Bf.565/2011/8 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdés I. fordulata) és hivatali visszaélés bűntette (Btk.225.§) miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönre és 5 év pénzügyőri foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben 30.000 Ft összegre vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész - a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül - a vádlott terhére, büntetésének súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés céljából éltek jogorvoslattal. A másodfokú eljárásban meghatalmazott védő írásban részletesen indokolt perorvoslatában csatlakozott a korábbi védő által bejelentett fellebbezéshez, és harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.311/2011/I-1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, hosszabb tartamú végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását és mellékbüntetésül közügyektől eltiltás alkalmazását indítványozta, míg az ítélet egyéb helyes rendelkezéseinek helybenhagyását. A mindenirányú jogorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülésen a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülvizsgálatának körébe vonta. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A meghatalmazott védő tartalmában fenntartotta az írásbeli jogorvoslatában előadottakat, azonban elsőként az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagosan a vádlott felmentését, harmadsorban a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A felülvizsgálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást. A védői érveléssel ellentétben az ítélőtábla álláspontja szerint megalapozott, a Be. 351.§

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentes, így a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő tényállást állapított meg. Ebből következően - figyelemmel a Be. 351.§

(1)bekezdésében írtakra - az ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt ok. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét, a bizonyítékok értékelését támadó felmentést célzó védői érvelés a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást mindkét tényállással kapcsolatban kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. A vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetését az eljárás során következetesen tagadta, az

1. tényállás kapcsán kétségbe vonva azt is, hogy a vádbeli napon a sértettel szemben bármilyen intézkedést foganatosított volna. Ezen állítását a sértett és a helyszínen mindvégig jelen lévő ... tanú egybehangzóan cáfolták. Az elsőfokú bíróság igen nagy gondossággal vizsgálta és értékelte a vallomásokat, azok egyezőségét illetve esetleges eltéréseit. Ez utóbbi tekintetében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tanúk szavahihetőségével kapcsolatban kétség nem merült fel. Nem osztotta az ítélőtábla azt a védői érvelést sem, mely arra irányult, hogy az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna konkrétan a ... őrnagy és a vádlott közötti kapcsolatot. E tanút az elsőfokú bíróság kihallgatta, a vádlott a vallomására olyan érdemi észrevételt nem tett, amely a tanúnak a vádlott irányában fennálló negatív megítélésre, esetleges elfogultságára utalt volna, ilyenről a vádlott soha nem tett említést. A sértett olyan részletességgel számolt be az ellenőrzés tényéről, annak tartalmi elemeiről, melyet egyéb az elsőfokú bíróság által feltárt további bizonyítékok is alátámasztottak, hogy a másodfokú bíróság álláspontja szerint is a sértett szavahihetősége nem kérdőjelezhető meg. A
2. tényállás esetében - ahol a vádlott ugyancsak tagadta bűnösségét - a megyei bíróság körültekintően vizsgálta az egyes tanúvallomások nyomozati szakban illetve a bírósági tárgyaláson elhangzott különbségeit, ezeket értékelte és számot adott arról, mely vallomásokat fogadta el és miért. A megalapozott tényállások alapján a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére mindkét cselekmény tekintetében. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, indokolta a bizonyítási indítványok elutasításának okát is. Helyes a cselekmények jogi minősítése is. A védelem álláspontja szerint a vádlott bűnösségének megállapítása esetén az
3. pont alatti cselekménye csupán a vesztegetés bűntette alapesetének (Btk. 250.§

(1)bekezdés) minősülhet. Az ítélőtábla nem osztotta a védői álláspontot, mely az ítélettel szemben e tényállás tekintetében azt a kifogást is támasztotta, hogy a vádlott az állítólagos ellenőrzés során szabálytalanságot tapasztalt, - semmi nem igazolta, hogy a jármű menetíró korongjaival kapcsolatban szabálysértés volt megállapítható, amellyel összefüggésben a vádlott anyagi juttatás ellenében a feljelentés megtételétől eltekintett, - ezáltal nem nyert bizonyítást az a tény sem, hogy a vádlottat terhelte bárminemű feljelentési kötelezettség, mint kötelező érvényű előírás, amelynek nem tett eleget - és azt sem igazolta semmi, hogy volt olyan szabálysértés, amellyel összefüggésben a vádlottat a felettese felé beszámolási kötelezettség terhelte volna. Ezzel szemben ... tanú, a vádlott felettese a bíróság előtti kihallgatása során hangsúlyozta, mint azt az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalának
2. bekezdésében rögzítette: „A közúti ellenőrzés során eljáró vám- és pénzügyőröknek kötelezettsége feljegyzést készíteni minden egyes, a szolgálat során foganatosított intézkedésről olyan formában, hogy az intézkedés alá vont gépjármű forgalmi rendszám, illetve típus alapján beazonosítható legyen. Elmondta a tanú azt is, hogy amennyiben az ellenőrzés során a vám- és pénzügyőrség képviselője hiányosságot vagy szabálytalanságot tapasztal, erről jegyzőkönyvet kell készítenie és ezen jegyzőkönyvet a szolgálatot vezető pénzügyőrnek a szolgálat befejezését követően a felettese részére át kell adnia.” A vádlott kötelességét azzal szegte meg, hogy az intézkedésről sem feljegyzést, sem pedig jegyzőkönyvet nem készített, nyilván abból a célból, hogy jogellenes tevékenysége a hatóság hivatalos tudomására ne juthasson. Mindezek alapján a megyei bíróság törvényesen állapította meg, hogy a vádlott hivatalos személyként működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kért és a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegte. A
3. tényállás vonatkozásában az ítélet
4. oldal 3-4-
5. bekezdésében írtakra figyelemmel ugyancsak helytálló a vádlott cselekményének minősítése. Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályban lévő szabályokat alkalmazva a vádlottal szemben halmazati büntetést alkalmazott. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a megyei bíróság teljes körűen feltárta és túlnyomórészt helyesen értékelte. Az alkalmazott büntetések neme helyes. Nem osztotta az ítélőtábla a megyei bíróság azon álláspontját, mely szerint számottevő súlyosító körülményt nem észlelt és lehetőséget látott a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére. A másodfokú bíróság alaposnak találta az ügyészség súlyosításra irányuló jogorvoslatát. Az ítélőtábla álláspontja szerint lényegesen nagyobb nyomatékkal szükséges értékelni figyelemmel a generális prevencióra - a korrupciós cselekményeknek az utóbbi időben a régióban történt számottevő elszaporodottságát - melyről a másodfokú bíróságnak hivatalos tudomása van, továbbá tekintettel az állandó bírói gyakorlatra is, a Btk. 37.§ és
6. §-ában megfogalmazott célok elérése érdekében a szabadságvesztés büntetés felfüggesztésének mellőzése szükséges. Az elkövetett cselekmények jellegére tekintettel a vádlott méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, ezért a Btk. 62-63.§-ok alapján a másodfokú bíróság mellékbüntetésül a rendelkező részben írtak szerinti tartamban a közügyektől eltiltásról is rendelkezett. Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 554/B. § a) pontjára és a Be. 554/C.§ rendelkezéseire is figyelemmel a megyei bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a jelzett részben megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A vádlott megváltozott személyi igazolványának számát rögzítette. Debrecen,

1. október
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 11.B.2018/2010/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. október
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. október
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke