Mfv.III.10.291/2010/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fekete János ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 2.M.287/
- számon indított és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság
- december
- napján hozott 2.M.287/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2.M.287/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A Bács-Kiskun Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a
- február 3-án kelt elsőfokú határozatával 102.199 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg felperes részére,
- január
- napjától. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság a
- április 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot akként módosította, hogy a nyugellátás összegét 110.402 forintban határozta meg az utóbb igazolt átlagkereseti adatokra figyelemmel. A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója a
- november
- napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és a rokkantsági nyugdíj összegét visszamenőlegesen
- január
- napjával kezdődően 61.618 forintban határozta meg. A társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.86/2007/
- számú ítéletével a határozatokat hatályon kívül helyezte társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte. és a A megismételt eljárásban a alperes neveság a
- november
- napján kelt elsőfokú határozatával
- január
- napjától havi 61.600 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg felperes részére arra hivatkozással, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 12., 13., 16.,
- és
- §-ai, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kr.) 16.,
- és
- §-ai, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
- évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.)
- és
- §-ai alapján 36 év 226 nap szolgálati idő elismerésével 77.974 forintban határozható meg a nyugdíj alapját képező átlagkereset. A társadalombiztosítási szerv elutasította a szakközépiskolai tanulmányok idején szakmai gyakorlaton töltött idő szolgálati időként történő beszámítására irányuló igényt arra hivatkozással, hogy a Kr. rendelkezései értelmében erre kizárólag a szakmunkás tanulói jogviszony esetében van lehetőség. A Kereskedelmi Leányvállalatnál fennállt munkaviszonyban 1989-ben kifizetett 80.000 forint jutalom a határozat szerint azért nem vehető figyelembe az átlagkereset részeként, mert nem állapítható meg, hogy abból történt-e nyugdíjjárulék levonás, figyelemmel arra is, hogy a munkáltató ún. egyszeri adatszolgáltatásában sem szerepel ez a juttatás. A társadalombiztosításról szóló
- évi II. törvény végrehajtásáról szóló 3/1975.(VI.14.) SZOT szabályzat
- §-a, illetve az ezt módosító 5/1987.(XII.24.) ME. sz. rendelet
- §-a alapján a kisszövetkezetnél alkalmazásban állók esetében a nyugdíj számításánál legfeljebb az öregségi nyugdíjminimum hatszorosa vehető figyelembe. Erre hivatkozással a társadalombiztosítási szerv a Gépipari és Szolgáltató Kisszövetkezetnél
- szeptember
- és
- december
- közötti időszakban kifizetett jövedelemből mindössze havi 21.840 forintot számított be az ellátás összegének meghatározásakor. Az
- és
- évek tekintetében a nyugdíjbiztosítási szerv az igénylő személyi jövedelemadó bevallásában feltüntetett összegek helyett a munkáltató egyszeri adatszolgáltatásában meghatározott évi 180.000 forintot vette figyelembe nyugdíjjárulék köteles jövedelemként. E körben arra is hivatkozott, hogy 1991-ben 450 forint, 1992-ben 1800 forint összegű munkavállalói járulékot vontak le, amelynek megfizetésére a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
- évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.)
- §-a alapján a nyugdíjjárulék köteles jövedelem 0,5%, majd 1992-től 1%-os mértéke alapján került sor. A munkáltató által igazolt összegek alapján a 180.000 forintos munkabér állapítható meg. A határozat azt is tartalmazza, hogy az adóköteles jövedelem nem azonos a nyugdíjjárulék köteles jövedelemmel, ezért adóbevallás alapján csak abban az esetben számítható béradat, amennyiben nincsen munkáltató által kiállított jövedelemigazolás, továbbá a rendelkezésre álló iratokon a nyugdíjjárulék köteles bért feltüntették. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója a
- február 5-én kelt másodfokú határozatával a rokkantsági nyugdíj összegének változatlanul hagyásával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a módosított összegű ellátás
- december 1-jétől illeti meg az igénylőt. A határozat indokolása megegyezik az elsőfokú határozatban kifejtettekkel. A társadalombiztosítási szerv utalt arra, hogy az 1992-es év tekintetében január-február hónapokra 15.000 forint havi munkabérről állt rendelkezésre munkáltatói béradat szolgáltatás. Az
- március
- és
- december
- közötti időszakra nem állt rendelkezésre munkáltatói adatszolgáltatás, azonban az 1%-os munkavállalói járulék összegét (havi 1800 forint) és a munkakönyv adatait figyelembe véve szintén 15.000 forint munkabért lehetett figyelembe venni. Felperes a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében 121.956 forint összegben kérte megállapítani a rokkantsági nyugdíját. Változatlanul arra hivatkozott, hogy az 1989-ben kapott 80.000 forint jutalom nyugdíjjárulék köteles jövedelem volt és a járulék levonását a csatolt iratok alátámasztják (
- évi jövedelemigazolás,
- márciusi bérelszámolás). A felperes az
- és
- éveket illetően a személyi jövedelemadó bevallásában feltüntetett munkabér adatai alapján kérte a rokkantsági nyugdíj kiszámítását, mert a 180.000 forint éves alapbéren felül forgalom utáni prémiumot kapott és a nyugdíjjárulék ezekből az összegekből is levonásra került. Utalt arra, hogy az alapbéren felüli juttatás tényét a munkaszerződés is alátámasztja. Mindezeken kívül a szakközépiskolai időszak alatt eltöltött szakmai gyakorlat szolgálati időként történő elismerését is kérte. A Tny.
- §-a alapján a megszerzett jogosultsága elismerésére, továbbá a
- §
(3)bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy esetében fennállnak a nyugdíjjárulék levonás vélelmezésének a feltételei. A Kisszövetkezetnél
- szeptember és december között figyelembe vehető jövedelem vonatkozásában a keresetét leszállította és e körben a határozatokat tudomásul vette. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság a 2.M.287/2009/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolásában a Tny.
- és
- §-aira hivatkozással rögzítette, hogy a felperes terhére esett annak bizonyítása, hogy a rokkantsági nyugdíj összegének meghatározásakor az alperes figyelmen kívül hagyott nyugdíjjárulék fizetés alapját képező jövedelmeket. A munkaügyi bíróság az 1989-ben kifizetett 80.000 forint jutalom tekintetében azt állapította meg, hogy a felperes által becsatolt bérelszámolási lapok fénymásolatok, az iratokon sem a munkáltató, sem a munkavállaló aláírása nem szerepel, ezért azok nem alkalmasak a nyugdíjjárulék levonás tényének aggálytalan bizonyítására. A bíróság a SZOT szabályzat 163-
- §-aira is hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a rendelkezésre álló iratokból a jutalom pontos jogcíme, ebből következően nyugdíjjárulék köteles jellege nem állapítható meg, ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor a foglalkoztatói adatközlést tekintette irányadónak. Az
- szeptember
- és december
- közötti időszakban a Kisszövetkezettel fennállt munkaviszonyban elért jövedelmet illetően - bár a felperes a keresetét e tekintetében nem tartotta fenn - a munkaügyi bíróság utalt arra, hogy az irányadó szabályozás szerint csak az öregségi nyugdíjminimum hatszorosát lehetett keresetként figyelembe venni. Az
- és
- évek tekintetében a munkaügyi bíróság az Flt.
- §-ában foglaltakra hivatkozott azzal, hogy a felperes által becsatolt személyi jövedelemadó bevallás, bérlapok és munkáltatói igazolások tartalmát hiányosnak értékelte, mivel azokból a nyugdíjjárulék köteles jövedelem összegére nem lehetett következtetni. Az
- évre vonatkozó bérnyilvántartó lap adatai azért nem vehetők figyelembe, mert a csatolt irat fénymásolat és aláírás, illetve bélyegző nélkül nem tekinthető hitelesnek. Az 1992-es évre csatolt és a jutalék kifizetését tartalmazó pénztári bizonylatokat a bíróság szintén nem találta alkalmasnak a járulék levonás tényének bizonyítására, mivel azok szintén fénymásolatok. A munkaügyi bíróság a szakközépiskolai szakmai gyakorlat tekintetében az alperessel egyező ténybeli és jogi indokolás alapján azt állapította meg, hogy a szolgálai időként történő beszámításra a Kr.
- §
(1)bekezdése nem ad lehetőséget. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatásával a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a Tny. 3. §
(1)bekezdésével, a 15. §
(4)bekezdésével, továbbá 37. §
(3)bekezdésével és a Kr.
- §-ának a megszegésével lett meghatározva a rokkantsági nyugdíj összege. A bíróság nem megfelelően értékelte a csatolt okiratokat, mert azokból egyértelműen megállapítható a 80.000 forint jutalomból történő 10%-os járulék levonás ténye. Álláspontja szerint az Uniprofil Kisszövetkezet által 1989-re kiadott aláírással, bélyegzővel ellátott igazolás és az
- és
- évekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallás, munkáltatói igazolás, illetve 1992-ből a pénztári bizonylatok egyértelműen bizonyítják a járulék levonás tényét. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak jogszerűségére hivatkozással. Fenntartotta a társadalombiztosítási határozatokban a nyugdíj alapját képező átlagkereset számítását illetően kifejtetteket azzal, hogy a felperes által csatolt iratok nem bizonyítják a járulék levonás tényét. A 80.000 forint jutalmat illetően utalt arra, hogy az alkalmazandó SZOT szabályzat szerint nem minden jutalom volt nyugdíjjárulék köteles jövedelem. A konkrét összeget a felperes foglalkoztatója sem igazolta ekként, és a csatolt iratok alapján sem állapítható meg a járulék levonás ténye. Az
- és
- évi jövedelmet illetően a társadalombiztosítási törvény végrehajtására kiadott 89/1990.(V.1.) MT rendelet 295.-
- §-aira hivatkozott, amelyekből következően a nyugdíjjárulék köteles jövedelem nem azonos a személyi jövedelemadó köteles jövedelemmel. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül - bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az
- évben kifizetett 80.000 forint jutalom és az
- és
- évben munkaviszony alapján a személyi jövedelemadó bevallásban meghatározott jövedelem, nyugdíjszámításánál történő figyelembe vételét kérte. A jogerős ítéletben megállapított tényállást egyebekben nem vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette. Figyelemmel arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok értékelését és az annak alapján megállapított tényállást vitatta, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának alkalmazásával vizsgálta felül, a nyugdíj számítására vonatkozó és a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szabályokra is figyelemmel. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata töretlen abban, hogy amennyiben a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletben megállapított tényállást, vagy azt sérelmezi, hogy bíróság a tényállást a Pp.
- §-ának megszegésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csak abban az esetben van helye, amennyiben a tényállás iratellenes, illetve a bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelte és emiatt a megállapított tényállás okszerűtlen, illetve lényeges logikai ellenmondást tartalmaz. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet
- §
(11)bekezdése értelmében a havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal - így különösen a Tbj. 47. §-ának
(3)bekezdése vagy 50. §-ának
(6)bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással - a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyi jövedelemadó bevallással - lehet igazolni. A felperes a Kereskedelmi Leányvállalatnál 1989-ben kifizetett 80.000 forint összegű jutalom tekintetében az általa becsatolt bérelszámolási iratok és a Gépipari és Szolgáltató Kisszövetkezet által az 1989-es évre kiállított jövedelemigazolás adatai alapján tévesen hivatkozott arra, hogy e dokumentumok bizonyítják a jutalom összegéből történt nyugdíjjárulék levonás tényét. A munkaügyi bíróság az adott időszakra vonatkozó iratanyagot teljes körűen, okszerűen és a logika szabályai szerint értékelte azzal, hogy az alperes felé teljesített foglalkoztatói adatszolgáltatásnak tulajdonított alapvető jelentőséget. A Kereskedelmi Leányvállalat által az alpereshez benyújtott "munkabér-jövedelem igazolás" elnevezésű nyomtatvány az 1989-es évre mindössze 6000 forint jutalomra vonatkozó adatot tartalmaz. A Kisszövetkezet jogutódaként nyilatkozó Rt. "f.a." által az
- évre teljesített ún. "egyszeri adatszolgáltatás" szintén nem utal a jelzett összegű jutalomra. Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság megfelelően értékelte a felperes által becsatolt iratok hiányos tartalmát és alakiságát a bizonyítottság körében. Helytállóan utalt továbbá a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség tekintetében a SZOT szabályzat rendelkezéseire, amely értelmében nem minden jutalom címén kifizetett juttatás után kellett a nyugdíjjárulékot megfizetni. Az
- és
- évek tekintetében sem megalapozott a felülvizsgálati kérelem, mivel a munkaügyi bíróság részletes és a bizonyítékok teljes körű értékelésére alapított indokát adta annak, hogy a felperes személyi jövedelemadó bevallásában meghatározott és az alperesi nyilvántartástól eltérő - béradatok figyelembe vételére, miért nincs lehetőség. A bíróság egybevetette a társadalombiztosítási nyilvántartás adatait (foglalkoztatói adatközlés) a felperes által hivatkozott iratok adataival, amelyek alapján okszerűen állapította meg, hogy az Flt.
- §-ában meghatározott munkavállalói járulék összegére is figyelemmel a nyugdíjjárulék köteles jövedelem évi 180.000 forintban határozható meg. Kiemelendő, hogy a munkavállalói járulék 1800 forintos összege megegyezik a felperes
- évi személyi jövedelemadó bevallásához az Uniprofil Kisszövetkezet által kiállított igazolás tartalmával, továbbá a munkáltatói igazolással is, amely munkavállalói járulékként
- évben 1800 forintot tartalmaz. A jelzett összeget a nyugdíjjárulék köteles jövedelem alapján kellett megfizetni. Eltérő összegű munkavállalói járulékra utaló adat a perben nem merült fel, ezért sem voltak alkalmasak a felperes által hivatkozott iratok a magasabb nyugdíjjárulék köteles munkabér bizonyítására. A munkaügyi bíróság helytállóan értékelte az 1991-re kiállított bérnyilvántartó lap bizonyító erejét is, mivel a hivatkozott irat fénymásolat és az irat keletkezését, illetve a benne foglalt adatok valóságát igazoló aláírást, bélyegző lenyomatot nem tartalmaz. A munkaügyi bíróság nem sértette meg a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat a felperes által csatolt
- évi kiadási pénztárbizonylatok vonatkozásában sem. A hivatkozott iratok fénymásolatai ugyanis mindössze ismeretlen személytől származó kézírással tartalmazzák a 10%-os nyugdíjjárulék levonás tényét. A juttatás jogcímét "üzleti jutalék"-ként határozták meg, amely arra tekintettel is kétségessé teszi a kifizetés jogcímét, mivel munkaviszony alapján járó munkabér kifizetésére kiadási pénztárbizonylattal nem kerülhetett sor. A Legfelsőbb Bíróság a Tny.
- §
(1)bekezdését nem találta jelen perben alkalmazhatónak. A hivatkozott rendelkezés az
- december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságok megszüntetésének, korlátozásának tilalmát tartalmazza. A felperes azonban nem hivatkozott olyan jogerős és a rokkantsági nyugdíja összegét érintő határozatra, amely alapján általa korábban megszerzett jogosultságot érintene a jelen eljárás. A Tny.
- §
(3)bekezdésének a megszegése szintén nem volt megállapítható, mivel a jelzett rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amennyiben nem állnak rendelkezésre adatok, nincs nyilvántartás a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél az adott jogviszonnyal összefüggő nyugdíjjárulék levonásáról. A konkrét esetben az alperesnél rendelkezésre álltak a nyugdíjjárulék köteles jövedelem kiszámításához szükséges adatok, ezért az ez alapján megállapítható összegeket kellett figyelembe venni és nem volt lehetőség a nyugdíjjárulék levonás vélelmezésére a felperes által meghatározott összegek alapján. A munkaügyi bíróság nem sértette meg a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott valamennyi bizonyíték figyelembe vételével okszerűen állapította meg a tényállást, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. A pernyertes alperes nem igényelt felülvizsgálati költséget, ezért e tárgyban nem kellett határoznia a Legfelsőbb Bíróságnak a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok