Bf.383/2011/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontja szerint szakértőként nem járhatott el, aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el, ezek hozzátartozója, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bírósággal, ügyészséggel, nyomozó hatóssággal alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban lévő személy. E kizáró rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság a

1. számú BKv.-ben szűkítő értelmezéssel tartotta követendőnek akként, hogy nem kizárt a helyi nyomozó hatóság által nyomozott ügyben annak a személynek a szakértőkénti alkalmazása sem, aki azzal a rendőr-főkapitánysággal áll alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban, amelynek az illetékességi területéhez a nyomozást végző rendőrkapitányság tartozik. Mindezekből következően, a nyomozás során az ügyben (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő nem volt kizárt, eljárhatott. Az elsőfokú bíróság az ügyben
2. július
3. napjára kitűzött tárgyalásra megidézte (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőt, de nem jelent meg, majd a nyomozás során írásban benyújtott szakvéleményét felolvasta. Időközben,
4. január
5. napjától a Be.-nek a szakértők kizárására vonatkozó
6. §

(1)bekezdésének b) pontja akként módosult, és jelenleg is így van hatályban, hogy szakértőként nem járhat el, aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el, valamint ezek hozzátartozója. Tehát, már nem zárja ki a szakértőt pusztán azon az alapon, hogy az ügyben eljáró nyomozó hatósággal alkalmazotti vagy szolgálati viszonyban van. De, mivel (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő az ügyben mint a nyomozó hatóság tagja nem járt el, így szakértőként

1. július
2. napján is eljárhatott. Ezért, nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor ezen a napon, az Bf.I.383/2011/
3. egyébként nem kizárt szakértőként adott szakvéleményét felolvasta és akkor sem, amikor ugyanezen a napon hozott ítéletében azt bizonyítékként értékelte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az alábbiak szerint kiegészítette: a vádlott magas vérnyomás és klausztrofóbia betegségekben szenved és gerinctörés miatt rokkant. A sértett a cselekmény miatt a vádlottnak megbocsátott. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a lehetséges és szükséges körben lefolytatta, részletesen számot adott arról, hogy milyen bizonyítékokat fogadott el, illetőleg milyen tényekből következtetett a vádlott bűnösségére. Okfejtése logikus és mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. Az elkövetési körülmények és a sértett nyakát ért sérülés jellemzői alapján - mely esetben 1 cm-rel mélyebben már a nyaki viszér is elérhető volt, és hat öltéssel kellett összevarrni - helyesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, a vádlott belenyugodott abba, hogy a sértettnek akár életveszélyes sérülése is keletkezhet, melyben így, az eshetőleges szándéka állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomó részt helyesen vette számba és értékelte. Az ítélőtábla ezek körét csupán annyiban egészíti ki, további súlyosító körülmény a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottsága. Az ügyésznek a bűnösségi körülményekre vonatkozó további, azon észrevételét, hogy enyhítő körülményként mellőzze a sértetti közrehatást azért nem osztotta, mert a tényállásból is kitűnően a vádlott ki akarta kerülni a konfliktushelyzetet, ezért ment ki az udvarra és ült be a gépkocsijába. Majd, a sértett kérésének eleget tett, a kislányt megnyugtatta, de ennek ellenére a sértett a sötétben, egy világító fejlámpával még egyszer utána ment, hogy beszéljék meg a történteket. Ez a sértetti magatartás az ítélőtábla álláspontja szerint is, a közrehatást kimerítette. Erre is figyelemmel a további enyhítő körülményeket illetően, a vádlotti megbánó magatartást az ügyészi indítvánnyal szemben nem találta kisebb súllyal értékelhetőnek. A súlyosító körülmények körében nem találta megállapíthatónak az elkövetés durva, kitartó módját, valamint az elkövetés eszközének különösen veszélyes jellegét. E körülményeket ugyanis cáfolja, hogy a vádlott az eszköznek nem a szúró, hanem csak a kevésbé veszélyes, vágó részét használta és a vádlott, valamint a sértett szerint is, az ütések hadonászó, csapkodó mozdulatoktól érték a sértettet. A vádlott terhére rótt bűncselekmény törvényi büntetési tétele 2-8 évig terjedő szabadságvesztés és a középmértékként irányadó szabadságvesztés 5 év. A nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményre figyelemmel viszont az ítélőtábla is úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 év szabadságvesztés arányos. A vádlott több betegsége és az, hogy egy tartósan beteg kiskorú gyerek eltartásához is hozzájárul, olyan személyi körülmények, melyek mellett alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért, végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése is törvényes. A cselekmény tárgyi súlyához mérten a hosszú időtartamban, 4 évben megállapított próbaidő is arányos és szükséges. A fentiek miatt az ítélőtábla a büntetlen előéletű, a cselekmény elkövetésekor 50. életévét betöltött vádlottal szemben, az ügyészi indítvány ellenére, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését és közügyektől eltiltás kiszabását nem találta indokoltnak. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során a kirendelt védő díjával 3.000.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül hívta fel a Btk. Bf.I.383/2011/4. 83. §

(3)bekezdését, melyet ezennel mellőzött. Szeged,

1. január
2. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.383/2011/
3. számú végzése és a Csongrád Megyei Bíróság 3.B.427/2011/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és, fel nem függesztett részében, végrehajtható. Szeged,
5. január
6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke