Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.800/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lóczi Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Kiss Klára Viktória ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- október
- napján meghozott, 40.P.25.840/2009/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a ... forgalmi rendszámú ... típusú gépjárművére nézve
- szeptember 27-től kezdődően alperesnél rendelkezett casco biztosítással. A felek biztosítási eseményként szabályozták a lopáskárt. Az alperes kikötötte, hogy mentesül a jármű ellopása miatti kár megtérítése alól, amennyiben a biztosított hitelt érdemlő módon nem tud elszámolni a gépjármű forgalmi engedélyével, illetve törzskönyvével. Mentesülését eredményezi különösen a forgalmi engedélynek, illetve törzskönyvnek a gépjárműben hagyása. Alperes az „elszámolást" olyan valós és okszerű magyarázatnak tekintette, amely nem alapozza meg a biztosított gondatlanságának megállapítását. A felperes
- december 10-én feljelentést tett gépjárművének eltulajdonítása miatt. A nyomozóhatóság
- február 2-án az ismeretlen tettessel szemben folytatott nyomozást megszüntette, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható. Az alperes a felperes bejelentett igényét
- május 21-én azzal utasította vissza, hogy forgalmi engedélynek a gépjárműben hagyása miatt mentesül. A felperes keresete szerint a szerződés teljesítését, és 6.300.000 Ft, valamint
- március 25-től késedelmi kamat megfizetését kérte alperestől. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a forgalmi engedélynek a járműben hagyása miatt szolgáltatásának teljesítése alól mentesül. Másodlagosan 70-30 % arányú kármegosztás alkalmazását kérte ugyanezen okból. Azzal érvelt, hogy a forgalmi engedély birtoklása megkönnyíti a járműnek a tetthelyről való elvitelét, illetve akár az országból való kivitelét is. Ezért a forgalmi engedély gépkocsiban hagyásával a felperes a kár bekövetkeztében közrehatott. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 6.300.000 Ft és
- március
- napjától késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek egyezően nyilatkoztak a biztosítási szerződés fennálltáról és a káresemény bekövetkeztéről. Nem volt vitatott továbbá a gépjármű kárkori forgalmi értéke, és a felperest terhelő önrész mértéke sem. Álláspontja szerint abból, hogy a felperes a forgalmi engedéllyel nem tudott elszámolni, nem következik, hogy az az autóban maradt. Ez utóbbi körülmény tehát nem került bizonyításra. Megállapította továbbá, hogy a gépjárműben hagyott forgalmi engedély a bekövetkezett káreseménnyel, a gépjármű eltulajdonításával semmiféle okozati összefüggésben nem áll. A gépjármű eltulajdonítását nem tette lehetővé, a biztosító kockázatát nem fokozta, a lopás valószínűségét nem növelte, annak végrehajtását sem könnyítette meg. A kármegosztásnak nem álltak fenn tehát a feltételei, az alperes teljes egészében köteles szolgáltatását teljesíteni. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak részbeni megváltoztatását és 70-30%-os kármegosztás alkalmazásával, marasztalása tőkeösszegének 4.410.000 Ft-ra leszállítását kérte. Fellebbezésében hangsúlyozta, a gépjármű eltulajdonításának a célja rendszerint a gépjármű újraértékesítése. A forgalmi engedélynek a birtoklása pedig a gépjárműnek az eltulajdonítás helyéről való elvitelét, illetve az országból való kivitelét könnyíti meg. Álláspontja szerint a kármegelőzési kötelezettség körében minden tulajdonostól elvárható, hogy a járműve eltulajdonítását, újraértékesítését ne könnyítse meg. A forgalmi engedélye gépjárműben hagyása ezért megalapozza a kármegosztást. Állította, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a gépjármű forgalmi engedélye nem a járművel együtt került eltulajdonításra. A felperes azonban ennek nem tudott eleget tenni. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Fellebbezés hiányában a Pp.
- §
(4)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek az alperest 4.410.000 Ft-ban és késedelmi kamatában marasztaló rendelkezése. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az ítélőtábla a jogi következtetéseit is nagyrészt osztotta. A perben nem vitás tényállás szerint a ... forgalmi rendszámú gépjárműre nézve a felek között a Ptk. 536. §
(1)bekezdése és Ptk.
- §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A felek megállapodása alapján ügyleti feltétellé emelt Multi Casco Plus biztosítási szabályzat biztosítási eseményként szabályozta a lopáskárt. A felek között nem volt vitás a biztosítási esemény bekövetkezte sem. A biztosítási szabályzatban mentesülési okként szabályozták lopáskár esetén a forgalmi engedéllyel, illetve törzskönyvvel való hitelt érdemlő elszámolás hiányát, kiemelten azt az esetet, ha ezeket a gépjárműben hagyták. A Ptk.
- §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosított, a szerződő fél, illetve ezek felelősségi körébe tartozó meghatározott személyek szándékosan vagy súlyos gondatlanul okozták. A
(3)bekezdés értelmében ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell. A Ptk. 567. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A Ptk. 556. §
(1)bekezdése minden esetben a biztosító bizonyításától függően a biztosítási esemény egyedi körülményeinek, egyebek mellett a biztosított (vagy a felelősségi körébe tartozó személyek) magatartásának vizsgálatát követeli meg. Ezzel szemben az alperes azzal, hogy szabályzatában a gépjármű okmányaival kapcsolatos meghatározott magatartásokat mentesülési okként szabályozott, a mentesülését olyan esetekre is kiterjesztette, amikor ezeknek a biztosítási esemény bekövetkezte szempontjából nem is volt jelentősége. Azzal pedig, hogy meghatározott magatartást a biztosítási esemény körülményeitől függetlenül vétkesnek minősített, a biztosítót a bizonyítási kötelezettsége alól mentesítette. Ez a biztosított hátrányára való eltérést jelentett a Ptk. 556. §-ától, melyet a Ptk. 567. §
(1)bekezdése tilalmazott. Ezért a szabályzat helyett a jogszabály rendelkezései voltak alkalmazandók. A Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 3. §
(3)bekezdése pedig kimondja, hogy a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának a jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége, törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A törvény idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a biztosító szolgáltatása teljesítése iránt indított perben a biztosító mentesülését jelentő körülmények bizonyítása nem a felperes, hanem az alperes kötelezettségét képezte. E tények bizonyítatlansága pedig úgyszintén az alperes terhére volt értékelendő. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a gépjármű okmányainak a járműben hagyása a biztosítási esemény bekövetkezése szempontjából közömbös, az eltulajdonítás valószínűségét nem növeli. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor több eseti döntésében kifejtette, hogy ez a magatartás a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának minősül. Megkönnyíti ugyanis a járműnek a lopás helyszínéről való eltávolítását, lehetővé teszi a forgalomban való részvételét, és megnehezíti a bűncselekmény felderítését. A perbeli esetben azonban kétséget kizáró módon csupán annyi volt megállapítható, hogy a felperes a biztosítási eseményt követően a forgalmi engedéllyel nem tudott elszámolni. A felperes sem a nyomozás során, sem a biztosító előtt vagy a polgári perben nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint a forgalmi engedély a járműben maradt. A forgalmi engedély hiányának számos oka lehet, önmagában a hiányból logikailag nem következik, hogy azt kizárólag a gépjárműben hagyhatta. Az alperes tehát nem tudta bizonyítani a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását, ezzel a kár bekövetkeztében való közrehatását. Helytállóan döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor az alperest kármegosztás alkalmazása nélkül marasztalta. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes ügyvédi munkadíjából álló másodfokú perköltségét is megfizetni. ,
- november
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Csóka István s. k. előadó bíró, Dr. Lente Sándor s. k. bíró