Kfv.39024/2011/10 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az orvosi etikai eljárás eredményeként hozott határozat is kizárólag a kereseti kérelem keretei között vizsgálható felül. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.39.024/2011/10.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a dr. Gyovai Sándor ügyvéd által képviselt Magyar Orvosi Kamara - mint az Országos Etikai Tanács jogutódja - alperes ellen etikai ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 14.K.21.370/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.21.370/2010/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 20.000 /húszezer/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
6. augusztus
7. napján fej-, csuklóés hallássérüléssel kereste fel a baleseti sebészeti járóbeteg szakrendelést, ahol röntgen-vizsgálatot végeztek, és hallásvizsgálatra küldték. Dr. T. Zs. főorvos a Kft. által elvégzett hallásvizsgálat alapján megállapította, hogy a felperes bal fülében 25 dB-es enyhe halláscsökkenés van, amely lehet az őt ért sérülés következménye. A felperes
8. augusztus
9. napján ismét felkereste dr. T. Zs. főorvost, arra hivatkozva, hogy
10. augusztus
11. napján ismételten bántalmazták. A hallásvizsgálatot követően a főorvos asszony megállapította, hogy a felperes halláscsökkenése változatlan. A kórházban elvégzett röntgen-felvételen eltérést nem találtak, a vizsgálatot végző orvos megjegyezte, hogy amennyiben Piramis-törés gyanúja felvethető, koponya CT-vizsgálat javasolható. A főorvosnő - dr. K-né dr. R. E. betegjogi képviselővel történt telefonbeszélgetést követően CT-vizsgálatra jegyezte elő a felperest
12. szeptember
13. napjára.
14. szeptember 1-jén a felperes ismételten megjelent dr. T. Zs. főorvos asszony rendelésén, a vizsgálati leletekért. A főorvos által felvett ambuláns lapon rögzítésre került többek között, hogy a felperes - elmondása szerint - magasban dolgozik, így munkaalkalmassági vizsgálaton rendszeresen kellene hallásvizsgálatot végezni; ilyen irányú leletet nem hozott. A felperes jelezte, hogy az ambuláns lapon elírás történt, mivel ő nem dolgozik magasban, hanem minőségellenőr. Kérte az egészségügyi dokumentum kijavítását, amit a főorvosnő megtagadott. A főorvosnő azt is megemlítette, hogy számolja össze, mennyibe kerül az egészségügynek a felperes, illetve ha jót akar a fiának és a feleségének, ne menjen abba a házba, ahol bántalmazás érte. A felperes a betegjogi képviselő útján a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Szervezetének Etikai Bizottságához
15. szeptember
16. napján érkezett beadványában etikai eljárás lefolytatását kérte dr. T. Zs. főorvosnővel szemben, arra hivatkozással, hogy a főorvosnő nem orvoshoz méltóan viselkedett, illetőleg hamis adatokat tüntetett fel az ambuláns lapon, amelyet kérésére sem volt hajlandó kijavítani. A Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Szervezet Etikai Bizottsága
17. december
18. napján kelt E7/14/18/
19. számú határozatával megállapította, hogy dr. T. Zs. etikai vétséget követett el, melyre tekintettel figyelmeztetésben részesítette. A határozattal szemben dr. T. Zs. fellebbezést terjesztett elő, amelynek elbírálása során az alperes a
20. március
21. napján kelt 449-9/
22. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a panaszt elutasította és megállapította, hogy a bepanaszolt etikai vétséget nem követett el. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú etikai bizottság a bepanaszoltat és őt is meghallgatta, a másodfokú eljárásban azonban az ő meghallgatására nem került sor. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban tanúként kihallgatott Sz. J-né is elismerte, hogy elhangzott az ambuláns lap készítésekor, hogy minőségellenőrként dolgozik. Azon állítását sem vonta kétségbe, hogy bent maradt a rendelőben még azt követően is, hogy a következő beteg belépett. Megítélése szerint életszerűtlen, hogy ha minden rendben történik, és miután megkapja az ambuláns lapot, akkor is bennmaradt volna a rendelőben. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak értékelte, és az alperes
23. március
24. napján kelt 449-9/
25. számú határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában az egészségügyről szóló
26. évi CLIV. törvény /a továbbiakban: Eütv./ 140/C. § /4/ bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
27. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
28. § /1/, /4/ és /6/ bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy az alperes határozatában rögzítette, hogy az elsőfokú etikai eljárás során az elsőfokú etikai bizottság a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, és téves következtetéseket vont le. Részletesen ismertette az elsőfokú eljárás adatait, az elhangzott tanúvallomásokban foglaltakat, és megállapította, hogy a bizonyítékok egybevetése, együttes értékelése alapján helytállóan jutott az elsőfokú etikai bizottság arra a következtetésre, hogy a felperes kérte az ambuláns lap elnevezésű egészségügyi dokumentum kijavítását, amit a doktornő megtagadott. Ellentmondás a felperes, illetőleg a főorvos asszony között abban van, hogy a felperes előadása szerint az ambuláns lap átvételekor, míg a doktornő előadása szerint csak utóbb, telefonon kérte a kijavítást. Sz. J-né - a főorvosnő asszisztense - által is elismert, nem szokványos helyzet, hogy a következő beteg beszólítását követően sem hagyta el a felperes egy ideig a rendelőt, illetőleg a felperesi előadást alátámasztó dr. K-né dr. D. E. betegjogi képviselőnek ugyan a felperestől szerzett információi alapján, az a következtetés vonható le, hogy a felperes nem csak telefonon, hanem a helyszínen, személyesen is kérte az ambuláns lap kijavítását. Hivatkozott az elsőfokú bíróság az Eütv.
29. § /4/ bekezdésében foglaltakra és megállapította, hogy dr. T. Zs. főorvosnő az Eütv. ezen rendelkezésében foglalt kötelezettségét megszegte. A rendelkezésére állt bizonyítékok összevetéséből azt is megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a panaszolt főorvosnő maga is elismerte, megjegyzéseket tett arra vonatkozóan, hogy a felperes egészségügyi ellátása milyen összegbe kerül. Ezen körülmények megállapítására is helytállóan került sor az elsőfokú bizottság határozatában. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint minderre tekintettel az alperes a döntés meghozatalakor a rendelkezésére álló adatok, bizonyítékok alapján téves következtetéseket vont le, a bizonyítékokat tévesen értékelte, így határozata jogszabálysértő. A közigazgatási iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság a döntés meghozatalakor tényfeltárási kötelezettségének eleget tett, és a rendelkezésére álló tények, bizonyítékok alapján helytállóan rögzítette a tényállást. Arra vonatkozó megállapítására, hogy dr. T. Zs. főorvosnő az egészségügyi dokumentum kijavítására vonatkozó felperesi kérésnek nem tett eleget - és ezáltal megsértette az Eütv.
30. § /4/ bekezdésében foglaltakat, továbbá a 30/
31. /VI. 22./ EüM rendelet IV/
32. pontjában foglaltakat - helytállóan került sor. Úgyszintén helytálló volt az elsőfokú hatósági megállapítás, hogy a felperes vizsgálata kapcsán felmerült egészségügyi kiadásra, a magánéletére vonatkozóan dr. T. Zs. főorvos tett a felperesi panaszban megjelölt kijelentéseket. Téves az alperesi határozat azon megállapítása, hogy a CTvizsgálat elrendelésével a doktornő nem értett egyet, és egy harmadik személy - a betegjogi képviselő - közbenjárására érte el a felperes a vizsgálat elrendelését. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ez - az elsőfokú bíróság megítélése szerint - bírói bizonyossággal nem állapítható meg. Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban az alperesnek abból a szempontból kell megítélni a főorvosnő megjegyzését, hogy mennyiben tekinthető etikai vétségnek egy bizonyítottan a főorvos asszony által elrendelt orvosi vizsgálat indokolatlan költségkénti emlegetése. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, avagy másodlagosan - a hatályon kívül helyezés mellett - a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp.
33. § /1/ bekezdésébe ütközik. Kifejtette, hogy a Ket.
34. § /1/ bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat a jogszabálysértésre hivatkozást követeli meg, azaz a keresetlevélben az ügyfélnek kifejezetten hivatkoznia kell a közigazgatási döntés teljes, vagy részleges jogellenességére, arra, hogy megítélése szerint jogszabálysértés történt. A Pp.
35. § /2/ bekezdésére utalással leszögezte az alperes, hogy a felperes kereseti kérelmében nem jelölt meg jogszabálysértést a másodfokú etikai bizottság részéről; csakis arra hivatkozott, hogy a másodfokú etikai bizottság őt nem hallgatta meg a másodfokú eljárás során. E körben az alperes az Eütv. 140/C. § /4/ bekezdésében, a Ket.
36. § /1/ bekezdésében, valamint a KK
37. számú állásfoglalásban foglaltakat idézte. Álláspontja szerint a megyei bíróság nem járt el jogszerűen, amikor a felperes által megjelölt eljárásjogi jogszabálysértés megvalósulását nem is vizsgálta; ehelyett arról foglalt állást, hogy az Országos Etikai Tanács Országos Etikai Bizottságának határozata egyébként sértett-e jogszabályt akkor, amikor - az elsőfokú határozatot megváltoztatva megállapította, hogy dr. T. Zs. etikai vétséget nem követett el. Az alperesi álláspont szerint a megyei bíróság „a felperes magasban dolgozik" bejegyzés megtagadása körében ugyanazon tények alapján más tényállást állapított meg, és más ténybeli következtetést vont le, mint a másodfokú etikai bizottság. Az ítélet ezért is jogszabálysértő, a megyei bíróság ugyanis elvonta az etikai bizottság hatáskörét, mérlegelési jogkörét. A megyei bíróság e körben a tényállást ugyanazon tények alapján állította fel, mint amelyek az alperes etikai bizottság számára is rendelkezésre álltak. Dr. K-né dr. D. E. betegjogi képviselő nyilatkozatára hivatkozott, aki viszont nem volt jelen sem az ambuláns lap átvételekor, sem a telefonbeszélgetés alkalmával, így a felperestől származó információ alapján nyilatkozott arról, hogy dr. T. Zs. megtagadta a bejegyzés kijavítását. A betegjogi képviselő közvetett tanúkénti nyilatkozatát az Etikai Bizottság is mérlegelte, azonban - a megyei bíróság álláspontjától eltérően - azt nem értékelte bizonyítékként. Az elsőfokú etikai eljárás során meghallgatott közvetlen tanú - Sz. J-né - nem tudott nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy elhangzott-e a rendelés alkalmával a felperes részéről, a közvetlen tanú nyilatkozata, a panaszos és a bepanaszolt nyilatkozata alapján nem nyert bizonyítást, hogy a panaszos már a helyszínen kérte volna a bejegyzés kijavítását. Azt maga a bepanaszolt sem tagadta, hogy telefonon kérte ezt utóbb a panaszos, de szerinte telefonhívás alapján nem kell ezt a javítást elvégeznie. Az alperes mindennek megfelelően állapította meg a tényállás ezen részét, és a felállított tényállás mérlegelésével úgy döntött, hogy az Eütv.
38. § /4/ bekezdése nem rendelkezik arról, hogy a kezelőorvos ezt egy nem egyértelműen azonosítható személy telefonhívására is köteles lenne elvégezni; a bepanaszolt etikai felelőssége ezért nem állapítható meg. A CT-vizsgálat költségeivel, és a „Ha jót akar a fiának és feleségének, ne menjen abba a házba!" kijelentésével kapcsolatos körülményeket a jogerős ítéletben foglaltakkal egyezően állapította meg az alperes, ám azokból mérlegelési jogkörében más következtetést vont le. Az ítélet nem jelöli meg, hogy e körben miért járt el jogszabálysértően az alperes, a megismételt eljárásban a rendtartás mely szabályai alapján kellene dr. T. Zs. terhére az etikai vétség elkövetését megállapítani. Megjegyezte az alperes, hogy amennyiben dr. T. Zs. indokoltnak tartotta volna a CT-vizsgálat elrendelését, úgy a betegjogi képviselő közbenjárása nélkül is megtette volna azt; a CT-vizsgálat nem volt indokolt, ezt annak negatív eredménye is igazolta. Kiemelte az alperes, hogy a megyei bíróság ítélete nem jelöli meg konkrétan, hogy az alperesi határozat milyen jogszabályt sért, a Pp.
39. § /1/ bekezdése szerint csak a jogszabálysértő határozat helyezhető hatályon kívül. A megyei bíróság ítélete nem ad egyértelmű iránymutatást arra nézve, hogy az alperesnek milyen jogszabálysértést kell kiküszöbölnie az új eljárásban. Az alperes kérte elbírálását. a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban téves jogkövetkeztetést vont le. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt okfejtéssel értett egyet. A Pp.
40. § /1/ bekezdése értelmében, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A Pp. 339/B. §-a alapján mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Megalapozottan hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperesi kereset jogszabálysértést a megtámadott alperesi határozat vonatkozásában nem jelölt meg. A felperes keresetében csakis azt kifogásolta, hogy az alperes másodfokú eljárása során - őt nem hallgatta meg. Megállapítható tehát, hogy a felperesi törvényi rendelkezéseknek nem felelt meg. kereset a fent idézett A Pp.
41. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség, stb.) is kiterjed. A Pp. fenti rendelkezéseinek összevetéséből, valamint a kereset tartalmából következően a megyei bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az alperesi határozat egészét, az eljárás teljességét vizsgálat alá vonja, az alperes keresettel támadott határozatát kizárólag a felperes által megjelölt okból vizsgálhatta volna, azaz azon szempontból, hogy a másodfokú eljárás során a felperesi meghallgatás mellőzése olyan eljárási jogszabálysértésnek minősült-e, amely az alperesi határozat hatályon kívül helyezését vonhatta volna maga után. A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján azonban megállapítható, hogy a megyei bíróság nem a kereseti kérelem keretei között vizsgálta felül az alperes határozatát, hanem teljes terjedelmében, minden vonatkozásában. Az első-, másodfokú etikai eljárást teljes terjedelmében vizsgálta, a bizonyítékokat ismét összevetette, értékelte és mérlegelte; mindebből azonban az alperesi következtetéssel ellentétes jogi álláspontja jutott. A Kúria megítélése szerint a megyei bíróság ezen eljárása nem felelt meg a Pp. fent idézett szabályainak, többszörös eljárási jogszabálysértés történt. Közigazgatási perben a felülvizsgálatot végző bíróságnak erre vonatkozó kereseti kérelem hiányában nincs lehetősége ilyen irányú átfogó felülvizsgálatra. Megállapította azt is a Kúria, hogy a jogerős ítélet az alperesi határozat vonatkozásában konkrét jogszabálysértés-megjelölést nem tartalmaz; ennek hiányában a határozat hatályon kívül helyezésének a Pp.
42. § /1/ bekezdése értelmében nem volt helye. Nyilvánvalóan ebből következik az is, hogy a megyei bíróság iránymutatást sem adott az alperes részére - az egyébként meg sem jelölt - jogszabálysértés kiküszöbölésére. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az Eütv. etikai eljárásokra irányadó szabályait a 140/C-E. §-ok, valamint a Ket. előírásai tartalmazzák, azzal, hogy az Eütv. 140/C. § /4/ bekezdésében meghatározott kivételekkel kell a Ket. rendelkezéseit alkalmazni. Ennek megfelelően a Ket.
43. § /1/ bekezdése alkalmazandó volt, azaz, a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból, vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az alperes a tényállás teljes feltárása körében beszerezte igazságügyi orvos-szakértő szakértői véleményét, amelyben megállapítást nyert, hogy a felperest ért bántalmazás, és a fülorr-gégészeti vizsgálatokkal igazolt halláscsökkenés és fülzúgás között okozati összefüggést nem lehetett bizonyítani; ennek megfelelően nyolc napon túl gyógyuló sérülés, és esetleges maradandó fogyatékosság nem igazolható. A perbeli iratokból az is megállapítható volt, hogy az alperes eljárása során -
44. március 1-jén - tárgyalást tartott. Erre a bepanaszoltat idézte, és arról a panaszos felperest értesítette. Az értesítést a felperes
45. február 10-én szabályszerűen átvette. Ezen értesítésben a felperes tájékoztatást kapott a tárgyalás pontos helyszínéről, időpontjáról, és arról is, hogy a tárgyaláson részt vehet, megjelenése azonban nem kötelező. A felperest eljárási jogainak gyakorlásában semmiképp sem gátolta az alperes, sőt, erre vonatkozóan jogszabályon alapuló, kellő tájékoztatást adott. Mivel az alperes a rendelkezésre álló iratok és az elsőfokú eljárás iratanyaga alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nyilatkozatainak kiegészítése nem szükséges, nem találta indokoltnak megidézni őt a tárgyalásra. Ezen eljárása a Ket.
46. § /1/ bekezdésében foglaltaknak teljes mértékben megfelelt. A Ket. rendelkezései alapján az alperes nem volt köteles a felperest megidézni a másodfokú eljárás során tartott tárgyalásra. Az idézés elmaradása tehát semmiféle eljárási jogszabálysértést nem jelentett, és egyéb eljárási jogszabálysértés sem volt ennek kapcsán az alperes terhére megállapítható. Megjegyzi azt is a Kúria, hogy a felperes a tárgyalásról szóló értesítése kézhezvételét követően bizonyítási indítványt, nyilatkozatot nem tett, még a betegjogi képviselő meghallgatására vonatkozóan sem tett indítványt. A megyei bíróságnak ezen körülményeket kellett volna a felperesi kereset vizsgálata során értékelnie, nem pedig az etikai eljárás teljes terjedelmét, az alperes mérlegelési tevékenységét. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp.
47. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét a Pp.
48. § /1/ bekezdése értelmében elutasította. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a pervesztes felperest a Pp.
49. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
50. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
51. /VI. 26./ IM rendelet
52. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
53. január
54. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kovács András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő