DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.668/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nyári Péter ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve d.-i (cím) lakos felperesnek - a Dr. Szabó István ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve d.-i (cím) lakos I. rendű és a személyesen eljáró II.rendű alperes neve d.-i (cím) lakos II. rendű alperesek ellen kölcsön visszafizetése és személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.20.284/2011/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperes által az államnak megtérítendő kereseti illeték összegét 26 000 (Huszonhatezer) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 2 700 (Kettőezer-hétszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 12 700 (Tizenkettőezerhétszáz) forint fellebbezési eljárási költséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 35 000 (Harmincötezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest 150 000 forint tőke, ennek
- december 1-től a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére, mert előadása szerint
- november 11-én 150 000 forint kölcsönt adott részére azzal, hogy azt
- november 30-ig kell visszafizetni; kötelezettségének azonban az I. rendű alperes többszöri felszólítás ellenére azóta sem tett eleget. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették a becsülethez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy őt
- és
- között több alkalommal, hol külön-külön, hol együttesen, mások jelenlétében is hülyének nevezték, illetve beszámíthatatlan beteg személynek állították be. Emiatt kérte a jogsértés tényének megállapítását, az alperesek kötelezését a jogsértés abbahagyására, eltiltásukat a további jogsértéstől és kötelezésüket arra, hogy bocsánatkéréssel adjanak számára elégtételt. Kérte továbbá az alperesek költségben való marasztalását. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az I. rendű alperes részére fizessen meg 37 500 forint perköltséget, s az államnak térítsen meg 27 000 forint eljárási illetéket és 15 000 forint előlegezett költséget. A határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a Pp.
- §
(3)bekezdésében írt kötelezettségének eleget téve kioktatta a felperest az előterjesztett kereseti kérelmek kapcsán őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, s a bizonyítatlanság jogkövetkezményeiről. A kölcsöntartozás jogcímén előterjesztett igénnyel összefüggésben az I. rendű alperes elévülési kifogására figyelemmel elsődlegesen e kérdésben foglalt állást, akként, hogy megállapította, hogy a felperes követelése
- november 30-ára elévült, mert az elévülést megszakító vagy az elévülés nyugvását előidéző körülmény bizonyítására vonatkozó kötelezettségének a felperes nem tudott eleget tenni. Rámutatott, hogy a felperes édesapja tanúvallomásában tett ugyan említést egy, a jelenlétében az I. rendű alperestől származó tartozáselismerő nyilatkozatról, ám e beszélgetés időpontját a tanú nem tudta meghatározni, míg a felperes a beszélgetés időpontját 2004 szeptemberében jelölte meg, ez pedig az elismerés tényének bizonyítottsága esetén sem eredményezné az elévülés megszakadását. A személyiségi jog megsértésére irányuló kereseti kérelem tekintetében kiemelte, hogy a felperes a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tenni nem tudott. Az együttesen 600 000 forint összegben meghatározott pertárgyérték után számított perköltség, valamint az állam által előlegezett tanúdíj és a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását, s kereseti kérelme szerinti határozat hozatalát, az alperesek költségben való marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló nyilatkozatokat, bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte. A perben elhangzott tanúvallomások, illetve alperesi nyilatkozatok egyes részleteinek kiemelésével hangsúlyozta, hogy ezek alapján a kölcsönszerződés felperes és I. rendű alperes közötti létrejötte kétséget kizáróan megállapítható. Rámutatott, hogy a felperes édesapja tanúvallomásában az I. rendű alperessel folytatott azon beszélgetése időpontját, mely során az adós tartozását elismerte,
- és
- közötti időre tette, s ez a beszélgetés ebből következően történhetett 2000-ben, illetve 2001-ben is, ennek eredményeként pedig az elévülés megszakadása megállapítható. Megítélése szerint O. A. és id. H. Gy. tanúk vallomása igazolta a személyiségi jog megsértése megtörténtét, ami egyébként megállapítható az alapján is, hogy a II. rendű alperes a perbeli tárgyaláson minősítette őt betegnek. Tekintettel arra, hogy e körben kártérítési igényt nem terjesztett elő, kérte, hogy az ítélőtábla a pertárgyértéket az elsőfokú bíróság által megállapított 600 000 forintnál alacsonyabb összegben határozza meg. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. A II. rendű alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a felperes valamennyi indítványának helyt adva, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, a beszerzett bizonyítékokat a Pp.
- § előírásainak megfelelően helytállóan értékelve helyesen állapította meg a tényállást, abból megalapozott következtetéseket levonva helytállóan döntött a kereset alaptalanságáról. Döntését a jogszabályok pontos felhívásával teljes körűen megindokolta, azzal az ítélőtábla minden tekintetben egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokaira tekintettel hagyta helyben a Pp.
- §
(2)bekezdése, illetve 254. §
(3)bekezdése alapján. Csupán a fellebbezésben írtakra tekintettel jegyzi meg az alábbiakat: A felperes személyes nyilatkozata során - egyebek mellett - előadta, hogy az I. rendű alperes már 1996 decemberében megtagadta a kölcsönösszeg visszaadását, amikor úgy nyilatkozott, hogy „ezt a pénzt én bebuktam", továbbá, hogy „ezzel a pénzzel ő engem egyszerűen leszedett és kész". Erre tekintettel a felperesnek az őt terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítése során azt kellett volna igazolni, hogy az I. rendű alperes elismerte vele szemben fennálló követelésként a felperes igényét. Az idézett nyilatkozat szerint ugyanis már 1996-ban sem tekintette ilyen létező követelésnek a felperes igényét, emiatt lényegtelen, hogy egy esetleges megbeszélés során elhangzott-e, hogy elismerte a pénz átvételét. Ilyen elismerő nyilatkozat hiányában az elévülésre tekintettel a kölcsönadás tényének bizonyítása másodlagossá vált, a fellebbezés ezzel kapcsolatos fejtegetése irreleváns. Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság a személyiségi jog megsértésének megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatban is, mert az alperesek tagadták annak megtörténtét, a meghallgatott tanúk pedig vallomásukkal a felperes előadását nem tudták bizonyítani. A felperes a
- május 26-i tárgyaláson pontosította e tárgyban előterjesztett keresetét, s jelölte meg, hogy az alperesek mikor, mely kijelentésükkel sértették meg személyiségi jogait. Az elsőfokú bíróságnak ezekkel kapcsolatban kellett a bizonyítást lefolytatnia, s döntést hoznia. Ehhez képest a felperes azon fellebbezésbeli előadása, hogy a II. rendű alperes a
- április 5-i tárgyaláson elhangzott kijelentésével is megsértette személyiségi jogát, a Pp.
- §-a értelmében meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül, s így a fellebbezési eljárás tárgyát nem képezheti. Alaptalan a felperes azon igénye, hogy az ítélőtábla a pertárgyértéket alacsonyabb összegben határozza meg. A Pp.
- § úgy rendelkezik, hogy a per tárgyának értékét a 24-
- §-ok rendelkezéseinek megfelelően a felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. A bíróság a pertárgy értékét azonban nem önkényesen vagy méltányossági alapon határozza meg, hanem kizárólag a jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével. A pertárgyérték meghatározása pénzkövetelés esetében általában nem vitás, mert ilyenkor a dolog természeténél fogva az azonos a felperes által követelt összeggel (Pp.
- §
(1)bekezdés). A pertárgyérték azonban nem minden esetben állapítható meg, így a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perben sem. A pertárgyérték meghatározhatatlansága a bíróság hatáskörét nem érinti, de feltétlenül meghatározandó a lerovandó illeték mértéke miatt. A Pp. a pertárgyérték meghatározhatatlansága esetére nem állapít meg szabályokat, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) azonban rendezi ezt a kérdést. A 39. §
(3)bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha az eljárás tárgyának értéke az
(1)bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja: b) a megyei bíróság előtt első fokon indult peres eljárásban 450 000 forint. A Pp. 25. §
(3)bekezdése akként rendelkezik, hogy ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követeléseket össze kell adni. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a pertárgy értékét 600 000 forintban. Az Itv. 40. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a fél egy eljárásban, egy jogviszonyból eredő több igényét vagy több jogviszonyból eredő igényeit érvényesíti, az eljárás tárgya értékének megállapításakor - a járulékok figyelmen kívül hagyásával - az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni. Az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontja kimondja, hogy a 39-
- §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az illeték mértéke peres eljárásban 6 %. Erre figyelemmel az elsőfokú eljárásban figyelembe veendő kereseti illeték összege 36 000 forint. Ebből a felperes lerótt 10 000 forintot illetékbélyegben. Az Itv.
- §
(1)bekezdés f) pontja értelmében a személyiségi jog megsértésének megállapítása iránti kereseti kérelemmel kapcsolatban a felperest tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, ebből következően a további illetéket lerónia nem kellett. Pervesztessége miatt az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte a felperest a feljegyzett kereseti illeték állam javára történő megtérítésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján, ám a megtérítendő illeték összegét az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint korrigálta (Pp. 253. §
(3)bekezdés). A felperes a fellebbezési eljárás során is pervesztesnek bizonyult, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes részére fellebbezési eljárási költség megfizetésére. E címen az ítélőtábla az I. rendű alperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése,
(6)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg, mérsékelt összegben, tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes képviselője rövid fellebbezési ellenkérelmet tartalmazó előkészítő iratot nyújtott be és a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg. A II. rendű alperesnek a másodfokú eljárás során költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni. A fellebbezési eljárásban az illeték alapja 750 000 forint (Itv. 39. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés c) pont), mely után a figyelembe veendő illeték az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében 6 %, azaz 45 000 forint. Ebből a felperes lerótt 10 000 forintot, így az ítélőtábla további 35 000 forint feljegyzett fellebbezési illeték megtérítésére kötelezte a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. D e b r e c e n,
- február
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottília s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -