Bf.44/2011/7 – Győri Ítélőtábla

(1),

(3)bekezdés c/ pont), és ezért őt a bíróság 2 év börtönbüntetésre, valamint 10 millió Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A bíróság vádlottat 1 rb csalás bűntette (Btk. 318.§

(1),

(2)bekezdés c/ pont és

(7)bekezdés b/ pont), 56 rb csalás bűntette (Btk. 318.§

(1),

(2)bekezdés c/ pont és

(6)bekezdés b/ pont), 128 rb csalás bűntette (Btk. 318.§

(1),

(2)bekezdés c/ pont és

(5)bekezdés b/ pont), 61 rb csalás bűntette (Btk. 318.§

(1),

(2)bekezdés c/ pont és

(4)bekezdés b/ pont) és 1 rb csődbűntett (Btk. 290.§

(1)bekezdés d/ pont) vádja alól felmentette. Az I.K.Sz.Kft-vel szemben a társaság tulajdonában lévő P. alatt lévő hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlanra és a benne található ingóságokra, valamint 98.639.785 Ft-ra a bíróság vagyonelkobzást rendelt el. A bejelentett polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította, valamint rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljáró ügyész az ítélet ellen, annak kihirdetését követően a vádlott terhére, anyagi jogszabálysértésre hivatkozva, részfelmentés miatt megalapozatlanság okából jelentett be fellebbezést, mivel álláspontja szerint a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, illetőleg az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Erre figyelemmel indítványozta a Be. 351.§

(2)bekezdés c/ és d/ pontjaiban meghatározott okokból, a Be. 352.§-a alapján az ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének kimondását a vád tárgyává tett csalásokban, valamint csődbűntettben, továbbá elsősorban a kiszabott büntetés súlyosítását, e körben a börtönbüntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését, másodsorban a börtönbüntetés tartamának emelését és közügyektől eltiltás kiszabását. A fellebbezés írásbeli indokolásában az ügyész a Be. 324.§

(2)bekezdése alapján vádlott terhére anyagi jogszabálysértés, illetve 246 rb csalás bűntette és 1 rb csődbűntett tekintetében történt részfelmentés miatt, a Be. 351.§

(2)bekezdés b/, c/, d/ pontjaiban meghatározott megalapozatlanság okából - tekintettel arra, hogy a Be. 352.§

(3)bekezdése alapján a bizonyítás felvételét nem látta indokoltnak - a szóban előterjesztett fellebbezéséhez képest eltérő célból, azaz a Be. 376.§

(1)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett jelentett be fellebbezést. Az 1/a. tényállási pont, vagyis a Z.B.Kft.. tartozásának be nem hajtása tekintetében rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelőssége a megyei bíróság által értékelt bizonyítékok és megállapított tényekből további tényekre történő helytálló következtetéssel megállapítható. Véleménye szerint a megyei bíróság által megállapított tényállás részben ellentétes az iratok tartalmával, mivel a követelés összege, illetve annak jogalapja az okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján megállapítható. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, mivel nem rögzítette azt, hogy a Z.Rt.-nek az ésszerű gazdálkodás követelményei szerint érdeke fűződött a kintlévőségei behajtásához. A megállapított tényekből további tényekre - részben helytelen jogi indokolás folytán - helytelenül következtetett az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem látta bizonyíthatónak a tartozás jogalapját és összegét, valamint nem állapította meg a vádlott kötelességszegését, a vagyoni hátrány bekövetkezését és az ezek közötti ok-okozati összefüggést. Az ügyész fellebbezésében részletesen foglalkozott a vádlott vagyonkezelési kötelezettségével, e vádpont vonatkozásában a tartozás jogalapjával, a tartozás összegével, annak elismerésével, valamint a terhelt kötelességszegésével, továbbá kimunkálta a vagyoni hátrányt, valamint annak okozati összefüggését a vádlott által elkövetett kötelességszegéssel, továbbá részletesen elemezte a kötelességszegés és az eredmény közötti kapcsolatot is. Összességében rámutatott arra, hogy álláspontja szerint azzal, hogy éveken keresztül nem történt semmilyen intézkedés terhelt részéről a Z.B.Kft.. tartozásának behajtására, megszegte vagyonkezelői kötelességét. Véleménye szerint a hűtlen kezelés egyik tényállási elemének, a kötelességszegésnek egyik jellemző formája éppen a megbízót megillető jogok érvényesítésének mellőzése, a követelés behajtásának elmulasztása. Kifejtette, hogy álláspontja szerint megállapítható, hogy ez a szándékos mulasztásban megnyilvánuló kötelességszegés alkalmas volt vagyoni hátrány okozására. Azzal, hogy évről-évre nem került sor intézkedésre a Z.B.Kft.-vel szemben a Z.Rt.. részéről, ez egyre nagyobb mértékben sújtotta az Rt. gazdálkodását, hiszen évről-évre nagyobb szüksége volt a bevételre. Ez nyilván fokozottan jelentkezett

1. évben, amikor nem a behajtás iránt, hanem annak leírása iránt próbált meg intézkedni a terhelt. A szándékos mulasztás folytán következett be a vagyoni hátrány, hiszen emiatt a korábban jelentős vagyonnal bíró Z.B.Kft.. felszámolás alá került és az eddigi adatok szerint a Z.Rt.. a könyveiben szereplő követelést soha nem tudta már érvényesíteni. Az ügyészi fellebbezés szerint mindezek alapján kétségektől mentesen megállapítható vádlott vonatkozásában a Z.B.Kft.-vel szemben fennálló tartozás be nem hajtásával megvalósított hűtlen kezelés bűntette is. A
2. tényállási pont, vagyis a csalási cselekmények tekintetében a fellebbezés indoklásában részletesen elemezte a terheltnek, mint vezérigazgatónak a jogait, kötelességeit és tevékenységét, a tévedésbe ejtés mibenlétét, a tartozások fedezetét, azt, hogy a vádlott mennyiben volt tisztában a Z.Rt.. pénzügyi helyzetének romlásával. Rámutatott arra, hogy a kifizetésekről
3. szeptemberében a vádlott döntött. Értékelte a felszámolók látogatását terheltnél, majd elemezte a M.F.B.Rt.. által ajánlott hitelkonstrukciót, illetőleg a vádlott részvényeinek felajánlását az önkormányzatnak, a tanú 52-féle ajánlatot a cég megvételére. Ezt követően a haszonszerzési célzattal is foglalkozott. Mindezek alapján arra az álláspontra jutott, hogy terhelt cselekménye kimerítette a csalás tényállási elemeit, hiszen a Z.Rt.. valós anyagi helyzetére leginkább neki volt rálátása. A terhelt utasítást adott az állatok folyamatos felvásárlására, áruk, szolgáltatások megrendelésére, amit azzal indokolt, hogy a cégnek tovább kellett működnie, mert csak működő társaságot lehet értékesíteni. A vádlott nem bízhatott abban, hogy a szállítók, az ingatlanok a végső soron felszámolási eljárás keretében történő értékesítéséből befolyó vételárból teljes egészében kielégítést nyernek. A vádlott a már felhalmozódott szállítói tartozásokat követően próbált befektetőket keresni, mialatt a szállítók folyamatosan teljesítettek, de azok konkrét ajánlattal
4. március
5. napjáig nem éltek, a pénzintézetek pedig hitelt a Z.Rt.-nek már nem nyújtottak. A vádlott részvényeinek az önkormányzat részére történő felajánlása irracionális volt, az önkormányzati és állami mentőcsomagra ígéret soha nem volt és a Z.Rt.. csődvédelmet sem kért. A cég fizetésképtelenségét követően a felvásárlások folytatásával a beszállítókat megtévesztette a vádlott, hiszen a megrendelés pillanatában már nem volt reális esély a számlák kiegyenlítésre, ugyanis ekkor már olyan nagyságrendű korábban lejárt hitelezői tartozást görgetett maga előtt a cég, amit nem tudott a meglévő eszközeiből pénzügyileg rendezni. A károkozás, az ilyen módon átvett állatok beszállításakor, a számla összege megfizetésének vállalásakor megtörtént. A terhelt cselekménye elkövetésekor a Z.Rt.. érdekkörében rendszeres haszonszerzésre törekedett, annak során előbb a cég megtartása, további üzemeltetése, majd részvényeinek eladása, mint haszonszerzési cél vezérelte. A vezérigazgató terheltnél, aki egyben a cég többségi tulajdonosa is volt, az ügyészség álláspontja szerint az üzletszerűség is megállapítható, még ha nem közvetlenül saját maga részére történt is a haszonszerzés. A
6. vádpont tekintetében az ügyészség álláspontja szerint a megyei bíróság az indokolási kötelezettségét megsértve ugyanazon tényre ellentétes ténymegállapításokat tett a
7. és
8. vádpontokat érintően. Részletesen elemezte szakértő 1, szakértő 5 és szakértő 4 igazságügyi könyvszakértők által elkészített és a bíróság által mérlegelt szakértői véleményeket. Az ügyészség ez alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Z.Rt.. fizetésképtelensége a csődtörvény 27.§

(2)bekezdés a/ pontja alapján

1. március
2. napján következett be, azonban ha szakértő 1 szakértői véleményében foglaltakat fogadjuk el, akkor is a fizetésképtelenség kezdeti dátumát követő időintervallumban, azaz
3. október
4. és
5. március
6. napja között került sor a kompenzálásokra. Mindezekre tekintettel az első fokon fellebbező ügyész álláspontja szerint a Be. 351.§

(2)bekezdés b/, c/ és d/ pontjaiban meghatározott megalapozatlansági okok forognak fenn és ezért az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását tartotta indokoltnak. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.115/2011/1-I. számú átiratában az elsőfokon eljáró ügyész által a vádlott terhére, az ítélet hatályon kívül helyezése végett bejelentett fellebbezést módosítva, a vádlott bűnösségének további 246 rb csalás bűntettében történő megállapítása, illetve a hűtlen kezelés körében bűnösségének kiterjesztése és a büntetés súlyosítása végett tartotta fenn. Rámutatott arra, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárási szabályokat betartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, azonban a tényállást hiányosnak vélte. A hűtlen kezelés körében az 1/a. tényállást tanú 131 tanú vallomása alapján azzal indítványozta kiegészíteni, hogy neki a vádlott többször elmondta, hogy a fennálló tartozásból 63 millió Ft-nyi nem valós, ezt a Z.Rt.. le fogja írni. Ugyancsak ezt a tényállást indítványozta kiegészíteni tanú 117 tanú vallomása alapján azzal, hogy a Z.Rt.. gazdasági igazgatója számára a vádlott nem engedélyezte, hogy a Z.B.Kft.. tartozását a Z.Rt.. által fizetendő összegből levonják, ily módon hajtsák be a tartozást. A

