SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.552/2011/
- szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Majoros Csaba ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - jogtanácsos neve (címe) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 2.P.22.329/2009/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi KÖZBENSŐ ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll a
- április
- napján végzett vámellenőrzéssel összefüggően a felperest ért (X) forgalmi rendszámú (Y) típusú gépjárműben okozott kárért. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és a Szegedi Törvényszéket ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes és az alperes másodfokú eljárási költségét külön-külön 25.000,-25.000,(Huszonötezer-Huszonötezer) Ft-ban állapítja meg. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a tulajdonát képező (X) forgalmi rendszámú (Y) típusú járművel 5 utassal
- április
- napján lépte át a magyar-... határt. A (helység neve)-i Vám- és Pénzügyőri Hivatal pénzügyőre ellenőrzést foganatosított és a vámvizsgálat során a személygépkocsi átvizsgálásánál csavarhúzót használt. Az alperes által
- április
- napján készített feljegyzés szerint a felperes a vizsgálat időtartamát kifogásolta. Ezt követően folytatta útját (város neve)-ig.
- április
- napján a felperes megbízásából a (szakértői iroda neve) szakértői vizsgálatot végzett a járművön. Megállapította, hogy a hátsó oldalfali burkolaton nem szakszerű eltávolításból eredő nyomok (burkolatrepedések, belső oldalfalak karcolása) látható. A jobb hátsó stoplámpa tartóját erőszakosan távolították el (törésnyom). A tetőburkolatot erőszakosan és szakszerűtlenül bontották fel (a burkolaton repedések és karcolások, a tetőszerkezet tetőlemezén, a tetőtérben karcolások). A -2- légkondicionáló szellőző rácsán és a légkondicionáló egységen éles tárgy (csavarhúzó vagy egyéb) okozta karcolások láthatók. A légkondicionáló berendezés továbbra is üzemképes. A szakértői iroda a javítási költségeket 2.410,54,-euróban jelölte meg. A felperes kártérítés jogcímén 737.730,-Ft és ezen összeg
- szeptember
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint célzott vámellenőrzés során eljáró pénzügyőr szakszerűtlenül, csavarhúzó segítségével végezte a jármű átvizsgálását és károkat okozott. A javítás becsült költsége 2.410,-euró lett volna, azonban a járművet (ország 1 neve)-ban javíttatta és 231.677,- + 24.500,- dinár javítási költsége merült fel, amely 2.737,-eurónak felel meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta a kártérítés jogalapját és összegszerűségét. Álláspontja értelmében a felperesnek lehetősége volt a vámellenőrzést követően a helyszínen panasszal élni, azonban írásban bejelentést nem tett. A határátlépést követően 9 nappal később keletkezett a becsatolt szakértői vélemény, így annak bizonyítóereje kétséges. Az eljáró vámtiszt meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a felperesi jármű vámellenőrzésekor a felperes csupán az eljárás időtartamát kifogásolta. Az összegszerűség vonatkozásában rámutatott arra, hogy a német szakértői iroda által kalkulált javítási költségek és a felperes által (ország 1 neve)-ban ténylegesen elvégzett javítások tételei nem felelnek meg egymásnak. Vitatta azt is, hogy az elvégzett munkálatok mindegyike összefüggésben lenne az esetleges károkozással. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 60.000,-Ft elsőfokú perköltséget és külön felhívásra az államnak 44.000,-Ft le nem rótt eljárási illetéket. Indokolása szerint először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli gépjárműben keletkezett kárt az eljáró pénzügyőr okozta-e a vámvizsgálat során. A bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta meg a felperessel együtt utazó (tanú 1 neve)-t, (tanú 2 neve)-t, (tanú 3 neve)-t, (tanú 4 neve)-t, valamint a vámvizsgálatban tolmácsként közreműködő (tanú 5 neve)-t. A szakértői szemléről készült jegyzőkönyv és a tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem nyert kétségtelen bizonyítást az állított károkozás ténye. (tanú 5 neve) tanúvallomásából megállapította, amennyiben a felperes az esetleges károk jegyzőkönyvi rögzítését kérte volna a vizsgálatot követően, úgy annak nem volt akadálya, azonban ilyen előadást nem tett. A tanúk vallomását ellentmondásosnak találta, mert abból egyértelműen nem tűnik ki, hogy egy vagy két alkalmazott működött-e közre az ellenőrzéskor, eltérően nyilatkoztak arról, hogy a jármű bontásakor a közelben tartózkodtak-e, a felperesnél volt-e felvételre alkalmas kamera, a hátsó izzólámpa törése bekövetkezett-e, illetve mikor történt lámpacsere és ki kifogásolta a pénzügyőr eljárását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tanúk vallomása a vámvizsgálat előzőekben ismertetett körülményeire vonatkozóan olyan mértékű eltéréseket tartalmazott, amelyek következményeként nem igazolták a felperes előadását. A káreseményről csupán 9 nappal később készült jegyzőkönyv, ugyanis a felperes -3Pf.III.20.552/2011/
- szám ekkor adott megbízást a szakértői irodának. Ez a tény ugyanakkor ellentétes azzal a felperesi előadással, amely szerint (ország 2 neve)-ba érkezését követően másnap bejelentette a kárt a biztosítójának. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közötti ellentmondást nem oldotta fel, ezért az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényállási elemeket nem tisztázta. Megfosztotta a tényállás vitatásának a lehetőségétől. A bíróság ítéletében foglalt ténybeli megállapítások tévesek és iratellenesek a felperes által készíthető fényképfelvétel körülményeire és a káresemény bejelentésének időpontjára. Utalt arra, hogy (ország 2 neve)-ban a biztosítónál 24 órán belül bejelentette a kárt, amelyet okirattal bizonyított, azonban a kárszakértőtől csak később kapott időpontot a vizsgálatra, ezért nem tudott nyomban megbízást adni a részére. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg tanúként a szakértőt és az alperesnek a vizsgálatot végző alkalmazottját az elsőfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványok ellenére. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a releváns bizonyítást foganatosította és a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ítéletének iratellenessége nem állapítható meg. A további bizonyítási eljárás foganatosítását szükségtelennek találta. A német szakértő ((szakértő neve)) tanúkénti meghallgatását a bizonyítási indítványban megjelölt körülmények vonatkozásában mellőzni kérte, mert a rendelkezésre álló adatok alapján nincs jelentősége, hogy a gépkocsiban talált sérüléseket mivel okozhatták és milyen jellegűek voltak. Osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy magatartásával oksági kapcsolatban a felperes károsodott-e. A felperes fellebbezése a kártérítés jogalapjára megalapozott, az összegszerűség körében az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatára nincs lehetőség a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésének szükségessége miatt. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállás megállapításához szükséges tényeket és azok bizonyítóerejét, a tényállás megítéléséhez szükséges jelentőségüket a Pp.
- §
(1)bekezdését megsértve nem teljes körűen mérlegelte és így téves jogi következtetésre jutott. Az államigazgatási (közigazgatási) jogkörben okozott kár megtérítésére is akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános feltételei megvalósultak és a felróhatóság hiányára hivatkozással a károkozónak nem sikerül kimentenie magát (Ptk. 349. §
(1)bekezdés, 339. §
(1)bekezdés). A károkozás jellege független attól, hogy milyen módon és milyen eszközzel okozták, amennyiben hatósági feladat teljesítése -4érdekében kifejtett tevékenységből ered. A kárért való felelősség további különös előfeltétele, hogy az rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Jogorvoslattal a károsult akkor élhet, ha az államigazgatási szerv határozatot hozott, olyan károkozás esetén amikor határozathozatalra nem került sor, jogorvoslatra sincs lehetőség. A perbeli ügyben ilyen határozat hozatalára nem került sor, így a felperes kártérítési követelését közvetlenül bírói úton érvényesíthette. Bizonyítania kellett, hogy az alperes a
- április
- napján a (helység neve)-i Vám- és Pénzügyőri Hivatal forgalmában végzett vámellenőrzés és járműbontás során kárt okozott. Az alperes nem vitatta, hogy a vámellenőrzéskor a személygépkocsi átvizsgálásánál a pénzügyőr csavarhúzót használt. Az elsőfokú bíróság által meghallgatott, a felperesi vállalkozó által szállított ... állampolgárságú tanúk vallomása megerősítette azt a felperesi előadást, hogy már a helyszínen kifogásolta nemcsak a vámvizsgálat idejét, hanem a vámvizsgálat módját is. Nyomban panaszt kívánt tenni a bontás szakszerűtlensége miatt. Ezt közvetetten igazolja (szemlész neve) szemlész
- április
- napján kelt feljegyzése, amely szerint már a vámvizsgálat közben szóbakerült a gépkocsi bontásának szakszerűsége, illetve szakszerűtlensége. A nyilatkozat tartalmazza „… különös figyelmet fordítottam, hogy sérülést ne okozzak az autón, mivel azt közölte, ki fogja fizettetni velem az esetlegesen keletkező kárt." A továbbiakban rögzítésre került, (őrnagy neve) őrnagy előtt tolmács jelenlétében rákérdeztek a felperesre, az autóban keletkezett-e kár vagy udvariatlanok voltak-e vele, mire az volt a válasz, hogy (szemlész neve) szakszerűen járt el és udvarias volt, csak túl aprólékosan vizsgálta át a csomagokat. Tény, hogy a felperes egyik utasa az állategészségügyi szolgálat által kiállított bizonyítvány nélkül szállított át a határátkelőhelyen 2 kg sonkát, amelynek elkobzásáról rendelkezett az alperes 21591/
- számú,
- április 15-én kelt határozatával. Ugyanakkor az a körülmény, hogy másnap az ellenőrzést végző vámtisztviselő a vámhivatal parancsnokának írásbeli feljegyzést készített az esetről, azt támasztja alá, hogy a felperes előadása megfelel a valóságnak a kifogás tartalmát illetően. (tanú 5 neve) tolmács tanú vallomásából kitűnik, 10-15 perc vita volt az ajtó előtt miközben az irodában tolmácsolt és szóltak, szükség van rá. Így nem lehetett végig jelen a felperes és a vámtisztviselő közötti szóváltáskor, az autót nem látta, illetve nem emlékezett, hogy a felperes a szabálytalan bontást kifogásolta-e, így e tanú vallomásának nem lehet olyan mértékű bizonyító ereje, ahogyan azt az elsőfokú bíróság mérlegelésekor megállapította. A gépjárműben utazó tanúk egybehangzó előadást tettek arról, hogy csavarhúzóval, nagy erővel és szakszerűtlenül történt a gépkocsi átvizsgálása. (tanú 1 neve) autószerelő vallotta, hogy ilyen eszközzel a belső borításokat nem lehetett volna lebontani, azokhoz a szegecsekhez és kapcsokhoz, amelyekkel a borítást rögzítették speciális szerszámokat használnak az eltávolításhoz. Az utas tanúk vallomásából kitűnik az is, hogy a felperes az eseményről fényképfelvételt akart készíteni (mobiltelefonnal), ezt azonban a pénzügyőr megtiltotta. A hátsó féklámpát is felnyitotta és utóbb a lámpaburát nem tudták visszahelyezni, közészorultak a kábelek, valamint a féklámpa izzója tönkrement. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapítható, hogy a vámtisztviselő a vámellenőrzés során nem megfelelő -5Pf.III.20.552/2011/
- szám eszközzel és módon végezte el a gépjármű átvizsgálását. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes (ország 2 neve)-ba érkezve csak 8 nap elteltével,
- április
- napján jelentette be a káreseményt a biztosítónál és április
- napján adott megbízást szakértőnek a gépkocsi átvizsgálására. A szakértői vizsgálat eredménye egyértelműen igazolja, hogy a jármű hátsó oldalfali burkolata a jobb hátsó stoplámpa, a tetőszerkezet és a tetőtérben lévő karcolások, valamint a légkondicionáló egységen lévő külső sérülés csavarhúzó vagy egyéb éles tárgy használatából ered és szakszerűtlen bontásra utal (szakértői iroda neve)). Az alperes a felróhatóság alól a fentiekre tekintettel nem tudta kimenteni magát. A felperes fellebbezésében megalapozatlanul utalt arra, hogy okirattal bizonyította, 24 órán belül (ország 2 neve)-ban az (biztosító neve) biztosítónak a káreseményt bejelentette, ugyanis az erről készült jegyzőkönyv dátuma az állított időpontnak nem felel meg, és nem nyert bizonyítást azon előadása sem, hogy a határról felhívta (ország 2 neve)-ban lévő feleségét a kár azonnali bejelentése végett. Mindezen körülményeknek azonban a jogalap vonatkozásában az előzőekben kifejtettek alapján nincs döntő jelentősége. Miután a jogvita a követelés jogalapja és összegszerűsége vonatkozásában elkülöníthető volt, az ítélőtábla a Pp.
- §-a szerint alkalmazandó Pp.
- §
(3)bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott, amelyben az alperes kártérítési felelősségének megállapítására vonatkozó elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. A kár összegének kérdésében a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükségessége miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a Pp. 252. §
(3)bekezdése értelmében. A kár összegszerűsége vonatkozásában a kárszakértő kalkulációjából az alperes kifogásolta a vámvizsgálat elvégzésével összefüggésbe nem hozható tételként a klímaberendezés felújításának, több pótalkatrész cseréjének, 3 db oldalfal borítólemeze kiés beszerelésének, a jobb hátsó stoplámpa töréses sérülése költségének elszámolhatóságát. Álláspontja szerint ezek a károk nem a munkavállalója tevékenységéből eredtek. A kártételek vitatása folytán nem mellőzhető a gépkocsi állapotfelmérését végzett német szakértő (szakértő neve) megkeresett bíróság útján történő tanúkénti meghallgatása arra a körülményre, hogy mely sérülések eredhetnek a vámellenőrzés során történő szakszerűtlen megbontásból, és ezzel okozati összefüggésben milyen javítási költség merül fel. A kár szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes a tényleges javítási munkálatokat elvégeztette-e, mert valamely dolog megrongálódása esetén a javításához szükséges költség jelentkezhet kárként (Ptk. 355. §). Nyilvánvalóan a károsult a javítás módjának a megválasztásánál - a kárenyhítési kötelezettsége folytán - a leggazdaságosabb megoldást köteles választani. Evonatkozásban az elsőfokú bíróságnak a felek által esetlegesen felajánlott további bizonyítási -6indítványát foganatosítania kell. Az így kiegészült tényállás alapján foglalhat állást megalapozottan a kártérítés összegszerűségére. A peres felek másodfokú eljárási költségét az ítélőtábla csupán megállapította, erről az elsőfokú bíróság határoz az új eljárásban (Pp. 252. §
(2)bekezdés). S z e g e d,
- január hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró