Bf.133/2011/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(3)bekezdés c/ pontjába ütköző társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt, a pótmagánvádló által előterjesztett pótmagánvád alapján folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság határozata ellen a pótmagánvádló fellebbezést jelentett be, indítványozva az első fokú határozat hatályon kívül helyezését és a bíróság további eljárás lefolytatására történő utasítását. Az I.r. vádlott, illetve a vádlottak védője az első fokú határozatot tudomásul vették. A másodfokú nyilvános ülésen a pótmagánvádló képviselője fellebbezését továbbra is fenntartva az első fokú határozat hatályon kívül helyezésére tett indítványt. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eljárást megszüntető végzésében kifejtette, hogy nem tekinthető az általa leírt bűncselekmény sértettjének és ezért pótmagánvádlóként sem jogosult fellépni. Előadta, hogy alapvető érdekeit sértette a vádlottak cselekménye, aki e miatt került büntetőeljárás hatálya alá. A vádlottak magatartásának következményeként egzisztenciáját elvesztette, életfeltételei megnehezültek, ezért a Be.51.§-ában írt sértett fogalmának maradéktalanul megfelel. E szerint ugyanis sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette, vagy veszélyeztette. Indítványozta ezért az első fokú határozat hatályon kívül helyezését és a bíróság eljárás lefolytatására történő utasítását. A vádlottak védője az első fokú határozat helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor megállapította, hogy nem tekinthető sértettnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Kft. képviseletére a pótmagánvádló nem jogosult, mivel még tagként sem szerepelt e gazdasági társaságban. Ugyanakkor olyan személyek ellen emelt vádat, akik viszont a társaság ügyvezetői, így a cég képviselői voltak. Mindebből adódóan pótmagánvád előterjesztésére nem jogosult, maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság jogi okfejtésével. A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú határozatot és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság szükségtelenül tartott az ügyben tárgyalást, figyelemmel arra, hogy már a vádindítvány előterjesztésekor is állást foglalhatott volna a pótmagánvád előterjesztésének törvényi előfeltételeit illetően. Figyelemmel arra azonban, hogy a vádindítványt befogadta, helyesen járt el, amikor tárgyaláson a büntetőeljárás megszüntette. Az első fokú határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárás lefolytatására történő utasítása érdekében előterjesztett fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság törvényesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy az adott esetben pótmagánvádlóként nem járhat el. Helyesen hivatkozott a Gazdasági Társaságokról szóló 2006.évi IV. törvényre, melynek rendelkezése szerint a kft. törvényes képviselője az ügyvezető. A vádindítványban leírt cselekmény sértettje a Kft. lehetne, annak nevében azonban nem járhatott el, mivel e gazdasági társaságnak nem volt ügyvezetője, továbbá tagja sem. A rendelkezésre álló okiratok szerint annak egyik igazgatója volt, aki azonban a társaság törvényes képviselőjeként nem járhat el. A pótmagánvádló jogi képviselője által előterjesztett azon érvelés, hogy jogát és jogos érdekeit a vádlottak által elkövetett cselekmény sértette, emiatt az ügy sértettjeként pótmagánvád emelésére jogosult, nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság 90/2010. BK véleményében elemezte a pótmagánvád emelésének feltételeit. Annak II. pontjában az alábbiakat fejtette ki. „Körültekintően kell vizsgálni, hogy a sértetti igény alapja a személyben való érintettség nélkül csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy az adott bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott sértettre konkretizált és közvetlen. Kizárólag károsulti, vagyonjogi érdek, illetve igény érvényesítésének ugyanis nem feltétele a bűnösség megállapítása, a pótmagánvád pedig nem a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb útja, hanem a büntető igény érvényesítésének korrekciós eszköze.” Az előzőekre figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen szüntette meg a vádlottakkal szemben a büntetőeljárást, helyesen jelölte meg annak jogszabályi alapjaként a Be.332.§

(1)bekezdés d/ pontját. A Be.2.§

(2)bekezdése alapján ugyanis a vádlottakkal szemben emelt vád nem törvényes, figyelemmel arra, hogy pótmagánvád emelésére nem volt jogosult. Az előzőekre figyelemmel a Főváros Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését - az előbb említett kiegészítéssel helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla végzése a Be.371.§

(1),

(3)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. január
2. napján . Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke . Török Zsolt sk. előadó bíró Dr. Mészáros László sk. bíró A Fővárosi Bíróság végzése I. és II.r. vádlottak vonatkozásában jogerős. Budapest,
3. január
4. . Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő