Bf.194/2011/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti. A vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 3 (három) évre enyhíti. A bűncselekmények rendbeliségére utalást mindkét vádlott esetében mellőzi. Egyebekben a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. A másodfokú ítélettel szemben II. r. vádlott tekintetében a jelenlévő jogosultak a kihirdetést követően nyomban, a távollévő jogosultak a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhetnek. Indokolás: A megyei bíróság rendelkező részben írt ítéletével szemben az ügyész mindhárom vádlott terhére fellebbezéssel élt. I. r. vádlott felmentése miatt, bűnössége megállapítása végett, II. r. és III. r. vádlottak esetében büntetésük súlyosítása céljából. Az ügyészi fellebbezést a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

1. február
2. napján kelt 2.B.114/2009/
3. számú végzésével elkésettség miatt elutasította. I. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették, így az az I. r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett. II. r. vádlott felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, III. r. vádlott és védője egyaránt felmentés végett fellebbeztek. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.211/2009/3-II. számú átiratában, melyben foglaltakat a képviselője a nyilvános ülésen fenntartotta, a vádlottakkal szemben vagyonelkobzás alkalmazását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A II. r. vádlott védője fellebbezését írásban indokolta. Ebben elsődlegesen védence mindkét vádpont alóli, másodlagosan a vesztegetés bűntette alóli felmentését, és a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését kérte. A fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakat a nyilvános ülésen fenntartotta. A III. r. vádlott védője a nyilvános ülésen indítványozta a folytatólagosság és a bűnszövetségben történő elkövetés megállapításának, valamint a pénzbüntetés alkalmazásának mellőzését, és azt, hogy az ítélőtábla ne tegyen eleget a főügyészség vagyonelkobzásra irányuló indítványának. Mindezeken túl kérte a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését, illetve végrehajtásának felfüggesztését. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a 349. §

(1)bekezdésére, a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A lényeges bizonyítékokat beszerezte és megfelelő alapossággal értékelte, számot adott arról, hogy milyen okok folytán, mely bizonyítékokra alapította a tényeket és melyeket vetette el a tényállás megállapítása során. Kellő indokát adta, hogy a vádlottak tagadó vallomásával szemben miért fogadta el a titkos információgyűjtés keretében történt telefonlehallgatások anyagát, melyet egyéb bizonyítékok - így a csempészett cigaretta egy részének lefoglalása - is alátámasztottak, . Ebből kifolyólag a tényállás a csempészet bűntette vonatkozásában mindkét vádlott esetében megalapozott. A II. r. vádlott terhére rótt vesztegetés bűntette vonatkozásában azonban az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az e cselekmény alapját képező tényállás megállapítása során a Be. 351. §

(2)bekezdésének d) pontjában írt eljárási hibát vétett, azaz a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, amikor azt állapította meg, hogy II. r. vádlott egy „" becenevű ismeretlen határőrnek

1. július 8-át követően 300 000 forint jogtalan előnyt biztosított a csempészet elkövetésében való közreműködéséért. Az ítélőtábla teljes egészében osztotta e kérdésben a II. r. vádlott védőjének érvelését. Kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a „" becenevű személy információkkal bírt, melyek a csempészet elkövetését megkönnyítették, segítették. Az is tényként állapítható meg, hogy ezen információk átadásáért a II. r. vádlottól juttatásban, 300 000 forintban részesült. Nem állapítható meg azonban kétséget kizáró módon, a Be.
2. §

(2)bekezdését szem előtt tartva, hogy a „Sárga" becenevű személy határőr, vagy egyéb hivatalos személy lett volna, azaz, hogy csak és kizárólag az lehetett. Az ítélőtábla megítélése szerint igen nagy a valószínűsége annak, hogy határőr volt, azonban lehetett bármely civil személy is, aki valamely határőrtől szerzett információkat osztott meg a csempészet elkövetőivel. A II. r. vádlott egy ilyen civil személynek is adhatta közreműködéséért a pénzt, és még csak az sem bizonyítható kétséget kizáró módon, hogy ezt azért adta volna, hogy az egy határőrhöz kerüljön. Ezért az ítélőtábla a Be. 352. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján ténybeli következtetés útján a tényállást helyesbíti oly módon, hogy az ítélet

1. oldalának
2. bekezdésében a „határőrnek" szót „személynek" szóra cseréli. Az így helyesbített tényállás már megalapozott, és a Be.
3. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ez alapján bírálta felül. Az újólag megállapított tényállásból az következik, hogy a 300 000 forint ismeretlen személynek történő átadása nem minősíthető bűncselekménynek, ezért II. r. vádlottat az ellene a Btk. 253. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az első fokon eljáró bíróság az irányadóul elfogadott tényállásból okszerűen vont következtetést a II. és III. r. vádlottak bűnösségére és helyes cselekményük csempészet bűntettekénti minősítése is. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróságnak a folytatólagosság és a bűnszövetség megállapításának körében írt indokolását ezért a III. r. vádlott védője ezek mellőzésére irányuló indítványának nem adott helyt. A kiszabott szabadságvesztés büntetés II. r. vádlott tekintetében a másodfokon hozott felmentő rendelkezésre tekintettel eltúlzottan szigorú, ezért az ítélőtábla enyhítette azt oly módon, hogy igazodjon a cselekmény konkrét tárgyi súlyához, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, és alkalmas legyen a büntetési célok elérésére. Ennek során szem előtt tartotta az ítélet belső arányosságának követelményét. A II. és III. r. vádlottak közel egyforma cselekményt követtek el, az indokolja a II. r. vádlottal szemben csekély mértékben hosszabb tartamú szabadságvesztés alkalmazását, hogy a csempészetben a tényállásból következően vezető szerepet játszott. Így tehát vele szemben az ítélőtábla 3 évi szabadságvesztés büntetést alkalmazott. III. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság a büntetést a Btk.

1. §-ában írt céljainak szem előtt tartásával, a
2. §-ban írt büntetés kiszabási elvek teljes mértékű figyelembe vételével szabta ki. Egyetértett az ítélőtábla mindkét vádlottra nézve a közügyektől eltiltás mellékbüntetés és a pénzmellékbüntetés alkalmazásával, és azok mértékét is törvényesnek és indokoltnak találta. Nem találta alaposnak az ítélőtábla a Fellebbviteli Főügyészségnek a vagyonelkobzás alkalmazására vonatkozó indítványát, a következők miatt: A II. r. vádlottal szemben hozott felmentő ítélet folytán a vesztegetés bűntettének vonatkozásában a vagyonelkobzás természetesen nem jöhet szóba. A csempészet tekintetében az ítélőtábla rámutat, hogy e bűncselekmény esetén a be nem fizetett vámterhet a hatóság késedelmi pótlékkal együtt - amely a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese - hajtja be. Ily módon vagyonelkobzás a be nem fizetett vámteherre nem rendelhető el, mivel az kétszeres elvonást eredményezne, mely indokolatlan súlyos sérelmet jelentene. Ezt a bírói gyakorlatot erősíti a Legfelsőbb Bíróság BH.2000.
3. szám alatt közzétett jogesete is. A már hosszú évek óta kialakult, és a Legfelsőbb Bíróság Bkv.
4. számú véleményének 4.a.) pontjában is megfogalmazott elvek szerint egy adott bűncselekmény 1 rendbeliségének a rendelkező részben történő megjelölése indokolatlan, fölösleges, ezért azt az ítélőtábla mellőzte. Mindezek alapján a megyei bíróság ítéletét a Be.
5. §

(1)bekezdése alkalmazásával a szükséges részben megváltoztatta, míg helyes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Helytállóan rendelkezett a pénzmellékbüntetések átváltoztatásáról, illetve a III. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról. A Be. 386. §-a

(1)bekezdésének c) pontja, és a 367/A. §

(1)bekezdésének a),

1. b)és
2. d)pontja alapján a másodfokú ítélettel szemben II. r. vádlott és védője, valamint az ügyész fellebbezést jogosult előterjeszteni. A 367/A. §

(3)bekezdése alapján a jelenlévő jogosultak a határozat kihirdetését követően szóban, a távollévő jogosultak pedig az ítélet kézbesítésétől számított 8 napon belül terjeszthetik elő a jogorvoslati kérelmüket. D e b r e c e n,

1. június
2. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja, előadó . Háger Tamás sk. a tanács tagja Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.B.114/2009/
3. számú ítélete a másodfokú határozat folytán III. r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. D e b r e c e n,
4. június
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke If.:
6. június 28.