Kfv.II.38.194/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Walter Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek Kormányhivatala alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 10.K.34.428/2009/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10.K.34.428/2009/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint elsőfokú és 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes a hrsz-ú ingatlanon építési engedély nélkül fedte le gépkocsibeállóját és készítette el annak tetőszerkezetét, ezért az elsőfokú építésügyi hatóság a tetőfelépítmény bontására kötelezte a – csaknem 15 éve -
- október
- napján jogerőre emelkedett,
- május 24-én kelt IX-1190/4/
- számú határozatában. A felperes e határozatok bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, amely azonban nem vezetett eredményre, mivel a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.29.219/1999/
- számú ítéletével hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság 60.Kf.34.033/1998/
- számú ítéletét, mely helyben hagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.K.61.477/1997/
- számú, keresetet elutasító ítéletét. A felperes a jogerős és végrehajtható döntések ellenére a bontási kötelezettségének nem tett eleget, amelynek következtében az elsőfokú építésügyi hatóság 13 alkalommal bírságolta a közigazgatási határozat végrehajtásának kikényszerítése céljából, mindannyiszor eredménytelenül. A felperes
- január 12-én kérelmet nyújtott be a gépkocsitároló lefedése fennmaradásának engedélyezése iránt, azonban az elsőfokú építésügyi hatóság
- február 3-án kelt IX-179/2/
- számú határozatában a fennmaradási engedély iránti kérelmet elutasította, megállapítva, hogy az építmény továbbra sem felel meg a hatályos építési előírásoknak. Egyidejűleg az elsőfokú hatóság a határozatában megállapította, hogy „az engedély nélkül épült építmény bontásáról az
- május
- napján kelt IX-1190/4/
- sz. jogerős és végrehajtható határozattal rendelkeztem”. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a
- július 22-én meghozott P-1344/4/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok megváltoztatását és az engedély nélkül létesült építmény fennmaradásának engedélyezését kérte. Új tényként hivatkozott arra, hogy a földhivatalnál az építmény térképi feltüntetésre került, továbbá állította, hogy az engedély nélküli munka elvégzését a gépkocsitároló állagának megóvása indokolta. Álláspontja szerint a szabálytalan állapot a közérdeket nem sérti, így annak fennmaradása az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48.§
(2)bekezdés b) pontja alapján is engedélyezhető. Részletesebb okfejtés nélkül kérte az első tárgyaláson annak figyelembe vételét, hogy 15 évnél régebbi állapotról van szó és a tervező álláspontja szerint a létesítéskori szabályokat az építmény nem sértette. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben - „kizárólag az elrendelt bontás végrehajthatósága körében” – hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az építésügyi hatóságnak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, mint új tényre figyelemmel érdemben kellett vizsgálnia a felperes kérelmét. Hivatkozott a közigazgatási perben irányadó bizonyítási szabályokra – így a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 164.§
(1)bekezdésére – és kiemelte, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az adott állapot jelentős érdeksérelmet nem okoz, illetőleg megfelel a korábbi építési szabályoknak. Figyelemmel arra, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, levonta azt a következtetést, hogy a fennmaradási engedély iránti kérelem elutasításának jogszabályi feltételei fennálltak, e körben a közigazgatási határozat törvényes. A „tetemes időmúlásra” figyelemmel azonban az elsőfokú bíróság alkalmazta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 150.§
(1)és
(3)bekezdésében foglaltakat és kiemelte, hogy a korábbi bontást elrendelő határozat a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete folytán
- május
- napján vált jogerőssé és végrehajthatóvá, ezért a másodfokú hatóságnak a döntés meghozatalakor,
- július 22-én észlelnie kellett volna, hogy a végrehajtáshoz való jog elévült, mivel az objektív 10 éves határidő letelt. Erre figyelemmel megállapította, hogy a bontás végrehajtásához való jog elévült, így a bontás már nem rendelhető el, mely okból a felperes keresetét megalapozottnak találva e részében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezéséről döntött. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket. 171.§
(1)bekezdését tekintettel arra, hogy a Ket. rendelkezéseit csak a törvény hatályba lépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. Hivatkozott arra, hogy az
- május 24-én meghozott bontási határozat végrehajtására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezései alkalmazandók, és a végrehajtási jog elévülését nem lehet megállapítani, mert az Áe. nem tartalmaz abszolút határidőt a bontási kötelezés végrehajthatósága tekintetében. Hivatkozott arra is, hogy a Ket. 171.§
(1)bekezdésének helyes értelmezése folytán a Ket. 150.§
(1)és
