Pf.20644/2011/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.644/2011/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Zolnay Péter ügyvéd ügyintézése mellett a Zolnay Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Kelényi Gábor ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesekkel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P.21.751/2010/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt indokolt fellebbezés, valamint a II. rendű alperes részéről Pf.
5. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és mellőzi a felperes kötelezését 24 000 (huszonnégyezer) Ft, valamint a II. rendű alperes kötelezését 111 000 (száztizenegyezer) Ft le nem rótt kereseti illeték állam javára történő megtérítésére. A felperes által az I. rendű alperes javára fizetendő perköltség összegét 25 000 (huszonötezer) Ft-ra leszállítja. Mellőzi a felperes kötelezését a II. rendű alperes javára perköltség fizetésére, és kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 3 800 (háromezer-nyolcszáz) Ft perköltséget, egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 36 000 (harminchatezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, ahogy kötelezi a II. rendű alperest is, hogy térítsen meg az államnak - szintén az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 18 000 (tizennyolcezer) Ft le nem rótt csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket. A felperes és a II. rendű alperes maga viseli a saját költségét. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felek ugyanannak az erdőbirtokossági társulatnak a tagjai, annál a perbeli időszakban a felperes volt a bejegyzett erdőgazdálkodó.
6. január hó
7. napján a felperes a társulat tagjai elé terjesztette a "s-i" "s1" hrsz. alatti erdőterület éves gazdálkodásáról szóló beszámolót, melynek adatai szerint a "R" "R1" alatti erdőrészletre 74 m³ nettó fatömeg kitermelését engedélyezte a hatóság, amiből tavasz végén kedvezőtlenül tudtak értékesíteni, ezért 2 m³ cseresznyerönk és 16 m³ vegyes tűzifa maradt készleten. A "S" Erdőbirtokossági Társulat a gépeivel az utakat járhatatlanná tette, ezért a "R" 117 G erdőrészletből kitermelt fát nem lehetett értékesíthető állapotban átadni, a fa eladása nem történt meg, amiatt 71 m³ maradt készleten. A
8. évi fakitermelést az erdészeti igazgatóság problémamentesen jóváhagyta a "R" "R1" erdőrészletből 62 m³ bruttó fatömegben. Ebben a beszámolóban a felperes utalást tett a II. rendű alperes által ellene indított eljárásokra is. Az Á.E.Sz. részére
9. február hó
10. napján az alperesek többek között az alábbi bejelentést tették: „…Gyors leltár során kiderült, hogy a "R1" erdőrészben a készletként megjelölt 2 m³ cseresznyerönk és 16 m³ vegyes tűzifa nem létezik…, a bejárás közben meglepődve tapasztaltuk, hogy
11. január
12. óta a 117 G és "R1" erdőrészben folyamatos fakitermelés és értékesítés folyik a mai napig a tulajdonosok tudta nélkül, ugyanis "H" úr beszámolója 2008-ban a "R1" erdőrészt nevezi meg a termelés helyszínéül 62 m³ bruttó fatömegben. Kérdezzük a többségi tulajdonosok nevében, mi ez, ha nem szándékos félretájékoztatás és tudatos megkárosítás…". Az alperesek tehát azt állították, hogy az engedélyezettnél több, illetve nem engedélyezett fakitermelés valósult meg, de nem jelölték meg, hogy ezt a felperes folytatta volna.
13. február hó
14. napján a II. rendű alperes az erdőbirtokossági társulat tulajdonostársaihoz és a felpereshez intézett levelében, annak első mondatában az alábbiakat írta: „Sajnálatos módon egyik évben sem tudtam elfogadni a beszámolóját és az ehhez tartozó elszámolását sem, mert azok sorozatosan félrevezetik és rendkívüli mértékben megkárosítják a tulajdonosokat." Ezt követően utalt a
15. évi gazdálkodásra vonatkozó beszámolóra, valamint említést tett a felperes
16. január hó
17. napján kelt beszámolójának adatairól is, mely „több mint 1000 m³ bruttó fatömeg kitermelésére van lehetőség" kijelentést tartalmazott. Utalt a bírósági eljárásra is.
18. április hó
19. napján a II. rendű alperes a .... Megyei M. Sz. H. Erdészeti Igazgatóságának vezetőjéhez írott levelében jelezte, hogy két tanúkihallgatási jegyzőkönyvet csatol, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy felperes nem mond igazat és folyamatosan félrevezeti a hatóságokat és a tulajdonosokat, mert a helyszínen látott fákat
20. január végén és február elején ő jelölte meg és termelte ki engedély nélkül.
21. május hó
22. napján a ..... Megyei M. Sz. H. Erdészeti Igazgatósága helyszíni szemlét tartott a perbeli erdőterületen a "R" "R1" és G erdőrészletekben, ahol a peres feleken kívül - a hatóság részéről - jelen volt N. L-né felügyelő, B. S. igazgatóhelyettes és B. J. erdőfelügyeleti osztályvezető is. A jegyzőkönyv megállapítása szerint 188,88 m³ fa kitermelése történt meg, amellyel összefüggésben a felperes nyilatkozott arról, hogy ismeretlen tettes ellen haladéktalanul feljelentést tesz a rendőrségen. Az igazgatóság a
23. május hó
24. napján kelt határozatával a felperest, mint megbízott erdőgazdálkodót az engedélyben meghatározott mértéket meghaladóan végzett fakitermelés miatt erdőgazdálkodási bírság címén 888 000 Ft megfizetésére kötelezte. Ezt az engedélyezett és a kitermelt fa mennyisége közötti eltéréssel indokolta, amely tekintetben a felperes által ismeretlen tettes ellen tett feljelentésnek nem volt jelentősége, az a bírság jogalapját ugyanis nem érintette. A felperes fellebbezése folytán a M. Sz. H. Központi Erdészeti Igazgatósága a
25. február hó
26. napján kelt határozatával az első fokú határozatot megsemmisítette, mert a feljelentésre indult rendőrségi eljárásban sem sikerült megállapítani az elkövető kilétét, ezért nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a felperes az engedélyben meghatározott mértéket meghaladóan termelte volna ki a fát. A társulat
27. május hó
28. napján megtartott tulajdonosi gyűléséről készült jegyzőkönyv szerint a II. rendű alperes azt nyilatkozta, hogy „Amúgy a rendőrségi tájékoztatás szerint a nyomozás eddigi adatai arra utalnak, hogy felperes a kitermelt fa legalább egy részét maga, vagy az ő megbízottja értékesítette, …az előadó úgy véli, hogy felperes erdőgazda alkalmatlan tisztségének betöltésére, …az előadó megbízója képviseletében javasolja, hogy a további okszerűtlen gazdálkodás, hiányos vagy valótlan adatokat tartalmazó beszámoló, károk elhárítása, vagyonvesztés elkerülése érdekében a tulajdonosokkal szemben legalapvetőbb kötelezettségeit sem teljesítő erdőgazdálkodót a tisztségéből azonnali hatállyal mentsék fel…". A felek között több eljárás is volt folyamatban, így a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság előtt a P.20.249/
29. és a P.20.785/
30. szám alatti eljárások a felperes státuszának megszüntetése iránt voltak folyamatban, amelyek érdemi döntés nélkül kerültek befejezésre. A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróságon a P.20.470/
31. szám alatti perben a II. rendű alperes, mint ottani felperes keresetének a bíróság helyt adott, amely döntést a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével ami miatt csatlakozó fellebbezést éppen a jelen per II. rendű alperese terjesztett elő helybenhagyta. A M. Sz. H. előtt a II. rendű alperes bejelentése alapján eljárás volt folyamatban a felperes erdőgazdálkodói státuszának törlése iránt; első- és másodfokon a felperest marasztaló határozat meghozatalára került sor. A Nemzeti Közlekedési Hatóság, valamint a Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelet előtti eljárás tárgya az erdőterületen a felperes által végzett út- és árok átalakításával kapcsolatos tevékenység volt, amely eljárás szintén a II. rendű alperes bejelentésére indult meg, s abban a felperest kötelezték az eredeti állapot helyreállítására. A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság előtt P.20.013/
32. szám alatt folyamatban volt per eljárásjogi befejezést nyert, a felperes által a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság előtt indított 6.P.20.940/
33. szám alatti perben pedig a keresete elutasításra került. A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság előtt a 10.B.236/
34. számú eljárásban, amelyben a felperes volt a pótmagánvádló, a II. rendű alperest felmentették, míg a II. rendű alperes, mint magánvádló által rágalmazás vétsége miatt tett feljelentés miatt folyamatban volt 2.B.37/
35. szám alatti eljárásban a felek a tárgyaláson kibékültek, miután a felperes elismerte, hogy megsértette a II. rendű alperest. A felperes a "N. Sz." Erdőbirtokossági Társulat felügyelő bizottságának elnöke jelenleg is. Ezen társulatnál a folyamatban volt törvényességi felügyeleti vizsgálat óta erdészt alkalmaznak, és a fakiadást már nem a felügyelőbizottság elnökeként eljáró felperes foganatosítja. Az alperesek kijelentéseivel összefüggésben a felperest illetően sem az erdőbirtokossági társulatnál, sem pedig máshol nem alakult ki bizalomvesztés. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy - az alperesek a
36. május hó
37. napján megtartott tulajdonosi gyűléséről készített jegyzőkönyvben rögzített alábbi kijelentéseikkel megsértették a becsületét és jóhírnevét: „Amúgy a rendőrségi tájékoztatás szerint a nyomozás eddigi adatai arra utalnak, hogy felperes a kitermelt fa legalább egy részét maga, vagy az ő megbízottja értékesítette. …az előadó úgy véli, hogy felperes erdőgazda alkalmatlan tisztségének betöltésére, …az előadó megbízója képviseletében javasolja, hogy a további okszerűtlen gazdálkodás, hiányos vagy valótlan adatokat tartalmazó beszámoló, károk elhárítása, vagyonvesztés elkerülése érdekében a tulajdonosokkal szemben legalapvetőbb kötelezettségeit sem teljesítő erdőgazdálkodót a tisztségéből azonnali hatállyal mentsék fel…", - az alperesek a
38. február hó
39. napján kelt, az erdészeti hatósághoz intézett bejelentésük következő részével megsértették a becsületét és jóhírnevét: „…Gyors leltár során kiderült, hogy a "R1" erdőrészben a készletként megjelölt 2 m³ cseresznyerönk és 16 m³ vegyes tűzifa nem létezik…, a bejárás közben meglepődve tapasztaltuk, hogy
40. január
41. óta a 117 G és "R1" erdőrészben folyamatos fakitermelés és értékesítés folyik a mai napig a tulajdonosok tudta nélkül, ugyanis "H" úr beszámolója 2008-ban a "R1" erdőrészt nevezi meg a termelés helyszínéül 62 m³ bruttó fatömegben. Kérdezzük a többségi tulajdonosok nevében, mi ez, ha nem szándékos félretájékoztatás és tudatos megkárosítás…", - a II. rendű alperes által a..... Megyei M. Sz. H. Erdészeti Igazgatóságának
42. április hó
43. napján írt bejelentésében megsértette a becsületét és jóhírnevét a következőkkel: „felperes nem mond igazat és folyamatosan félrevezeti a hatóságokat és a tulajdonosokat", - a II. rendű alperes a
44. február hó
45. napján kelt, a tulajdonostársakhoz írt levelében megsértette a becsületét és jóhírnevét a következő tényállítással: „Sajnálatos módon egyik évben sem tudtam elfogadni a beszámolóját és az ehhez tartozó elszámolását sem, mert azok sorozatosan félrevezetik és rend-kívüli mértékben megkárosítják a tulajdonosokat.". Kérte a II. rendű alperest a további jogsértésektől eltiltani, továbbá az alpereseket egyetemlegesen kötelezni 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és annak
46. február
47. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére az elszenvedett hitelvesztés és az eljárások által okozott akadályoztatása miatt. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A
48. február hó
49. napján kelt, az erdészeti hatósághoz intézett levéllel kapcsolatosan hangsúlyozták, hogy a felperes nem került megjelölésre, amúgy is egy feljelentés megtétele önmagában személyiségi jogsértés megállapítására nem szolgáltathat alapot. A
50. május hó
51. napján készült jegyzőkönyvben az akkor rendelkezésre álló rendőrségi nyomozati adatok valóban arra utaltak, hogy az el nem számolt fa kitermelését a felperes vagy megbízottja végezte el, míg a kijelentés további része véleményt tartalmazott. A felperes a
52. évre vonatkozó beszámolóban valótlan, félrevezető adatokat közölt az ellenőrzési jegyzőkönyvből megállapíthatóan. Vitatták a felperest érintő bizalomvesztés kialakulását és a követelt kártérítést eltúlzottnak tartották. Az elsőfokú bíróság a
53. sorszám alatt meghozott ítéletében megállapította, hogy a II. rendű alperes a felperes becsületét és jóhírnevét megsértette a
54. február hó
55. napján kelt „Tisztelt tulajdonostársak, illetve "H" úr!" megszólítású levelének alábbi első mondatával: „Sajnálatos módon egyik évben sem tudtam elfogadni a beszámolóját és az ehhez tartozó elszámolását sem, mert azok sorozatosan félrevezetik és rendkívüli mértékben megkárosítják a tulajdonosokat.", ezért őt a további jogsértésektől eltiltotta, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 24 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket, ahogy a felperest is kötelezte 111 000 Ft le nem rótt kereseti illeték megtérítésére. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 15 napon belül 50 000 Ft perköltséget, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint alapvetően a tényállítás alkalmas a hírnévrontása, míg az értékítélet, vélemény, bírálat akkor eredményezheti a jóhírnév sérelmét, ha közvetlenül vagy közvetve tényállítást fejez ki, valótlan tényállításokon alapszik, illetve ha megtévesztő jellegű, téves következtetés levonására ad alapot. A vélemény-nyilvánítás szabadsága csak a bírálat és a kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozik a tények meghamisítására. A társadalomban elfogadott mércét meghaladó vélemény, kritika tényállítás hiányában is eredményezhet becsületsértést vagy az emberi méltóság megsértését, de a jóhírnév megsértését nem, mert az ehhez vezető magatartásnak alkalmasnak kell lennie a harmadik személyben kialakult értékítélet befolyásolására. Önmagában a bíróság, illetve más hatóságok előtti eljárás megindítása személyiségi jogsérelmet nem alapozhat meg, ugyanis az eljárás során és annak eredményeként nyerhet az megállapítást, hogy a feljelentő vagy a kérelem előterjesztője által felhozott tények alaposnak bizonyulnak-e és azokhoz milyen jogkövetkezmény társul. A becsületet, jóhírnevet sértheti viszont az olyan nyilatkozat, amely indokolatlanul bántó, megalázó, túllép a tisztességes és jóhiszemű eljárás keretein (BDT 2006/1429., EBH 2002/624.). Önmagában a felperes bűncselekmény elkövetésével való gyanúsítása és ellene feljelentés tétele személyiségvédelmet nem alapozott meg, ahogy a kártérítő felelősség alapjául nem szolgálhatott abban az esetben sem, ha a büntetőeljárás nem vezetett a felperes bűnösségének a megállapításához (BH. 2002/223.). A
56. február hó
57. napján az erdészeti hatósághoz intézett levél kapcsán személyiségi jogsértés nem valósult meg az előbb írtak szerint, valamint azért sem, mert az alperesek a felperest nem nevezték meg a bejelentésükben, aminek megfelelően az eljárás is ismeretlen személy ellen indult meg. A
58. május hó
59. napján megtartott tulajdonosi gyűlésen elhangzottak szintén nem voltak alkalmasak a becsület és a jóhírnév megsértése. Az alperesek által becsatolt S. J. és F. Gy. tanúvallomását rögzítő
60. március hó
61. napján kelt jegyzőkönyvek alapján ugyanis a közlés időpontjában a fenti tények valóságtartalma megállapítható volt. Az „előadó úgy véli" kezdetű szövegrész pedig csupán véleménynyilvánításnak tekinthető. Ugyan a véleménynyilvánítás is megvalósíthat személyiségi jogsértést, ha az indokolatlanul túlzó vagy sértő, a perbeli esetben viszont erről nem volt szó, figyelemmel a felek közötti eljárásokra és arra a konkrét tényre, hogy a
62. évi beszámoló adatai a
63. májusi szemle adatai alapján teljességgel valótlannak bizonyultak, ezáltal alapot szolgáltattak a II. rendű alperesnek a felperes felmentését szorgalmazó nyilatkozat megtételére. A
64. április hó
65. napján kelt és az erdészeti hatósághoz intézett levél „felperes nem mond igazat" kitétele sem volt alkalmas a becsület és a jóhírnév megsértésére, mert ebben az időpontban már rendelkezésre álltak a rendőrségi eljárásban tett tanúvallomások, amelyek a felperes előadásának ellentmondtak. A levél tehát sem valótlan, sem sértő ténymegállapításokat nem tartalmazott, sőt, valós, az akkor már rendelkezésre álló nyomozati tanúvallomásokon alapuló bejelentést tett a II. rendű alperes. A II. rendű alperes
66. február hó
67. napján kelt és a tulajdonostársakhoz intézett levelének kifogásolt első mondata („Sajnálatos módon egyik évben sem tudtam elfogadni a beszámolóját és az ehhez tartozó elszámolását sem, mert azok sorozatosan félrevezetik és rendkívüli mértékben megkárosítják a tulajdonosokat.") megsértette a felperesnek a becsülethez és a jóhírnévhez való jogát. A
68. évi beszámoló valótlanságát megállapító jegyzőkönyv nem volt alkalmas annak a bizonyítására, hogy az előterjesztett beszámolók több évre visszamenően, azaz sorozatosan félrevezették és rendkívüli mértékben megkárosították volna a tulajdonosokat. Ez a kijelentés tehát nem nyert bizonyítást, továbbá a felperesre nézve sértő is volt, hiszen alkalmas volt a róla kialakult értékítélet hátrányos befolyásolására. Ez utóbbi vonatkozásában ezért az elsőfokú bíróság megállapította a jogsértés megtörténtének a tényét és a II. rendű alperest a további jogsértéstől eltiltotta, ugyanakkor ezt meghaladóan a keresetet elutasította a fentebb írtak miatt és azért, mert ez az utolsó kijelentés önmagában nem okozott a felperes személyét érintő bizalomvesztést a saját és a "N. Sz." Erdőbirtokossági Társulatnál, amely utóbbinál változatlanul betölti a felügyelőbizottság elnöki tisztét. Az a körülmény, hogy a felperesnek különböző bírósági és hatósági eljárásokban kellett részt vennie, személyiségi jogsértés megállapítására és nem vagyoni hátrány megítélésére többlettényállás nélkül szintén nem szolgáltathatott alapot. A felperes négy ténybeli alapon kérte a személyiségi jogsértés megállapítását, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kár megtérítését, ezért a kereseti illeték öt határozatlan pertárgyérték és a kártérítési követelés figyelembevételével mindösszesen 165 000 Ft volt (5*27 000+30 000 Ft), amelyből a felperes 30 000 Ft-ot lerótt. A felperes egy megállapítási kereset és az eltiltás vonatkozásában pernyertes lett, amihez igazodó kereseti illeték 2*27 000=54 000 Ft. Ebből a pervesztes II. rendű alperes 24 000 Ft-ot köteles megfizetni az államnak, míg a lerótt 30 000 Ft illetéket a felperesnek. Túlnyomó részben az alperesek lettek pernyertesek, ezért a felperest kötelezte az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíjból álló perköltség fizetésére. A felperes a feljegyzett további 111 000 Ft kereseti illetéket a pervesztessége miatt köteles az államnak megtéríteni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte. Az elsőfokú bíróságnak azzal, hogy megállapította a II. rendű alperes részéről elkövetett személyiségi jogsértést, egyúttal köteleznie kellett volna őt az okozott kár megtérítésére is. Álláspontja szerint a hatóságokhoz írt bejelentésekben és az előttük tett nyilatkozatokban is megsértették az alperesek a felperes személyhez fűződő jogait. Az alperesek az erdészeti hatósághoz írt bejelentésükben utaltak a felperes személyére, még ha őt nem is nevezték meg, ezért nem lett volna mellőzhető a személyhez fűződő jogsértés megtörténtének a megállapítása, ahogy a
69. május hó
70. napján megtartott tulajdonosi gyűlésen elhangzottakkal összefüggésben sem. A felperessel szemben ténylegesen bekövetkezett a bizalomvesztés, ami szintén megalapozta a nem vagyoni kártérítés iránti követelését. Kifogásolta a pertárgyérték számításának a módját és emiatt azt, hogy őt további kereseti illeték megtérítésére kötelezte az elsőfokú bíróság. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte a felperes fellebbezésével támadott részében, egyúttal csatlakozó fellebbezést is előterjesztett, amelyben a kereset vele szemben is történő teljes elutasítását kérte, mert az inkriminált nyilatkozata okszerű volt, ezáltal az nem sérthette a felperes személyhez fűződő jogát. Az ítélőtábla a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést a Pp. 256/A. §-a