Kfv.I.35.199/2011/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Maschefszky Etele ügyvéd által képviselt (felperes címe) felperesnek a dr. Fodor András Imre jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Pest megyei Bíróság
- november 8-án kelt 1.K.26.381/2010/
- sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 1.K.26.381/2010/
- számú jogerős ítéletét - az indokolás részbeni megváltoztatásával hatályában fenntartja. A Legfelsőbb Bíróság kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes, mint vevő
- február 19-én megvásárolta a perbeli ingatlant. Az illetékhivatal által kibocsátott fizetési meghagyás alapján a felperes, mint ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozás, 2%-os csökkentett mértékű vagyonszerzési illeték alapulvételével 262.353 Ft illetéket fizetett meg. A szerződés alapján a felperes tulajdonjoga nem került bejegyzésre, ezért
- május 29-én az adásvételi szerződést ismételten okiratba foglalták, amelynek
- pontja utal arra, hogy új vagyonszerzés nem történik, a vevő a vagyonszerzéssel kapcsolatos illetéket az illetékhivatalnak már megfizette, amelynek figyelembevételét kérik a felek a megyei illetékhivataltól. Az ismételt okiratba foglalás alapján a földhivatal a felperes tulajdonjogát bejegyezte. Az első fokú illetékhatóság a vagyonszerzés alapján a felperest 2%-os csökkentett mértékű vagyonszerzési illeték alapján 246.050 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A
- október 25-ei fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. A felperes
- június 11-én iktatott kérelmében jelezte, hogy az illetéket mind az 1998 évi szerződés, mind a
- május 31-ei alapján megfizette, ezért kérte a 2007 évi illetékkiszabás visszavonását. Az első fokú adóhatóság
- július 23-ai határozatával a felperes kérelmét, mint törlésre irányuló kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- november 10-ei határozatával a felperes kérelmét elutasító első fokú határozatot megsemmisítette megállapítva, hogy a felperes kérelmét valójában a 246.050 Ft illetéket kiszabó fizetési meghagyás elleni fellebbezésnek kell tekinteni. Ezt követően a felperes beadványát felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek tekintve a fizetési meghagyást is megsemmisítette, és az első fokú illetékügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az első fokú adóhatóságnak tisztáznia kell, hogy a felperes terjesztett-e elő az illetékekről szóló
- XCIII. törvény (továbbiakban Itv.) 23/A. §
(1)bekezdésében foglalt illetékkedvezmény iránti kérelmet, és tekintettel lenni arra is, hogy a felperes az illetékügy alapjául szolgáló adásvételi szerződésben kérte figyelembe venni azt a tényt, hogy az 1998 évben kiszabott illeték már megfizette. Utalt továbbá arra, hogy álláspontja szerint a
- május 29-ei szerződés alapján új vagyonszerzés történt. A megismételt eljárásban az első fokú illetékügyi hatóság
- december 1-jei fizetési meghagyásában a felperest 1.230.250 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás indokolása utal arra, hogy a
- május 29-ei szerződés tartalmazza az 1998-as jogügyletre való visszautalást, kedvezményre irányuló kérelmet azonban mellékletként nem csatoltak. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- június 24-ei határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta megállapítva, hogy a
- május 29-ei szerződés illetékjogi szempontból önálló vagyoszerzésnek minősül, és rögzíti, hogy a felperes a
- május 29-ei adásvételi szerződés alapján indult illetékkiszabási eljárásban illetékkedvezmény iránti kérelmet nem terjesztett elő, ezért arról az első fokú adóhatóságnak sem kellett döntenie. A felperes keresetében helyezését kérte. az alperesi határozat hatályon kívül A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az első fokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú illetékügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes
- július 18-án a kiszabott 246.050 Ft vagyonszerzési illetéket megfizette, a 2%-os csökkentett illetékmérték alkalmazására irányuló újabb kérelmet 2007-ben nem kellett előterjesztenie, mivel az adásvételi szerződés minden elemére tekintett visszautaltak az 1998-as szerződésre, illetve az alperes előtt is ismertek voltak az előzmények, amelyekhez hozzátartozott az az eljárás során igazolt körülmény, hogy a felperes ingatlanforgalmazásra jogosult cég, és ezt a minőségét az alperes maga is elismerte. Ezért a megyei bíróság úgy látta, hogy a felperes terhére megállított 1.230.250 Ft illetéket törölni kell, és a felperes illetékfizetési kötelezettségét teljesítettnek kell tekinteni a
- július 18-án megfizetett 246.050 Ft illetékkel. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Itv.
- §
(3)bekezdés a) pontja, 18. §
(1)bekezdés, 23/A. §
(1),
(8)bekezdés, 91. §
(1)és
(2)bekezdésében, valamint a Ptk. 117. §
(3)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, 339. §
(1)bekezdésében foglaltakkal. Az ügy érdemében előadta, hogy a 2007. május 29-ei szerződés illetékjogi szempontból önálló, új vagyonszerzésnek minősül, ez a szerződés az Itv. 23/A. §
(1)bekezdése szerinti illetékkedvezményre vonatkozó kérelmet nem tartalmazott. Ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes terhére 1.230.250 Ft illetéket szabott ki. Az alperes kifogásolta, hogy a megyei bíróság által teljesítettnek tekintett illetékkötelezettség olyan összeghez (246.050 Ft) kapcsolódik, amelyet előíró fizetési meghagyást megsemmisítettek. Hivatkozott arra, hogy az Itv. 23/A. §
(1)bekezdése szerinti feltételek nem teljesültek, és a 2007-es szerződés alapján indult illetékeljárásban a korábbi kérelmet nem kellett figyelembe venni. Sérelmezte, hogy az ítéletből nem tűnik ki, a megyei bíróság miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy az adásvételi szerződés 2007-es ismételt okiratba foglalásával újabb vagyonszerzés nem történt. Kifejtette, hogy a felperes a korábban megfizetett illeték figyelembevételét a szerződésben kifejezetten kérte. Álláspontja szerint az egyszeres tulajdonszerzésre tekintettel nem kötelezhető kétszeresen az illeték megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság jogerős ítéletében érdemben helyesen rendelkezett az alperesi határozat első fokú illetékügyi hatósági határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezéséről, és jogszerűen utasította az első fokú illetékügyi hatóságot új eljárásra. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az első fokú illetékügyi hatóság a 2007. május 29-ei szerződés vagyonszerzéssel összefüggésben indult eljárásban hozott első határozatában (2007. október 25-én kelt fizetési meghagyás) a felperes részéről az Itv. 23/A. §
(1)bekezdése szerinti feltételeket igazoltnak tekintette, és a felperes terhére 2%-os illeték alapján szabta ki a 246.050 Ft- os illetéket. Ez a fizetési meghagyás jogerőre is emelkedett. Ezt követően a felperes olyan tartalmú kérelmet terjesztett elő, amely a 2007 évi illetékkiszabással összefüggésben az illeték korábbi 1998 évi megfizetésére hivatkozott. E kérelem alapján az alperes megsemmisítő határozatában előírta az első fokú hatóság számára annak vizsgálatát, hogy rendelkezésre áll-e az Itv. 23/A. §
(1)bekezdése szerinti csökkentett mértékű illeték alkalmazására vonatkozó kérelem. Az első fokú hatóság azonban az alperesi határozat indokolásában foglaltaktól eltérően ilyen vizsgálatot nem folytatott, és a kérelem meglétének kérdését az 1998-as illetékügyi eljárással összefüggésben annak ellenére nem vizsgálta, hoy megsemmisített határozatában annak alapján szabta ki a kedvezményes mértékű illetéket. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes jelen perben támadott felülvizsgálni kért határozatában szintén nem tért ki arra a körülményre, hogy az előzményi eljárásból az első fokú hatóság által átemelt és elfogadott kérelem mennyiben szolgálhatott a kedvezményes mértékű illeték kiszabásának alapjául. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ezért az első- és másodfokú illetékügyi hatóság határozatának indokolása nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 72. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltaknak, mert a kérelem előterjesztettsége körében a döntés indokát nem tartalmazza. A hatóság ezen mulasztása azzal a következménnyel járt, hogy a felperes sem az első, sem a másodfokú határozatból nem szerzett tudomást arról, hogy a korábban előterjesztett kérelme az eljárásban miért nem vehető figyelembe. Az az indokolásbeli kitétel, hogy a felperes az Itv. 23/A. §
(1)bekezdése szerinti kérelmet nem terjsztette elő, nem adott magyarázatot arra a körülményre, hogy miután az első fokú illetékügyi hatóság egy ízben a korábbi kérelmet már elfogadta, az a továbbiakban miért nem fogadható el. Ezzel az illetékügyi hatóság a felperest elzárta az Itv. 23/A. §
(8)bekezdése szerinti lehetőségtől, nevezetesen, hogy a nyilatkozatot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolja. Ez az eljárási mód a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - amint arra a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott - sérti a jogbiztonság elvét, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §
(5)bekezdésének azon szabályát, hogy az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, jogainak érvényesítésére figyelmezteti. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolását részben megváltoztatva azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A megismételt eljárásra a Legfelsőbb Bíróság azt az iránymutatást adja, hogy a felperes illetékügyét a hatósági döntés teljes körű indokolásával kell elbírálni, amely lehetőséget ad a felperes Itv. 23/A. §
(8)bekezdése szerinti jogérvényesítésére is. A Legfelsőbb Bíróság az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére kötelezte [Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése]. A felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §]. Budapest,
- november
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró