Bhar.818/2011/4 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat,

(4)bekezdés I. tétel] vádja alól felmenti, megállapítja, hogy az eljárás során felmerült forint bűnügyi költséget az állam viseli. 7.000 (Hétezer) Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2010. november 15. napján kihirdetett Kb.I.19/2010/5. számú ítéletében a vádlottat a Btk. 348. §

(1)bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól felmentette, és megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és vele szemben büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. A fellebbezést a Katonai Fellebbviteli Ügyészség azzal tartotta fenn, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását a Btk. 348. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(4)bekezdés szerint minősülő, szolgálatban kötelességszegés vétségében kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a

1. május
2. napján kelt 6.Kbf.141/2010/
3. számú ítéletével az első fokú határozatot felülbírálva megváltoztatta azt, és a vádlott bűnösségét a szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétségében [Btk.
4. §

(1),

(2)és

(4)bekezdése] megállapította; ezért őt megrovásban részesítette. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség a vádlott terhére, vele szemben intézkedés helyett pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. A vádlott ugyancsak fellebbezéssel élt, és bár a másodfokú nyilvános ülésről készült jegyzőkönyv annak célját nem rögzítette, az nyilvánvalóan felmentésére irányult. A Katonai Főügyészség - és képviselője a nyilvános ülésen - az ügyészi fellebbezést fenntartotta; a vádlott fellebbezését alaptalannak találta, és az ügyészi fellebbezéssel egyező tartalommal a megtámadott határozat megváltoztatása mellett a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabására tett indítványt (Bf.VI.246/2011.). A vádlott is fenntartotta a fellebbezését, míg a védő elsősorban a vádlott felmentését, másodlagosan az ítélőtábla határozatának helybenhagyását kérte. A felmentés iránti fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387. §

(1)bekezdésére figyelemmel felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy mind az első, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállást hiánytalannak találta, és azt csupán a vádlott személyi adataira vonatkozóan egészítette ki; megítélése szerint az első fokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett; ezért a megalapozottként értékelt tényállást eljárásában irányadónak tekintette. Ezt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 388. §

(2)bekezdésére figyelemmel az iratok alapján - csupán annyiban egészíti ki, hogy Ch. T. ukrán állampolgár nem állt tilalom vagy körözés hatálya alatt; kiléptetésének jogi akadálya nem volt (nyomozati iratok 4/i. számú melléklete). Az ügyben

1. január 4-én folytatott vizsgálat adatai, különösen az akkor beszerzett - 4/i számú - melléklet azt erősítették meg, hogy Ch. T. ukrán állampolgár kiléptetésének sem más esetekben, sem
2. december 19-én nem volt semmilyen akadálya. A kiegészítéssel immár valóban hiánytalan és a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállást a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak megalapozottnak találta. Az összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz; a bizonyítékok felülmérlegelésére és ekként eltérő tényállás megállapítására a harmadfokú eljárásban egyébként sincs lehetőség. Ekként ez a tényállás a Be.
3. §

(1)bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó. Az irányadó tényállásból helyesen következtetett - az első fokú bírósággal egyezően - arra a másodfokú bíróság, hogy a vádlott gondatlanul járt el, amikor az általa átvett útlevél adatait a határregisztrációs rendszerbe az útlevél tulajdonosára vonatkozóan nem vitte fel, és így azokat utóbbi tekintetében nem ellenőrizte. A bűnösségének megítélése szempontjából elsősorban annak eldöntése a lényeges, hogy a vádlotti magatartás - a szolgálatra vonatkozó rendelkezés gondatlan megszegése - olyan súlyú volt-e, amelyre tekintettel a mulasztása kimerítette a szolgálatban kötelességszegés törvényi tényállását, és amennyiben igen, akkor az a szolgálatra nézve jelentős hátrány veszélyével járt-e. A harmadfokú bíróság ennek kapcsán rámutat a következőkre: bírósági gyakorlat szerint a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések más módon való súlyos megszegésének körébe az olyan cselekmények tartoznak, amelyek a törvényben írt egyéb elkövetési magatartásokkal (elalvás, szeszes ital fogyasztása, rendeltetési hely elhagyása) azonos sérelmet idéznek elő. Amennyiben a vonatkozó rendelkezések megszegése a kötelesség teljesítését ténylegesen meghiúsította, általában a bűncselekmény megállapításának van hely A (BH 1995/448.). Miután a terhelt gondatlansága a kötelesség teljesítésének elmaradását eredményezte, az nem vitásan a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések súlyos megszegésének minősül. A Btk. 348. §

(1)bekezdése szerinti vétség azonban szándékos bűncselekmény; miután a terhelt mulasztása nem volt szándékos, e bűncselekményért nem vonható felelősségre. A 348. §

(2)bekezdés I. fordulatára figyelemmel a

(4)bekezdés I. tétele szerint azonban a szolgálatban kötelességszegés gondatlan alakzata is bűncselekmény, ha az a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár. A hátránynak, amelynek veszélyét az elkövető előidézi, nem csupán jelentősnek kell lennie, hanem a szolgálatra kell kihatnia. Az elkövetési magatartás akkor járhat a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével, ha a megszegett rendelkezés jellegénél fogva különös fontossággal bír a szolgálatra, és az elkövető tevékenysége vagy mulasztása folytán a jelentős hátrány bekövetkezésének a reális lehetősége fennáll, tehát az a cél, amelynek az érdekében a szolgálatot létrehozták, meghiúsulhat. Az irányadó tényállás szerint a három tagú ukrán család kilépésre jelentkezett az egyébként valóban kiemelt jelentőséggel bíró, az Európai Unió schengeni határát jelentő záhonyi határátkelőhelyen

1. december
2. napján, és a terhelt a kiléptetésük során mulasztotta el az apa adatainak rögzítését és ellenőrzését a határregisztrációs rendszerben; elvégezte azonban mindezt az apa útlevelében szereplő gyermek kapcsán, akit kilépőként az apa útlevélszámával - és a kilépéshez használt gépjármű adatait is feltüntetve - regisztrált. Ebből pedig utólag is megállapítható volt az, hogy a gyermek csak az útlevelet birtokoló apjával együtt léphetett ki. Így mulasztása ellenére - a hasonló jellegű cselekményektől eltérően - az, hogy az ukrán állampolgár kilépett az országból, tisztázható volt. A rendelkezésre álló adatok alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a schengeni határt rendszeresen átlépő ukrán állampolgár nem állt tilalom, vagy körözés hatálya alatt. Mindezt annak megítélésénél, hogy a vádlotti cselekményhez fűződő hátrány veszélyének jelentősége mekkora volt, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Miután a kilépő személy útlevelében szereplő gyermekre tekintettel az útlevél adatai részlegesen ugyan, de bekerültek a rendszerbe, és rögzítést nyert a használt gépjármű rendszáma is; emellett nem az országba belépés, hanem az ukrán állampolgárságú személynek az országból U. történő kilépése során követett el mulasztást a vádlott, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy cselekménye a szolgálatra nem járt a jelentős hátrány veszélyével. Így tévedett az ítélőtábla, amikor a vádlott bűnösségét a szolgálatban - gondatlanságból elkövetett - kötelességszegés vétségében megállapította. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatot a Be.
3. §-a

(1)bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta; a vádlottat az ellene a Btk. 348. §

(1)bekezdésébe ütköző, és - a

(2)bekezdés I. fordulatára figyelemmel - a

(4)bekezdés I. tétele szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjára és 331. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel felmentette. A Be. 339. §-a

(1)bekezdésének megfelelően megállapította, hogy az ügyben felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Mivel a vádat az ügyész képviselte, a felmentésre tekintettel a vádlotti költség, illetve védőjének az eljárás során nem előlegezett díja és költsége tekintetében - külön jogszabályban meghatározott mértékben - az állam általi megtérítésnek van helye (Be. 339. §

(4)bekezdés). A végzés elleni fellebbezést, illetve a felülvizsgálatot - az abszolút eljárásjogi okok kivételével a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése és a 416. §

(4)bekezdés a) pontja kizárja. A Legfelsőbb Bíróság határozatát a Be. 393. §.-a

(2)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,

1. november
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.141/2010/
3. számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.818/2011/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Budapest
5. november
6. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: AIné írnok