Bf.870/2011/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bek.) miatt 5 évi börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére, súlyosítás érdekében fellebbezett. A vádlott és védője felmentésért jelentettek be jogorvoslatot. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.500/2011/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést iránya szerint fenntartotta. Álláspontja szerint ... és ... rendőr tanúk tanúvallomásának, valamint a vonatkozó rendőri jelentés (nyom. ir. 101-102. oldal) értékelésével kapcsolatban, a jelentés és a tanúvallomás terhelti előadásra vonatkozó része a Be. 117.§-a

(2)bekezdésében írt hallgatás jogára történt figyelmeztetés hiányára tekintettel nem értékelhető. A minden irányú fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg. Eljárási szempontból aggály csupán a ... és ... rendőr tanúk tanúvallomásával és a vonatkozó rendőri jelentés felhasználhatóságával kapcsolatban merült fel - osztva a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat is. A jelentés és a tanúvallomások terhelti előadásra vonatkozó része a Be. 78.§

(4)bekezdésére figyelemmel a Be. 117.§

(2)bekezdésében rögzített figyelmeztetés hiánya miatt nem értékelhetők, ezért azok értékelése az ítélet

1. oldal közepétől, a
2. oldal
3. bekezdéssel bezárólag, valamint a
4. és
5. oldalon ... vallomására utalás mellőzendő. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy fentiek mellőzésével a tényállás megalapozottsága nem sérült, az elsőfokú bíróság által okszerűen értékelt további bizonyítékok azt teljes egészében megalapozzák. A hibamentes, így a másodfokú eljárásban irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségére vont következtetés és nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra vont következtetést - elemezve az objektív és szubjektív adatokat - a vádlott aktuális szándékát, hogy nem kívánta, de belenyugodott a halálos eredménybe, így cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. Igen részletesen foglalkozott a vádlott védekezésével, mely szerint baleset történt, a sértett megszúrása véletlenszerűen következett be. Az 1 rb. szúrt sérülés véletlenszerű keletkezése az aggálytalan igazságügyi orvos-szakértői vélemény, valamint a szakértő által a tárgyaláson (
6. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv 4-
7. oldala) előadottak alapján csaknem teljes bizonyossággal kizárható. Melynek megállapítását az elkövetési eszköz pengeszélessége, a bemeneti nyílás és a szúrcsatorna hossza is alátámaszt, illetve kizárható a csapkodó, hadonászó mozdulat. A sérülést egy egyenes, határozott lentről felfelé, jobbról bal felé irányuló közepes erőbehatású szúrás okozta, melynek során a vádlott a sértett háta mögött állt. Igen részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság a védelem által hivatkozott gondatlanság problematikájával. Vizsgálta azt is, hogy a vádlott cselekménye minősülhet-e erős felindulásból elkövetettként, illetve szándéka irányulhatott-e csupán testi sértés okozására. Valamennyit logikus érveléssel vetette el és jogi indokolása is kifogástalan. A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta, azonban eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek és tévesen vont következtetést arra, hogy a középmértéket elérő büntetés kiszabása eltúlzott joghátrányt jelentene a vádlott részére is, a büntetési célok eléréséhez elegendő a büntetési tétel alsó határát elérő büntetés kiszabása. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját nem osztotta és nem értett egyet azzal sem, hogy jelen esetben a generális prevenció elvének érvényesülése kisebb mértékben jelentkezhet tekintettel azon sajátos körülményekre, amelyek a bűncselekmény elkövetéséhez vettek, és alaposnak találta a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi jogorvoslatot. Kétségtelen, hogy a vádlott javára számos körülmény - köztük emberileg is méltányolható vehető figyelembe. Az ítélőtábla utal arra, hogy az elsőfokú bíróság által jelzett az elkövetés után az egészségi állapotában beállott rosszabbodás a másodfokú eljárásban nem nyert igazolást. A vádlott ölési cselekményére az elkövetés napján reggel óta ismétlődő veszekedéseket követően került sor, korábban a vádlott ittas házastársát vízzel is leöntötte, hangos szóváltás volt köztük. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság
8. sz. irányelvében írtakra és az állandó bírói gyakorlatra is, hogy jelen ügyben is érvényre kell jutni a generális és speciális prevenció elvének, ami a bűnösségi körülményeket helyesen értékelve a fő- és mellékbüntetés lényeges súlyosítását kell, hogy eredményezze. A másodfokú bíróság úgy találta, hogy fentiek érvényesülését a 8-8 évre súlyosított fő- és mellékbüntetés kellően szolgálja. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a jelzett körben a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. január
2. Dr. Balla Lajos sk. Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk.. Nagy Éva sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 8.B.465/2011/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással
4. január
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. január
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke