Pf.21028/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.028/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Somogyi Orsolya ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Balla Árpád Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen, biztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
2. március
3. napján meghozott, 26.G.42.013/2010/
4. számú kijavított ítélete ellen, az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A 'B' Lízing Zrt.
6. május
7. napi kockázatviselési kezdettel Multi Casco Plus vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel a ... forgalmi rendszámú, ... típusú billenőplatós tehergépjárműre. A szerződés a jármű üzembentartójaként tüntette fel a 'C' Kft-t, amely cégnek a 'B' Lízing Zrt. lízingbe adta a járművet. A biztosítási szerződés biztosítási eseményként határozta meg a jármű munkavégzés közben bekövetkező töréskárát. A töréskár biztosítási esemény bekövetkezése esetére az alperes a károsodások helyreállításával felmerült költségek megtérítésére vállalt kötelezettséget. A szerződésben a felek 10 % mértékű önrészt kötöttek ki. A gépkocsit a lízingbe vevőtől a felperes vette bérbe. A tehergépkocsi
8. január 8án tolatás közben a bal hátsó kerekével egy betonlapra hajtott, ami a terhelés alatt megemelkedett, és megrongálta az autó hátsó futóművét. Megsérült a C tengely környezete, eltörött a hátsó hidat kitámasztó egyik rúd, elgörbült, deformálódott a két hátsó híd hajtását összekötő kardántengely, rongálódott a differenciálmű és a behajtó kardántengelyhez kapcsolódó rész is. A kár bejelentése után a járművet
9. január 16-án a 'D' Kft. szemlélte meg az alperes megbízásából. A vizsgálatról készült jegyzőkönyvben a jármű sérüléseként rögzítette a C tengely és a differenciálmű sérülését azzal a megjegyzéssel, hogy cserével indokolt, valamint a C hídház és a hátsó kardántengely sérülését azzal, hogy további ellenőrzésre szorul. A gépkocsi javításának a költsége 6.495.290 forint. Az alperes a biztosítási szolgáltatás teljesítése elől elzárkózott. A biztosítási szerződésből eredő követelésüket a lízingbe adó és a bérbeadó engedményezési szerződéssel a felperesre ruházták át. A felperes a keresetében 5.845.761 forint tőkének, utána
10. február
11. napjától a kifizetés napjáig járó, törvényes mértékű késedelmi kamatnak, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási esemény bekövetkezett, ezért az alperes köteles a biztosítási szerződés teljesítésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében vitatta, hogy a felperes jogosult a biztosítási szolgáltatás érvényesítésére. Hivatkozott arra, hogy a különleges jármű munkavégzése közben bekövetkezett baleset nem tartozott a biztosítással fedezett kockázatok körébe. Álláspontja szerint a biztosított jármű törése nem minősül biztosítási eseménynek, mert azt nem balesetszerű, külső erőhatás, hanem műszaki hiba, anyaghiba, anyagfáradás idézte elő. Állította, hogy a káresemény bekövetkezéséhez a jármű szakszerűtlen üzemeltetése, a megengedett terhelhetőség túllépése vezetett. Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.845.761 forint tőkét, utána
12. február
13. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot és 465.360 forint perköltséget. A feljegyzett kereseti illeték viselésére az alperest kötelezte. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy az engedményezési szerződések révén a felperes vált a biztosítási szolgáltatás iránti követelés jogosultjává, és ezzel a követelés érvényesítésére. A biztosítási ajánlat és a kötvény alapján megállapította, hogy az általános szerződési feltételekhez csatolt záradékkal a felek a biztosítással fedezett kockázatok körébe vonták a különleges járműben munkavégzés közben bekövetkezett töréskárokat is, ezért az alperes teljesítési kötelezettsége az ilyen káreseményekre is kiterjed. A perben kihallgatott tanúk vallomása és a beszerzett műszaki szakértői vélemény alapján azt a következtetést vonta le, hogy a jármű sérüléseit balesetszerűen bekövetkezett külső erőhatás okozta, ezért a káresemény biztosítási eseménynek minősül. Rámutatott, hogy a szakvéleményben jelzett bizonytalanságok a kárszemle hiányosságaira vezethetők vissza, ezért azokat az alperes terhére kellett értékelni. A jármű javításának költségét szintén a szakvélemény alapján állapította meg. Az ítélet ellen, elsődlegesen annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a felperes perköltségben marasztalása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékokat tévesen értékelte, a bizonyítást nem folytatta le teljes körűen, döntése ellentétes a rendelkezésre álló bizonyítékokkal. Hivatkozott arra, hogy a perben beszerzett műszaki szakértői vélemény nem alkalmas arra, hogy bíróság döntésének alapjául szolgáljon. Kifogásolta, hogy a szakértő nem tudta meghatározni a sérülések kialakulásának a folyamatát, sem azt, hogy a jármű előre vagy hátra mozgott a sérülések keletkezésekor. Előadta, hogy a kárfelvételt végző szakértő a jármű alkatrészein nem talált baleseti jellegű külsérelmi nyomokat. Rámutatott, hogy a szakértő is csak valószínűsíteni tudta a külső erőhatás megtörténtét. Sérelmezte, hogy a szakértő annak ellenére nyilatkozott az alkatrészek sérüléséről, hogy a fényképeken nem tudta beazonosítani egyértelműen az alkatrészeket. Az alperes okfejtése szerint a szakvélemény arra sem adott kielégítő választ, hogy milyen módon következett be a differenciálmű és a féltengely törése. Fenntartotta azt az álláspontját, ami szerint a jármű sérüléseit annak túlterheltsége okozta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita érdemi elbírálásához szükséges mértékben helyesen tárta fel. Az így megállapított tényállásból helyes jogi következtetést vont le, és az arra alapított érdemi döntése is helytálló. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak az ítélet indokolásában kifejtett jogi indokaival maradéktalanul egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
14. §