Debreceni Ítélőtábla Bf.I.823/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- január
- napján tartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- évi október hó
- napján kihirdetett 4.B.1725/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 48.376 (Negyvennyolcezer-háromszázhetvenhat) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, az ügyész az ítéletet tudomásul vette. Az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezés részletes indokolásában a védő fellebbezését minősítés változtatás érdekében is fenntartotta. Kifejtette, hogy védence cselekménye a Btk. 170.§
(6)bekezdése szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértésnek, másodlagosan a Btk. 166.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 16.§-a szerinti kísérletének minősíthető. Kitért arra a védő, hogy a sértett orvosi ellátása körében megismert orvosi, szakmai hiányosságokat az eljáró orvos-szakértők nem a vádlott által végrehajtott szúrásos jellegű cselekményhez, hanem kizárólag és csak a lépsérülés fel nem ismeréséhez kapcsolták. A védő indítványt tett a történeti tényállás kiegészítésére a
- június 6-ai, a
- január 11-ei orvos-szakértői vélemények tartalmára figyelemmel, illetőleg az orvos- szakértőknek az elsőfokú bírósági tárgyaláson
- október 3-án tett nyilatkozataira figyelemmel. A védő kifejtette azon álláspontját, hogy a szakértői véleményekből megállapíthatóan a tüdősérülés fel nem ismerése ellenére az alkalmazott gyógymód alkalmas volt arra, hogy a sértett a neki okozott szúrt sérülésből felgyógyuljon és egészségkárosodás nélkül teljes értékű életet éljen. Ugyanakkor megállapítható, hogy a sértett halála nem a szúrt sérülés, vagy a szúrt sérülés következményei fel nem ismerése, illetve nem a szúrt sérülés helytelen gyógykezelése miatt, hanem azért következett be, mivel a sértettnél szúrásos sérüléstől és a vádlott cselekménysorozatától független bekövetkezési móddal kétszakaszos lépsérülés is kialakult és ennek orvosi kezelése során jelentkezett az az orvosi - szakmai hiányosság, amely végső soron elvezetett a sértett halálához. A védő álláspontja szerint mindez nem eredményezheti azt, hogy a szúrt sérülés a sértett halálának okaként megjelölhető és kizárja annak megállapíthatóságát is, mely szerint a vádlottól független lépsérülés gyógykezelése körében tapasztalt orvosi, diagnosztikai tévedések a vádlotti cselekménysor érdekkörében bekövetkezettként lennének értékelhetőek. A védő szerint tekintettel arra, hogy a kellőképpen nem bizonyított körülmények a vádlott terhére nem értékelhetőek, az elsőfokú bíróság ítélete
- oldal első bekezdéséből annak
- mondata mellőzendő és a vád tárgyává tett szúrásos cselekményt és annak következményét, a tüdősérülést a sértett halálához vezető okfolyamat és a halálát eredményező okok köréből kirekeszteni indítványozta. A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének csaknem hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, de a rögzített tényállás azon része, mely az orvos-szakértői adatokon alapul hiányos és részben ellentmondásos (Be.351.§
(2)bekezdés
- a)és
- c)pontok). A Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság bizonyítás felvételét rendelte el a boncjegyzőkönyvi adatok pontosítása, a tüdősérülés, illetőleg a lépsérülés mibenléte vonatkozásában. Az igazságügyi orvos-szakértők személyes meghallgatását követően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a következőkkel egészíti ki a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontja értelmében: A sértetti tüdősérülés ellátására nem került sor, csupán a szúrásos jellegű sérülést látták el. A mellkasból összesen 2100 ml vér távozott a sérült ellátása során. A tüdősérülés vér és folyadékpótlás hiányában alkalmas volt a keringés összeomlásának előidézésére, vérzéses sokk kialakulásra. Az kiegészített, illetőleg pontosított tényállás most már irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352.§
(2)bekezdése nyomán. Az első fokon eljárt megyei bíróság ítélete kifogástalanul tartalmazta azt a megállapítást, miszerint a sértett halálát sérüléses és vérzéses sokk idézte elő, melyhez a mellkasba hatoló, tüdőt is sértő szúrás, valamint a lépsérülés okozta vérvesztés vezetett. A vádlotti magatartás indította el azt az okfolyamatot, mely végül is a sértett halálát eredményezte. A sértett halálának bekövetkezésében közrehatott a lépsérülés, így a mellkasba hatoló tüdőt is sértő szúrás, valamint a lépsérülés okozta vérvesztés együttes hatása érvényesült. Az első fokon eljárt megyei bíróság körültekintően hivatkozott a bírói gyakorlatból eseti döntésekre, melyeknek tanúsága szerint: „Ha az elkövető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amely végsőleg a sértett halálához vezet, de orvosi (diagnosztikai) tévedésnek - mint közreható oknak (concausa) - is hatása volt a sértett halála bekövetkeztében: ez nem zárja ki az elkövető büntetőjogi felelősségét." „A vádlott büntetőjogi felelősségét akkor is emberölés bűntettében kell megállapítani, ha a sértett halálának bekövetkezését az orvosi szakma szabályait betartó sebészi munka és gondosabb orvosi ellátás esetlegesen megakadályozta volna. Az élet kioltására alkalmas elkövetési magatartás és a halál, mint eredmény közötti okozati összefüggésnek azonban fenn kell állnia." (BH. 2006. évi 310. sz. jogeset). A cselekmény emberölés bűntettének történő minősítése kifogástalan. (Btk. 166.§
(1)bekezdés.) Az első fokon eljárt megyei bíróság kimerítően számba vette a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket. A vádlottal szemben a büntetés kiszabására nyilvánvalóan a középmérték figyelembe vételével is került sor. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések kellően szolgálják a Büntető Törvénykönyv 37.§-ában szabályozott büntetési célokat a 83. §-ban rögzített büntetéskiszabási elvekkel együtt, mindezért nincs lehetőség enyhébb büntetés kiszabására az ügyben. Az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az ítélet egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az előzetes fogvatartás további beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 99.§
(1)bekezdésén alapszik. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a Be. 381.§
(1)bekezdés és 338.§
(1)bekezdés alapján döntött. Debrecen,
- január
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.1725/2011/
- számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
- január
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke