DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.874/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Hronszky Regina ügyvéd ügyintézése mellett a Hronszky Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. B. A. jogtanácsos ügyintézése mellett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Jogi Szolgáltatási Főosztálya (címe) által képviselt Magyar Állam alperessel szemben kártalanítás megfizetése iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 23.P.21.886/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200 000 (kétszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
- február hó
- napján nemzetközi elfogató parancs alapján "C-ban" őrizetbe vett, majd
- március hó
- napjától Magyarországon bűnügyi őrizetben, míg
- március hó
- napjától
- április hó
- napjáig előzetes letartóztatásban volt felperest a Miskolci Városi Bíróság 23.B.1749/2007/
- számú - a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 7.Bf.739/2008/
- számú végzésével helybenhagyott - ítéletében az ellene jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, továbbá a két rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt indult bűntető eljárást megszüntette. Az ítéletében tényként állapította meg, miszerint a felperes egy ismeretlen személlyel
- márciusában megállapodott abban, hogy két cég (a "S" Bt. és az "E" Kft. nevében számlát nyit és azok képviselőjeként hivatalos okiratokat ír alá, amiért az általa csak "D-ként" ismert személytől 3 000 000 Ft-ot kapott. A felperes aláírási címpéldányát a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróságra mint Cégbíróságra benyújtották és ő mindkét cég képviseletében áfa-bevallást nyújtott be, melyben az "E" Kft. képviseletében 22 399 000 Ft, míg a "S" Bt. képviseletében 22 481 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza; az előbbit teljes összegében, míg az utóbbiból 20 551 000 Ft-ot utalt ki az adóhatóság
- május hó
- és
- napjain. Mindkét cég döntéshozó szerve
- augusztus hó
- napján a végelszámolásról határozott, amellyel összefüggésben az adóhatóság tevékenységzáró ellenőrzést rendelt el
- március hó
- napján. A felperessel szemben - aki az élettársával
- év augusztusában az E. Á-ba" távozott -
- május hó
- napján rendeltek el nyomozást, amit
- június hó
- napján felfüggesztettek,
- december hó
- napján megszüntettek, majd
- szeptember hó
- napján annak folytatását rendelték el. A bíróság álláspontja szerint a bizonyítás eredménye alapján nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a felperes a cégek iratait a további működtetés érdekében vette volna át és a társaságok
- március hó
- napjáig folytatott tevékenységéről tudomással bírt volna, továbbá az sem volt megállapítható, hogy a cégek
- év első negyedévére vonatkozóan benyújtott általános forgalmi adó bevallása alapján kiutalt általános forgalmi adó vagy annak bizonyos része nem valós gazdasági eredményhez kapcsolódott volna. A felperest a nyomozó hatóság eredménytelenül kereste Magyarországon, ezért került sor a nemzetközi elfogató parancs kibocsátására
- október hó
- napján. Őt
- év őszén meglátogatta az édesanyja az E. Á-ba"n, amikor tájékoztatta arról, hogy a rendőrök keresték Magyarországon. A felperes ezzel összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy nem követett el semmiféle szabályszegést, ezért nem kíván hazajönni. A felperest az "a-i"i hatóságok
- február hó
- napján tartóztatták le, egy hónapig tartották fogva, majd
- március hó
- napján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr Főkapitányság munkatársainak a "F" Repülőtéren átadták. A Miskolci Városi Bíróság a 33.Bny.203/2007/
- számú végzésben rendelte el a felperes előzetes letartóztatását a Be.
- §-a
(2)bekezdésének a-b) pontjaiban meghatározott különös feltételek fennállása miatt, mert a felperes annak ellenére nem vette fel a kapcsolatot a nyomozó hatóságokkal, hogy tudomást szerzett az ellene folyamatban lévő eljárásról, tehát magát az eljárás alól tudatosan kivonta és a hatóságok elől elrejtőzött. Ezt meghaladóan a bűnösségének megállapítása esetén öt évig tartó szabadságvesztés büntetés is kiszabható, ami önmagában megalapozta a szökés, elrejtőzés veszélyét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a 7.Bnyf.132/2007/
- számú végzésével megváltoztatta, a felperes előzetes letartóztatását megszüntette és a szabadlábra helyezését rendelte el, mert a felperes részletes feltáró jellegű beismerő vallomása miatt nem indokolt az előzetes letartóztatás. A felperes módosított keresetében 12 028 593 Ft vagyoni és 6 000 000 Ft nem vagyoni kártalanítás, valamint annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte a jogalap hiánya miatt. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 588 585 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illeték az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a Be.
- §-a
(1)bekezdésének 2/a) pontja alapján kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, ha a bíróság a terheltet felmentette, ám a Be. 580. §-a
(3)bekezdésének a) pontja értelmében nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött vagy szökést kísérelt meg. A felperes a nyomozás elrendelése előtt külföldre távozott, ahol
- év őszén értesült az ellene folyamatban lévő rendőrségi eljárásról, ám nem kívánt hazajönni. Emiatt az ő tekintetében kizáró ok áll fenn, mert a büntetőeljárásban a terhelt kikényszeríthetően köteles megjelenni a büntetőhatalmat gyakorló hatóság előtt. Ezt indokolja az állam büntetőigényének érvényesítése érdekében a társadalom védelme és a közérdek. A 41/
- (VII. 2.) AB határozat szerint is a védekezéshez való jognak korlátot szabnak a terhelt megjelenését, jelenlétét biztosító eljárási kényszercselekmények, továbbá nem tekinthető a védelemhez való jog sérelmének, ha a törvény a kártalanításból kizárja azt, aki elrejtőzött. A felperes nem volt elzárva attól sem, hogy írásban vegye fel a kapcsolatot a magyar hatóságokkal. A nemzetközi elfogató parancs kiadásának a feltételei mindezek miatt fennálltak. Az elfogató parancs kiadását megalapozta, hogy a felperes külföldön tartózkodott, a büntetőhatóságokkal való kapcsolatfelvételtől teljes mértékben elzárkózott és a magyar hatóságok részére a kapcsolatfelvételt lehetetlenné tette. Önmagában az, hogy egy magyar állampolgár külföldön telepedjen le és ott munkát vállaljon, alkotmányos alapjog. Ez azonban nem feltétlen, mert a szabad lakóhely megválasztásának határt szab az állam büntetőhatalmat gyakorló hatósága előtti megjelenési kötelezettség. Senki nem kerülhet a büntető eljárással összefüggésben előnyösebb helyzetbe azáltal, hogy külföldön, adott esetben a tengerentúlon tartózkodik. Az eredményes nemzetközi elfogató parancs és az azt követően elrendelt előzetes letartóztatás ezért kártalanításra nem adott alapot, mert ugyan meglévő a kártalanítás objektív feltétele, azonban a kártalanítás további feltételéül szolgáló szubjektív ok (a kizáró ok hiánya) nem állapítható meg, hiszen a terhelt a hatóság elől elrejtőzött. Az, hogy az "E. Á." hatóságai milyen magatartást tanúsítottak a felperessel szemben, őt mennyi ideig, hol és milyen körülmények között tartották fogva, az alperes kártalanítási kötelezettsége szempontjából irreleváns volt. A leírtak miatt az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a jogalap hiánya miatt utasította el, és a felperest a Pp.
- §-ának
(1)bekezdés alapján kötelezte az alperes perköltségének megfizetésére, amely 540 000 Ft munkadíjat és 48 585 Ft útiköltséget foglalt magában. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte. Vitatta a kizáró ok fennállását, mert ő nem rejtőzött el a hatóságok előtt, hanem azokkal együttműködött, amit alátámaszt a feltáró jellegű vallomása is. A külföldi tartózkodása során nem szerzett tudomást az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásról, és már csak azért sem tagadhatta meg a kapcsolatfelvételt, mert ő a magyar hatóságoktól hivatalos értesítést nem kapott. Kérte az alperes javára meghatározott jogtanácsosi munkadíj mérséklését, mert ő munkaviszonyban, nem pedig megbízási jogviszonyban látta el a képviseletet. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges körben feltárta, amiből levont következtetéseivel és annak indokaival az ítélőtábla is egyetértett, s azokra csupán visszautal anélkül, hogy az ott kifejtetteket ehelyütt megismételné. Mindössze a fellebbezésben írtak miatt mutat rá az ítélőtábla arra, miszerint nem a kiköltözéssel valósította meg a kizáró okot a felperes (ilyet sem az alperes nem állított, sem az első fokú ítélet indokolásában nem szerepelt), hanem azzal, hogy az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásról való tudomásszerzést követően (amelyet tagadásával szemben a büntetőeljárásban tett vallomása (nyomozati iratok II. kötetének
- oldala) és az édesanyja perben tett tanúvallomása egyaránt alátámasztott, valamint tekintettel arra a körülményre, hogy őt televíziós és újsághirdetésben is fiktív számlákkal visszaigényelt általános forgalmi adó miatt körözött csalóként kereste a rendőrség (nyomozati iratok I. kötetének 523-
- oldalai), azaz ismert volt körözésének oka a kapcsolatot a magyar hatóságokkal nem kereste, s meg sem kísérelte a személyét tisztázni. A szökés, elrejtőzés a felperes álláspontjával ellentétben nem csak aktív, tevőleges magatartással valósítható meg, hanem azzal is, hogy az őt kereső hatóság számára passzivitása folytán elérhetetlen marad. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a feltáró jellegű vallomásából is a hatóságokkal való együttműködése következett, erre ugyanis nem a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását és a letartóztatását megelőzően került sor. A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az alperest azért illetné meg a képviselete miatt felmerült munkadíj alacsonyabb összegben, mert a részéről eljárt jogtanácsos nem megbízási jogviszony, hanem munkaviszony alapján fejtette ki a tevékenységét, ugyanis a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése értelmében a jogtanácsost az ügyvéd jogállása illeti meg, ennek megfelelően rá is ugyanúgy vonatkoznak a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet rendelkezései, mint a megbízási jogviszony alapján eljáró ügyvédre. A fentiek miatt megalapozottan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes felmentésének következtében az alperest terhelő kártalanítási kötelezettséget kizáró ok áll fenn, ezért az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerint annak helyes indokainál fogva. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt alperes javára perköltséget fizetni, melynek összegét az ítélőtábla a Pp. 67. §-ának
(2)bekezdésére is figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének b) pontja és
(5)bekezdése alapján, de a
(6)bekezdés szerint a kifejtett tevékenységhez igazodó mérsékelt összegben határozta meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes személyes költségmentessége okán a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és a
- §-a alapján az állam viseli. Debrecen,
- február hó
- napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó