Kbf.55/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek. b/ pont és

(2)bek.), a II. tényállási pontban írt cselekményét pedig alárendelt megsértése vétségének (Btk.358.§

(1)bek.) minősíti. A vádlottal szemben kiszabott katonai mellékbüntetést mellőzi. Indokolás: A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a

1. február
2. napján kihirdetett Kb.II.61/2010/
3. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. szolgálati tekintély megsértésének vétségében, ezért - halmazati büntetésül - 60 napi tétel, napi tételenként 2.500,- forint, összesen 150.000,- forint pénzbüntetésre és 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte. A vádlottnak a pénzbüntetés megfizetésére 15 havi részletfizetést engedélyezett, egyben rendelkezett meg nem fizetése esetére, annak átváltoztatására. Ezen túlmenően kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre 3 napot tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosítás érdekében. A vádlott és védője szintén 3 napot tartottak fenn, de a törvényes határidőn belül perorvoslati nyilatkozatot nem tettek. A katonai ügyész előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a kiszabott büntetést súlyosítsa úgy, hogy a vádlottal szemben a várakozási idő meghosszabbítása helyett lefokozást szabjon ki. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.25/
4. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be.
5. §

(1)bekezdés a/ pontja alapján az elsőfokú bíróság által hiányosan megállapított tényállást a vádlott munkaköri leírása 1/

1. pontjára, valamint a részletes munkaköri feladatok
2. pontjára figyelemmel úgy egészítse ki, hogy a vádlott „A szolgálatának ellátása során …. az alárendeltségébe tartozó, ekkor járőrszolgálatot ellátó sértettnek … azt a kijelentést tette…”. Indítványozta továbbá, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlott cselekményeit minősítse a Btk.
3. §

(1)bekezdés b/ pontjába ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértése bűntettének (I. tényállási pont), valamint a Btk. 358. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő alárendelt megsértése vétségének (II. tényállási pont). Indítványozta még, hogy a másodfokú bíróság a kiszabott pénzbüntetést a napi tételek számának felemelésével súlyosítsa. Átiratában utalt továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a büntetés kiszabása körében elmulasztott hivatkozni a Btk. 87. §

(2)bekezdés e/ pontjára, és a Btk. 38. §

(3)bekezdésére. Ezen túlmenően észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a vádirat kézhezvételétől számított 12. napon tartott tárgyalást, mellyel megszegte a Be. 263. §

(2)bekezdésében írt szabályt, azonban ezzel csak olyan relatív eljárási szabálysértést követett el, amely nem volt jelentős hatással az eljárás lefolytatására. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az azt alátámasztó iratok becsatolása mellett arra hivatkozott, hogy védence személyi körülményei jelentősen megváltoztak, mivel őt szolgálati nyugállományba helyezték. Ezzel jövedelme jelentősen lecsökkent, és külön anyagi megterhelést jelent számára az is, hogy jelenleg az egyetem jogi karán folytat tanulmányokat. A jogi minősítés megváltoztatásának indokoltságát nem vitatta, de ezen túlmenően az első fokú ítélet és a kiszabott büntetés helybenhagyását kérte. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy megbánta a cselekmények elkövetését. A bejelentett katonai ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Be. 263. §

(2)bekezdésében írt rendelkezést, amikor a vádirat kézbesítésétől számított

1. napon tartott tárgyalást az ügyben. Megállapítható azonban, hogy ezzel csak olyan un. relatív eljárási szabálysértést követett el, amely nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására figyelemmel arra, hogy az elsőfokú tárgyalás megnyitását követően a védelem úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalásra felkészültek, az részükről megtartható. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú katonai tanács a tényállás megállapítása során a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Megállapítható, hogy a vádlott a tárgyaláson teljes körű beismerő vallomást tett, bűnösségét elismerte. A katonai tanács a tényállást a vádlott beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, valamint a rendelkezésre álló egyéb - okirati - bizonyítékok alapján állapította meg. Egyetértett azonban a másodfokú bíróság a másodfokú ügyészségnek a tényállás kiegészítésére irányuló indítványával, sőt azon túlmenően is indokoltnak látta a tényállás kiegészítését mind a vádlott személyi körülményei, mind a történeti tényállás tekintetében. Az ítélőtábla katonai tanácsa a Be.
2. §

(1)bekezdés a/ pontjában foglaltakra figyelemmel a vádlott által becsatolt személyügyi parancs alapján a személyi körülményeket annyiban módosítja, hogy: „A vádlott szolgálati viszonya megszűnt, és ő szolgálati nyugállományba került.”. A történeti tényállás I. pontját a rendelkezésre álló iratok alapján annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott sértő kijelentését több tanú is hallotta.”. A történeti tényállás II. pontját annyiban egészíti ki, hogy: „A kérdéses időben a vádlott a sértettnek szolgálati elöljárója volt.”. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felübírálata alapjául elfogadta. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a jogi minősítés megváltoztatására irányuló indítványa alapos. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmények jogi minősítését illetően. A Btk. 356. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint, aki a/ az elöljáró, b/ a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg tekintélyét más előtt vagy feltűnően durván megsérti vétséget követ el és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A

(2)bekezdésben foglaltak szerint a büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt több katona előtt vagy egyébként nyilvánosan követik el. Megállapítható, hogy a vádlott számára az adott időben sértett más szolgálati közegnek minősült, akinek a tekintélyét feltűnően durván megsértette. Ezen túlmenően, azonban a cselekmény több rendőr (büntetőjogi értelemben katona) előtt valósult meg, akik hallották a sértő vádlotti kijelentést. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottnak a I. tényállási pontban írt cselekményét a Btk. 356. §

(1)bekezdés b/ pontjába ütköző, és a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértése bűntettének minősítette. Figyelemmel arra, hogy a II. tényállási pontban írt időben a vádlott, mint szolgálatirányító parancsnok a járőrszolgálatot ellátó sértettnek szolgálati elöljárója volt, és kijelentése az alárendeltjét emberi méltóságában más személy előtt megsértette, ezért a másodfokú bíróság a cselekményt a Btk. 358. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő alárendelt megsértése vétségének minősítette. A súlyosításra irányuló katonai ügyészi fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő- és súlyosító körülményeket. Nem tévedett, amikor a Btk. 87. §

(2)bekezdés e/ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a Btk. 38. §

(3)bekezdésére figyelemmel lehetőséget látott a vádlottal szemben szabadságvesztés büntetés helyett pénzbüntetés kiszabására. A pénzbüntetés napi tételeinek száma igen méltányosan került meghatározásra és az elsőfokú bíróság a napi tétel összegét is a törvényi minimumban határozta meg. Figyelemmel azonban arra, hogy a büntetés kiszabására katonai bűncselekmények elkövetése miatt került sor, és a vádlott szolgálati viszonya időközben megszűnt, a másodfokú bíróság már nem látott indokot a pénzbüntetés súlyosítására, mert a büntetési célok közül a vádlottal szemben az egyéni visszatartás már sokkal kisebb súllyal kerülhet értékelésre. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben várakozási idő meghosszabbítása katonai mellékbüntetést szabott ki az elsőfokú eljárásban. Figyelemmel azonban a szolgálati viszony megszűnésére, a vádlottal szemben ilyen mellékbüntetés kiszabására már nincs törvényes lehetőség, ezért azt a másodfokú bíróság mellőzte. Az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának büntetés kiszabására vonatkozó részét annyiban egészíti ki, hogy az elsőfokú bíróság a Btk. 51. §

(4)bekezdése alapján engedélyezett a vádlott részére a pénzbüntetés megfizetésére részletfizetést. A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)és

(2)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. január
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. január
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő