Pf.20431/2010/15 – Balassagyarmati Törvényszék

...Megyei Bíróság 9.Pf. 20.431/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A ... Megyei Bíróság ... (.... szám) pártfogó ügyvéd által képviselt ... (...szám) felperesnek - ... (...szám) ügyvéd által képviselt ...(....) I. rendű, a ... (... szám alatti ügyvéd által képviselt) ... és Társa Kft. (.... sz.) II. rendű, és ...(...) III. rendű, a ... (... szám ) ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (... rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében melybe a ... (... szám) ügyvéd által képviselt ...Hungaria Biztosító Zrt. (...) alperesi oldalon beavatkozott a ...Városi Bíróság előtt
2. február
3. napján kelt P. 20.653/2007/
4. számú ítélet ellen a felperes által
5. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy
6. napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 20.000,- (Húszezer) forint, a II.-III. rendű alpereseknek egyetemlegesen 40.000,- (Negyvenezer) forint, a IV. rendű alperesnek 20.000,- (Húszezer) forint fellebbezési perköltséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A felperes teljes mértékben pervesztes lett, a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megállapított tényállás szerint a felperes
7. szeptember
8. napján munkába menet kerékpárral elesett, melynek során a jobb kezét ütötte meg, valamint a bal lábszára sérült. Még ugyanezen a napon a felperes jelentkezett az I. rendű alperes traumatológiai osztályán, ahol ellátásban részesült. Ennek keretében 11 óra 18 perckor elvégezték a jobb térd két- irányú, valamint a bal lábszár röntgen felvételét. A röntgenfelvételt elkészítő szakorvos véleményezte, hogy fraktúra nem látható. A röntgenfelvételt ellenőrző főorvos ugyanezen röntgenfelvételen 13 óra 5 perces bejegyzéssel a jobb kéz I. metacorpo-phalangelis izületben minimális volaris subluxatio-t vélelmezett. Ugyanakkor a felperes ambuláns kezelése a traumatológián 12 óra 56 perckor befejeződött. A traumatológián a felperest ellátó szakorvos diagnózisát a röntgenfelvétel alapján állapította meg. Részéről fizikai vizsgálatra sor nem került. Mivel a röntgenfelvétel csontsérülést nem mutatott, ugyanakkor felperes fájlalta a hüvelykujj izületét, ezért a szakma szabályainak megfelelően un. „Benett” gipszsínt helyezett fel a kezére. Legközelebb szeptember 27-én kereste fel a felperes az első ellátást végző orvost. Az ambulánslap értelmében annyi állapítható meg, hogy a felperes gipszsín rögzítést kapott. Október 4-én rögzítésre került, hogy a végtagon keringési zavar nincs, a gipszet eltávolították, és helyette fémsínes rögzítést alkalmaztak. Ezt október 11-én ellenőrizték, változást nem észleltek, és a sínrögzítést továbbra is alkalmazták. Október 18-án azt eltávolították, és a felperest gyógytornára irányították. A felperes október
9. és november
10. között járt gyógytornára, kb. kilenc alkalommal. A felperes a gyógytornával nehezen haladt, mivel az ujj mozgása mindvégig fájdalmas volt, ezért a gyógytornán csak nagyon óvatosan tudta tornáztatni, de valamennyi javulás állt be a felperes állapotában, mivel már a sérült hüvelykujját meg tudta mozdítani.
11. november
12. napján jelentkezett a felperes táppénzes felülvizsgálatra a III. rendű alperesnél. A III. rendű alperes fizikális vizsgálatot végzett a felperes sérült kezén, vizsgálva annak mozgáskorlátozottságát, illetve a mozgások irányát. A felperes panaszkodott arra, hogy fájdalmas ez a vizsgálat, ennek ellenére a III. rendű alperes a felperest keresőképessé nyilvánította. A felperes ezt követően ismét jelentkezett gyógytornára, de nagy fájdalmai miatt a gyógytornász már kezelésbe nem vette, visszairányította őt az I. rendű alperes részéről a felperest ellátó orvoshoz. A felperes
13. november 14-én ismét jelentkezett az I. rendű alperes traumatológiai szakrendelésén. Itt a vizsgáló orvos megállapította, hogy a jobb kéz I.MP-izületének ulnaris oldalán nyomásérzékenység van, panaszai nem múltak el, és az ulnaris collateralis szalagsérülése valószínűsíthető. Műtéti megoldás céljából előjegyezte. A felperes
14. november
15. és
16. között az I. rendű alperes traumatológiai osztályán tartózkodott, ahol a jobb kéz MP izületének oldalszalag elégtelensége miatt november 22-én Lister szerinti szalagpótlást végeztek. Zavartalan műtét utáni szakot követően varratait eltávolították, sebei elsődlegesen gyógyultak. Gipszsínnel ellátva november 30-án bocsátották el.
17. december 2 -a és 3-a között vizsgálták a felperest az I. rendű alperes belgyógyászatán a bal alsó végtag mélyvénás trombózisának gyanúja miatt. Az elvégzett vizsgálatok a trombózist kizárták, alvadásgátlót kapott, traumatológiai ellenőrzését javasolták. December 8-án jelentkezett ismét a traumatológiai ambulancián, ahol a lágyrész állapotot rendezettnek találták, de további gipszsín rögzítést alkalmaztak. Gipszsínje azonban eltört, és a sérült ujja is nagyon fájt. Ekkor a háziorvosához fordult, aki levette a gipszet, a kezét befáslizta, és beutalta a ... kórház traumatológiai osztályára. Mivel a panaszai a szalagpótló műtéttel sem múltak el, a jelentős fájdalmak, és az izületi gyulladás miatt az izület elmerevítésre került sor.
18. február 8-án vették fel a felperest a ... kórház baleseti osztályára, és 9-én un. minicsavaros arthodesist végeztek. Alumíniumsínnel ellátva február 10-én bocsátották el.
19. február 26-án a felperes sebe gyógyultnak volt tekinthető, a varratokat eltávolították, panaszai megszűntek. A rögzítősínt eltávolították, és a végperc tornáztatását javasolták. Március 13-án sebét ismét rendben találták, gyulladásos jelek nem voltak, a kontroll röntgen szerint az arthodesis megfelelő.
20. szeptember 15-én vizsgálták meg újból, mert utóbbi két hétben fokozódó fájdalmakra panaszkodott. A vizsgálatok és a kontroll röntgen szerint a rögzített izület csontosan átépült, azonban a kisujja zsibbadását panaszolta, és a vizsgálat un. cubitalis alagút-syndroma gyanúját vetette fel, ezért EMG vizsgálatra küldték. Ezt a vizsgálatot augusztus 15-én végezték el, ami szerint a könyök magasságában a nervus ulnaris vezetési sebessége jobb oldalon erősen csökkent. Az EMG lelet alapján
21. szeptember 7-én ismét felvették a ... kórházba, ahol felszabadították a cubitalis csatornában futó ulnaris ideget. Műtét után panaszai csökkentek, és szeptember 9-én hazabocsátották.
22. augusztus 10-én vizsgálták ismét a ... kórházban, mivel a felperes a könyöktől csukló irányába kisugárzó fájdalmat érzett. A jobb felkar középharmadában az izomzat ujjbegynyi folytonosság megszakadása volt észlelhető, melyet a leírás szerint feltehetően az előző műtét során felhelyezett vértelenítő mandzsetta okozott. Ezzel sebészeti teendő nincs. Mivel az ulnaris dekompresszió után átmenetileg tünetmentessé vált és a I.MP izületi artrodesis konszolidált, csuklórögzítő viselésén kívül egyéb teendőt az őt ellátó intézmény nem tartott szükségesnek. A felperes
23. június
24. -től III. csoportú rokkant, 2002-ben, 2004-ben 2006-ban, 2007-ben az OOSZI 50%-os munkaképesség-csökkenést véleményezett a felperesnél.
25. január 14-én a SOTE szakértője vizsgálta a munkaügyi bíróság kirendelése alapján. Véleményében a korábbi súlyosabb epizódokkal tarkított depresszió miatti kezelések, TBC okozta szövődményként kialakult mellhártya-összenövés, idült hörghurutgyulladás, tüdőtágulat, magasvérnyomás betegség, több izületet érintő degeneratív elfajulás, petefészek és méhkiirtás utáni állapot, jobb kéz hüvelykujj-sérülés utáni állapot, illetve elmerevítés utáni állapot, valamint a jobb könyök alagút- tünetegyüttesének műtéti kezelése utáni állapot miatt össz-szervezeti szempontból nála ismételten 67%-os munkaképesség csökkenést állapított meg. Jelenlegi állapotában a felperes jobb vállától lefelé az ujjai végéig fájdalmat érez. A sérült kezén a III.-V. ujjai zsibbadnak. A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 52.620,- Ft + ÁFA, II.-III. rendű alpereseknek együttesen 87.700,- Ft, a IV. rendű alperesnek 35.080,- Ft + ÁFA, a beavatkozónak 35.080,- Ft + ÁFA perköltséget. Kimondta, hogy a teljes egészében pervesztes felperes helyett az illetéket, és a szakértői díjat az állam viseli. Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a keresetének való helytadást. Előadása szerint az elsőfokú bíróság szerint megállapítható, hogy a felperes maradandó egészségkárosodása nem áll közvetlen ok-okozati összefüggésben sem az I. rendű, sem a III. rendű alperes orvosi tevékenységével. Az elsőfokú bíróság szerint az I. rendű alperes orvosa a szakma szabályainak megfelelően járt el, amikor a balesetkor keletkezett sérülést úgy látta el, hogy gipsz, illetve fémsínnel történő rögzítést alkalmazott. A III. rendű alperes is a szakma szabályainak megfelelően járt el, amikor a táppénzes felülvizsgálat során a felperes sérült kezén fizikai vizsgálatot végzett. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az I. rendű alperes orvosa a szakma szabályainak megfelelően végezte el a felperesnél a műtéti leírás szerinti szalagplasztikát. A felperes álláspontja szerint ugyanakkor, ha a felperes gondos, és megfelelő ellátásban részesült volna (helyes diagnózis, és ennek megfelelő gyógykezelés) az alperesi kórházban, akkor a sérülése műtéti beavatkozás nélkül gyógyítható lett volna. Ellentmondásosnak találta a szakértői véleményt, és mivel ezt nem sikerült tisztázni, ezért másik szakértő kirendelését kérte. Ezen kérelmének azonban az elsőfokú bíróság nem adott helyt. Az ellentmondást abban látja, hogy a szakértői vélemény alapján a felperesnél un. incomplett szalagsérülés állt fenn, amely konzervatív úton kezelhető, így ez nem képezte volna feltétlenül műtét javallatát (szakértői vélemény
26. oldal 3.pont). ezért nem érti, hogy a szakértő hogyan jutott azon végső megállapításra, hogy a felperesnél a szalagpótló, illetve elmerevítő műtétre a sérüléskor létrejött szalagsérülés miatt került sor. Az izületi kimerevítés a felperes balesetével áll ok- okozati összefüggésben (szakértői vélemény
27. oldal
28. pont). Ez azt feltételezi, hogy a felperesnél már a balesetkor is teljes szalagszakadás következett be. Teljes szalagszakadás esetén lehetőség szerint szalagplasztikát kell végezni. Amennyiben azonban a sérülés az izületet körbevevő lágyrészekre kiterjed, szóba jöhet az elmerevítés is (szakértői vélemény
29. oldal 6.pont). Másrészről nyilvánvaló, hogy a baleset után kellett bekövetkeznie olyan eseménynek, amely teljes szalagsérülést eredményezett. A felperes nem számolt be sem újabb balesetről, illetőleg kizárható, hogy önmagának okozott volna további sérülést. Tehát arra lehet következtetni, hogy a baleset után, gyógykezelése során idézték elő a teljes szalagszakadást. A szakértő egyébként nem zárta ki, hogy a III. rendű alperes által végzett fájdalmat okozó fizikai vizsgálat során egy erőteljesebb oldalirányú elmozdulás teljessé tehette a szalagszakadást. A III. rendű alperes felülvizsgálatát a rendelkezésre álló diagnózis és a felperesnél addig alkalmazott kezelések ismeretében tette meg, ugyanakkor az I. rendű alperes ez esetben is felelős a téves diagnózis felállításában, és a félrevezető hiányos, orvosi információk, dokumentáció kiállításában. Szerinte tehát az izületi kimerevítés nem a balesetkor keletkezett sérüléssel áll okozati összefüggésben, hanem a felperes gyógykezelésével, illetve felülvizsgálatával. Kérte ezért új szakértő kirendelését. Az alperesek, illetve a beavatkozó ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A megyei bíróság az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy a felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott: A városi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, döntése megfelel az alkalmazandó és az általa is alkalmazott jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét a Pp.253.§