Kfv.37320/2010/12 – Kúria

(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott. Állította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából releváns tényeket nem tárta fel, így azokat nem is értékelte, a megállapított tényekből téves következtetéseket vont le; tévedett a kereshetőségi jog terjedelmét illetően; indokolatlanul mellőzte a tervdokumentáció hiányosságaira vonatkozó kifogásainak vizsgálatát, a beszerzett szakértői véleményt helytelenül fogadta el ítélkezése alapjául. A kereshetőségi jog kérdéskörében hivatkozott a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2005.87. számú eseti döntésére is. Álláspontja szerint az igazságügyi építési szakértő kirendelése nem lett volna mellőzhető, mert az általa felvetett kifogások szélesebb körű bizonyítást tettek indokolttá, de a bíróság a kompetenciával nem rendelkező szakértő kirendelésével ezt törvénysértően akadályozta meg. Utalt arra, hogy a beszerzett szakértői véleményt az ítélkezés alapjául nem lehetett volna elfogadni, mert a szakértő csak útügyi kérdésekben foglalt állást, az alperesi határozat helyességét nem vizsgálta, téves jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott, a felek jelenléte nélkül tartott helyszíni szemlét, nem tárta fel az ügy megítélése szempontjából releváns tényeket (pl.: a felperesével határos ingatlanrészt nem mutatta be). Súlyos tévedésnek tekintette, hogy a szakértő nem az engedélykérelem, hanem a tényleges helyzet megfelelőségét vizsgálta, és félreérthetően definiálta a hrsz-ú ingatlan megközelíthetőségét. Rámutatott arra, hogy mindenki (így a hatóság, a szakhatóság, a szakértő, és a bíróság

1. is)más-más útvonal tűzoltósági használatra való alkalmasságát vizsgálta, mely az adatok valóságtartalmát is megkérdőjelezi. Nem fogadta el, hogy a sportlétesítmény megközelíthetősége csak a használatbavételi engedélyezési eljárás része, mivel ezt a 45/1997.(XII.29.) KTM rendelet 5.§
2. g)pontja alapján az építési tervdokumentációnak tartalmaznia kell. Álláspontja szerint a terveknek az országos és helyi építési előírásokat is be kell tartania. Tévedésnek tartotta, hogy a bíróság az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontját figyelembe véve és nem saját meggyőződése szerint minősítette a szakértői véleményt aggálytalannak és ezért utasította el a bizonyítási indítványát. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereset minden elemére kiterjedő indokolást adott, az ügy elbírálása szempontjából releváns tényeket feltárta és a jogi következtetési helytállóak és megalapozottak voltak. Indokoltnak tekintette a felperes kereshetőségi jogának korlátozását. Álláspontja szerint a jogi képviselővel eljáró felperes nem jelölt meg olyan konkrét jogszabályhelyet, amely a támadott bírósági ítélet megsértett. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Egyetértett azzal, hogy a felperes kereshetőségi joga korlátozott volt, és utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen és megalapozottan utasította el a felperes megalapozatlan keresetét. Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, melyet a Legfelsőbb Bíróság a 10. és 10-I. számú végzésében állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem sértette meg a bizonyítás szabályait, a jogerős ítélet ez okból nem sérti a Pp. 206.§

(1)bekezdését. Az elsőfokú bíróság indokoltan vizsgálta a felperesnek, mint az építkezéssel szomszédos ingatlan haszonélvezőjének kereshetőségi jogát, tekintettel arra, hogy a kereshetőségi jog egy igényérvényesítési jogosultság, amely azt határozza meg, hogy a perbeli alanyi jog a konkrét felperest megilleti-e, és a felperes jogszerűen tart-e igényt a keresetben megjelölt érdekeinek védelmére. Tekintettel arra, hogy a kereshetőségi jogot jogviszony (érdekeltség) vagy a törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozhatja meg, a jogi érdeksérelmet, az ügyben való közvetlen érintettséget a felperesnek kell bizonyítania, ugyanakkor a jogi érintettség közvetett nem lehet, annak a fél szempontjából közvetlenül kell jelentkeznie. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes előadása és a fennálló körülmények, így különösen a felperesi ingatlan (épület) és a tervezett épület közötti jelentős távolság a felperes közvetlen érdeksérelmét csak a felperesi ingatlan hátsó határmezsgyéje mellett megépíteni tervezett gyalogút-tűzoltósági felvonulási út tekintetében igazolja, ennél tágabb körben azonban nem. A felperes építési előírásokkal kapcsolatos kifogásai az épület elhelyezkedésével, terjedelmével és megközelíthetőségével kapcsolatosak voltak, melyek csak a felperesi ingatlan és beavatkozói épület, vagy a két épület fennálló közelsége esetén eredményezne közvetlen hatást, nagy távolságból azonban nem, így a további kifogások körében a felperes közvetlen érdeksérelme hiányában a vizsgálódás szükségtelen volt. Arra is tényszerűen utalt az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlan esetleges értékvesztése polgári jogi igény, annak tényleges fennállása sem befolyásolja a közigazgatási határozatok jogszerűségét, így az ezzel kapcsolatos érvek irrelevánsak. A felperesnek a tervektől eltérő, jövőbeni úthasználattól való félelme szintén nem alapozhatja meg a vizsgált közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, mert az építési engedélyezés a benyújtott tervek jogszerűségéről szóló állásfoglalás, az esetleges változtatásokra csak újabb engedélyt követően kerülhet sor, amely engedélyezés tekintetében ismételten biztosított a bírósági kontroll, így e felvetés vizsgálata idő előtti. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereshetőségi jogát helyesen állapította meg, a felperes érdekeltségi körén kívül eső kérdésekben való eljárás és bizonyítás mellőzése, a felperes által előadott kifogásokról való érdemi állásfoglalás elmaradása nem jogsértő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során - a felülvizsgálati kérelem keretein belül - is tekintettel volt a kereshetőségi jog terjedelmére, ezért érdemben nem foglalkozott azon felülvizsgálati kifogásokkal, melyek a tervdokumentáció hiányosságára, az ingatlan Kecske utca-Seregély utca kereszteződéséből való megközelíthetőségére, más szakképesítéssel rendelkező szakértő kirendelésére vonatkoztak, és egyéb szakkérdésekre vonatkoztak. A felperes kereshetőségi jogához kellett igazítani a lefolytatott bizonyítási eljárást, ezért indokolt volt, hogy az elsőfokú bíróság útügyi, közlekedési szakértőt rendelt ki a perben és csak azon kérdésekre korlátozta a szakértő feladatát, melyek kompetenciájába tartoztak. A felperes a kirendelt szakértői vélemény értékelésének, ezzel a perbeli bizonyítás eredményének felülbírálatát kérte a Legfelsőbb Bíróságtól. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes, vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. A szakértő az építkezés helyszínén szemlét tartott, az ott tapasztaltak, valamint a tervdokumentáció alapján és a szakhatósági állásfoglalásokat is áttekintve adta meg egyértelmű és a hatósági megállapításokat alátámasztó, azokkal összhangban álló véleményét. A szakértőnek nem volt feladata a felperes értesítése, ennek az ügy megítélése szempontjából jelentősége sem volt, a felperesi ingatlan elhelyezkedésére vonatkozó adatok rendelkezésre álltak, azt külön nem kellett bemutatnia, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el a szakvéleményben foglaltakat. A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítás adatainak felülmérlegelésére indokot nem látott, tekintettel arra, hogy a szakértő véleményét részletesen kifejtette, az alkalmazott jogszabályokat megjelölte. A rendelkezésre álló szakhatósági állásfoglalások egybehangzóságára figyelemmel szükségtelen volt szakértő kirendelése. és szakvélemény a perben újabb A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet és nem a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálja, és a bíróság nem a közigazgatási hatóság eljárásának jogszerűségéről foglal állást, ezért a felülvizsgálati eljárásban érdemi elbírálásra nem kerülhet a közigazgatási szerv eljárását érintő kifogás. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§

(1)bekezdés alapján köteles megfizetni az alperesnek és az alperesi beavatkozónak a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit. A Legfelsőbb Bíróság mind az alperes, mind az alperesi beavatkozó perköltségének megállapításánál a kifejtett munkával arányban álló munkadíjat állapította meg, és ezért nem fogadta el az alperes eltúlzott költségigényét. Budapest, 2011. február 2. Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Kincső sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró Dr. Tóth