A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.345/2011/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi február hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.368/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a büntetés fele részének letöltése után engedélyezett feltételes szabadságra bocsátást lehetővé tevő rendelkezés mellőzésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A védő perbeszédében jogorvoslati kérelmét változatlanul fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során feltárta és megvizsgálta a tényállás megfelelő felderítéséhez szükséges bizonyítékokat. A vádlott, valamint a sértett meghallgatása mellett kihallgatta azokat a személyeket, akik a vád tárgyává tett cselekmény elkövetése időpontjában a szórakozóhelyen tartózkodtak, és a megvalósított cselekményről bármiféle tudomással bírtak. Lefolytatta továbbá a szükséges orvosszakértői bizonyítást is. A bizonyítási eljárás során feltárt adatokat a logika szabályainak megfelelően értékelte. Erről a tevékenységéről indokolásában mind tartalmi, mind terjedelmi szempontból megfelelően számot adott, mellyel a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Az ügyben még a vádlott által sem volt vitatott a sértett sérülése előidézőjének személye. A rendelkezésre álló bizonyítékok tartalma között mindössze a cselekmény előzményei, valamint a szúrás részletei vonatkozásában mutatkozott eltérés. Utóbbi vonatkozásában megcáfolhatatlan, természettudományos bizonyítékul szolgált az orvosszakértő véleménye. szakértő1 kategorikusan kizárta a vádlott védekezésében szereplő, késbe való beleszaladást, belelépést vagy belegyalogolást állító keletkezési módot. A vádlott előadása nem volt teljesen következetes, azonban védekezésének lényegi elemeit a bizonyítékok megnyugtató módon cáfolták. Így azok a szórakozóhelyen tartózkodó érdektelennek tekinthető személyek, akik a szúrást, illetve annak előzményeit észlelték. Ezek a tanúk a vádlotti vallomással szemben azt a tényt, hogy a dulakodást a sértett kezdeményezte, illetve a szúrás mintegy véletlenszerű módon keletkezett volna, nem támasztották alá. A sértett a szúrás körülményeit a bírósági eljárás során nyomozati vallomásához képest némileg eltérően adta elő. E körben az elsőfokú bíróság megfelelő indokolással támasztotta alá a tárgyalási előadás helyességét. Így megalapozottan fogadta el a sértett módosított vallomását, és vetette el a vádlott védekezését. A megalapozott tényállás a Be.351.§
(1)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, amelyet egyébként a vádlott és a védő sem kifogásolt jogorvoslati kérelmében. A bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az irányadó tényállás alapján - amint erre az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt - a jogos védelmi helyzet megállapítása nem kerülhetett szóba. Az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítése körében irányadó tényeket helyesen vette számba, és azok megfelelő értékelésével alakította ki jogi álláspontját. Adós maradt azonban a szándék formája megállapításával, amellyel összefüggésben az alábbiak hangsúlyozása szükséges: A bűncselekmény elkövetéséhez használt eszköz jellegzetességei, a szúráskor alkalmazott erőkifejtés mértéke, a sértett által ténylegesen elszenvedett sérülés súlyossága, illetve a vádlottnak az elkövetés után tanúsított közömbös magatartása alapján csak arra lehetett megalapozott következtetést levonni, hogy a vádlott szándéka a sértett halálára eshetőleges formában terjedt ki. A vádlott tehát cselekményét a Btk.13.§ II. fordulata szerint eventuális szándékkal valósította meg. -----------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket csak részben ismerte fel helyesen. További enyhítő körülményként kellett figyelembe venni a szándék eshetőleges formáját, valamint a sértettnek a cselekmény előtt tanúsított kifogásolható magatartását. A szóban forgó bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés volt. A cselekmény elkövetésekor már hatályos volt a büntetés kiszabásának ún. középmértékre vonatkozó, a Btk.83.§
(2)bekezdésében írt rendelkezése; ennek értelmében a büntetés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, amelynek meghatározásával az elsőfokú bíróság szintén adós maradt. A középmérték tíz év volt. Kétségtelen tény, hogy a vádlott javára nyomatékos enyhítő körülmények voltak megállapíthatóak; a vádlott életkorára figyelemmel büntetlen előélete, eshetőleges szándéka, a sértettnek a bűncselekmény elkövetését megelőzően tanúsított kifogásolható magatartása, továbbá nem utolsó sorban a cselekmény kísérleti szakban maradása. Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények nagyobb számára és súlyára figyelemmel helyesen járt el, amikor az ún. enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a vádlottal szemben az alsó határt el nem érő 2 év 6 hónap szabadságvesztésbüntetést. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú rendelkezéssel is, hogy a vádlott a büntetés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Erre a már idézett enyhítő körülmények megfelelő alapul szolgáltak. A kiszabott büntetés szükséges mind generál-, mind speciálpreventív szempontból a Btk.37.§-ában írt büntetési célok eléréséhez, ezért a másodfokú bíróság annak további enyhítésére törvényes lehetőséget nem látott. A kifejtettek miatt a büntetés enyhítését célzó jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak. Elmaradt az elsőfokú ítéletben az enyhítő szakasznak a Btk.87.§
(1)bekezdésének és
(2)bekezdés
- b)pontjának, valamint a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának Btk.43.§
- a)pontja szerinti megjelölése, amelyeket a másodfokú bíróság pótolt. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - miután egyéb rendelkezései is törvényesek voltak - a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- február
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.368/2011/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.345/2011/
- számú végzése folytán a
- évi február hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke