← Magyarország

Bf.748/2011/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.748/2011/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
  2. november
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás büntette és más bűncselekmények miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  4. szeptember
  5. napján kihirdetett 8.B.258/2010/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. I. rendű vádlott lakcíme: II. rendű vádlott lakcíme: A fellebbezési eljárásban 3 750 (Háromezer-hétszázötven) forint a pótmagánvádlót terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint elsőfokú bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletében I. rendű vádlottat és Fehérvári Róbert II. rendű vádlottat felmentette az ellenük társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének (Btk.
  7. §) és a társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségének (Btk.
  8. §

(1)bekezdés) vádja alól, amelyet ellenük pótmagánvádló emelt a
  1. április
  2. napján érkezett vádindítványában. Az ítéletet az I. és II. rendű vádlott, valamint védőik tudomásul vették, míg a pótmagánvádló és a pótmagánvádló jogi képviselő az ellen fellebbezést jelentett be „bűnösség megállapítása és büntetőjogi felelősségre vonás" végett. A bejelentett jogorvoslatokat a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be.
  3. § alapján nyilvános ülésen bírálta el. A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a pótmagánvádló képviselője írásban előterjesztett fellebbezése indokolásával egyezően indítványozta a bűnösség megállapítását, és az ítélet megváltoztatását. Ebben hivatkozott arra, hogy pótmagánvádló a terhére rótt szabálysértés elkövetését elismerte, az egész eljárásban végig következetesen vallotta, hogy a rendőri intézkedés alól nem kívánta magát kivonni. Vallomása szerint ideje sem volt a rendőri felszólításnak eleget tenni, mert az I. rendű vádlott a gépkocsiba benyúlt, őt onnan kirángatta, melynek következtében a gépkocsi mellé, a földre esett. A földön fekve az I. és II. rendű vádlottak, még ezt követően is kényszert alkalmaztak vele szemben, megbilincselték, majd a Rendőrkapitányságon, a rendőrség folyosóján az előállító helységig a földön húzta, vonszolta őt az I. rendű vádlott. Nem tartja helyénvalóan az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve nem bizonyítható, miszerint az intézkedő rendőrök bűncselekményt követtek volna el. A vádlottak azon védekezését, hogy a pótmagánvádló nagyfokú fizikai ellenállása miatt volt szükség vele szemben testi kényszer alkalmazására, cáfolja az igazságügyi orvos szakértő vélemény, amely megállapítja, hogy a sértett egészségi állapotára tekintettel kismértékben lehetett képes fizikálisan ellenállni, mert szívműtéten esett át korábban. Nem értéke az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak korábban már intézkedtek közlekedési szabálysértés miatt szemben, az ő személyi adataival, egészségi állapotával tisztában voltak. Az intézkedésnek indoka nem volt, így cselekményüket a Btk.
  4. §-ában szabályozott törvényi tényállás keretei között kell megítélni. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottak, mint társtettesek büntetőjogi felelősségét a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás büntettében és könnyű testi sértés vétségében állapítsa meg. Az I. és II. rendű vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletétének helyes indokok alapján történő helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a Be.
  5. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A felülbírálat során megállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, eljárása során sem a Be. 373. § II. pontjában felsorolt un. abszolút eljárási szabálysértés, sem a Be. 375. §
(1)bekezdés körében értelmezhető un. relatív eljárási szabálysértés sem valósult meg, ilyenre az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. A megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében foglalt un. megalapozatlansági hibáktól. Az első fokon eljárt bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, kihallgatta a terhelteket, a bejelentett tanukat, és tárgyalás anyagává tette az okirati bizonyítékokat és a szakértő véleményét is. Az egymásnak ellentmondó bizonyítékokat példás alapossággal vetette össze, azokat egyenként és összességükben értékelte, majd a Be. 78. §
(3)bekezdése szerint a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapította meg ítéletének tényállásában. Ezen mérlegelő tevékenységéről ítéletének indokolásában megfelelően számot adott. A másodfokú bíróság, így a Be. 351. §
(1)bekezdése alapján határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Csupán utal az ítélőtábla arra, hogy az első fokon eljárt bíróság igazságügyi orvos szakértő véleményét ítéletének
  1. oldal 1 bekezdésében megfelelően értékelte, s logikus indokolással vetette el azt az érvelést, hogy fizikai állapota őt védekezésre képtelenné tette volna a korábbi súlyos műtétjéből kifolyólag. Helyes jogi következtetéssel zárta ki az első fokon eljárt bíróság annak bizonyíthatóságát, hogy a vádlottak bűncselekményt követtek volna el a sértett sérelmére, így - figyelemmel a Be.
  2. §
(2)bekezdésére is - helyes volt a felmentésük a terhükre rótt bűncselekmények vádja alól a Be. 331. §
(1)bekezdés, illetve a Be. 6. §
(3)bekezdés b) pont I. fordulatában írt okból. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy ezen helyes jogi álláspont mellett sem állítható, hogy a vádlottak eljárása megfelelt volna a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 68.§
(1)bekezdés b) pontjában, illetőleg az intézkedéskor hatályos rendőrségi szolgálati szabályzatról szóló 62/2007(XII.23) IRM rendelet
  1. §-ában előírtaknak, melyekből következik, hogy az intézkedés során az elvárható gondossággal, kulturáltan kell eljárni, ami esetenként a megfelelő határozottság mellett türelmet, empátiát is feltételez. Az ítélet egyéb rendelkezései is helyesek, így a bíróság azt a Be.
  2. §
(1)bekezdésre utalással helybenhagyta. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §, Be. 345. és Be. 344. §
(1)bekezdésén alapul. Debrecen,
  1. november
  2. dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke . Elek Balázs sk. dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 8.B.258/2010/
  3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.748/2011/
  4. számú végzésével
  5. november
  6. napján jogerős, és a pótmagánvádlót terhelő bűnügyi költség vonatkozásában végrehajtható. Debrecen,
  7. november
  8. dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.