(3)bekezdése a perben nem lett volna alkalmazható. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bontás végrehajthatóságának elévülése tekintetében megalapozott döntést hozott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. Az elsőfokú bíróság a döntéshozatal során a releváns tényeket részben helytelenül állapította meg, az alkalmazandó jogszabályok körét ez okból tévesen állapította meg, így a bontás végrehajthatósága körében törvénysértő döntést hozott, mely okból a jogerős ítélet a Ket. 150.§
(1)és
(3)bekezdésének alkalmazása folytán sérti a Ket. 171.§
(1)bekezdésének rendelkezését az alábbiak szerint. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság a felperes fennmaradási engedélykérelmét elutasító határozatában a felperesi ingatlan előkertjében lévő építmény bontásáról bármiféle rendelkezést hozott. E határozat kizárólag a fennmaradási engedély kérelem elutasításáról szólt, az építmény bontása körében a hatóság kizárólag megállapítást tett, utalva az építési ügy előzményére (a jogerős és végrehajtható bontási kötelezésre, a felperesi mulasztásra, a végrehajtási bírságokra). Ebből eredően a fennmaradási engedélykérelem törvényességét vitató kereseti kérelem folytán megindult közigazgatási pernek nem lehetett volna tárgya a bontás végrehajthatóságának kérdése, különösen, hogy ezt a felperes keresetében kifejezetten nem is kifogásolta, és az első tárgyaláson minden indokolás nélkül csak arra utalt, hogy a meglévő állapot 15 éve fennáll, továbbá az építménye a tervező szerint a korábbi építési előírásoknak megfelel. Ez az érvelés jogszabályi hivatkozás és indokolás nélkül, továbbá kifejezett hatósági rendelkezés hiányában nem adott teret a közigazgatási perben a törvényességi felülvizsgálatnak, melyet az elsőfokú bíróság nem észlelt és a bírósági felülvizsgálat körét e kérdésre törvénysértően terjesztette ki. Az elsőfokú bíróság érdemben is tévesen foglalt állást a bontás végrehajthatóságának elévülése tekintetében, mert a bontást az
- május 24-én kelt elsőfokú határozat rendelte el, e határozat a jogorvoslatok kimerítését követően
- május
- napján vált végrehajthatóvá. A szabálytalan építkezés miatt tehát az Áe. hatálya alatt indult meg az építésrendészeti eljárás, a bontás elrendelésére, de a bontást elrendelő határozat végrehajtására is az Áe. szabályait kell alkalmazni, mert az államigazgatási/közigazgatási eljárás három szakaszból áll: elsőfokú/vagy alapeljárás, jogorvoslati szak, végrehajtási szak. A végrehajtási eljárás még akkor is az államigazgatási/közigazgatási eljárás része, ha az a közigazgatási eljárás viszonylag önálló szakasza, és az a közigazgatási eljárásnak nem mindig szükségszerű része (lsd. önkéntes teljesítés). A végrehajtási eljárás lényege az alapeljárásban hozott döntés szerint az ügyfelet (jelen esetben az önkormányzatot) terhelő kötelezettség tényleges realizálása. Mivel szükséges esetben a közigazgatási eljárás a végrehajtási eljárással zárul, végső soron ez biztosítja az anyagi jog érvényesülését, ez okból nem lehet – különösen kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában – a végrehajtási eljárást az alapeljárástól elkülönülten kezelni, azt új eljárásnak minősíteni, és arra az alapeljárástól eltérő eljárási szabályokat alkalmazni. Téves ezért az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy - az egyébként a felülvizsgált határozatban nem is szereplő - bontási kötelezettség végrehajtására a Ket. szabályait, így ezen belül is a Ket. 150.§-ának rendelkezéseit kellene alkalmazni, mert a Ket. 171.§
(1)bekezdése külön nevesíti, hogy a Ket. a törvény hatályba lépését követően indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni, mely az 1996-ban indult ügyben való Ket. alkalmazást egyértelműen kizárja. A bontásra kötelezéstől elkülönülten kell kezelni a fennmaradás engedélyezése iránti felperesi kérelem folytán 2009-ben, a Ket. hatálya alatt indult eljárást, ez azonban nem érintette a bontás kérdéskörét, így ez nem teremt alapot a Ket. alkalmazására úgy ahogy azt az elsőfokú bíróság tette. Ez okból törvénysértő az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a bontás végrehajthatósága elévült a Ket. 150.§
(3)bekezdése alapján, és azt az alperesnek a fellebbezés elbírálása során figyelembe kellett volna vennie. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt hatályon kívül helyezte a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján és a felperes alaptalan keresetét elutasította a Pp. 339.§
(1)bekezdésben foglalt feltételek hiányában. A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a jogtanácsosi képviselettel az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit, melynek összegét a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapított meg a perben kifejetett munka arányában. A felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles viselni az 1990. évi XCIII. törvény 43.§
(3)bekezdése szerinti kereseti és 50.§
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati illetéket. Budapest,
- október
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Kincső sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró Dr. Tóth