Debreceni Ítélőtábla Bf.III.298/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- évi szeptember hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: Az emberrablás bűntette miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntető ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- évi január hó
- napján kihirdetett 6.B.421/2010/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint: I.rendű vádlott börtön-büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 5 (öt) évre, II.rendű vádlott börtön-büntetését 4 (négy) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 5 (öt) évre enyhíti. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztések tartamába. Felhívja az első fokú bíróságot, hogy I.rendű vádlott büntetései összbüntetése foglalásának lehetőségét vizsgálja meg. Indokolás: Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosítása hosszabb tartamú börtön-büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása - érdekében jelentett be fellebbezést. I.rendű vádlott és a védője elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása és felmentés, másodlagosan enyhítés iránt, II.rendű vádlott és a védője enyhítésért fellebbeztek. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta azzal, hogy az ügyész az érdemi indítványt a nyilvános ülésen terjeszti elő. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője több eljárási szabálysértés elkövetésére mutatott rá, amelyek nem eredményezték az első fokú ítélet megalapozatlanságát, de az ítélet hatályon kívül helyezéséhez sem vezethetnek. Az első fokú ítélet megváltoztatását és mindkét vádlott büntetésének súlyosítását indítványozta az ügyészi fellebbezésben is leírt indokokra tekintettel. Az I. r. vádlott védelmében eljáró védő a fellebbezés
- sorszám alatt előterjesztett írásbeli indokolásában a büntetés enyhítését kérte, akárcsak II. r. vádlott védője, s egyben azt, hogy a bíróság a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezésnek ne adjon helyt. Az ítélőtábla a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy az első fokú bíróság a megismételt eljárást a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásának megfelelően folytatta le, az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Az eljárási szabályok betartásával összefüggésben azonban eljárási szabálysértések tetten érhetők voltak, amelyekre a fellebbviteli főügyészség képviselője helytállóan hivatkozott, az e körben előadottakat az ítélőtábla osztja. Elsőként arra szükséges utalni, hogy a tanúknak - 1.sz., 2.sz., 3.sz., 4.sz. - a megelőző bírósági eljárásban tett vallomásainak ismertetése teljes mértékben szükségtelen volt, hiszen éppen a tanúk kihallgatása kapcsán megvalósult eljárási szabálysértés - mely akadálya volt azok bizonyítékként értékelésének - volt a hatályon kívül helyezés egyik oka. A sértettnek a 4.sz. tanú feljelentése alapján indult eljárásban tett gyanúsítotti vallomásának ismertetése a hozzájárulása nélkül történt - Be. 296. §
(4)bekezdés -. A tárgyaláson az igazságügyi ovosszakértőknek a szakértői esküre történő figyelmeztetése hangzott el, szemben a 2009. október 1. napjától hatályos 2009. évi LXXV. törvény 143. §a
(6)bekezdésének a/ pontjával módosított Be. 110. §-ának
(1)bekezdésében írtakkal. E törvényhely azt a szabályt tartalmazza, hogy a szakértőt a hamis szakvéleményadás következményeire kell figyelmeztetni. Az előbbiekben írtakra tekintettel a kihallgatott tanúk vallomásával kapcsolatban az első fokú ítélet indokolásából az első bírósági eljárásban tett vallomásra utalást mellőzni kellett, mely körülménynek az ítélet érdemi felülbírálatára nem volt kihatása, hiszen e nyilatkozatokat az elsőfokú bíróság nem is elemezte. A sértett esetében viszont a gyanúsítottként tett vallomására utalást nem kell mellőzni, hiszen a feljelentésben foglaltakra nem is reagált, a gyanúsítást követően - azt tagadva - is kizárólag a sérelmére megvalósult cselekményről adott számot. Az igazságügyi szakértőnek (ma már csak a testület tagjának) szakértői esküt kellett tennie, amelynek tartalma: „esküszöm, hogy a Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom…igazságügyi szakértői tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a jogszabályoknak és a szakmai szabályoknak megfelelően járok el.” A hamis szakvéleményadás következményeinek az ismeretén túlmutató a szakértői eskü tartalma, minthogy a szakértővel szemben szakmai és erkölcsi elvárást is megfogalmaz. Az ítélőtábla álláspontja szerint - egyetértve a fellebbviteli főügyészség képviselőjével szükségtelen volt az eljárási szabálysértések másodfokú eljárásban történő kiküszöbölése. Az első fokú bíróság a tényállást a bizonyítékok értékelése és mérlegelése alapján állapította meg, a szükséges mértékben megindokolta, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el. Meggyőző érvekkel alátámasztottan fejtette azt ki, hogy a bűncselekmény elkövetését kezdettől fogva következetesen tagadó vádlotti nyilatkozatokkal és vallomásokkal szemben miért a sértett vallomását fogadta el és tekintette irányadónak. A megállapított történeti tényállás mindenben megalapozott, összhangban áll a bizonyítás anyagával, az abban foglaltak vitatása a bizonyítékok értékelésének és mérlegelésének támadása, amely nem vezethet eredményre. Az első fokú ítélet tényállása a Be. 351. §ának
(1)bekezdése alapján a másodfokú elbírálás alapjául szolgál. Az iratok tartalma alapján mindössze a vádlottak előéletével kapcsolatban rögzítettek igényelnek helyesbítést a következők szerint: I. r. vádlottat érintően az
- pont alatti ítélet jogerőre emelkedésének hónapja is március. A
- pontban írt elítélés évszáma 2003., az elkövetési idő pedig
- december
- II.rendű vádlottnál az
- alatti ítélet jogerőre emelkedésének napja 25., a
- pont alattinál az elkövetés napja 7-e. A megalapozott irányadó tényállás alapján a vádlottak bűnösségére levont következtetés okszerű, s a cselekmény jogi minősítése is helyes. Az első fokú bíróság által e körben írtak helytállóak, ám a
- oldal
- bekezdésének utolsó mondatát az ítélőtábla mellőzi. Az ebben a mondatban hivatkozott ítéletet az ítélőtábla hatályon kívül helyezte, ennek folytán gyakorlatilag nem létező, s az arra történő hivatkozásnak sincs helye. A büntetés kiszabása körében feltárt alanyi és tárgyi bűnösségi körülmények köre is kiegészítést igényel. I.rendű vádlott esetében a visszaesést megalapozó elítélésen túli büntetettség, valamint a büntető eljárás hatálya alatti elkövetés (
- pont alatti elítélés viszonylatában) további súlyosító körülmény. Az első fokú bíróság álláspontjától eltérően az időmúlás mindkét vádlott javára értékelendő, kisebb mértékben III.rendű vádlottat érintően, hiszen ő mintegy fél éven keresztül vonta ki magát a büntető eljárás alól. Az előzetes letartóztatása elrendelésére másodjára
- november
- napján került sor,
- február
- napján a bíróság elfogató parancsot bocsátott ki ellene, majd
- május
- napján az eljárást felfüggesztette e vádlott ismeretlen helyen tartózkodására tekintettel.
- június
- napjától van újból előzetes letartóztatásban. Az elkövetés óta objektíve eltelt négy évet csaknem megközelítő időmúlásnak vitathatatlanul hatása van az alkalmazandó joghátrány mértékére. Az első fokú bíróság a büntetések kiszabása körében a közügyektől eltiltás jogszabályi alapjaként a Btk.
- és
- §-ait hívta fel, mely törvényhelyek a
- évi LXXX. és
- évi CLXI. törvény folytán
- május 1., illetőleg
- január
- napján léptek hatályba. A jelen büntető eljárás tárgya a
- október
- napján elkövetett bűncselekmény. A Btk.
- §-a értelmében a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Az elbíráláskori új büntető törvény alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az enyhébb, egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Az előbb hivatkozott rendelkezésre az első fokú bíróság egyáltalán nem hivatkozott. Az elbíráláskori törvény viszont nem enyhébb, hiszen a Btk.
- §-át módosította a
- évi LVI. törvény
- §-a, amely
- július
- napjától hatályos. E törvényhely
(2)bekezdése alapján határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó, s ez a büntetés-kiszabási elv nem teszi lehetővé a törvényi feltétel hiánya miatt az elbíráláskori törvény alkalmazását. A törvényi középmértékhez közeli tartamra történő utalás nyilvánvalóan nem jelent azonosságot az előbbi törvénymódosítás kapcsán idézett büntetési tétel középmértékével. A közügyektől eltiltás ennek folytán a Btk. 53-
- §-ain alapul, míg a börtön-büntetés a Btk.
- §-ának a/ pontján. Az ítélőtábla az első fokú bíróság által figyelembe nem vett és nem értékelt időmúlásra figyelemmel úgy ítélte meg, hogy egyik vádlott esetében sem szükséges a büntetések súlyosítása, ellenben ez az ok lehetővé teszi az enyhítést. A bűncselekmény valós tárgyi súlyát is szem előtt tartva I.rendű vádlott börtön-büntetését 4 év 6 hónapra, II. r. vádlottét pedig 4 évre, s ezekhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát is 5-5 évre enyhítette. Figyelemmel kellett lenni a bűncselekmény elkövetése során tanúsított eltérő tevékenységre, továbbá a vádlottak azonosságot nem mutató előéletére is. Ezek a büntetések az egyéni és az általános megelőzés követelményeinek megfelelnek, de a belső arányosságot is tükrözik, szükségesek, de egyben elegendőek is a büntetési célok maradéktalan elérése érdekében. Az ítélőtábla a kifejtetteknek megfelelően az első fokú bíróság ítéletét a büntetéseket kiszabó részében a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ekként nem érintett helytálló rendelkezéseket tartalmazó részében a Be. 371. §-ának
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A vádlottaknak az első fokú ítélet kihirdetését követő előzetes letartóztatásban töltött idejének beszámítása a Btk. 99. §-ának
(1)és
(2)bekezdésén alapul. I.rendű vádlott a jelen ügyben elrendelt előzetes letartóztatása megszakításával más ügyben kiszabott szabadságvesztés büntetést töltött. A büntetések folyamatos töltése azok összbüntetésbe foglalása vizsgálatának szükségességét vetik fel, ezért erre az ítélőtábla felhívta az első fokú bíróságot. Debrecen,
- évi szeptember hó
- napján Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Elek Margit sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.B.421/2010/
- számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal mindkét vádlottal szemben jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
- évi szeptember hó
- napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -