Pfv.III.20.074/2011/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Nébald Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 38.P.26.344/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.577/2010/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje az R. Kft., mint zálogjogosult és a P. Rt., mint zálogkötelezett
- október 4-én jelzálog szerződést kötöttek, a jelzálogjog a P-I. kötvénykibocsátásban foglalt 250.000.000 forint tőke és járulékai biztosítására szolgált és a zálogkötelezett tulajdonában álló több budapesti ingatlant érintette. Ezeken az ingatlanokon 1.860.000.000 forint és járulékai erejéig a R. K. V-t is jelzálogjog illette meg. A perbeli jelzálogjog bejegyzése iránti kéremet az F. Rt. kérte azt követően, hogy a kötvényeket az R. Kfttől megvásárolta. Miután azonban az R. Kft. a kötvényeket
- június 16-án visszavásárolta, ezért
- június 30-án az R. Kft. terjesztett elő a jelzálogjog bejegyzése és az F. Rt. tekintetében a jelzálogjog törlése iránt kérelmet. Az alperes a R. K. V. jelzálogjogát bejegyezte, az F. Rt. tekintetében az eljárást megszüntette és a kérelmek kapcsán az összes széljegy törlésre került, így elmaradt az R. Kft. jelzálogjogának bejegyzése. Időközben az R. Kft. neve K. Kft-re változott. A P. Rt. ellen végrehajtási eljárások indultak, amelynek során a perbeli ingatlanokat lefoglalták. Az ingatlanok árverésére
- szeptember 17-én és szeptember 23-án került sor és a végrehajtó által készített felosztási terv szerint az árverés alapján felosztható összeg 1.014.865.380 forint volt, amelyből a végrehajtó 799.005.563 forintot fordított az R. K. V. követelésének kielégítésére és fennmaradt további 215.859.817 forint. Az R. Kft., mint végrehajtást kérő 1.250.000.000 forintos követelésre kért végrehajtást 1999 szeptemberében, a végrehajtási eljárás alapján a perbeli ingatlanokat érintően foglalás, végrehajtási jog bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba a végrehajtó részéről nem történt. Az ingatlanokat az árverésen az R. Kft. vásárolta meg. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- szeptember 28-án végzésével megállapította, hogy az R. K. V. végrehajtást kérő általános jogutódja engedményezés folytán az R. Kft. Az alperes
- október 28-án a perbeli ingatlanokon a R. K. V. javára 1.860.000.000 forint, illetőleg 250.000.000 forint biztosítására bejegyzett jelzálogjog, továbbá a 694.395.833 forintra bejegyzett végrehajtási jog tekintetében a jogosultak nevét R. Kft-re változtatta. Az alperes a K. Kft.
- október 6-án előterjesztett kérelme alapján
- október 18-án a megjelölt ingatlanokra a K. Kft. jelzálogjogát bejegyezte és a határozat indokolásában megállapította, hogy a korábbi határozatából tévesen az R. Kft. (névváltozás után K. Kft.) „231.000.000 forint jelzálogjog" nem került bejegyzésre. Ezt követően a végrehajtó a végrehajtás során befolyt összegekre felosztási tervet készített, amelyet a bíróság az
- december 14-én kelt határozatával jóváhagyott. A terv szerint a fennmaradó összeget nem a K. Kft. kapta, ezért a határozatot megfellebbezte. Időközben azonban a P. Rt. adós, zálogkötelezett ellen (neve utóbb B. Rt.) felszámolási eljárás indult, ezért a bíróság a végrehajtási eljárást megszüntette és kötelezte a végrehajtót az árverésen befolyt, de még ki nem fizetett pénzösszegek haladéktalan átutalására a B. Rt. „f.a." bankszámlájára. A K. Kft. követelését engedményezés folytán a felperes szerezte meg. A B. Rt. felszámolása
- november 21-én fejeződött be és a felperes követelése nem térült meg. A felperes a keresetében 215.859.817 forint és ennek az
- december
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a Körzeti Földhivatal alperest (korábban II.r. alperes) a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése és a Ptk. 349. §-ának
(1)bekezdése alapján. A felperes a keresetét arra alapította, hogy jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartás az árverés időpontjában még széljegyként sem tüntette fel az alperes téves intézkedése miatt, ezért az ingatlanok árverése során befolyt vételárból fennmaradó, a felperesi követelés részbeni kielégítésére felhasználható összeget nem kapta meg. Az adós felszámolásának befejezésekor a felperesi követelés kielégítetlenül maradt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott a követelés elévülésére. Az alperes szerint nem állapítható meg a felperes károsodásával okozati összefüggésben álló jogellenes magatartása. Hivatkozott arra, hogy az R. Kft-nek olyan mértékű követelése volt az adóssal szemben, ami eleve kizárta, hogy a végrehajtási eljárásban befolyt összegből a felperes jogelődje részesüljön. Beszámítási kérelme miatt az árverési vevő nem is fizette be a felperes által követelt összeget a végrehajtási számlára és a végrehajtási eljárás megszüntetése miatt az ingatlanok nem kerültek az árverési vevő tulajdonába, hanem felszámolandó vagyonná váltak. A felperes által a Földhivatal I.r. és a Körzeti Földhivatal II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt elutasító elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla az 5.Pf.20.794/2008/
- számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság az engedményezési láncolatot igazoltnak tekintette. Az újabb eljárásban hozott elsőfokú ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 215.859.817 forintot és ennek az
- december 14-től járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság az elévülés tekintetében úgy foglalt állást, hogy az elévülés kezdete
- december
- napja, miután azonban a K. Kft. a keresetét
- november 14-én előterjesztette, az elévülés megszakadt és a per jogerős befejezése után újrakezdődött
- július 25-én, az újabb keresetét pedig a felperes
- november 15-én, tehát a törvényes határidőn belül terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában hivatkozott arra, hogy az alperes nem vitatta: a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet
- július 8-án iktatták és a felperes semmilyen módon nem értesült arról, hogy a jelzálogot nem jegyezték be vagy elutasították volna. A későbbi határozatában is elismerte az alperes, hogy tévedett. Az elsőfokú ítélet szerint ezért, figyelemmel a Vht.
- §-ára és a
- §ára, a felosztási terv alapján az alperes hibájából nem kapott semmit a felperes és ezért köteles az alperes a kár megtérítésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság elsődlegesen a követelés elévülését vizsgálta, figyelemmel arra, hogy az alperesnek a védekezése az elévülésre kiterjedt és azt nem vonta vissza. A másodfokú bíróság szerint a Földhivatal önálló jogi személyiséggel rendelkezett, a K. Kft. keresetlevele alapján azonban a
- november 14-én indult perben az alperes mindvégig a Földhivatal volt. A felperes először a
- május 17-én megtartott tárgyaláson jelentette be, hogy követelését alperesként a Körzeti Földhivatallal szemben is érvényesíteni kívánja. Miután a felperes a kárát abban jelölte meg,hogy az
- december 14-én jóváhagyott felosztási tervből nem részesülhetett, ezért ehhez képest a Körzeti Földhivatallal szemben előterjesztett keresete elévült. A Földhivatal alperessel szemben folyamatban volt perben pedig a Körzeti Földhivatal, illetőleg jogelődje teljesítésére való felhívást az iratok nem tartalmaznak, nincs tehát olyan irat, amely alapján megállapítható lenne az elévülés megszakadása. Abban az esetben, ha a felszámolási eljárás akként tekinthető, hogy annak befejezéséig az elévülés nyugodott, a felszámolási eljárás befejezésének időpontjától (
- január 27.) a felperesnek egy év állt rendelkezésére a kereset előterjesztésére, azonban ez a határidő is letelt. A másodfokú bíróság ezért a követelés elévülése miatt a keresetet elutasította, másodlagos indoklásként pedig megállapította az okozati összefüggés hiányát is. A felperes felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 73/B. §-ának
(4)bekezdését és a Pp. 240. §-ának
(1)bekezdését. A másodfokú bíróság alaptalanul fogadta el jogi képviselőnek az alperes által meghatalmazott jogtanácsost, akinek írásbeli megbízási szerződése nem volt és nem az alperessel, hanem a perben nem álló földhivatallal állt munkaviszonyban. A bíróságnak ezért a perorvoslati kérelmet el kellett volna utasítania. A felülvizsgálati kérelem szerint a követelés nem évült el, a jogerős döntés sérti a Ptk. 326. §-ának
(1)bekezdését és a Ptk. 360. §-ának
(1)bekezdését, a követelés elévülése ugyanis nem
- december 14-én, hanem
- november 21-én kezdődött, amikor a szerződéses adós felszámolása befejeződött. Ekkor vált ugyanis felismerhetővé, hogy a felperest milyen mértékű kár érte. A felperes utalt több legfelsőbb bírósági döntésre (BH 1993.750., BH 2000.21., BH 2002.185.), amelyek szerint a szerződésen kívüli kártérítés érvényesítésének joga akkor nyílik meg, ha előtte a szerződéses követelés elszámolása megtörtént. Ezt megelőzően a szerződésen kívüli kártérítési követelés időelőtti, amíg tehát a P. Rt-vel, illetőleg a B. Rt-vel szembeni követelések végleges elszámolása nem történt meg, a felperes követelésének elévülése nem kezdődhetett el, elévülés nyugvásáról pedig nem lehet szó, ha az elévülés el sem kezdődött. Az alperes is ezt az álláspontot képviselte, hiszen a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjának mindvégig
- november 21-ét tekintette. A felperes az
- december 14-étől igényelt kamatra elmaradt vagyoni előny címén tartott igényt. A felperes az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a károsodás már
- december 14-én bekövetkezett, a fellebbezési eljárásban azért nem vitatta, mert a döntést érdemben nem befolyásolta és az alperes a fellebbezésben már nem kérte az elévülés megállapítását. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy ha az elévülés
- december 14-én kezdődött volna, akkor megszakadt, mert az alperes jogelődje, a Földhivatal
- június 4-én válaszolt a követelés megfizetéséről szóló felszólításra és az ellenkérelmet „a Földhivatal alperes" írta alá. A Földhivatal ellen indított per több éven keresztül úgy folyt, hogy a felperes és a bíróság is tévedésben volt a jogi kötelezett személyét illetően. A felperes azért perelte a Földhivatalt, mert úgy tudta, hogy a Földhivatal nem rendelkezett jogi személyiséggel. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes a perben bizonyította az okozati összefüggés fennállását is. A másodfokú bíróság iratellenes és valótlan állítása az, hogy az árverésből származó bevételből azért nem részesülhetett a felperes, mert a felosztási terv jóváhagyása nem történt meg. Ezzel szemben a Fővárosi Bíróság a 42.Pkfv.25.833/2002/
- számú határozatával jogerőssé vált a felosztási terv. E körben a felperes azt sérelmezte, hogy az alperes mulasztása miatt már a felosztási tervben sem részesült a bevételből. A felszámolási eljárással kapcsolatban a felperes ugyancsak azt kifogásolta, hogy már a felszámolás előtt, az árverési eljárásban a legelső felosztási tervben sem szerepelhetett. A felperes szerint indiferens volt a másik jelzálogjog jogosultnak a jelzálogjoga, lényeges az, hogy az alperes mulasztásának hiányában a bevétel felosztásánál a felperes részesedhetett volna a Vht. szabályai szerint. Az árverési vevő „beszámítási" joga pedig csak akkor érvényesülhet, ha az alperesnek nincs jelzálogjoga, ezért - figyelemmel a Vht.
- §-ának
(2)bekezdésére és a Vht. 151. §-ának
(3)bekezdésére - nem zárható ki az okozati összefüggés amiatt, hogy az árverési vevő beszámítása folytán a számlán a felperes által követelt összeg nem szerepelhetett. A felperes kifogásolta továbbá, hogy a végrehajtási eljárás során az alperes sorozatosan tévedett a felperes kárára, a végrehajtási eljárásban pedig „furcsa" helyzetet teremtett az, hogy az adós és a végrehajtást kérő is ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozott. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes jogi képviseletének ellátása megfelelt az akkor hatályos, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/
- (XII.23.) Korm. rendelet rendelkezéseinek. Miután a rendelet kifejezetten nem szabályozza az ingatlanügyi hatósági ügyek között a földhivatalok bíróság előtti jogi képviseletének ellátását, ezért az adott esetben az
- február 1-jén kelt, a Földművelésügyi Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztályának 30395/
- számon jóváhagyott a Földhivatal és a Földhivatal Szervezeti Működési Szabályzata az irányadó. A szabályzat a peres képviselet ellátását a másodfokú földhivatal jogtanácsosai és jogi előadói feladatkörébe sorolta. Konkrét ügyben a körzeti földhivatal vezetője külön meghatalmazást is adott. A jogtanácsosi tevékenységről szóló
- évi
- törvényerejű rendelet
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerint egyébként a költségvetési szerv képviseletét jogtanácsos megbízás alapján nem is láthatja el. A perbeli ingatlanok nyilvántartása ügyében a jogszabályi rendelkezések alapján a Földhivatal járt el, amely jogi személy [68/1990. (IV.4.) MT rendelet 3. §
(2)bekezdés] volt, jogutódja a Körzeti Földhivatal lett, amely ugyancsak önálló jogi személyiséggel rendelkezett. Mindezekre tekintettel az alperes szerint a jogerős ítélet a követelés elévülését jogszerűen állapította meg. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében egyébként nem sérelmezte a kár bekövetkezése időpontjának megállapítását. Az alperes szerint az okozati összefüggés nem áll fenn, figyelembe véve azt is, hogy az érintett ingatlanok nem kerültek az árverési vevő tulajdonába és a felszámolás kezdetekor a jelzálogjogot időközben már bejegyezték, a felperes követelése pedig nem térült volna meg a végrehajtás során befolyt összegből. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kötelező jogi képviselet hiányára hivatkozott azt állítva, hogy a másodfokú bíróság nem fogadhatta volna el jogi képviselőnek az alperes által meghatalmazott jogtanácsost. A felperes azonban erre a másodfokú eljárásban nem hivatkozott, eljárási kifogását korábban nem terjesztette elő, fellebbezési ellenkérelmével és a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatával az alperes fellebbezését érdemben vitatta és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem rendkívüli perorvoslati jellegéből következően azonban a jogerős ítélet nem támadható olyan kérdésben, amely nem volt sem az első-, sem a másodfokú eljárás tárgya, ezért a felülvizsgálati kérelemben felvetett eljárásjogi kérdést a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta. A felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztése előtt, a
- november 5-i tárgyaláson a károsodás időpontjának a felosztási terv meghozatalának időpontját, azaz
- december 14-ét tekintette, az alperes ezt követően kérte a kereset elutasítását elsődlegesen a követelés elévülése miatt, fenntartva korábbi ellenkérelmeit is. Erre tekintettel, valamint az alperes fellebbezési nyilatkozata alapján a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta mindenekelőtt a követelés elévülésének kérdését. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a követelés elévülése nem az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban a felperes által sem vitatott időpontban, hanem a felszámolási eljárás befejezésekor kezdődött és kifejtett álláspontja ellentmondásos is, mert az okozati összefüggéssel kapcsolatban egyértelműen azt állította, hogy a kár azért érte, mert az ingatlanárverés bevételéből az alperes mulasztása miatt nem részesülhetett. A felperes maga utalt arra, hogy nem a „felszámolási kielégítés hiányát" kifogásolta, e körben a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes kára nincs okozati összefüggésben azzal, hogy a felperes a felszámolás eredményeként nem jutott kielégítéshez, a felszámolási eljárás miatt az alperest kártérítési felelősség nem terhelheti. A felszámolási eljárás befejeztével csak a kár mértéke vált pontosan meghatározhatóvá, az alperes vitatott tevékenységével azonban a károsodás - még a felszámolási eljárás előtt - akkor következett be, amikor a felosztási terv alapján a felperes nem részesülhetett az árverési bevételből, tekintettel arra is, hogy a felperes a keresetében kifejezetten a végrehajtó által készített felosztási terv szerint az árverési vételárból fennmaradó összeg megfizetését igényelte, a bíróságnak pedig a kereset alapján erről kellett döntenie. A jogerős ítélet a Ptk.
- §-a
(1)bekezdésének megsértése nélkül állapította meg, hogy a követelés
- december 14-én vált esedékessé és az alperessel szemben a keresetet a felperes az öt éves elévülési határidőn túl terjesztette elő. Helyes az a megállapítás is, hogy az elévülésnek a felszámolási eljárás befejezéséig figyelembe vett nyugvása esetén az eljárás befejezésétől a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a felperes rendelkezésére álló egy éves igényérvényesítési határidő is eltelt a kereset
- május 17-i előterjesztéséig. Függetlenül attól, hogy a korábbi peres eljárás során a felek és a bíróság milyen „tévedésben" voltak a tekintetben, hogy a követelés melyik alperessel szemben érvényesíthető, a felülvizsgálati kérelem alapján csak az vizsgálható, hogy a követelés azzal az alperessel szemben elévült-e, akire a jogerős ítélet vonatkozik. E körben pedig annak van jogi jelentősége, hogy a keresetet ezzel az alperessel szemben
- május 17-én terjesztette elő a felperes és ezt megelőzően nem volt olyan cselekmény, amely a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében az elévülést megszakította volna. A
- június 4-i ellenkérelem a korábbiaktól eltérően valóban a Földhivatalt tüntette fel alperesnek, ez azonban önmagában nem bizonyítja azt, hogy az alperes a korábbi perben már kapott olyan hozzá címzett felszólítást (keresetet), amely az elévülést megszakította volna. Erre ugyanis csak olyan cselekmény alkalmas, amelyből az derül ki, hogy a felperes tőle - és nem mástól igényli a követelés kielégítését. Mindezekből következően a jogerős ítélet a keresetet a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül utasította el, a követelés elévülése folytán pedig a kártérítési felelősség egyes feltételei, így az okozati összefüggés fennállásának vizsgálata is szükségtelen. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megtérítésére, míg a felülvizsgálti illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §ának
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- július
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő HM