1. tényállást tanú 121 tanúvallomása alapján azzal indítványozta kiegészíteni, hogy
2. novemberétől a Z.Rt.. már csak annak utalt valamennyi pénzt, aki hajlandó volt a továbbiakban szállítani. tanú 162 és tanú 48 tanúvallomásaiból azt indítványozta a tényállásba emelni, hogy a vádlott mindkettőjüknek azt mondta, mondják a termelőknek, hogy karácsonyra minden ki lesz fizetve. Tanú 48 vallomásából azt is szükséges a tényállásba emelni a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint, hogy 2004 évben már csak hitegették a termelőket, konkrét választ nem adtak. Tanú 117 gazdasági igazgató tanúvallomásának azzal a részével indítványozta kiegészíteni továbbá a tényállást, hogy a vádlott nemcsak engedélyezte a számlák kifizetését, de több alkalommal ő döntött arról, hogy kinek lehet fizetni. Ezen kiegészítésekkel a tényállásokat a fellebbviteli főügyészség teljes körűen megalapozottnak tartotta. Rámutatott arra, hogy az I.K.Sz.Kft.-vel kapcsolatos hűtlen kezelés bűntette tekintetében megalapozott tényállást állapított meg a bíróság, a megyei bíróság által megállapított többi tényállás azonban hiányos, megalapozatlan volt, így a belőlük levont jogi következtetés sem lehetett helyes. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévedett akkor, amikor a vádlott bűnösségét a hűtlen kezelés vonatkozásában csak szűkebb körben állapította meg, illetőleg a csalás miatt emelt vádak alól őt felmentette. A kiegészített tényállásból a hűtlen kezelés vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az is következik, hogy a vádlott egyfelől a Z.B.Kft.. ügyvezetőjének adott információkkal halogatta a tartozás teljesítését, másfelől a Z.Rt.. oldaláról a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módszer megakadályozásával (a fizetendő összegből való tartozás levonása) megakadályozta a kintlévőség tényleges behajtását. A fellebbviteli főügyészség véleménye szerint nem lehet tehát azt állítani, hogy a vádlott mindvégig kívülállóként szemlélte volna ezeket az eseményeket és azokba semmilyen formában ne folyt volna bele. A vádlottat, a Z.Rt.. vezérigazgatójaként az rt. vagyonmegóvásán keresztül kötelezettség is terhelte a kintlévőség behajtására. A fellebbviteli főügyészség rámutatott továbbá arra is, hogy ha vitatott is a Z.Rt.. és a Z.B.Kft.. közötti elszámolás, az azonban tény, hogy a követelésállományból mintegy 30 millió Ft-nyi összeget a Z.B.Kft.. ügyvezetői sem vitattak, ekkora összeg erejéig tehát a vádlott mindenképpen megakadályozta a tartozás behajtását, tehát hűtlen kezelést követett el. A csalások vonatkozásában a kiegészített tényállásból a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint egyértelműen az következik, hogy a vádlott nemcsak általánosságban és stratégiai szinten irányította az rt-t, hanem egészen az egyedi döntésig beleszólt a működés folyamatába. Az ítélet indokolásában helytelen következtetést vont le a megyei bíróság - a főügyészség álláspontja szerint - akkor, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott legkorábban
3. februárjában szembesülhetett a társaság fizetésképtelenségével és a 2004től kezdődő folyamatokat csak mint egyre romló gazdasági helyzetet és fokozódó fizetési nehézségeket jellemezte. Ehhez képest a bíróság már a tényállásban rögzítette, hogy a vállalat forgótőkéje negatív volt,
4. évben már a forgóeszközök nem fedezték a rövid lejáratú kötelezettségeket, a Z.Rt.. ingatlanjai pedig a hosszú távú banki tartozásokra fedezetül teljes körűen le voltak kötve, ennek ellenére a vádlott a társaságot mindenképpen tovább akarta működtetni, elkerülve annak felszámolását. A fellebbviteli főügyészség véleménye szerint a kiegészítésekkel megalapozottá tett tényállásból okszerűen az következik, hogy
5. szeptemberétől a Z.Rt.. további banki és egyéb külső forrásokra nem számíthatott, így a legegyszerűbb volt számára, ha nem fizet a beszállítóknak, így jutva mintegy ingyen hitelhez. A termelőket, beszállítókat a Z.Rt.. gazdasági helyzetéről, pénzügyi nehézségeiről senki nem tájékoztatta, ugyanakkor a vádlott utasítására munkatársai tovább folytatták a felvásárlásokat, beszerzéseket. Eközben szükségszerűen meg kellett, hogy tévesszék az rt. fizetési képességei és készsége tekintetében a hitelezőket. Ugyanakkor ezen magatartásukat a vádlott utasításai, rendelkezései alapján végezték. A főügyészség álláspontja szerint a vádlott bűnössége a csalások vonatkozásában megállapítható, ha nem is tettesként, de felbujtóként mindenképpen. A csődbűntett vonatkozásában a megyei bíróság a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint helyes döntést hozott, ezért e tekintetben a bejelentett ügyészi fellebbezést nem tartotta fenn. A súlyosító körülmények körét indítványozta kiegészíteni a nagyszámú halmazattal. Álláspontjuk szerint a megyei bíróság nem fejtette ki, hogy melyek azok a különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyek lehetővé tennék a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését, ugyanis sem az időmúlás, sem a vádlott idős kora ilyennek nem tekinthető. A fellebbviteli főügyészség összefoglalva indítványozta, hogy a megalapozatlanság kiküszöbölését követően a megyei bíróság ítéletét az ítélőtábla akként változtassa meg, hogy a hűtlen kezelés körében a vádlott bűnösségét további 93.488.492 Ft vagyoni hátrány okozása tekintetében is állapítsa meg, mondja ki a vádlottat bűnösnek további 1 rb csalás bűntettében (Btk. 318.§

(7)bekezdés b/ pont), 56 rb csalás bűntettében (Btk. 318.§

(6)bekezdés b/ pont), 128 rb csalás bűntettében (Btk. 318.§

(5)bekezdés b/ pont) és 61 rb csalás bűtnettében (Btk. 318.§

(4)bekezdés b/ pont), mely cselekményeket felbujtóként követett el. A vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát jelentős mértékben emelje fel, a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, továbbá a vádlottat kötelezze a büntetőeljárás során felmerült teljes bűnügyi költség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Az ítélet kihirdetését követően a vádlott és védője a elsődlegesen a hűtlen kezelés kapcsán felmentés, az I.K.Sz.Kft.. vonatkozásában a vagyonelkobzás mellőzése, illetőleg másodlagosan enyhítésért, a pénzbüntetés elengedése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, vádlottnak elsődlegesen a hűtlen kezelés bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában történő felmentését, a vele szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés, továbbá az elrendelt vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetésére irányuló kötelezés mellőzését, másodlagosan a fő- és mellékbüntetés enyhítését indítványozta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az 1/b. tényállási pont tekintetében rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a hűtlen kezelés törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, hiszen a vádlottat a vagyoni hátrány okozásának szándéka nem vezette, sőt a Z.Rt.-nek legkedvezőbb fuvarozási konstrukció mellett döntött. Véleménye szerint az elsőfokú eljárásban nyilvánvalóvá vált, hogy a Z.Rt.. vezetése kényszermegoldásként alkalmazta a bérleti konstrukciót, hiszen a lízing a számvitelben egyértelműen hitelsoron van nyilvántartva akkor is, ha a lízing tárgya képezi a lízingdíjak befizetésének fedezetét. Az egyösszegű bérleti díj viszont termelési, működési kiadás, mint ilyen költségként nyomban elszámolható. Mindebből az következik, hogy a Z.Rt.. az eszközeinek lekötöttsége és hitelkeretének kimerültsége miatt nem volt képes arra, hogy lízingelje ezeket a gépjárműveket. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság indokolása hiányos, mivel nem adott magyarázatot arra, hogy a lízingdíjak és a bérleti díjak közötti különbség miért eltúlzott. Álláspontja szerint az I.K.Sz.Kft.-vel kötött gépkocsi bérlésére vonatkozó szerződés egy általános, a gazdasági életben mindennapi konstrukció, amely egyrészről az összes körülményt figyelembe véve előnyös volt a társaság számára, másrészről pedig nem a vádlott egyszemélyi döntésének eredményeként jött létre. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a nyomozás nem terjedt ki a lízingelt haszongépjárművek üzemeltetési, amortizáció és egyéb költségeinek a megvizsgálására, valamint arra, hogy ezek összesítésével ténylegesen melyik cégnek mennyi volt a kiadása. Álláspontjának alátámasztására szakértő 4 szakértő nyilatkozatát is becsatolta. Rámutatott arra, hogy nem ért egyet az ítélet

1. oldalán található indokolással, hiszen semmi nem támasztja alá, hogy kétséget kizáró módon megállapítható lenne az, hogy az I.K.Sz.Kft.-t az ügyletből kockázat nem terhelte. A vagyonelkobzással kapcsolatban rámutatott arra, hogy véleménye szerint az elsőfokú bíróság azon vagyontárgyakra vonatkozóan rendelte el a vagyonelkobzást, amelyek a csődbűntettel kapcsolatosak, és e tekintetben a bíróság a vádlottat felmentette. Ezen felül a vagyonelkobzás mértékének indoka sem állapítható meg. Amennyiben a bíróság az 1/b. tényállási pont szerinti hűtlen kezelés kapcsán kívánt vagyonelkobzást alkalmazni, akkor ki kellett volna térnie arra, hogy mi volt az a vagyoni kör, vagyoni érték, amely a vagyonelkobzás alá eshet, azaz mi volt az a vagyoni kör, amelyet az I.K.Sz.Kft.., vagy a vádlott a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett, vagy amellyel az I.K.Sz.Kft.., vagy a vádlott gazdagodott. A védő az ügyészi fellebbezést minden tekintetben alaptalannak tartotta. Véleménye szerint az 1/a. és a
2. tényállási pontban írt hűtlen kezelés és a csalások vonatkozásában az ügyészi fellebbezés és a fellebbviteli főügyészség indítványa a felülmérlegelés tilalmába ütközik. A fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltak álláspontja szerint nem alkalmasak a tényállás részbeni megváltoztatására, módosítására, hiszen egyrészt az elsőfokú bíróság által már értékelt bizonyítékok, tanúvallomások tartalmának átértékelésére vonatkoznak, másrészt a tárgyalási jegyzőkönyvből, szövegkörnyezetből kiragadva, vagy pontatlanul idézett. A vádhatósági álláspontot anyagi jogi vonatkozásban is több okból tévesnek tartotta. Az 1/a. tényállási pont vonatkozásában részletesen foglalkozott a Z.Rt.., valamint a Z.B.Kft.. közötti szerződéssel, a váddal, továbbá az elsőfokú eljárás során beszerzett bizonyítékokkal, a tanúvallomásokkal, illetőleg a szakértői véleményekkel és arra az álláspontra helyezkedett, hogy véleménye szerint „jogi nonszensz" olyan vagyoni hátrány emlegetésével hűtlen kezelésre hivatkozni, amelyről senki nem tudja pontosan, hogy mi a követelés tárgya, mikor, milyen jogcímen keletkezett. Ezen tényállási pont vonatkozásában a védő több jogesetre is hivatkozott és összességében arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy véleménye szerint a vádhatóságnak e tényállási pont vonatkozásában semmiféle a vádat alátámasztató bizonyítéka nincsen, a Z.Rt.. által kimutatott követelés valódisága, érvényesíthetősége, mibenléte nem ismert, a követelés nem beazonosítható. A csalás tekintetében a védelem nagyon részletesen foglalkozott a csalás törvényi tényállási elemeivel, rámutatva arra, hogy álláspontja szerint ezek miért nem állapíthatóak meg a vádlott terhére. Foglalkozott a Z.Rt.. fizetésképtelenségének kérdéskörével, ezen belül is a fizetésképtelenség kezdő időpontjával, melynek keretében a csődtörvény, illetőleg a büntetőeljárási törvény közötti különbséget is elemezte. Végül rámutatott arra, hogy a felszámolási eljárás lefolytatását és annak keretében végrehajtott eladásokat miért sérelmezi a védelem. Összességében véleménye szerint az általa kifejtettekből az állapítható meg, hogy a vádlott csalásokat nem követett el, mivel a törvényi tényállási elemek hiányoznak. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában részletesen foglalkozott a Z.Rt.. történetével, felépítésével, rámutatva arra, hogy munkájukat, feladatukat és felelősségüket a szervezeti és működési szabályzat tartalmazta, amely azonban nem került beszerzésre az eljárás során. Kifejtette többek között, hogy a Z.B.Kft.-vel szemben fennálló követelésük, illetőleg tartozásuk is vitatott volt, melyet több tanú vallomása is alátámasztott. Az I.K.Sz.Kft.-től történő gépkocsi bérlések kapcsán kifejtette, hogy a bérleti szerződés megkötése nem kizárólag az ő döntése volt, hiszen azt a vezető értekezleteken történő mérlegelés eredményeképpen határozták el. Álláspontja szerint a szerződés megkötése kimondottan előnyös volt a Z.Rt.-nek. A négy éves bérleti konstrukciót sem a belső, sem a külső, APEH évenkénti vizsgálat nem kifogásolta. Fellebbezésének írásbeli indokolásában részletesen foglalkozott a tanúk vallomásával, illetőleg a szakértői véleményekkel is. Végül rámutatott arra, hogy az ő tetteit végig az vezette, hogy a Z.Rt.-t megmentse, tovább tudjon folytatódni a termelés, amelyet egyébként a részvényeinek eladásakor is kikötött. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban benyújtott indítványát változatlan formában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy véleménye szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás csaknem teljes egészében megalapozott. Az indokolásban szereplő tanúk tényállításának átemelésével a hiányosságok kiküszöbölhetők, ez azonban nem minősül álláspontja szerint az ítélet felülmérlegelésének. Az így megalapozott tényállásból indítványozta, hogy az ítélőtábla helyes jogi következtetést vonjon le a vádlott bűnösségére vonatkozóan. Az 1/a. tényállás tekintetében álláspontja szerint a 30 millió Ft tartozást elismerte a Z.B.Kft., amelynek behajtása elmaradt. A hűtlen kezelés szempontjából az a magatartása valósította meg a vádlottnak a bűncselekményt, hogy nem vonta le a Z.Rt.. fizetési kötelezettségéből a Z.B.Kft.. tartozását. Véleménye szerint a csalás törvényi tényállását is megvalósította a vádlott, hiszen tisztában volt a Z.Rt.. pénzügyi helyzetével, azzal, hogy fizetésképtelen és ennek ellenére erről nem tájékoztatta a beszállítókat, így gyakorlatilag ingyen hitelt kapott tőlük. Felbujtói szinten mindenképpen megvalósította a csalásokat. Álláspontja szerint a vádlott bűnösségét a vádiratban szereplő és a fellebbviteli főügyészség indítványában megjelölt cselekmények tekintetében meg lehet és meg kell állapítani, ennek megfelelően a vádlottal szemben kiszabott büntetést súlyosítani indokolt a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelésével és a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés mellőzésével. A nyilvános ülésen a védő az írásban benyújtott fellebbezését fenntartotta, azt kiegészítette azzal, hogy a vádlott terhére megállapított hűtlen kezelés bűntette tekintetében a bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan. A vagyonelkobzás tekintetében annak összegét vitatta és a kiszabott mellékbüntetést is eltúlzottnak tartotta. A csalások vonatkozásában rámutatott arra, hogy a vádlott szerepét úgy értékeli a vádhatóság, mintha egy vállalkozó lett volna és nem egy nagyvállalat vezetője. Kifejtette, hogy a szervezeti és működési szabályzat az eljárás során nem került elő, holott az alapján pontosan meg lehetett volna állapítani, hogy kinek mi volt a feladata. Véleménye szerint a jogtalan haszonszerzés gondolatkörében nem helytálló az az álláspont, hogy a részvények majdani magasabb értékesítése miatt nem került sor a számlák kiegyenlítésére. Ehhez a „vagyoni előnyhöz" a sértettek kára semmilyen módon nem kapcsolódik, az okozati összefüggés hiányzik. A vállalat teljesítőkészségével nem volt baj, erre vonatkozóan nem merültek fel adatok az elsőfokú eljárás során sem és a felszámolás elrendelését követően a sértettek kára megtérülhetett volna. Véleménye szerint a fellebbviteli főügyészség nem jelölte meg, hogy ki vagy kik voltak azok a személyek, akiket a terhelt felbujtott, hiszen a felbujtást csak ez alapján lehetne meghatározni, amely elkövetői minőség az elsőfokú eljárás során fel sem merült. Véleménye szerint eljárási akadályai is vannak a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltaknak, mivel azok a tanúvallomások átértékeléséhez vezetnének, amely a felülmérlegelés tilalmába ütközne a csalások, illetőleg a hűtlen kezelés bűntettének szélesebb körben történő megállapítása tekintetében. A Z.B.Kft.-vel kapcsolatos hűtlen kezelés vonatkozásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítélet tényállása lényegében helytálló, azonban, ha a megyei bíróság ítéletét meg kell változtatni, akkor azt csak az ő fellebbezésük irányába lehet és ennek megfelelően indítványozta védencének a felmentését a terhére megállapított bűncselekményben, a pénzbüntetés és a vagyonelkobzás mellőzését, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A fellebbviteli főügyészség képviselője a viszontválaszában kifejtette, hogy a csalással kapcsolatban valóban volt olyan ügyészi koncepció, hogy a vádlottat az vezette, hogy a saját részvényeit minél drágábban adhassa el. Az elérni kívánt vagyoni haszon azonban az, hogy a vállalat tovább tudjon működni. Az ítéletben szerepel, hogy a Z.Rt.. teljes vagyona be volt táblázva, nem volt külső forrás, csak úgy juthatott anyagi forrásokhoz a vádlott, hogy a termelőktől ingyen kapott „hitelt". Rámutatott arra, hogy a fizetési készség és a fizetési képesség hiánya a csalás szempontjából ugyanaz a kategória. A védő észrevételével szemben kifejtette, hogy a megalapozott tényállásból a jogi következtetés levonásának a megváltoztatását indítványozta és nem a tényállás átértékelését. A védő viszontválaszában előadta, hogy álláspontja szerint a viszonosságnak ott kell fennállnia, hogy a sértetteket ért kár eredményezze azt az anyagi hasznot, ami a terheltnél jelentkezik. Ez azonban az adott ügyben nem állapítható meg. Véleménye szerint a teljesítőképesség, illetőleg a teljesítő készséget a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben mereven szétválasztotta. Kifejtette továbbá, hogy a Z.Rt.-hez befolyt utolsó nagyobb összegből a termelőket fizették ki és a felszámolási eljárás során a felszámoló által 600 millió Ft-ért eladott ingatlanokat a vevő 2,6 milliárdért értékesítette tovább és a gépeket is fillérekért adták el. A sértett előadta, hogy azért adták le
3. januárjában az állataikat, mivelvádlott azt ígérte, hogy amíg őt látják, addig nem lesz baj. A vádlott a fellebbezésének írásban előterjesztett indokait változatlan formában fenntartotta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta. A másodfokú bíróság a Zala Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási törvényt nem sértett, amely döntésének a hatályon kívül helyezését eredményezte volna. A bíróság széles körűen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Vizsgálta és mérlegelte a vádlott és a tanúk vallomásait, az ellentétek feloldására kísérletet tett. Elemezte az okirati bizonyítékokat és a szakértői véleményeket. Az utóbbiak közötti ellentmondásokat tisztázta, részben új szakértő kirendelésével, részben a szakértők meghallgatásával, véleményük ütköztetésével. A fenti bizonyítékok értékelésével, mérlegelésével a megyei bíróság megalapozott tényállást állapított meg. Az ítélőtábla nem látott indokot a tényállásnak a fellebbviteli főügyészségi indítványban foglaltak szerinti kiegészítésére, melyre jogszabályi lehetőség sincs. Az 1/a. tényállási pont vonatkozásában, annak megállapítása során a bíróság értékelte tanú 131 (az indítvány szerint tanú 131) és tanú 117 tanúk vallomását. 2. tényállási pont tekintetében tanú 48, tanú 117 és tanú 121 vallomásainak értékelése ugyancsak megtörtént. A tanúvallomásokat a bíróság összevetette az egyéb tanúvallomásokkal, a szakértői véleményekkel és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal. Megindokolta, hogy azokat miért és mennyiben fogadta el. A megyei bíróság mérlegelő tevékenysége a jogszabályi előírásoknak megfelelt. A fellebbviteli főügyészség által a tényállások kiegészítésére tett indítványok - az ítélőtábla álláspontja szerint - a bizonyítékok újraértékelésére irányulnak, amelyre a másodfokú eljárás keretében nincs lehetőség, mivel az a felülmérlegelés tilalmába ütközik. Az 1/b. tényállási pont tekintetében a megyei bíróság ugyancsak számot adott arról, hogy a vádlott tagadásával szemben miért a kihallgatott tanúk vallomásaira, az írásszakértői és a könyvszakértői véleményekre figyelemmel látta ítéleti bizonyossággal megállapíthatónak, hogy a vádlott mind a lízing konstrukció kidolgozásában, mind a bérleti díjak meghatározásában részt vett és utasította a beosztottait. Helyesen utalt a megyei bíróság arra, hogy a vád tárgya nem a kapcsolt vállalkozás bevonása volt, hanem az, hogy a Z.Rt.. részéről a gépjárművek bérbe vétele során az I.K.Sz.Kft.-t terhelő költségek nagyságrendekkel meghaladó bérleti díj fejében valósult meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megindokolta a vagyoni hátrány mértékét akkor, amikor azt a lízing, illetőleg a bérleti díj közötti különbségben határozta meg. A megalapozott tényállások alapján a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére a Btk. 319.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés c/ pontja szerint minősülő és büntetendő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette tekintetében és törvényes volt a vádlott felmentése a vádirat szerint terhére rótt többi bűncselekményben. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróság jogi indokolásában foglaltakat is. A hűtlen kezelés bűntette vonatkozásában önmagában az a körülmény, hogy a Z.Rt.. egy kívülálló céggel kötött szerződést gépjárművek lízingelésére, még nem minősülne bűncselekménynek, mint ahogy a szakértői vélemények tükrében ez nem kifogásolható, azonban azzal, hogy a vádlott, mint a Z.Rt.. vezérigazgatója, vagyonkezelői kötelességeit megszegve, a saját, egyszemélyes tulajdonában lévő I.K.Sz.Kft.-vel olyan bérleti szerződést kötött, melynek értelmében a lízingdíj, illetőleg a bérleti díj között jelentős, másfél-kétszeres eltérések is voltak, vagyoni hátrányt okozott a Z.Rt.-nek, tekintettel arra is, hogy a gépjárművek közvetlen lízingelésére is lehetősége lett volna a Z.Rt.-nek. A vádlott azonban közömbösséget tanúsított a Z.Rt.. vesztesége iránt, így az ítélőtábla egyetértett a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a vádlottat az eredmény tekintetében eshetőleges szándék terhelte. Ugyancsak kimutatható a bérleti díjak meghatározásával megvalósult vagyonkezelői kötelességszegés és a vagyoni hátrány közötti ok-okozati összefüggés, mint ahogy erre a megyei bíróság is helyesen utalt. Egyetértett az ítélőtábla a megyei bíróság jogi indokolásában foglaltakkal atekintetben is, hogy a Z.B.Kft.. vonatkozásában nem állapítható meg a vádlott felelőssége. Nem került ítéleti bizonyossággal megállapításra egyrészt, hogy a vádlott a vagyonkezelői kötelességét megszegve utasítást adott volna a beosztottainak annak érdekében, hogy a követelés behajtása iránt ne intézkedjenek, másrészt a követelés jogalapja és annak összegszerűségét sem sikerült tisztázni. Ez utóbbi vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltak sem egyértelműek, hiszen a 2. oldal 7. bekezdésében arra utal, hogy a Z.B.Kft.. mintegy 30 millió Ft összeget elismert a követelésállományból és ekkora összeg erejéig a vádlott mindenképpen megakadályozta a tartozás behajtását, tehát a hűtlen kezelést elkövette, mégis az indítvány 4. oldalán a vádlott bűnösségének további megállapítását 93.488.492 Ft vagyoni hátrány tekintetében indítványozza a vádhatóság. A lefolytatott bizonyítási eljárás során valóban nem került pontosan meghatározásra a tartozás összege sem, sőt vitatott volt annak jogossága, jogalapja is. A vagyoni hátrány is kétséges, hiszen a Z.Rt.. nyilvántartott vagyonának részét képezte ez a követelés, így kár nem következett be, amelyet az is alátámaszt, hogy a felszámolási eljárás keretében megkísérelték érvényesíteni ezen követelést, amelyet azonban a polgári bíróság elutasított. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróság álláspontját a csalás bűntette tekintetében történő felmentések vonatkozásában is. Nem hagyható figyelmen kívül - az ítélőtábla véleménye szerint - ezen cselekmények megítélésekor az a tény sem, hogy a fellebbviteli főügyészség a Btk. 290.§

(1)bekezdés d/ pontjába ütköző csődbűntett miatt az ügyészi fellebbezést visszavonta, mely utóbbi arra irányult, hogy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes gazdálkodást folytató elkövető a társaság vagyonát ténylegesen, vagy színlelt csökkenti és ezzel okozati összefüggésben a hitelezői igények kielégítése részben, vagy egészben meghiúsul. Ennek figyelmen kívül hagyásával a csalás törvényi tényállási elemeit kellett szigorúan vizsgálni a másodfokú eljárás keretében. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a tévedésbe ejtés fel sem merülhetett, hiszen a vádbeli áruvásárlások és szolgáltatások megrendelésének időpontjában a vádlott nem lehetett annak tudatában, hogy a számlákat a későbbiek folyamán nem tudják kifizetni. Ugyancsak osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a tévedésben tartást sem valósította meg a vádlott, hiszen egyrészt a beszállítókkal nem állt közvetlen üzleti kapcsolatban, azon néhány üzleti partner kivételével, akiknek ígéretet tett a számlák kifizetésére. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy az ígéretének valós alapja volt. Amikor a vádlott, illetőleg a vállalatvezetés az elfogadott tényállás alapján legkorábban 2005. februárjában szembesült a fizetésképtelenség tényével, mindent megtettek annak érdekében, hogy a szállítói számlákat kifizessék. A csalás törvényi tényállásának a másik eleme, vagyis a jogtalan haszonszerzési célzat is vitatható. Az elsőfokon eljáró ügyész álláspontja szerint ez egyrészt a cég megtartása volt, másrészt pedig a vádlott részéről az, hogy minél magasabb áron adhassa el a részvényeit. A fellebbviteli főügyészség véleménye szerint pedig a jogtalan haszonszerzés a szállítók által nyújtott „hitel" volt. Az ítélőtábla egyetért e vonatkozásban is a megyei bíróság indokolásával, hiszen nem elfogadható és bizonyítékokkal sem alátámasztott az a következtetés, hogy a vádlott azért nem egyenlítette ki a szállítói tartozásokat, hogy drágábban tudja eladni a részvényeit, hiszen ez teljesen ellentmond az ésszerűségnek és a gazdasági-pénzügyi élet törvényszerűségeinek. Az ítélőtábla egyetértett továbbá a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a jogtalan haszonszerzési célzatként a gazdasági társaság megtartása, működtetése nem értelmezhető. A megállapított tényállás szerint a vádlott tevékenysége nem volt ellentétes az ésszerű gazdálkodással, ezt egyébként a vádhatóság sem vitatta akkor, amikor az ennek megállapítására irányuló ügyészi fellebbezést visszavonta. Nehezen védhető a vádhatóság azon álláspontja, hogy a vádlott azért folytatta a termelést, hogy ingyen hitelhez jusson a beszállítóktól, hiszen a gazdasági tevékenység fenntartásával, a likviditás helyreállításával a szállítói igények is kielégültek volna. A veszteséges üzletmenet ideje alatt a vádlott befektetőkkel, pénzintézetekkel folytatott tárgyalást és részvényeinek eladásakor is feltételül szabta azt, hogy a vevő minden elvárható módon gondoskodik a Z.Rt.. gazdasági tevékenységének folyamatos működtetéséről annak érdekében, hogy ne kerüljön felszámolási eljárás elrendelésére. Ehhez pedig hozzátartozik a szállítói követelések kielégítése is. A csalás törvényi tényállásának a megállapításához a vádhatóságnak azt kellett volna bizonyítania, hogy a vádlott a szállítói szerződés megkötésekor tisztában volt azzal, hogy ugyan az adott pillanatban likviditási gondokkal küzd a cég, de a későbbiekben a teljesítésre megadott időpontban sem lesz olyan helyzetben, hogy a szolgáltatók követelése kielégítést nyerjen. A vádlott azonban a megállapított tényállás alapján okkal bízhatott abban, hogy a bankokkal és a külső befektetőkkel folytatott tárgyalást követően az általa vezetett gazdálkodó szervezet pénzügyi nehézségei megoldódnak. A fentiekben kifejtettek alapján a megyei bíróság döntését az ítélőtábla osztotta, amikor a vádlottat a csalási bűncselekmények vádja alól felmentette. A bűnösségi körülményeket a megyei bíróság teljes körűen felsorolta és a speciál- és generál-prevenció szem előtt tartásával szabta ki a büntetést, amelynek enyhítésére nincs lehetőség, ugyanis az ellentétes lenne a törvényben előírt büntetési célokkal. A megyei bíróság a vádlott terhére megállapított bűncselekmény törvényben előírt büntetési tételkeretei között szabta ki a büntetést és megindokolta, hogy a vádlott idős korára és a jelentős időmúlásra tekintettel függesztette fel a szabadságvesztés végrehajtását. A pénzmellékbüntetés kiszabása, illetőleg annak mértéke igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, illetőleg a vádlott vagyoni viszonyaihoz, így annak mérséklésére sincs törvényi lehetőség. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek azzal, hogy a vagyonelkobzásnak az összegét pontosította az ítélőtábla, hiszen a megállapított tényállás szerint vádlott a Z.Rt.-nek a bérbeadót terhelő lízingdíjak és a Z.Rt.-nek kiszámlázott bérleti díj különbözetének megfelelő 135.639.785 Ft összegű vagyoni hátrányt okozott, mely tartozást túlnyomó részt a Z.Rt.. kiegyenlítette, azonban 21.594.852 Ft kiegyenlítetlen számlatartozása maradt. Ezt az összeget a vagyonelkobzás mértékéből le kellett vonni, hiszen a Btk. 77.§

(2)bekezdése alapján a vagyonelkobzást csak arra a vagyonra lehet elrendelni, amellyel más gazdagodott, a fenti összeg azonban nem került az I.K.Sz.Kft.-hez. Erre figyelemmel a vagyonelkobzás helyes összege 77.044.933 Ft, az I.K.Sz.Kft.. tulajdonában lévő P. 58 helyrajzi számú hétvégi ház és az udvar megjelölésű ingatlanon, valamint a benne található ingóságokon felül. A fentiekben kifejtettek alapján a Győri Ítélőtábla a Zala Megyei Bíróság 3.B.17/2008/102. számú ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. G y ő r ,

1. október
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Zólyomi Csilla sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet, valamint a Zala Megyei Bíróság
3. október
4. napján kelt 3.B.17/2008/
5. számú ítélete
6. október
7. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. G y ő r ,
8. október
9. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: