Debreceni Ítélőtábla Bf.III.607/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- évi szeptember hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- évi június hó
- napján kihirdetett 19.B.619/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A megyei bíróság ítéletével szemben az ügyész súlyosítás, részben felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása, a vádlott és a védője pedig a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést visszavonta. Az ítélet jogi indokolásának helyesbítését indítványozta, mert álláspontja szerint a vádlottat az 1.sz. sértett sérelmére elkövetett testi sértés tekintetében az életveszélyes sérülés bekövetkezése vonatkozásában tudatos gondatlanság terheli. Ezen túlmenően az ítélet helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen a terhelt, védője és az ügyész is fenntartották a fellebbezésüket, illetve az átiratban foglaltakat. A bejelentett jogorvoslatok folytán a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a lényeges bizonyítékokat beszerezte és megfelelő alapossággal, egyenként és összességében is a logika szabályainak megfelelően értékelte. Részletesen számot adott arról, hogy milyen okok folytán, mely bizonyítékokra alapította a tényeket és melyeket vetette el a tényállás megállapítása során. Helytállóan alapította a tényállást a vádlott részbeni beismerő vallomása mellett 1.sz. és 2.sz. sértettek, valamint további tanúk vallomására, és az orvosszakértői véleményekre. A megállapított tényállás azonban a Be. 351. §
(2)bekezdés c/ pontjában írt ok iratellenesség - miatt kisebb részben megalapozatlan. A megyei bíróság a 1.sz. sértett által elszenvedett sérülés tekintetében kiegészítő orvosszakértői véleményt szerzett be, illetve az orvosszakértőt a tárgyaláson meghallgatta. A
- április
- napján foganatosított szakértői meghallgatás (
- sorszámú jegyzőkönyv) eredményeként egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott 1.sz. sértettet az antennával a hátán ütötte meg és így keletkezett a többszörös bordatörés, valamint a közvetett életveszélyt okozó légmell. Ennek ellenére a megyei bíróság a vádirattal egyezően tényállásként azt állapította meg, hogy a terhelt e sértettet az antennával a mellkas tájékon ütötte meg úgy, hogy a sértett a korábbi bántalmazásból kívánt felállni és félig nyújtott helyzetben volt. Mivel ez nyilvánvalóan iratellenes megállapítás, az ítélőtábla a Be.
- §
(1)bekezdés a/ pontja alapján a tényállást helyesbíti. E szerint az ítélet
- oldalának utolsó bekezdése a következő: „A vádlott azonban továbbra is indulatos állapotban maradt, majd felkapta a földről a korábban a sértett által leszerelt 2,5 méter lamellás alumínium antennát és közepes-nagy erővel 1.sz. sértettet megütötte, mely ütés a sértettet a hátán érte úgy, hogy a sértett a korábbi bántalmazásból kívánt felállni, kiegyenesedő helyzetben volt.”. Ez áll összhangban a sértettnek a bántalmazás módjára tett, mindvégig következetes vallomásával. Az orvosszakértői vélemény alapján annyiban pontosítandó a tényállásnak a
- sz. sértett sérüléseire vonatkozó része, hogy a közép hónaljvonalban a VII-es, VIII-as bordák fölött ujjnyi suffusios csík alakult ki. Az így helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, a másodfokú bíróság a Be.
- §
(2)bekezdésében írtaknak megfelelően annak alapján bírálta felül a megyei bíróság ítéletét. Az elsőfokú bíróság az irányadó elfogadott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a bűncselekménynek életveszélyt okozó testi sértés bűntettkénti, illetve súlyos testi sértés bűntettének kísérletekénti minősítése. Helyesen értelmezte a Btk. 2. §-át akkor, amikor megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején hatályban volt anyagi jogi rendelkezések kedvezőbbek a vádlottra, így az életveszélyt okozó testi sértés a Btk. 170. §
(5)bekezdésének I. fordulata szerint minősül. A megyei bíróság azt állapította meg, hogy a vádlottnak a gondatlansága terjedt ki a 1.sz. sértett által elszenvedett sérülésre, mégpedig annak az enyhébb változata, a hanyagság, ugyanis a vádlottól elvárható figyelem és körültekintés mellett fel kellett volna ismernie, hogy cselekménye következtében a sértettnek közvetett életveszélyes sérülése is keletkezhet. A fellebbviteli főügyészség ezzel szemben azt indítványozta, hogy az ítélőtábla tudatos gondatlanságot állapítson meg, ugyanis a vádlottnak nyilvánvalóan fel kellett ismernie, hogy ilyen sérülés létre jöhet, azonban könnyelműen bízott annak elmaradásában. A megyei bíróság a jogi indokolás körében megállapította a minősítés során, hogy a vádlott „a nálánál mintegy 10 évvel idősebb, gyengébb fizikumú sértettet egy alkalommal ököllel mellkasánál ellökte, majd egy 2,3 kilogramm súlyú 2,5 méter hosszúságú 8 napon túl gyógyuló súlyos, illetőleg életveszélyes sérülés okozására alkalmas vonalas jellegű eszközzel közepes-nagy erővel a kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben lévő, egy korábbi vádlotti bántalmazásból eredően felállni szándékozó sértettet megüti, mely állapotában a sértett nyilvánvalóan védekezni nem képes” (ítélet
- oldal utolsó bekezdés). Ez a megállapítás mindenképpen kizárja a negligencia (hanyag gondatlanság) megállapítását, így abban osztja az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy a vádlottnak nyilvánvalóan fel kellett ismernie, hogy cselekményének milyen következménye lehet. Azzal azonban nem ért egyet, hogy könnyelműen bízott volna a terhelt e következmény elmaradásában, mivel ennek megállapításához annak konkrét megjelölésére lenne szükség, hogy mi volt az, amiben megalapozottan bízhatott. Így az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a vádlott belenyugodott abba, hogy cselekményével 1.sz. sértettnek közvetett életveszélyes sérülést is okozhat, így őt az eredmény tekintetében a Btk.
- §-ának II. fordulatában meghatározott eshetőleges szándék terheli. A büntetés kiszabására hatással bíró körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és súlyuknak megfelelően értékelte, természetesen azzal az eltéréssel, hogy az életveszélyes sérülés tekintetében nem a gondatlanság kisebb foka, hanem a szándékosság enyhébb foka tekinthető enyhítő körülménynek. A nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel egyetért az ítélőtábla a börtönbüntetés tartamának törvényi minimumban való megállapításával, úgyszintén azzal, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, így a végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető. A törvénynek megfelelő a felmerült bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés is. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Debrecen,
- év szeptember hó
- napja Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Elek Margit sk. a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 19.B.619/2009/
- számú ítélete a másodfokú végzés folytán a mai napon jogerőre emelkedett és a felfüggesztett börtönbüntetés kivételével végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- év szeptember hó
- napja . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -