DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.782/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. N. G.K. (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Juhász Miklós (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben - akinek a pernyertessége érdekében a dr. Rácz Mária (címe) ügyvéd által képviselt UNIQA Biztosító Zrt. (címe) a perbe beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.21.254/2011/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét pedig azzal hagyja helyben, hogy mellőzi a beavatkozó kötelezését 240 000 (kétszáznegyvenezer) Ft le nem rótt kereseti illeték megtérítésére, és kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 240 000 (kétszáznegyvenezer) Ft le nem rótt kereseti illetéket. Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének a díját teljes egészében az alperes köteles viselni. Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 240 000 (kétszáznegyvenezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperest a csecsemőkorától kezdve meglévő fülfájás, fülfolyás miatt folyamatosan kezelték az alperesnél, ennek során többször felmerült az idült fültőmirigy-gyulladás miatti műtét szükségessége. Az ehhez szükséges vizsgálatokat
- március hó
- napján kezdték meg, ekkor egyértelműen krónikus fültőmirigy gyulladást állapítottak meg a felperesnél. A 135 perces altatási idő miatt csak a bal oldali fülműtétet végezték el, míg az ellenoldali fülműtétre
- április hó
- napján került sor. A fülműtét következtében a felperesnél arcidegsérülés alakult ki, majd későbbiekben a vízszintes ívjárat sérülése miatt halláscsökkenés. A műtétet követően alkalmazott terápia nem eredményezett javulást, ezért a felperest áthelyezték a ..... Oktatókórházba, ahol megállapították, hogy a jobb oldali archoz tartozó izom károsodása súlyos mértékű, ingerlés során motorikus válasz az izomzatban nem észlelhető, így a bénulás teljes.
- április hó
- napján műtéti úton rekonstruálták az izom hiányzó szakaszát, valamint izomlebennyel lezárták a vízszintes ívjárat csontos falát. A felperes a műtét óta kétoldali idegi hallásvesztést - a baloldalon 60 decibel, a jobb oldalon 80 decibel halláscsökkenést - szenvedett el, nála Bell-féle bénulás következett be, mindkét fülén a kezdeti teljes elutasítás után több-kevesebb rendszerességgel hallókészüléket visel. Az arcidegsérülés maradványtünetei elsősorban a szájzugi ágra vonatkozóan maradtak vissza, enyhe fokú nyugalmi aszimmetria áll fenn, ám a szemzárás a jobb oldalon is jó erővel kivitelezhető. A jobb oldalon 5-6 centiméteres műtéti heg maradt vissza. Az elsőfokú bíróság 3.P.21.665/2009/
- számú és a Debreceni Ítélőtábla részéről a Pf.I.20.258/2011/
- szám alatt helybenhagyott közbenső ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását a felperesnek a
- március hó
- és
- április hó
- napjai között elvégzett egészségügyi kezelések - ezen belül a
- március hó
- és a
- április
- napján elvégzett fülműtétek - során bekövetkezett károsodásáért. A felperes keresetében a gyógykezelésekre való utazási költségei, a gyógyszerek és egyéb kiadások miatt általános kártérítésként 1 000 000 Ft, továbbá nem vagyoni kártérítés jogcímén 3 000 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta, ahogy a beavatkozó is a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek gyámhatósági fenntartásos betétkönyvi elhelyezéssel vagyoni kártérítés címén 1 000 000 Ft-ot, míg nem vagyoni kárpótlásként 3 000 000 Ft-ot. Megállapította, hogy a felperes teljes egészében pernyertes lett és a pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli, akit kötelezett 69 181 Ft állam által előlegezett költség és a beavatkozót 240 000 Ft kereseti illeték külön felhívásra történő megfizetésére. Határozatának indokolása szerint a helytállási kötelezettség fennállása ítélt dolognak volt tekintendő a közbenső ítélet alapján. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése akkor teszi lehetővé az általános kártérítés megfizetésére kötelezést, ha a kár mértéke akárcsak részben pontosan nem számítható ki. Ebben az esetben a bíróság a károkozásért felelőst olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. A felperes kiskorú, az ő esetében a károkozó körülmény folytán bekövetkezett kiadásokat a szülő jogosult, illetve köteles viselni, így a bekövetkezett károsodások miatt az elmúlt évek során teljesített és a kiskorú felperes egészségügyi kezeléséhez a károsodások következményeinek a részbeni orvoslása, vagy súlyosbodásának megelőzése érdekében elvégzett vizsgálatokra való utazás, a gyógyszerek, a gyermek útiköltsége, a felnőttek útiköltsége, a gyermek egészségügyi kezelése alatt el nem végzett háztartási munkák, stb. ellenértéke mind olyan kárelemek, amelyek pontosan nem számíthatóak ki, de biztosan felmerültek, ahogy a jövőben is felmerülnek. A felperes által vagyoni kárként érvényesített összeg nem tekinthető sem eltúlzottnak, sem alaptalannak, s mivel a tényleges kár mértéke szakértői módszerrel, tanúval stb. nem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság az 1 000 000 Ft vagyoni kártérítési igényt megalapozottnak minősítette, aminek megfizetésére kötelezte az alperest. A felperesnek a további károsodás megelőzése érdekében rendszeresen részt kell vennie szakrendeléseken, nála az arcidegsérülés - még ha kismértékben is, de -maradandó fogyatékosságot eredményezett. Heg maradt vissza, hallókészülék folyamatos viselésére szorul, amely körülmények kihatnak a későbbi pályaválasztására, munkavállalási lehetőségeire. Ezek a tényezők csorbítják az önmegvalósításhoz, a képességek kiteljesedéséhez fűződő alapjogait, így a 3 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés iránti igényt figyelemmel a testi épséghez, egészséghez fűződő jogai sérelmére is - alkalmasnak találta a nem vagyoni hátrányok kompenzálására. A felperes kiskorúsága miatt a javára megítélt kártérítést az alperes gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben köteles elhelyezni. A felperes teljes egészében pernyertes lett, ezért a pártfogó ügyvédjének a díját az alperes köteles viselni a Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése alapján. Az állam által előlegezett költségeket a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése alapján szintén az alperes köteles megfizetni, ahogy a feljegyzett kereseti illetéket a beavatkozó, amelyek összege közel azonos, ezért került sor azok megosztására. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatásával a vagyoni kártérítés megfizetése alóli mentesítését, valamint a nem vagyoni kártérítés összegének 500 000 Ft-ra történő leszállítását kérte. Álláspontja szerint a felperes ellátása szakszerű volt, a kialakult állapota a műtéti kockázat körébe tartozott, továbbá értékelendő a felperes önhibája is, amely körülmények csak egy jelképes összegű nem vagyoni kárpótlást indokolhatnak, mivel a károsodás nem a műtét következménye. A nem vagyoni kártérítés megítélt összegét egyébként is eltúlzottnak tartotta. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésére figyelemmel fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest 500 000 Ft nem vagyoni kártérítésben marasztaló rendelkezését. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, és abból a per főtárgyát tekintve helytálló következtetésre jutott. Az alperes a marasztalását kizárólag azon az alapon sérelmezte, hogy a felperes kialakult károsodása nem a műtét következménye, ugyanis a lefolytatott szakértői bizonyításból megállapíthatóan a nyújtott ellátás szakszerű volt és a felperes állapota a műtéti kockázat körébe tartozott. Hivatkozott továbbá a felperes elhanyagolt állapotában és a beavatkozás többszöri elhalasztásában manifesztálódó önhibájára is, amely körülmények miatt csak egy jelképes összegű nem vagyoni kárpótlás lehetett volna indokolt. Ez a fellebbezési érvelés egyértelműen a jogalap vitatására irányult, aminek a per jelen szakában a Pp. 229. §-ának
(1)bekezdése értelmében már nem volt helye, mert a közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között ismételten vitássá már nem tehetik, ahhoz anyagi jogerő fűződik, ezért az azt követő eljárásban a jog fennállásának elbírálására nem lehet visszatérni, hanem kizárólag a kártérítés összegét lehet vizsgálni (BH 1993/698., EBH 2005/1203.). A felperes önhibájára történő hivatkozás, valamint az ezen alapuló - a vagyoni kártérítést illető - kármegosztás szintén a jogalap elbírálása során bírt jelentőséggel. Azzal, hogy az alperes kártérítési felelősségének fennállása a felperest ért teljes kárért a jogerős közbenső ítéletben megállapításra került (amelynek oka jelenleg már nem bírt relevanciával), az alperes elesett annak lehetőségétől, hogy ezt követően a felperes közrehatására eredménnyel hivatkozhasson. Az alperes a fellebbezésében a jogalap vitatása mellett a nem vagyoni kártérítés összegszerűségét is eltúlzottnak tartotta, álláspontja szerint az nem felelt meg az egységes megítélés követelményének. Az elsőfokú bíróság a feltárt konkrét tényállás alapján a jogsérelem folytán bekövetkezett és a bizonyítás eredményeként feltárt hátrányokat, következményeket a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegének a meghatározásánál megfelelően értékelte. Az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kárpótlás mértékének meghatározásánál a károsult személy körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni. A nem vagyoni kárpótlás mértéke megállapításánál tehát a jogsértés súlyát és a következmények súlyosságát kell figyelembe venni, nem hagyható figyelmen kívül az összeg meghatározásánál a hasonló következményekkel járó, korabeli káreseményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat és az annak megfelelő egységes megítélés követelménye sem. Figyelemmel a felperest ért immateriális hátrányokra, nevezetesen arra, hogy ő már gyermekkorában kétoldali idegi hallásvesztést és Bell-féle bénulás szenvedett el, továbbá a visszamaradt hegre és arra, hogy az arcidegsérülése a szájzugi ágra vonatkozó maradványtünetekkel gyógyult, enyhe fokú nyugalmi aszimmetriát okozva, valamint tekintettel a hallókészülék folyamatos viselésének szükségességére, a keresetben kért s megítélt nem vagyoni kártérítés összege szükséges ezen nem vagyoni sérelmek kompenzálására, így annak leszállítására nem látott okot az ítélőtábla. Tévedett az elsőfokú bíróság a le nem rótt kereseti illeték és az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó rendelkezés tekintetében, amelynek felülbírálatára a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül lehetőséget biztosított. A Pp. 83. §-a
(1)bekezdésének második fordulata szerint a beavatkozó által támogatott fél pervesztessége esetében a beavatkozót az ellenfélnek a beavatkozással felmerült többletköltségében kell elmarasztalni. A beavatkozó csak abban az esetben marasztalható a perköltségben az általa támogatott féllel egyetemlegesen, ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed. E szempontból tehát azt kellett vizsgálni, hogy van-e a felperes és a beavatkozó között olyan polgári jogi jogviszony, amelyre a döntés kiterjedt, és amely a beavatkozó egyetemleges felelősségét a perköltség megfizetését illetően megalapozta. A perbeli esetben ilyen jogviszony a felperes és a beavatkozó között nem állt fenn, ezért a beavatkozónak csak azokat a többletköltségeket kellett megfizetnie, amit a beavatkozással a felperesnek okozott. A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése értelmében költségmentesség hiányában a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének (Pp. 78-83. §, 290. §
(4)bekezdése stb.). Mivel a beavatkozó a fentiek szerint a beavatkozással felmerült többletköltségen kívül a perköltségben nem volt marasztalható, ez egyben azt is jelentette, hogy a le nem rótt kereseti illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére sem volt kötelezhető, még olyan jogszabálysértő módon sem, ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, amikor a közel azonos összegű illetéket és állam által előlegezett költséget az alperes és a beavatkozó között egyszerűen „megosztotta". Sem a kereseti illeték, sem a bizonyítás állam által előlegezett költsége nem minősült a beavatkozással felmerült többletköltségnek, ezért az ítélőtábla mellőzte a beavatkozó kereseti illeték megtérítésére vonatkozó kötelezését, erre ugyanis az alperes köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának
(3)bekezdése szerint irányadó, a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján. A leírtak miatt az ítélőtábla a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a beavatkozót mentesítette a le nem rótt kereseti illeték megtérítése alól és arra az alperest kötelezte. Az alperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ezért a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére őt az ítélőtábla a Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése és a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-ának
(3)bekezdése alapján kötelezte. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az alperes az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése szerint irányadó, a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/ 1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján köteles megtéríteni. Debrecen,
- február hó
- napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó