Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.578/2011/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Kiss és Kiss Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Sándor Attila ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságon indított perében a
- június
- napján kelt 10.P.20.378/2010/
- számú ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott és Pf.III.20.578/2011/
- sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes a
- július
- napján bekövetkezett közlekedési balesetben bordatörést, a IV-VI. háti csigolyák összenyomatásos törését, valamint egyéb súlyos sérüléseket szenvedett el. A baleset helyszínéről az alperesi kórház traumatológiai osztályára szállították, ahol a légzésfunkciót helyreállították és bordatörését kezelték. A csigolyatörést csak
- november 26-án diagnosztizálták, amikor annak műtéti gyógyítására már nem volt lehetőség. A T Bíróság 10.P.20.291/2007/
- számú ítéletével, illetve a P Ítélőtábla Pf.III.20.339/2009/
- számú részítéletével az alperes kártérítési felelősségét megállapította, és kötelezte nem vagyoni kártérítés, valamint utazási többletköltség és gyógyászati segédeszköz költsége címén vagyoni kártérítés megfizetésére. A felperes 1989-től a Sz S Kft. (korábbi elnevezése szerint M Kft.) alkalmazásában dolgozott anyagmozgató munkakörben. Az alperesi mulasztás miatt fizikai munkavégzésre alkalmatlanná vált, korábbi munkakörét ellátni nem tudta, ezért a munkáltató munkaviszonyát
- április
- napjára felmondta. A felperes a
- július
- napjától
- június
- napjáig terjedő időben átlagosan havi bruttó 177.612 forint keresetben részesült. 2006-ban és 2008-ben korábbi munkáltatójánál egységesen évi 2%,
- január
- napjától 2,3%-os bérfejlesztés történt. A munkáltató a dolgozók részére cafeteria juttatást biztosít,
- évben havi 6.000 forint,
- évben havi 8.000 forint,
- évben havi 10.000 forint,
- évtől pedig havi 14.583 forint összegben. A felperes táppénzes állományát követően
- március
- napjától III. csoportú rokkant,
- május
- napjától rokkantsági nyugdíjban részesül. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a
- május
- napjától
- június
- napjáig terjedő időre 8.078.859 forint keresetveszteséget pótló vagyoni kártérítést, és ennek
- január
- napjától járó késedelmi kamatát, valamint
- július
- napjától minden hónap
- napjáig havi 102.729 forint keresetveszteséget pótló kártérítési járadékot. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását, és a jövedelemveszteséget pótló kártérítési járadék hátralékos összegének 3.175.631 forintra, míg a
- július
- napjától fizetendő kártérítési járadék összegének 45.299 forintra történő leszállítását kérte. Álláspontja szerint a keresetveszteség összegének megállapításánál nem a felperes balesetet megelőző egy évben elért átlagkeresetét, hanem a munkáltató által a 2005 áprilisi időszakra közölt havi bruttó 138.643 forintot kell kiindulási alapnak tekinteni. Abban az esetben ugyanis, ha a balesetet szenvedett személy kereseti viszonyaiban tartós változás áll be, a keresetveszteség összegének meghatározásnál csak a változás utáni kereset vehető figyelembe. Tévesnek tartotta a kiesett jövedelem összegének megállapításánál a cafeteria juttatások figyelembe vételét is, miután álláspontja szerint keresetként csak azokat a munkabérjuttatásokat lehet számításba venni, amelyek rendszeresen kerülnek kifizetésre. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet számításokat nem tartalmaz, amely hiányosság a határozat érdemi vitatását akadályozza. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. A Ptk. 357.§-ának
(1)bekezdése szerint a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni. A
(4)bekezdés értelmében a keresetveszteség (jövedelemkiesés) megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. A felperes keresetveszteségének meghatározásánál az elsőfokú bíróság a Ptk. idézett rendelkezéseinek megfelelően vette figyelembe a károsodását eredményező orvosi mulasztást megelőző évben elért, munkáltatója által igazolt munkabér havi átlagát. A Ptk. 356.§-ának
(2)bekezdése szerint ezt csökkentette a részére folyósított társadalombiztosítási ellátások összegével, és a Legfelsőbb Bíróság 1/2006.(V.22.) PK véleményében részletezett számítási módot alkalmazva helyesen állapította meg a keresetveszteséget pótló kártérítési járadék összegét. A felperes munkáltatójának
- június
- napján kelt igazolása szerint a felperes munkaviszonyának megszűnésekor az adott időszakra jellemző havi bruttó átlagkeresete 138.640 forint volt. A munkáltató
- december
- napján kelt igazolásából azonban megállapítható, hogy a
- július
- napján bekövetkezett balesetet követően a felperes ténylegesen munkát nem végzett, táppénzben, távolléti díjban, illetve felmentési időre járó keresetben részesült. A munkáltató által igazolt 138.640 forint bruttó átlagkereset tehát az alperesi mulasztás miatt bekövetkezett munkaképesség-csökkenésre figyelemmel a felperes részére folyósított ellátások alapján került megállapításra, amely összeg nyilvánvalóan nem képezheti a keresetveszteséget pótló kártérítési járadék számításának alapját. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a károsult havi átlagkeresetének megállapításánál a rendszeres bérjellegű fizetés mellett számításba kell venni a természetbeni juttatásokat is. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a keresetveszteséget pótló kártérítés összegének meghatározásánál a választható elemekből összeállítható, béren kívüli juttatási csomagot (cafeteria juttatásokat) is számításba vette. Az elsőfokú bíróság ítélete az igazságügyi adó- és járulékszakértő alperes által is ismert, részletes, pontos és áttekinthető számításokat tartalmazó szakértői véleményén alapul. Nem sértette meg ezért az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét, amikor ezeknek a számításoknak az ismertetését ítéletének indokolásában elmulasztotta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A.§
(6)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles a felperesnek ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget fizetni. Ennek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-ának
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesült, ezért az Itv. 4.§ának
(1)bekezdés alapján az illeték megfizetésére nem kötelezhető. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A.§-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- január
- dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Kutasi Tünde s.k. előadó bíró, dr. Döme Attila s.k. bíró