← Magyarország

Gf.30249/2011/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.249/2011/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Óvári Judit ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - Oppenheim Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kiss M. Tibor) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződésből eredő követelés megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
  2. február hó
  3. napján kelt 11.G.40.146/2010/
  4. sorszámú ítélete ellen az alperes által 26., a felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Megállapítja, hogy a felperes 30.600 (Harmincezer-hatszáz) Ft összegű többlet illeték visszatérítésére jogosult. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes a (X) cégjegyzékszámú ("A" Kft.) tagja,
  6. február 2-től
  7. március 15-ig, majd
  8. december 1-től ügyvezetője volt. A cégcsoporthoz tartozott továbbá a (Y) cégjegyzékszámú ("B" Kft.) valamint a (Z) cégjegyzékszámú ("C" Kft.) A felperes az ("A" Kft.)-ben lévő üzletrészét
  9. november 20-án átruházta a kizárólag tulajdonában álló (offshore cég neve) offshore cég részére. -2- Az ("A" Kft.)
  10. november 20-án taggyűlést tartott, melyen jelen volt (személy 1), a felperes, (személy 2) ügyvezető és (személy 3) jegyzőkönyvvezető. A taggyűlés határozatával
  11. december 1-től 5 éves időtartamra a társaság ügyvezetőjének megválasztotta a felperest, hozzájárult továbbá ahhoz, hogy megbízási jogviszony keretében töltse be tisztségét. Az ismertetésre került megbízási szerződés tartalmát a taggyűlés elfogadta és felhatalmazta (személy 1) tagot, hogy a szerződést a társaság nevében és képviseletében megkösse. A taggyűlésen (személy 2) ügyvezetői tisztségéről
  12. november
  13. napjával lemondott. A felperes bejelentette, hogy 9.310.000 Ft névértékű üzletrészét átruházta a (offshore cég neve)-re. A taggyűlés az üzletrész átruházására vonatkozó bejelentést tudomásul vette, a társaság elővásárlási jogával nem kívánt élni.
  14. november 20-án az ("A" Kft.), mint megbízó (képviseletében (személy 1) járt el), és a felperes mint megbízott között az ügyvezetői tisztség ellátására megbízási szerződés jött létre, nettó 350.000 Ft/hó megbízási díj ellenében, 5 éves, határozott időtartamra. A felek a rendes felmondás jogát kizárták és a szerződés
  15. pontjában megállapodtak, hogy a megbízási szerződés megbízó által történő felmondása, felbontása vagy bármely más módon történő megszüntetése esetén a megbízottat megilleti a hátralévő időre járó megbízási díj.
  16. december 11-én a (offshore cég neve) az ("A" Kft.)-ben megvásárolt üzletrészét (személy 1 felesége) részére továbbértékesítette 183.000.000 Ft eladási áron.
  17. december
  18. napján újabb tagváltozás történt, az ("D" GmbH.) - korábban kötött előszerződésekre is tekintettel - megvásárolta (személy 1) és (személy 1 felesége) üzletrészét, így a társaság kizárólagos tulajdonosa, tagja lett. Az ("A" Kft.)
  19. december 18-án taggyűlést tartott, melyen jelen volt az ("D" GmbH.), (személy 1 felesége), (személy 1), a felperes és (személy 4). (személy 1 felesége) és (személy 1) bejelentette, hogy a társaságban fennálló 9.310.000 és 9.690.000 Ft törzsbetéteikhez igazodó üzletrészeiket adásvételi szerződéssel átruházták az ("D" GmbH.)-ra. A társaság határozatával kinyilvánította, hogy az elővásárlási jogával nem kíván élni. A társaság 1/
  20. sz. határozatával ügyvezetőnek (személy 4)-et és (személy 5)-t megválasztotta 5 éves időtartamra. Ez a felperes ügyvezetői minőségét nem érintette. Az alperes egyik jogelődje, a (V) cégjegyzékszámú ("E" Kft.) volt. Ebben a társaságban (személy 1)nak és (személy 1 felesége)nak 2006 decemberéig állt fenn tagsági és vezető tisztségviselői jogviszonya.
  21. december18-tól az ("E" Kft.) ügyvezetői (személy 4) és (személy 5) voltak. -3Gf.III.30.249/2011/
  22. szám Az ("A" Kft.), az ("B" Kft.) és az ("C" Kft.)
  23. június 30-ai időponttal - mely a cégnyilvántartásba
  24. augusztus 16-án került bejegyzésre és
  25. szeptember 27-én közzétételre - beolvadt az ("E" Kft.)-be. A felperes ("A" Kft.)-ben fennálló ügyvezetői tisztsége a beolvadással megszűnt, egyben az ügyvezetői tisztség ellátására kötött megbízási szerződés is megszűnt. A beolvadást követően a felperes a jogutód cégben vezető tisztségviselői feladatot nem kapott, de
  26. február
  27. napjáig az alperesi jogelőd ("E" Kft.) érdekében továbbra is tevékenységet végzett. Az ("E" Kft.) a felperes részére tevékenysége után
  28. szeptember
  29. napjáig járó díjat megfizette, a további tevékenységért az alperesi jogelőd, illetve az alperes ellenértéket nem fizetett. A felperesi tevékenység ellenértéke 17 hónapra összesen 5.100.000 Ft-ban határozható meg. Az ("E" Kft.)
  30. április
  31. napján beolvadással megszűnt. Általános jogutóda a ("F" Zrt.) lett, melynek neve egyidejűleg (alperes neve)-re változott. A felperes keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság kötelezze az ("E" Kft.)-t (alperesi jogelődöt) 5.100.000 Ft tőke, s ezen összeg után
  32. július
  33. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat plusz 7 %-kal egyező mértékű kamat, valamint perköltség fizetésére. Hivatkozása szerint, a
  34. november 20-án kötött megbízási szerződés alapján 5 évre megbízási szerződése esetleges megszűnésének esetére is - megbízási díj illeti meg, ezért jogfenntartással a felperest megillető 18.000.000 Ft-ot meghaladó megbízási díjból 5.100.000 Ft-ot érvényesített. Hivatkozott arra, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonya a Gt.
  35. § /1/ bekezdése szerinti esetekben szűnik meg, azaz a megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével, lemondással, halállal és a külön törvényben meghatározott esetben. Jelen esetben a felsorolásban megjelölt egyik ok sem következett be. A Ptk.
  36. §-a szerint, megszűnik a megbízás, ha valamelyik fél a szerződést felmondja, valamelyik fél halálával, továbbá ha a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik vagy a megbízott veszti el cselekvőképességét, továbbá, ha a megbízás tárgytalanná válik. Ezen okok sem következtek be. Az átalakulás tényével a megbízási szerződés nem szűnt meg, azonban a szerződés teljesítése részben lehetetlenült, ezért a Ptk.
  37. § /3/ bekezdése alapján kérte a szerződésben megjelölt 5 éves időtartamra a megbízási díjfizetési kötelezettség megállapítását. Másodlagosan a
  38. október 1-től
  39. február 28-ig végzett megbízotti tevékenység alapján 5.950.000 Ft tőke és ennek
  40. június
  41. napjától a kifizetés napjáig járó jegybanki alapkamat plusz 7 %-kal növelt mértékű kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperesi jogelőd ("E" Kft.)-t a
  42. november
  43. napján kötött megbízási szerződés alapján. -4Harmadlagosan hivatkozott arra, hogy az alperesi jogelőd ("E" Kft.) és a felperes között 2007 októberében újabb megbízási szerződés jött létre, a felperes által korábban kifejtett tevékenység ellátásra. Ez alapján a felperes 300.000 Ft + 20 % ÁFA havi megbízási díj mellett 6.120.000 Ft-os igényt érvényesített. Negyedlegesen hivatkozott arra, amennyiben a bíróság nem fogadná el, hogy a felperes és alperesi jogelőd ("E" Kft.) között megbízási szerződés jött létre, úgy megbízás nélküli ügyvivőként kérte
  44. október 1-től
  45. február 28-ig 300.000 Ft + 20 % ÁFA, azaz 6.120.000 Ft megfizetésére kötelezni alperesi jogelődöt. Az alperesi jogelőd ("E" Kft.) érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Az elsődleges és másodlagos kereseti kérelem tekintetében előadta, hogy a megbízási szerződés kötésekor,
  46. november 20-án (személy 1) már nem volt tagja az ("A" Kft.)- nek, így képviseleti joggal nem rendelkezett. Az álképviselő által tett nyilatkozat a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jött létre. Ha létrejött a szerződés, az részlegesen érvénytelen, mert színlelt, ugyanis a szerződés
  47. pontjával a felperes üzletrész értékesítési szerződésének vételárát kívánták kiegészíteni akként, ha az ("E" Kft.)-ben üzletrészt szerző vevő nem kívánja fenntartani a felperes 5 évre kötött megbízási szerződését. Ez a megállapodás egyben jóerkölcsbe is ütközik, mert az ("E" Kft.) új tulajdonosára olyan kötelezettséget ró, amelyet saját döntése alapján nyilvánvalóan nem vállalna. Részleges érvénytelenség esetén - a szerződés
  48. pontja hiányában - a szerződés felmondható kártérítés fizetése nélkül. Az alperes beolvadással közölt nyilatkozatai felmondásként értelmezendők. Mivel az átalakulással a felperes ügyvezetői tisztsége megszűnt, ezért felmondás hiányában is tárgytalanná vált, azaz megszűnt az ügyvezetői tisztség ellátására kötött megbízási szerződés. A harmadlagos kereseti kérelem tekintetében előadta, hogy a felperes és az ("E" Kft.) között újabb megbízási szerződés nem jött létre. A negyedleges kereseti kérelem vonatkozásában nem vitatta, hogy a felperes az ("E" Kft.) érdekében
  49. október 1-től
  50. november végéig tevékenységet végzett, azonban vitatta a felperes által megjelölt összegszerűséget. Álláspontja szerint, a felperes által kifejtett tevékenység mennyisége az általa korábban végzett tevékenységhez képest lényegesen lecsökkent, a korábbi ügyvezetői feladatokat már nem kellett ellátnia. A felperes által kifejtett tevékenység ellenértékét előbb havi 134.054 Ft összegben elismerte, majd elismerését visszavonta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a negyedleges kereseti kérelemnek részben helyt adott, kötelezte az alperesi jogelőd ("E" Kft.)-t. 5.100.000 Ft és járulékai, valamint perköltség megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Vizsgálta, hogy
  51. november
  52. napján a felperes és az ("A" Kft.) között szerződés létrejött-e. Megállapította, hogy miután (személy 1) ("A" Kft.)-ben fennálló üzletrészének értékesítésére a
  53. december
  54. napján kötött adásvételi szerződéssel került sor, így a
  55. november 20-i taggyűlés tartásakor még fennállt a tulajdonjoga az üzletrésze felett. (személy 1), mint meghatalmazott a taggyűlési határozat alapján az ("A" Kft.) nevében jogosulttá vált a megbízási szerződés megkötésére, ezért nem álképviselőként járt el, így az általa kötött megbízási szerződés érvényesen -5Gf.III.30.249/2011/
  56. szám létrejött a felek között. A megbízási szerződés nem színlelt, a feleknek ugyanis volt a megbízási szerződés megkötésére vonatkozó akarata. Azon előadását az alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a megbízási szerződés szerinti díj a felperesi üzletrész értékesítés kapcsán az eladási ár részét képezte volna, az e körben meghallgatott tanúk vallomásai az alperesi hivatkozást nem támasztották alá. A megbízási szerződés egészét nem találta jóerkölcsbe ütközőnek, ugyanis pusztán azon körülmény nem teszi társadalmilag elítélendővé a szerződést, hogy
  57. december
  58. napján az ("A" Kft.)ben tulajdonosváltozás következett be. A megbízási szerződés alapján ugyanis a felperes ténylegesen munkát végzett és e munkavégzés a cégnek is érdekében állt. Külön is vizsgálta a megbízási szerződés felmondási tilalomra és a megbízási szerződés 5 éven belüli megszűnésének esetére kikötött díjazás megfizetésére vonatkozó rendelkezését, ugyanis nem csupán a szerződés egésze, hanem annak egyes rendelkezései is sérthetik a jóerkölcsöt. Megállapította, hogy a megbízási szerződés
  59. pontjában foglalt kikötés a jóerkölcsbe ütközik, ezért érvénytelen. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés viszont csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A megbízási szerződést szerkesztő ügyvédi iroda ügyintéző ügyvédjének tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felperes a megbízási szerződés
  60. pontja nélkül is megkötötte volna a megállapodást, mivel már a szerződéskötés előtt tudatában volt annak, hogy a szerződés ezen pontja jogilag támadható. Ezzel tehát az egész szerződés nem vált érvénytelenné, így a szerződés
  61. pontjának érvénytelensége a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezte. Miután a felperes elsődlegesen a megbízási szerződés
  62. pontjára alapítottan érvényesített követelést, a megbízási szerződés
  63. pontjának jóerkölcsbe ütköző volta, a szerződés részleges érvénytelensége miatt az erre alapított elsődleges kereseti kérelmet elutasította. A másodlagos felperesi kereset kapcsán vizsgálta, hogy az átalakulással a megbízási szerződés megszűnt-e, azaz szerződéses alapon követelhető-e díjazás az alperestől. Megállapította, hogy miután az ("A" Kft.) beolvadt az ("E" Kft.)-be, így jogutódlással megszűnt. Habár a felperes ügyvezetői tisztsége formálisan megszüntetésre nem került, ugyanakkor az ügyvezetői tisztség a beolvadással megszűnt, ezzel pedig a megbízási szerződés tárgytalanná vált, az megszűnt. Minderre tekintettel a felperes a
  64. november
  65. napján kelt megbízási szerződés alapján a
  66. október
  67. napjától végzett tevékenysége alapján a másodlagos kereseti kérelmében előterjesztett igényt sem érvényesíthet megalapozottan. Harmadlagos kereseti kérelmében a felperes azt állította, hogy
  68. októberében újabb megbízási szerződés jött létre, most már a felperes és az ("E" Kft.) között. A szerződés létrejöttét a felperesnek kellett volna bizonyítania, ez azonban sikerre nem vezetett. A felperes maga is azt állította, hogy a megbízási díjban a felek között megállapodás nem jött létre, az alperesi jogelőd által adott ajánlatot ugyanis a felperes visszautasította. A felperes nem bizonyította, hogy a megbízási díjra, mint a szerződés lényeges tartalmi elemére vonatkozóan megállapodásra jutott volna az ("E" Kft.)-vel, így a harmadlagos kereseti kérelmet is szükséges volt elutasítani. A negyedleges kereseti kérelem viszont részben megalapozott, tekintettel arra, hogy tényszerűen megállapítható volt, -6hogy a felperes az ("E" Kft.) érdekében
  69. október
  70. napjától
  71. február
  72. napjáig tevékenységet végzett, érdekében eljárt. A tevékenységek körének és időtartamának meghatározására bizonyítást folytatott le, és ez alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes
  73. októberétől
  74. február
  75. napjáig olyan tevékenységet végzett, amelyért őt arányosan havi 300.000 Ft díjazás illeti meg. Az összegszerűség meghatározásánál a kifejtett munka mennyiségén túl figyelemmel volt arra, hogy az ("E" Kft.) a
  76. szeptemberében tett, felperes által visszautasított ajánlatában a megbízási díjat 300.000 Ft + ÁFA, azaz bruttó 360.000 Ft-ban jelölte meg, és a per nagy része során a ténylegesen kifejtett tevékenység után elismert díjazást, melynek mértékét havi bruttó 134.054 Ft-ban jelölte meg, e nyilatkozatát csak a per későbbi szakaszában vonta vissza. Figyelemmel volt arra is, hogy a
  77. november 20-i megbízási szerződésben, mely szerint nettó 350.000 Ft/hó megbízási díj ellenében végzett tevékenységet a felperes, benne volt az ügyvezetői tevékenység ellenértéke is, ugyanakkor a beolvadás után a felperes ügyvezetői tevékenységet nem végzett. Értékelte ugyanakkor, hogy a felperes tevékenysége az önkormányzatokkal való szerződések előkészítésére, reklámhordozó pavilonok kihelyezésére, ezek javítására vonatkozó munkák megszervezését változatlanul magában foglalta. Az elsőfokú bíróság az ítélethozatalt követő 11.G.40146/2010/
  78. számú végzésével megállapította, hogy az ("E" Kft.) általános jogutóda - névváltozásra is tekintettel - az (alperes neve) . Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasításának, másodlagosan pedig az elsőfokú ítéletben a felperesnek megítélt összeg csökkentését. A felperes megbízás nélküli ügyvivőként végzett tevékenysége kapcsán arra hivatkozott, hogy a beavatkozás nem volt helyénvaló. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azon nyilatkozatokat, illetve tanúvallomásokat, melyekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperesi társaság ellenezte a felperes tevékenységét, ekként nem felelt meg a másik fél feltehető akaratának a felperes ténykedése. Hivatkozott (személy 4) nyilatkozataira, mely szerint még
  79. októberében tájékoztatta a felperest arról, hogy a beolvadásra figyelemmel korábbi munkakörét nem kell ellátnia és a jövőbeli együttműködésre csak és kizárólag azzal a feltétellel tart igényt, ha új megbízási szerződést kötnek. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján összességében az is megállapítható, hogy az ("E" Kft.) nem tartotta kívánatosnak a felperes tevékenységét. (személy 4) akként nyilatkozott, hogy a felperesre nem kívánt további feladatokat bízni, míg (személy 6) tanúvallomásában előadta, hogy
  80. őszét követően semmilyen kérdéssel nem kereshette meg a felperest az ügyvezető kifejezett utasítására. Mindebből következően a felperes az ("E" Kft.) akarata ellenére végezte tevékenységét, erre tekintettel pedig megbízás nélküli ügyvivőként végzett munkájáért nem illeti meg díjazás. Megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, mely szerint az ("E" Kft.) a felperes tevékenységét utólag jóváhagyta. Mindezen túlmenően hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság -7Gf.III.30.249/2011/
  81. szám által megítélt összeg túlzott mértékű, nem áll arányban a felperes által végzett feladatok számával és volumenével. (személy 7) tanúvallomása alapján megállapítható, hogy
  82. májusa jelölhető meg a felperesi munkavégzés végső időpontjaként. A felperes által végzett munka mennyisége tekintetében pedig (személy 4), (személy 8), (személy 3), (személy 6) és (személy 7) tanúvallomása alapján az is megállapítható, hogy a felperes által végzett munka mennyisége a beolvadást követően jelentős mértékben csökkent. A felperes a beolvadást követően tényleges stratégiai jellegű, a társaság mindennapi működéséhez közvetlenül kapcsolódó feladatokat nem végzett, csak az ügyvezetői korszakból megörökölt projekt jellegű munkák befejezéséhez köthető tevékenysége. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereseti kérelmének történő helyt adást kérte. Utalt arra, hogy miután a felperes kereseti kérelmei látszólagos keresethalmazatot képeztek, ezért az alperes per főtárgyára vonatkozó fellebbezése alapot adott a felperesnek valamennyi kereseti kérelme körében csatlakozó fellebbezés benyújtására. Az elsődleges kereseti kérelem elutasítását azért tartotta megalapozatlannak, mert a felek közötti szerződés és annak
  83. pontja általánosan elfogadott erkölcsi normákat nem sért. A lefolytatott bizonyítás egyértelműen alátámasztja, hogy a felperes kapcsolatrendszerét, érdekérvényesítő képességét és lehetőségeit a cég gazdasági érdekeinek előmozdítása érdekében használta és emellett eleget tett az alperesi utasításoknak és elvárásoknak is. A szerződésből fakadó kötelezettség így semmilyen hátrányt nem jelentett az alperesnek, annak fenntartása nem lett volna káros az alperes részére. Megalapozatlan az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy a megbízási szerződés tárgytalanná vált és megszűnt a beolvadás következtében. A Gt. vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésére vonatkozó felsorolásából egyik ok sem következett be, így a fenti megállapítás vitatható. A harmadlagos kereseti kérelem vonatkozásában előadta, hogy habár tény, hogy a felperes az ajánlott 300.000 Ft + ÁFA összegű ajánlatot nem fogadta el, ugyanakkor a felek együttműködése az összegszerűséget érintő eltérő álláspontok ellenére tovább folyt, így meghatározható az a minimumérték, amit az alperes is mindenképpen elfogadhatónak tartott a tevékenység ellentételezéseként. Ezért egyértelműen megállapítható, hogy szerződési akarat csak a 300.000 Ft + ÁFA összeg feletti részre nem állt fenn. A negyedleges kereseti kérelem vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a megbízás nélküli ügyvivői díjat helytelen mérlegeléssel állapította meg. A megállapított 300.000 Ft aránytalanul kevés és indokolatlanul alacsony az elvégzett munka mennyiségéhez és minőségéhez képest. A felperes fellebbezési ellenkérelmében vitatta az alperesi fellebbezésben hivatkozott körülményeket. Az alperes által hivatkozott tanúvallomások, nyilatkozatok helyes értékeléséből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperes
  84. októbere és
  85. februárja között az alperes érdekében és akarata szerint fejtette ki tevékenységét. A tevékenység időtartama vonatkozásában az elsőfokú bíróság a felmerült bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes
  86. február végéig ellátta a feladatát. Az alperesi fellebbezésben -8hivatkozott tanúk ennek ellenkezőjét nem bizonyítják, ugyanis olyan munkakörben lévő tanúk, akikkel a felperes tényleges tevékenysége során nem állt kapcsolatban, nyilvánvalóan nem alkalmasak annak igazolására, hogy a felperes az alperes javára egy bizonyos időtartamon túl tevékenységet nem végzett. A felperes ugyanis korábban sem maga intézte az effektív pénzügyeket, és ha az alperesi jogelődnél megváltozott valakinek a munkaköre, új munkaköre pedig nem igényelt a felperessel való kapcsolattartást, ez nem bizonyítja a felperesi tevékenység befejezését. Összességében előadta, hogy a felperes feladatai nem csökkentek, a beolvadást követően ugyan aláírási jogköre nem volt, de ez éppen növelte a feladatait, hiszen erre tekintettel szóban, írásban referálnia kellett a budapesti vezetőségnek, azaz többlet tevékenysége is keletkezett. A felperes a tárgyalások, egyeztetések során az ("E" Kft.) érdekek érvényesítése alkalmával továbbra is eljárt, ehhez aláírási jog nem kellett, és a munkáját korábban sem szerződések aláírása töltötte ki. E tevékenységeket az elsőfokú bíróság megfelelően lajstromba vette, elfogadta és értékelte, mely értékelést az alperes eredményesen nem vitathatja. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy
  87. november
  88. napján a felperes, valamint az ("A" Kft.) között érvényesen létrejött megbízási szerződés, e szerződés színleltsége és a szerződés egészének jóerkölcsbe ütközése nem állapítható meg. Viszont a szerződés
  89. pontjának jóerkölcsbe ütközése folytán a részleges érvénytelenséghez fűződő jogkövetkezmények miatt a felperes erre a szerződési pontra díjigényt az alperessel szemben nem alapozhat. A felperes ügyvezetői tisztsége az ("A" Kft.) ("E" Kft.)-be történő beolvadásával megszűnt, hiszen a társaság jogalanyiságának megszűnése fogalmilag maga után vonja azt a következményt, hogy nem létező társaságnak ügyvezetője sem lehet, így külön e körben nevesített törvényi megszűnési ok nélkül is természetszerűleg bekövetkezik a jogviszony megszűnése. Amennyiben pedig sem a megbízási szerződést kötő társaság nem létezik a beolvadás időpontját követően, sem pedig annak ügyvezetője nem lehet, úgy értelemszerűen a beolvadást követő időre e szerződésre alapítottan megalapozott díjigény nem terjeszthető elő. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy
  90. szeptemberében az ("E" Kft.) és a felperes között újabb megbízási szerződés nem jött létre, az alperesi jogelőd (("E" Kft.)) által adott ajánlat felperes részéről történő elutasítása után ugyanis sem írásban, sem szóban, sem ráutaló magatartással a felek között megállapodás nem jött létre, így találkozó akaratnyilatkozatok hiányában szerződéses jogviszony nem keletkezett, ezért erre alapítottan sem érvényesíthet a felperes megalapozott igényt. Helyesen állapította meg, hogy ugyanakkor a felperes
  91. október
  92. napjától
  93. február
  94. napjáig az elsőfokú bíróság által részletesen körülírt tevékenységeket végezte az alperes érdekében, e megbízás nélküli ügyvitele helyénvaló és az alperesi jogelőd érdekeinek megfelelő volt. Erre tekintettel a felperest tevékenységéért díjazás illeti meg, melynek mértékét az elsőfokú bíróság a felmerült bizonyítékok helyes mérlegelésével határozta meg, ezért a fellebbezésben, illetőleg a csatlakozó fellebbezésben írt indokok alapján - a -9Gf.III.30.249/2011/
  95. szám bizonyítékok felülmérlegelésével - a díjazás mértékének felemelésére, vagy leszállítására szükség nincsen. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak mindenben helyes jogi indokaira figyelemmel - a Pp.
  96. § /3/ bekezdés alapján helybenhagyta. A felperes a csatlakozó fellebbezés, míg az alperes a fellebbezés tekintetében a másodfokú eljárásban pervesztes lett, ezért egymás javára perköltség megfizetésére lennének kötelesek. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés pertárgyértéke közötti különbözetre tekintettel a másodfokú bíróság az alperest kötelezte a felperes javára másodfokú perköltség megfizetésére (Pp.
  97. § /1/ bekezdés). A felperes csatlakozó fellebbezésére 61.200 Ft illetéket rótt le. A csatlakozó fellebbezés előterjesztésének időpontjában hatályos
  98. évi XCIII. törvény (Itv.)
  99. § /1/ és /4/ bekezdésére tekintettel a másodfokú bíróság megállapította a szükségtelenül lerótt illetékrész visszatérítésére való felperesi jogosultságot (Itv.
  100. § /1/ bekezdés i./ pont). Szeged,
  101. január hó
  102. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.