása miatt elsődlegesen felmentés végett, VI. r. vádlott és védője egyaránt felmentés végett jelentettek be fellebbezést. V. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették, így az reá nézve első fokon jogerőre emelkedett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.315/2008/30-II. számú átiratában az ítéleti tényállás helyesbítésére, az I. r. vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamának felemelésére, egyebekben a határozat helybenhagyására tett indítványt. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla tüntesse fel, hogy a vádlottakkal szemben a szabadságvesztés főbüntetésként, a közügyektől eltiltás pedig mellékbüntetésként került kiszabásra. Az I., III. és IV. r. vádlottak védője fellebbezését írásban indokolta. Elsődlegesen azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az általa feltárt megalapozatlanságot küszöbölje ki, részben eltérő tényállást állapítson meg, ennek alapján a cselekmény jogi minősítését az I. és III. r. vádlottak vonatkozásában változtassa meg, IV. r. vádlottat pedig az ellene emelt vád alól mentse fel. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Végezetül előadta, hogy a kiszabott büntetések még az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekményekhez képest is eltúlzottan súlyosak, így ennek megállapítása esetén azok lényeges enyhítését indítványozta, tekintettel az ítélet belső arányosságának követelményére is. Kérte továbbá a -kikötőben található úszómű, valamint a szám alatti ingatlan vagyonelkobzásának mellőzését, valamint a IV. rendű vádlott lakásáról lefoglalt széfben lévő 530 000 forint összeg vagyonelkobzásának mellőzését. A megtartott nyilvános tárgyaláson az ügyész az I. rendű vádlott vonatkozásában súlyosításra irányulóan bejelentett fellebbezését fenntartotta, a további fellebbezéssel érintett vádlottak esetében pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta. egyéb érdekelt érdekében eljáró ügyvéd a vagyonelkobzás alá vont vagyontárgy vonatkozásában bejelentett fellebbezését fenntartotta. Szintén fenntartotta írásban bejelentett fellebbezését az I., III. és IV. rendű vádlottak védője. Ezt azzal egészítette ki, hogy kifejtette álláspontját, miszerint az elsőfokú eljárásban 4-es számú védett tanúként, majd az ítélőtáblán is kihallgatottn tanú oly mértékű ellentmondásba került önmagával, amely arra kell vezessen, hogy a bíróság az ő vallomását a bizonyítékok köréből rekessze ki. A II. rendű vádlott védője is fenntartotta elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett bejelentett fellebbezését. A VI. rendű vádlott védője szintén fenntartotta az elsősorban felmentésre, másodsorban az első fokon kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések nyomán az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálta a Be. 349. §

(1)bekezdésére tekintettel a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében, beleértve az ítélet hozatalát megelőző eljárást is. Felülbírálata eredményeként megállapította, hogy a bejelentett védelmi fellebbezések részben alaposak. Az I., II., III. és VI. rendű vádlottakkal szemben emelt vád részben nem felelt meg a törvényes vád jogszabályi követelményének, minek következtében a VI. rendű vádlott terhére a bűnpártolás bűntettének elkövetése nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság eljárása során az eljárási szabályokat nagyrészt megtartotta. Eljárási szabályt sértett azonban azzal, hogy az ítéletet nem kézbesítette , illetve jogi képviselőjének. A nyomozás során lefoglalt és az első fokú ítéletben vagyonelkobzás alá vont úszóház vonatkozásában az eljárás során tulajdonosi voltát hangoztatta, illetve tulajdonosi igényt jelentett be. Így ő a Be. 55. §

(2)bekezdésében írt egyéb érdekeltnek minősül, akire a sértettnek a Be. 51. §

(2)bekezdésében írt jogai vonatkoznak. Az 55. §

(2)bekezdésére is figyelemmel, 51. §

(2)bekezdés d) pontja alapján a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben az egyéb érdekelt jogorvoslattal élhet. Mindemellett a Be. 324. §

(1)bekezdésének h) pontja is meghatározza, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz a reá vonatkozó rendelkezés ellen. Mindezekből megállapítható, hogy az első fokú ítélettel szemben jogorvoslati jogosultsága volt. Ezt azonban a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta, és számára az ítéletet nem kézbesítette, illetőleg részére jogorvoslati jogosultságot nem biztosított. Ez a jogosultsága fennáll, függetlenül attól, hogy az elsőfokú bíróság az úszómű esetében azt állapította meg, hogy annak tényleges tulajdonosa I. rendű vádlott. Az ítélőtábla ezért kézbesítette , illetve jogi képviselőjének a megyei bíróság ítéletét. egyéb érdekelt jogi képviselője a törvényes határidőn belül az elsőfokú bíróságnak a megjelölt úszóházzal kapcsolatos vagyonelkobzást kimondó rendelkezésével szemben fellebbezést jelentett be. Kérte, hogy az ítélőtábla az ítéletet változtassa meg, a vagyonelkobzást mellőzze, a lefoglalást szüntesse meg és rendelje el az említett vagyontárgy részére való kiadását. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf. 315/2008/42-1. számú átiratában e tekintetben is az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az iratokat az egyéb érdekelt igényének elbírálására az első fokon hatáskörrel és illetékességgel rendelkező polgári ügyben eljáró bíróságnak kell megküldeni a Be. 379. §

(3)bekezdés a) pontja szerint. Szintén eljárási hibaként állapítható meg az, hogy a megyei bíróság az eljárást a vádirati tényállás egy része vonatkozásában törvényes vád hiánya ellenére folytatta le. A Be. 2. §

(1)bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A

(2)bekezdés szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott, a vád képviselőjének le kell írnia a vád szerinti történeti tényállást. Ennek hiánytalanul tartalmaznia kell a vád minősítése szerinti bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: a pontos elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét, módját. A jelen büntetőeljárás alapját képező B.2029/

1. számú vádirat a
2. április
3. napját megelőző kábítószerrel visszaélésben megvalósuló, az I., II., III. és IV. rendű vádlottak cselekvőségére vonatkozóan a következőket tartalmazza: „ I. r. vádlott valamennyi vádlott-társával baráti viszonyban áll, melyekre alapozva kb. 10 éve közelebbről meg nem határozható időponttól kezdődően
4. május
5. napjával bezárólag - szervezte saját, illetőleg mások, többek közt II. r. vádlott anyagi eszközeinek felhasználásával marihuána típusú kábítószernek nagymennyiségben, Magyarországra történő behozatalát, mely kábítószert ezt követően ismerősein keresztül - akiknek a személyazonosságát a nyomozás során csak részben sikerült beazonosítani - juttatta el a fogyasztókhoz." E vádirati tényállásrész - összevetve a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlattal nem felel meg a törvényes vád jogszabályban írt kritériumainak. Nem tartalmazza a vádlottak által megvalósított cselekmények pontos körülírását, sem pedig az elkövetés idejét, helyét és módját. Mindezek körében utal az ítélőtábla a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bkf. 10.463/2008., a Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.1018/2008., Bfv.I.241/
6. és Bfv.III.910/
7. számú határozataiban foglaltakra. Különös tekintettel a Bhar.III.616/2010/
8. számú ítéletre. Ebben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy „a XIII. rendű vádlott esetében a kábítószerrel visszaélés vétsége miatt emelt vád, nem felelt meg a törvényes vád követelményének. A vádirat szerint a vádlott
9. november 19-ét megelőzően „pontosan meg nem állapítható időben, pontosan meg nem állapítható mennyiségű kábítószert szerzett és fogyasztott el". Ez az elkövetési idő határozatlansága miatt a vád törvényessége szempontjából elégtelen." Szintén utal az ítélőtábla a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.604/2007/
10. számú végzésére, mely szerint az első fokon meghozott ítélet tényállásának az a része - mely megegyezik a vádirati tényállással -, mely szerint a III. r. vádlott a II. r. kérésére több alkalommal mért ki, és készített össze különböző fajtájú kábítószereket, melyeket ezt követően a II. r. vádlott értékesített a megrendelők felé, megalapozatlan, mert nem tartalmazza, hogy a III. r. vádlott hol, mikor, milyen kábítószerre, milyen mennyiségben, milyen módon követte el a cselekményt, mint ahogy arra nézve sincs tényállás, hogy a II. r. vádlott kinek, hol és mikor értékesítette a kábítószert a megrendelők felé. Ebben a körben csak részben fogadható el az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a törvényes vád kritériumait illetően nem lehet „uniformizálni". Ez a megközelítés csak annyiban fogadható el, miszerint az egyes különös részi tényállások valóban különbözőek, így konkretizálásuk is egymástól eltérő módon jelentkezhet. Ez azonban semmiképpen nem járhat azzal, hogy az adott törvényi tényállás elemeinek konkrét tényeit, a pontos elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét és módját ne tartalmazza. A vádirat utal arra, hogy a vádlottak egy részének vagyona az az évek során feltűnő módon gyarapodott. Ez a körülmény kétségkívül megállapítható, de semmiképpen nem alkalmas arra, hogy mintegy kizárólagos módon pótolja azokat a hivatkozott tényállási elemeket, amelyeket a vádnak tartalmazni kell. Mindezek miatt az ítélőtábla tehát megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában állapította meg az I., II. és III. rendű vádlottak vonatkozásában a tényállásnak azt a részét, mely szerint e vádlottak
11. április
12. napját megelőzően kábítószerrel kereskedtek. Ennek értelemszerű következménye, hogy az sem képezheti a törvényes vád és így az ítéleti tényállás részét, hogy az I. és II. rendű vádlottak a kábítószer kereskedelem hasznából milyen vagyontárgyakat szereztek. Mivel e vagyontárgyak körébe tartozik a I. rendű vádlott által, a
13. április
14. napját megelőzően szerzett helyrajzi szám alatt felvett, a természetben szám alatt található ingatlan is, így az sem képezheti a tényállás részét, hogy VI. rendű vádlott közreműködött abban, hogy I. rendű vádlott e vagyontárgyat, valamint forgalmi rendszámú I típusú személygépkocsit, mint bűncselekményből származó vagyontárgyat a maga részére tulajdonos változtatással biztosítsa. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság által megállapított tényállásból mellőzi a következő részeket: - az ítélet
15. oldalán az utolsó bekezdéstől („ I. r. vádlott
16. május
17. napját megelőzően …,") a
18. oldalon a legfelső két sorral bezárólag („… azonban közelebbről meg nem határozható helyen lévő bérelt garázsokban tárolta a későbbi értékesítésig.") - a
19. oldalon a
20. bekezdéstől („I. r. vádlott, V. r., illetve VI. rendű vádlottal fenntartott baráti kapcsolata keretében …"), - a
21. oldalon a
22. bekezdéssel bezárólag („ I. rendű vádlottat II. rendű, illetve V. rendű vádlott is szólította telefonos beszélgetései során ."). - a
23. oldalon a
24. bekezdés a következők szerint szól: „ V. r. vádlott arra az elhatározásra jutott, hogy nagytételben marihuánát vásárol az I. r. vádlottól azért, hogy azt budapesti, az eljárás során fel nem deríthető személyazonosságú ismerőseinek haszonszerzés céljából tovább értékesítse". - a
25. oldalon a
26. bekezdésből mellőzi a „- tudva arról, hogy I. rendű vádlott az értékesíteni kívánt vagyontárgyaihoz kábítószer kereskedelmi tevékenysége hozadékából jutott-„ kitételt. Annyiban helyesbíti továbbá az ítélőtábla a tényállást, hogy III. rendű vádlott és IV. rendű vádlott elsőként
27. április
28. napján lépett ki az országból és
29. április
30. napján érkeztek haza birtokukban ismeretlen mennyiségű kábítószerrel. Az első bíróság ugyanis - nyilvánvalóan leírási hiba folytán - a cselekmény idejeként
31. évet rögzítette. Ezt a helyesbítést a Be.
32. §

(1)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelelően az ítélőtábla az iratok tartalma alapján eszközölte. A megjelölt tényállási részek mellőzését és a helyesbítést követően a törvényesen megállapított tényállás már megalapozott, és a Be. 352. §

(2)bekezdésében írtaknak megfelelően a felülbírálat alapját képezte. Az I., III. és IV. r. terheltek védője a II. r. terhelt védője, úgyszintén a VI. r. terhelt védője részben, illetve egészében megkérdőjelezte e terhelteknek a

1. április 19-21., illetve május
2. napján történt cselekménnyel kapcsolatos cselekvőségét. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e cselekményekkel kapcsolatban a feltárt bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően egyenként és egymással összevetve is megfelelően értékelte. Pontosan követhető a mérlegelő tevékenysége, melyben a másodfokú bíróság következtetési hibát nem talált. Igaz, hogy meglehetősen kevés bizonyíték állt rendelkezésre, azonban mind a
3. április 19-21-i cselekménnyel kapcsolatosan a III. és IV. r. vádlottak cselekvőségére és az I. és II. r. vádlottak szerepére nézve, mind pedig a májusi cselekménnyel kapcsolatosan valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott cselekvőségét tekintve a megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat - elsősorban a titkos információgyűjtés során beszerzett adatokat, valamint a májusi cselekménnyel kapcsolatban a vádlottak részbeni beismerő vallomását, illetve a lefoglalással kapcsolatban keletkezett bizonyítékokat - olyan zárt láncba rendezte, melynek következtében a vádlottak e bűncselekményekben való részvételéhez nem férhet kétség. A fent írtak alapján az első bíróság törvényesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. Mivel a fent írtak szerint mellőzésre került az a tényállásrész, mely szerint Boronkay Béla VI. r. vádlott - tudva arról, hogy I. r. vádlott az értékesíteni kívánt vagyontárgyaihoz kábítószer - kereskedelmi tevékenysége hozadékából jutott - közreműködött abban, hogy az I. r. vádlott tulajdonában álló gépjárművek és a hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan értékesítésre kerüljön abból a célból, hogy azokat az I. r. vádlott saját maga részére biztosítsa, megszűnt a ténybeli alapja a VI. r. vádlott terhére megállapított a Btk.
4. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettének. Ezért az ítélőtábla a VI. r. vádlottat az ellene e bűncselekmény miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdésének a) pontja és a 331. §

(1)bekezdése alapján felmentette. A megyei bíróság az eredeti váddal szemben ítéletében megállapította, hogy I. r. vádlott kábítószerfüggőnek nem tekinthető (

1. oldal
2. bekezdés). Az I., III., IV. r. vádlottak védője fellebbezésének indokolásában támadta ezt a tényállásbeli megállapítást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megalapozottan fogadta el Dr. szakértő véleményének megváltoztatását, mert nem foghat helyt a szakértő azon nyilatkozata, mely szerint korábbi információ hiány miatt változtatta meg szakértői véleményét. Sérelmezte továbbá, hogy szakértőt a megyei bíróság a tárgyaláson nem hallgatta meg, így nem tudott a védelem megfelelő kérdéseket feltenni irányába. Szintén sérelmezte az általa indítványozott szakértők tanúkénti kihallgatásának elutasítását. Újólag előadta továbbá aigazságügyi elmeszakértők szakértőkénti bevonására, illetőleg tanúkénti meghallgatására vonatkozó indítványát. E kérdéskörrel kapcsolatosan az ítélőtábla a következőket rögzíti. A nyomozás során két szakvélemény készült ebben a vonatkozásban.
3. január
4. napján kelt Dr. szakvéleménye, melyben az I. r. vádlott kábítószerfüggését megállapították.
5. június 27-én kelt szakvéleménye, akik viszont nem véleményezték ugyanezt. Ezen ellentmondásra tekintettel a bíróság tárgyalás keretében kívánta tisztázni az eltérések okát. A tárgyaláson Dr szakértő a szakvéleményét módosította és a Dr szakvéleményével összhangban álló megállapításokat tett, miszerint az I. r. vádlott nem tekinthető kábítószerfüggőnek. E véleményeknek megváltoztatását téves információkkal, illetőleg az információ hiányával indokolta. A megyei bíróság így már a szakkérdést tisztázottnak találta és kétségektől mentesen megállapíthatónak azt, hogy az I. r. vádlott nem minősül kábítószerfüggőnek. Az ítélőtábla azonban úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy miért fogadta el Dr. , illetve a vele egyetértő Dr.véleményváltoztatását. Az nem elegendő, hogy a szakértő ezt a változtatást téves információkkal, illetve információ hiányossággal magyarázta. Azt is meg kell indokolni, hogy ezt a magyarázatot miért fogadta el a bíróság. A kábítószer függőség véleményezéséről az Egészségügyi Minisztérium által kiadott módszertani levél szerint a kábítószer függőség diagnózisa a Betegségek Nemzetközi Osztályozása
6. Revíziója (BNO-10) szerint a következő: „viselkedési kognitív és fiziológiai jelenségek meghatározott együttese, amelyik ismételt használatot követően alakulhat ki. A következők jellemzik: erős vágy a gyógyszer bevételére, a használatának a kontrollálási nehézsége, a káros következmények ellenére a szedés folytatása, a drog szedésének az előnyben részesítése más aktivitásokkal szemben és hiányérzet, megnövekedett tolerancia, valamint néha fizikai megvonási tünetek.". A kábítószer függőség megállapításának feltételei között szerepel a fentiek szerint a drog szedésének előnyben részesítése más aktivitásokkal szemben, melyet Dr. szakértő a tárgyaláson amotivációs szindrómának nevezett, aminek a lényege az, hogy kábítószer függőség esetén az életvitelben egy súlyos destrukció következik be. E feltétel vonatkozásában nyilatkozott úgy, hogy az általa elvégzett vizsgálat során nem jutott megfelelő információhoz e kérdéskör vonatkozásában, és ez az, ami miatt a szakvélemény megváltoztatása aggálytalanul elfogadható, és helytálló az elsőfokú bíróság megállapítása, mely szerint . r. vádlott nem tekinthető kábítószerfüggőnek. A büntetés kiszabása során figyelembe veendő enyhítő és súlyosító körülményeket a megyei bíróság hiánytalanul számba vette és megfelelően értékelte. A tényállás módosítása folytán azonban I. r., II. r. és III. r. vádlottak tekintetében a súlyosító körülmények közül mellőzendő az, hogy a terhükre rótt bűncselekményt hosszabb időn keresztül történő elkövetés jellemezte. VI. r. vádlott esetében pedig figyelembe kell venni, hogy a bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alóli felmentése következtében már nem halmazati büntetést alkalmaz vele szemben a bíróság, hanem csupán egy cselekmény miatt szankcionálja. Mindezek következtében az ítélőtábla valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott büntetését enyhítette. Ennek során figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság, valamint az ítélőtáblák hasonló jellegű bűncselekmények miatt folytatott eljárásaiban követett büntetéskiszabási gyakorlatára, valamint az ítélet belső arányosságának követelményére is, különös tekintettel az V. r. vádlottal szemben kiszabott büntetésre. VI. r. vádlott cselekvősége a módosított tényállás szerint mindenben megegyezik V. r. vádlott cselekvőségével. A büntetés meghatározása körében figyelembe veendő körülmények tekintetében annyi különbséget talált az ítélőtábla, hogy a VI. r. vádlott esetében nem szerepel az enyhítő körülmények között a beismerő vallomás, valamint, hogy ő a cselekményét a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt állva követte el. Ezek alapján indokoltnak látta, hogy a VI. r. vádlottal szemben ugyanolyan tartamú - 2 évi - szabadságvesztés büntetés kerüljön kiszabásra, mint az V. r. vádlottal szemben, de az ő esetében nem látott lehetőséget a büntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére. A megyei bíróság vagyonelkobzást rendelt el a nyomozás során zár alá vett, és általa megállapítottan I. r. vádlott tulajdonát képező dolgokra, valamint a tulajdonát képező 16 000 indonéz rúpiára és IV.r. vádlott tulajdonát képező 530 000 forintra, úgyszintén II. r. vádlottal szemben 970 000 000 forintra. Ennek indokaként a Btk. 77/B. §

(1)bekezdésének a) pontját jelölte meg, mely szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Szintén hivatkozott a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/2008. számú büntető jogegységi határozatára, mely szerint a Btk. 77/B. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaira figyelemmel, a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy kábítószer elértékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e. A vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. A vagyonelkobzásnak nem akadálya, hogy a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyonnövekmény már nincs meg teljes egészében, mert az elkövető már felélte. Az elsőfokú bíróság jogi indokaival az ítélőtábla teljes egészében egyetért. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényes vád hiánya miatt a fentebb írtak szerint a 2007. április 19ét megelőző időszakra rögzített tényállási részeket az ítéletből mellőzte, nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság által vagyonelkobzás alá vont értéktárgyak nem minősülhetnek a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonnak, figyelemmel a következőkre is: Az elsőfokú bíróság által I. r. vádlott tulajdonaként vagyonelkobzás alá vont dolgok I. r. vádlott, illetve a közhitelű nyilvántartásba foglalt tulajdonosok általi szerzési ideje a tényállásban megállapított cselekmény megkezdése előtti időpontra esik. Ugyanez állapítható megIII. r. vádlott tulajdonát képező 16 000 indonéz rúpiáról. Ugyancsak nem kérdéses az, hogy II. r. vádlott is a 2007. április 19-i cselekményt megelőzően szerezte azt az ingatlant, amelyet az eljárás idejére már eladott, és amely miatt a megyei bíróság vele szemben 9 700 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. IV. r. vádlott esetében elrendelt vagyonelkobzás tekintetében a következőket rögzíti az ítélőtábla: A megyei bíróság meggyőző indokokkal,l logikai hibát nem vétve állapította meg azt, hogy a lefoglalt 530 000 forint nem a IV. r. vádlott édesanyjának, hanem a IV. r. vádlottnak a tulajdonában van. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállást e körben nem állapíthatott meg, hiszen az tiltott felülmérlegelést jelentene. Ugyanakkor nem találta kétséget kizáró módon megállapíthatónak azt, hogy a kérdéses 530 000 forint a IV. r. vádlott által 2007. április 19-e és 21-e között megvalósított bűncselekményből származna. Egyrészt ennek megfelelő indokát az elsőfokú bíróság nem adta, hiszen mindössze annyival indokolta, hogy „az I., illetve a II. r. vádlottak esetében kimutatható vagyongyarapodás ütemét és nagyságrendjét alapul véve" juthatott erre a következtetésre. Éppen a megyei bíróság e körben tett ténymegállapításának gyengítésére alkalmasak az 52. oldal utolsó bekezdésében írtak, melyek szerint „egyéb adat hiányában az APEH által megküldött információk nem teremtették meg annak bírói bizonyosság szintjén történő rögzíthetőségét", hogy a IV. r. vádlott által korábban eszközölt vásárlások, illetőleg utazásai lehetőségét a kábítószer kereskedelemben játszott szerepe alapozta meg". Az ítélőtábla úgy találta, hogy a vádlott társak vagyongyarapodási üteme nem bizonyítja kétséget kizáróan azt, hogy a IV. r. vádlottól lefoglalt pénzösszeg a kábítószerrel összefüggő bűncselekményből származik, mivel nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a IV. r. vádlott annak birtokába nem az ítélet alapjául szolgáló cselekményt megelőzően jutott. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság által elrendelt vagyonelkobzásokat mellőzte. Bár a tényállás fent megjelölt részeinek, és ennek következményeként a vagyonelkobzásoknak a mellőzése folytán érdemi jelentősége nincs, rámutat az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazott vagyonelkobzást a nyilvántartott ingatlan vonatkozásában. A Btk. 77/B. §

(5)bekezdésének b) pontja szerint vagyonelkobzás nem rendelhető el arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen ellenérték fejében szereztek. Nem kétséges, hogy a ellenérték fejében szerezte meg. A megyei bíróság - az ítélőtábla megítélése szerint helytállóan - nem állapított meg tényállásában semmi olyan körülményt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a felsorolt vásárlók nem jóhiszeműen szerezték meg a vagyontárgyakat, ezért e vagyontárgyakra vagyonelkobzás már nem rendelhető el. Mindezek miatt a Btk. 77/C. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kellett volna elrendelni. A megyei bíróságnak az egyéb lefoglalt dolgokról való rendelkezése, így az elkobzásokról, valamint a lefoglalások megszüntetéséről és a dolgok kiadásáról, továbbá a bűnügyi költség biztosítására történő visszatartásról törvényesek. Az ítélőtábla is alkalmazta a Be. 157. §

(1)bekezdését, mely szerint a terheltnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására vissza lehet tartani. Ezért a III. r. vádlottnak kiadandó 16 000 indonéz rúpiát, valamint a IV. r. vádlottnak kiadandó 530 000 forintot e célból visszatartotta. Az 530 000 forint vonatkozásába megjegyzi, hogy a bírói gyakorlat szerint a lefoglalt dolognak csak arra a részére kell a visszatartást elrendelni, amely fedezi a megállapított bűnügyi költséget. Az elsőfokú bíróság által IV. r. vádlottra terhelt bűnügyi költség összege kisebb 530 000 forintnál, azonban az erről szóló rendelkezés hatályon kívül helyezése miatt az ítélőtábla az egész lefoglalt összeg visszatartásáról döntött. A fent írtak szerint a Debreceni Ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a szükséges részben megváltoztatta, míg helyes rendelkezéseit a 371. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. III. r. és VI. r. vádlottak esetében a könnyebb értelmezhetőség végett pontosította az általuk házi őrizetben, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt töltött idő utolsó napját. A vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99. §

(1)bekezdése alapján rendelte beszámítani a velük szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe. A megyei bíróság a vádlottakat a Be. 338. §

(1)és

(3)bekezdése alapján külön-külön kötelezte a cselekvőségüket és személyüket érintően a nyomozás során és a bíróság eljárás alatt felmerült bűnügyi költség megfizetésére. E tekintetben azonban az elsőfokú bíróság nem tett eleget teljes körűen indokolási kötelezettségének. Nem állapítható meg ugyanis, hogy a felmerült bűnügyi költséget miként osztotta meg a vádlottak között. A nyomozati iratok első kötetében található költségjegyzéken ugyan feltüntetésre került ceruzával az, hogy mely tételeket, mely vádlottakra terhelt, azonban amennyiben valóban így osztotta meg - és a szükséges matematikai műveletek elvégzését követően az ítélőtábla erre a következtetésre jutott -, akkor hibás a lefoglalt forgalmi rendszámú típusú gépkocsi tárolásával kapcsolatosan felmerült bűnügyi költségnek az I-V. r. vádlottak közötti megosztása. A megállapított tényállás szerint ugyanis VI. r. vádlott a 2007. május 5-ei cselekményben részt vett. Amint arra az ítélőtábla fentebb már rámutatott, cselekvősége csaknem teljesen megegyezett V. r. vádlottéval. Ennek megfelelően az e cselekménnyel kapcsolatosan felmerült bűnügyi költséget neki is viselnie kell. Az ítélőtábla azonban a megyei bíróság e rendelkezését nem korrigálhatta, hiszen V. r. vádlottra nézve az ítélet teljes egészében jogerőre emelkedett, beleértve az őt terhelő bűnügyi költség összegét is. Mivel tehát a részben jogerős határozat e rendelkezése a törvénynek nem megfelelő, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet erről szóló részét megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség megsértése miatt, a Be. 375.§

(1)bekezdésére és a Be. 376.§

(1)bekezdésére utalással hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a bűnügyi költség tekintetében különleges eljárás lefolytatására utasította. Megjegyzendő, hogy az elsőfokú bíróság kötelezte a vádlottakat a fent megjelölt személygépkocsi Kft. általi tárolásának díja megfizetésére is. Az iratok tanúsága szerint azonban a tárolási díj még megfizetve nem lett, így az nem minősül még az állam által megelőlegezett költségnek, ezért az ítélőtábla meglátása szerint célszerű a bűnügyi költségről szóló rendelkezést a tárolási díjnak a Kft. részére történt kifizetését követően meghozni. Szintén a bűnügyi költségről szóló rendelkezés körében mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a megyei bíróság elmulasztotta kötelezni III. r. vádlottat a rá eső bűnügyi költség megfizetésére. Mivel ennek indokát az elsőfokú bíróság nem adta, és mivel az elsőfokú eljárás lezárásáig összesen felmerült bűnügyi költség vádlottak közötti elosztásából nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróságnak szándékában állt a III. r. vádlottat is kötelezni, ez nyilvánvalóan ítéletszerkesztési hiba. III. r. és VI. r. vádlottak esetében az ítélőtábla a könnyebb értelmezhetőség végett pontosította az általuk házi őrizetben, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt töltött idő utolsó napját. A vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99. §

(1)bekezdése alapján rendelte beszámítani a velük szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe. VI. r. vádlott vonatkozásában tekintettel a részbeni felmentésére, jelen ítélettel szemben e vádlottnak, védőjének és az ügyésznek a Be. 386. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján fellebbezésre van joga, figyelemmel a 367/A. §

(1)bekezdésének a),

1. b)és
2. c)pontjára, melyet a jelen lévő jogosultak a határozat kihirdetését követően szóban, a távollévők pedig a kézbesítéstől számított 8 napon belül írásban jelenthetnek be e törvényhely

(3)bekezdésében írtak szerint. ,

1. október
2. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke, dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja előadó dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.B.381/2008/
3. számú ítélete a másodfokú határozat folytán az abban írt változtatásokkal I. r., II. r., III. r., IV. r. és VI. r. vádlottak vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. október
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke