SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.643/2011/3.szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Szilvásy László ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a (felszámolószervezet, felszámolóbizots neve, címe) részéről meghatalmazott Borzi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Borzi-Czékus Alexa ügyvéd) által képviselt (alperes neve, "f.a.", címe) alatti székhelyű alperes ellen ingó kiadása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság (Szegedi Törvényszék)
- szeptember hó
- napján kelt 1.P.20.174/2011/
- számú ítéletével szemben az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - 12.000,- (Tizenkettőezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A felperes
- április hó
- napján 2250 db sárga-piros antik 24 x 12 x 5 cm (35 db/m²) nagyságú, „Barabás" udvarkövet vásárolt raklappal együtt 200.625,- Ft összegben az alperestől. A vásárlásról az alperes előbb előleg-, majd készpénzfizetési számlát állított ki. A felek szóban akként állapodtak meg, hogy a felperes a megvásárolt térkövet a kivitelezés készültségi fokának megfelelően - előzetes jelzést követően - későbbi időpontban szállítja el az alperestől. A felperes
- szeptemberében az anyag elszállítása végett megjelent az alperes telephelyén, a cég ekkor már végelszámolás alatt állt. A végelszámoló megtagadta a térkövek kiadását. A Csongrád Megyei Bíróság a
- február 14-én kelt 8.Fpk.06-11000076/
- számú végzésével megállapította az alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás lefolytatását. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2250 db „Barabás" udvarkő és az annak tárolására szolgáló raklap kiadására vagy azok ellenértékének megtérítésére 204.375,- Ft és ezen összeg
- május hó
- napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra esedékes késedelmi kamata erejéig. -2- Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felek a tárolásban megállapodtak, ellenben a készpénzfizetési számlából megállapítható, hogy a megvásárolt térkő a számla kiállításával megegyező időpontban elszállításra került. Az alperesi képviselő nyilatkozata szerint a szerződéssel érintett térkövek az elsőfokú eljárás során az alperes birtokában megvoltak. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, adjon ki a felperesnek 15 napon belül 2250 db „Barabás" udvarkövet 200.625,- Ft értékben, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felek a megvásárolt térkő alperesnél történő tárolásáról állapodtak meg. Az alperes alkalmazottja, (tanú neve) tanúvallomásában a felperes előbbi állítását megerősítette és előadta, hogy a gyakorlatban az áru kiadását a készpénzfizetési számla egyik példányán kifejezetten jelölte az alperes. Amennyiben azonban az áru tárolás céljából az alperesnél maradt, vagy nem került kiadásra, a bélyegző nem került a számlára. Mivel az eljárás során az alperes úgy nyilatkozott, hogy a perbeli mennyiségű udvarkő a birtokában van és rendelkezésre áll, az elsőfokú bíróság kötelezte az ingóság kiadására azzal, hogy értékét 191.250,- Ftban, míg a 3 db raklap árát 9.375,- Ft-ban, azaz összesen 200.625,- Ft-ban határozta meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően mérlegelte a meghallgatott tanúk vallomását, akik álláspontja szerint a felperes javára elfogultak voltak. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a megvásárolt áru raktározásáról az alperessel megállapodott volna, ilyen tartalmú szerződést az eljárás során nem csatolt. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló törvény azon rendelkezésére, amely szerint a kiállított készpénzfizetési számla egyértelműen bizonyítja, hogy a pénz kifizetése, és a termék átvétele a számla kiállításának időpontjában megtörtént. Ha a feleknél ezzel ellentétes gyakorlat alakult is ki, azt tanúvallomásokkal nem, csupán okiratokkal lehetne alátámasztani. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Rámutatott arra, hogy a perben meghallgatott és a tényállás megállapítása szempontjából döntő jelentőségű nyilatkozatot tevő egyik tanú az alperes alkalmazottja volt, így az javára elfogultnak nem tekinthető. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges körben a bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított döntése is, ezért az ítélőtábla az ítélet fellebbezett rendelkezését helyes indokai szerint helybenhagyta (Pp.
- §
(2)bekezdés, Pp. 254. §
(3)bekezdés). Nem vitatta az alperes a perben a felperes állítását, amely szerint a térkő megrendelésekor a felek abban állapodtak meg, hogy az árut az alperes a megjelölt szállítási címre viszi, és a birtokba adás ott fog megtörténni (
- számú jegyzőkönyv
- oldal utolsó bekezdés,
- oldal
- bekezdés). Ezen szerződési tartalom, az alperes -3Pf.I.20.643/2011/3.szám szállítási kötelezettsége ismeretében a fellebbezésben kifejtettekkel szemben a perben annak volt érdemi jelentősége, bizonyítani tudja-e az alperes a szerződés teljesítését, vagyis a megvásárolt áru megrendelő részére történt átadását, birtokba adását, vagy sem. Erre nézve semmiféle bizonyítékot az alperes a per során nem szolgáltatott, az áru átadása elmaradt, ugyanakkor a vételár kiegyenlítése bizonyítottan megtörtént. Nem helytálló az alperes azon hivatkozása, amely szerint a készpénzfizetési számla egyben az áru átadását is igazolja. Az alperes az elsőfokú eljárás során nem vitatta (tanú neve) alkalmazott képviseleti jogosultságát, így a fellebbezésben szereplő ezzel kapcsolatos újabb hivatkozásokat az ítélőtábla nem vehette figyelembe (Pp.
- §
(1)bekezdés). Egyebekben a tanú úgy nyilatkozott, hogy a perbeli áru adásvételével kapcsolatos ügyeket a cégnél ő intézte, ami a képviseleti jog fennálltát bizonyítja, emellett a képviseleti minőség megléte kifejezett megbízás nélkül is igazolt, az ilyen alkalmazottak esetében a Ptk. 220. §
(1)bekezdése értelmében. Kötelező alakiság hiányában nem volt akadálya annak, hogy a felek a szerződéskötés során szóban megállapodjanak arról, hogy az alperes az általa beszerzett árut néhány hónapig ingyenesen tárolja a felperes javára annak ellenére, hogy már megtörtént a vételár kiegyenlítése, a szállításra azonban csak a későbbiekben kerül sor. A felperes tárolásra vonatkozó megállapodással kapcsolatos hivatkozásait (tanú neve) tanú minden tekintetben megerősítette. Helytállóan mutatott rá a felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során kifejezetten úgy nyilatkozott: „a perbeli térkövek az alperes által beszerzésre kerültek… abból még mindig 16.000.000,- Ft-nyi készlettel rendelkezik" (7. számú jegyzőkönyv 4. oldal). Ilyen beismerő nyilatkozat ismeretében téves az a fellebbezési állítás, amely szerint az alperes vitatta volna, hogy a felperes által megjelölt térkövek a birtokában lennének. Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. §
(1)és
(2)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárási költségének a megfizetésére. A jogi képviselő munkadíját az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy fizesse meg az államnak - külön felhívásra - az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket (1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazott 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdés). Szeged,
- január hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Hámori Attila sk. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella sk. táblabíró