← Magyarország

Bf.807/2010/3 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.III.807/2010/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. évi március hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A hivatali visszaélés bűntette miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  4. évi október hó
  5. napján kihirdetett 8.B.608/2009/
  6. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint: I. r. vádlott bűnös: - 2 rb. társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
  7. §) II. r. vádlott bűnös: - 2 rb. társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
  8. §). Ezért az ítélőtábla mindkét vádlottat megrovásban részesíti. A felmerült 49 775 (negyvenkilencezer-hétszázhetvenöt) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott 24 888 (huszonnégyezer-nyolcszáznyolcvannyolc) forintot, míg II. r. vádlott 24 887 (huszonnégyezer-nyolcszáznyolcvanhét) forintot köteles megfizetni. II. r. vádlott személyi igazolványának száma: ... A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak bűnösségének a megállapítása és büntetés kiszabása végett. A vádlottak és a védőjük az ítéletet tudomásul vették, a Fellebbviteli Főügyészség a tényállás kiegészítését, az indokolás helyesbítését, majd ezt követően a vádlottak 2-2 rb. társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében való bűnösségének a megállapítását és megrovás alkalmazását indítványozta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be.
  9. §-ában írt nyilvános ülés keretében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be.
  10. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tényállása kis részben hiányos és az kis részben ellentétes is az iratok tartalmával (Be. 351. §
(2)bekezdés b/ és c/ pont), ezért azt a Be. 352. §
(1)bekezdés a/ pontja alkalmazásával - az iratok tartalma alapján kiegészíteni, illetve helyesbíteni szükséges a következők szerint: - Az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet 2. §-ának
(1)bekezdése alapján „Az utak forgalmának szabályozása, valamint a közúti jelzések elhelyezése … az út kezelőjének a feladata”, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. §
(1)bekezdés c/ pontja szerint pedig „a közút kezelője a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat”. - II. r. vádlott a Btk.
  1. § 1/j. pontja szerint minősül hivatalos személynek (ítélet
  2. oldal
  3. bekezdés). - A munkaidő kezdete után
  4. szeptember 29-én hívatta I. r. vádlott T1 tanút a polgármesteri irodába, ahol T1 azon kérdésére, hogy „akkor mind a kettőt sztornózzam, ezét is, meg a másikat is?” azt mondta, hogy „a VÁTI-t is meg a munkaügyi központot is, igen.” (ítélet
  5. oldal
  6. bekezdés, nyomozati iratok
  7. oldal alul). - II. r. vádlott T1-t arra hívta fel, hogy „méltányosságból, saját hatáskörbe sztornózd le ezt a papírt”, illetve „húzd le a papírt, vagy sztornózd” (nyomozati iratok
  8. oldal közepe, illetve vége). - A vádbeli napon mindkét vádlott tudatában az volt, hogy T1 eljárása jogszerűnek minősül (nyomozati iratok 53., illetve
  9. oldal utolsó bekezdései). - Az ítélet
  10. oldal
  11. bekezdéséből mellőzni szükséges a „mint jogszabálysértő intézkedést” kitételt. Az így helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
  12. §-ának
(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ezen kiegészített, illetve helyesbített tényállás alapján bírálta felül a Be. 352. §
(2)bekezdésének megfelelően. A tényállás pontosítása körében a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a nyilvánvaló elírások helyesbítésén túl a tényállás kiegészítésére az elsőfokú bíróság által hitelesnek és felhasználható bizonyítéknak elfogadott hangfelvétel a nyomozati iratok 43-
  1. lapszámig tartó írásbeli változata alapján került sor, továbbá mindkét vádlott „jogosnak” tartotta T1 intézkedését, ezért a másodfokú bíróság a „mint jogszabálysértő intézkedést” kitételt a tényállási rész utolsó előtti bekezdéséből mellőzte. Az elsőfokú bíróság indokolásában megalapozottan kifejtett azon megállapításokkal a másodfokú bíróság egyetért, melyek szerint T1-nek, mint közterület felügyelőnek a szabálysértés miatt jogosultsága volt intézkedni, emellett kötelessége is volt (ítélet
  2. oldal
  3. bekezdés), valamint, hogy T1 közterület felügyelőként járt el a tilosban parkoló három gépkocsi üzemben tartójával szemben..., s az eljárása jogszerű volt (ítélet
  4. oldal vége,
  5. oldal eleje), továbbá, hogy a bíróság hitelesnek fogadta el a felvételt, s az felhasználható bizonyítékként (ítélet
  6. oldal
  7. és utolsó bekezdés). Az elsőfokú bíróság a vádlottak és T1 közötti beszélgetés lényeges tartalmát is rögzíti. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy mivel a vádlottak a vádbeli napon T1 eljárását mindketten jogszerűnek tartották, így annak vizsgálata, hogy az ténylegesen megfelelt-e a vonatkozó jogszabályoknak, az ügy eldöntése szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnössége kérdésében azonban téves álláspontot foglalt el, mivel az érdemben helytálló tényállásból helytelen jogi következtetést vont le a vádlottak bűnösségének a hiányára. A Btk.
  8. §-a kimondja: „Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követet el.” Jelen esetben a törvényi tényállás valamennyi eleme megvalósult, hiszen a vádlottak - a tényállásban is helyesen írtak szerint - hivatalos személyek, I. r. vádlott polgármesteri minőségében, II. r. vádlott pedig mint aljegyző abban a tudatban, hogy T1 közterület felügyelő eljárása jogszerű volt, hivatali helyzetükkel egyaránt visszaélve közösen törekedtek arra, hogy T1 közterület felügyelő, T2-t és T3-at mentesítse a közlekedési szabálysértéseik törvényes jogkövetkezményei alól. Ezzel nekik jogtalan előnyt kívántak szerezni. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  9. §-ának alkalmazásával megváltoztatva - mindkét vádlottat társtettesként, mint szándékegységben cselekvőket a Be.
  10. §
(2)bekezdés b/ pontja alapján bűnösnek mondta ki 2-2 rb. társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
  1. §). A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eset összes körülményeit figyelembe véve különös tekintettel az időmúlásra, valamint arra, hogy a vádlottak kizárólag ... lakosságának érdekét tartották szem előtt - így a cselekményük az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, illetve más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, ezért őket megrovásban részesítette (Btk.
  2. §). A másodfokú bíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki, ezért őket a Be.
  3. §
(1)bekezdése értelmében a
(3)bekezdésben írtakra figyelemmel az eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Végül rögzítette a másodfokú bíróság II. r. vádlott jelenlegi személyi igazolványának a számát is. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 386. §
(1)bekezdés a/ pontja alapján van helye fellebbezésnek. Debrecen,
  1. év március hó
  2. napja Dr. Elek Margit sk, a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja. A kiadmány hiteléül: Kiadó.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.