DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. I. 20.841/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. H. Z. által képviselt Magyar Biztosítók Szövetsége (címe) felperesnek, a Dr. Konczné dr. Pásztor-Turák Kinga ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen megtérítési igény iránt indított perében - melybe a felperes pernyertessége érdekében a Kristonné dr. Dusza Gabriella ügyvéd (címe) által képviselt ..... Magyar Általános Biztosító Zártkörű Részvénytársaság (címe) beavatkozott - a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- október
- napján meghozott 23.P.22.962/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja és az ítélet indokolásából mellőzi az alábbi ténymegállapításokat:
- július
- napján az...... Magyarország Általános Biztosító Zrt. értesítette az alperest, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítása törlésre került.
- augusztus
- napján az alperes újabb negyedéves díjat fizetett be, amelyet a biztosítótársaság
- augusztus
- napján visszautalt.
- augusztus
- napján kelt levelében a biztosítótársaság tájékoztatta a felperest (helyesen alperest), hogy a biztosítás biztosításának újra érvénybe helyezésére a megküldött nyilatkozat kitöltésével van lehetőség. Kötelezi a felperest és a felperesi beavatkozót, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen 14 350 (Tizennégyezer-háromszázötven) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napos határidőben 5 552 430 Ft, valamint annak a
- október
- napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát és 100 000 Ft - a beavatkozó részére pedig 50 000 Ft - perköltséget. Kötelezte az alperest továbbá az állam javára - az adóhatóság felhívására - 333 200 Ft illeték megfizetésére is. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a tulajdonát képező ..... forgalmi rendszámú...... típusú személygépkocsira vonatkozóan az alperes a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződést a beavatkozó biztosító társasággal kötötte meg. A
- I. negyedévre esedékes díjat az alperes
- február 24-én fizette meg.
- július
- napján a beavatkozó az alperest arról értesítette, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítása díj nem fizetése miatt törlésre került. Az alperes
- augusztus 3-án újabb negyedéves díjat fizetett be, amelyet azonban a biztosító
- augusztus 9-én visszautalt részére és
- november 26-án visszautalásra került a
- november 18-án befizetett újabb biztosítási díj is. Az alperes volt - és tőle életvitelszerűen különélő - házastársa, V. E. É. az alperes tulajdonát képező személygépkocsival
- október
- napján közlekedési balesetet okozott "A" belterületén, G. P. M-né gyalogost elütötte, aki a baleset következtében 8 napon túl gyógyuló darabos végtagcsonttöréses sérülést szenvedett. A balesettel összefüggésben a Szegedi Városi Bíróság a
- október 24-i jogerős 12.Bk.2239/2006/
- számú végzésével V.E. É. bűnösségét maradandó fogyatékosságot eredményező közlekedési baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította és pénzbüntetésre ítélte. A 18.Szk.2637/2004/
- számú határozatával pedig - megváltoztatva a Szegedi Rendőrkapitányság, mint elsőfokú szabálysértési hatóság 03940/
- szabs. határozatát G. P. M-néval szemben közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt mellőzte a pénzbírság kiszabását és egyben figyelmeztetésben részesítette. A kötelező felelősségbiztosítási fedezet hiányában G. P. M-né kárát teljes egészében a felperes térítette meg; részére 1 800 000 Ft nem vagyoni kártérítést, 2 200 000 Ft járulékmegváltást és vagyoni kártérítést, mindösszesen 5 52 430 Ft-ot fizetett ki. A fizetési meghagyással indult és az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetében 5 552 430 Ft tőke és annak a
- október 10-től járó törvényes mértékű kamata, valamint költsége megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a károkozó gépjármű az alperes tulajdonában volt és arra a baleset időpontjában az alperes kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkezett, mert a beavatkozóval fennállt kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés a baleset időpontja előtt díj nem fizetés miatt megszűnt. A késedelmesen befizetett díj a szerződést nem aktiválhatta, továbbá új szerződés létrehozására sem volt alkalmas, ezért az alperes megtérítési kötelezettsége a 190/2004.(VI.8.) Korm. rendelet
- §-ának
(7)bekezdése alapján fennáll. Az alperes elsődlegesen a kereset teljes elutasítását kérte jogalap hiányára hivatkozva. Azt nem vitatta, hogy a
- II. negyedévre esedékes díjat csak késedelmesen fizette meg, azonban azzal védekezett, hogy ennek ellenére a beavatkozó biztosító nem értesítette őt a biztosítási szerződés díj nem fizetés miatti megszűnéséről, ami megfelelt a beavatkozó korábban is előfordult alperesi határidőn túl történő fizetés befogadásával és lekönyvelésével kapcsolatos gyakorlatának. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a biztosító
- III. negyedévre esedékes,
- július 30-án megfizetett biztosítási díjat is befogadta és azt - állításával ellentétben - nem utalta vissza az alperesnek. Visszautalásra csak a
- IV. negyedévre esedékes,
- november 16-án befizetett díj került, alperes álláspontja szerint az időközben bekövetkezett káreseményre tekintettel. Mindezek alapján az volt az álláspontja, hogy a káresemény időpontjában érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett a beavatkozónál, ezért a felperesnek vele szemben alapos megtérítési igénye nem lehet. Másodlagosan, arra az esetre, ha a bíróság a vele szemben előterjesztett kereset jogalapját fennállónak tekinti, kármegosztás alkalmazását kérte arra hivatkozással, hogy a károsult gyalogosként a kár bekövetkezésében jelentősen közrehatott, ami miatt a reá kedvezőbb 30-70 %-os kármegosztás alkalmazásának van helye. A keresetnek teljes mértékben helyt adó érdemi döntésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - a részletesen kifejtettek szerint megállapíthatónak találta, hogy a beavatkozó „az I. negyedévet követően feltehetően értesítette" az alperest a biztosítási szerződésének megszűnéséről, a II., III. negyedévi biztosítási díjakat pedig visszautalta részére. Ennek alapján a 190/
- Korm. rendelet
- számú mellékletének
- pontja
(4)bekezdése értelmében a biztosítási szerződés megszűnt, ebből következően a beavatkozó kockázatviselése nem terjed ki a perbeli káreseményre, függetlenül attól, hogy a szerződés megszűnésekor az esetleges további adatszolgáltatási kötelezettségét a
- évi LX. törvény (Bit.) rendelkezéseinek megfelelően teljesítette-e. A felperes a kártalanítási számla kezelőjeként a károsulttal szemben helytállt, ezért az alperes megtérítési kötelezettsége a 190/2004.(VI.8.) Korm. rendelet
- §-ának
(7)bekezdése alapján fennáll. Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság az alperes kármegosztás iránti igényét sem, tekintettel arra, hogy az alperes a perben nem tudta igazolni; a perbeli balesetet fokozott veszéllyel járó tevékenységen kívül eső okként a károsult gyalogos általa állított jelentős közreható magatartása idézte elő. A kereset összegszerűségét illetően az elsőfokú bíróság az ítéletében leszögezte; az alperes kizárólag a költségtérítő és keresetpótló járadék megváltás jogszerűségét vitatta, azonban alaptalanul. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kizárólag az indokolás részbeni megváltoztatása iránt. Kérte az első fokú ítélet
- oldal, harmadik bekezdésének megváltoztatását akként, hogy (az ítélet ténykénti megállapításával szemben) nem nyert bizonyítást, miszerint a beavatkozó az alperest
- július
- napján értesítette az.......kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés törléséről. Az ítéleti indokolás
- oldalán a negyedik bekezdésében szereplő azt a ténymegállapítást, miszerint „a
- augusztus
- napján" alperes részéről „történt II. negyedévre vonatkozó díj befizetését követően az ..... Magyarország Általános Biztosító Zrt. ezen díjat
- augusztus
- napján visszautalta", az alperes kérte törölni, illetőleg akként megváltoztatni, hogy nem nyert bizonyítást a perben; a biztosítótársaság az általa
- július 30-án, illetve augusztus 4-én csekken befizetett díjakat a részére visszautalta volna. Az ítélet indokolásának
- oldalán az ötödik bekezdésben tett azt a ténymegállapítást pedig, hogy: „
- augusztus
- napján kelt levelében a biztosítótársaság tájékoztatta a felperest (helyesen alperest) arról, hogy a biztosítás újra érvénybe helyezésére a megküldött nyilatkozat kitöltése útján fennáll a lehetőség", az alperes szintén törölni vagy akként megváltoztatni kérte, miszerint: „nem nyert bizonyítást az, hogy reaktiválási kérelemmel fordult a biztosítótársasághoz és arra a hivatkozott tartalmú válaszlevelet kapta". Jogorvoslati kérelmének indokolása szerint az első fokú ítélet indokolásából elsőként törölni kért ténymegállapítás iratellenes, tekintettel arra, hogy - a perben már becsatolt, ezáltal az elsőfokú bíróság rendelkezésére álló -
- október 26-án keltezett levelében maga a beavatkozó biztosító tájékoztatta korábbi jogi képviselőjét (dr. J. T. ügyvédet) arról, hogy a szerződés törléséről tájékoztatást nem küldött. Az indokolásból másodikként törölni kért ténymegállapítást a perben rendelkezésre álló adatok és okiratok nem igazolják, így annak kétséget kizáró tényként történő figyelembevétele megalapozatlan, de a valószínűség szintjén történő elfogadása sem lehetséges. A harmadikként kifogásolt indokolásbeli ténymegállapítás pedig azért megalapozatlan, mert az elsőfokú eljárásban a reaktiválás iránti kérelem, illetve annak biztosítóhoz történő benyújtása bizonyítást nem nyert és a beavatkozó - vagy a felperes - azt sem bizonyította, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott
- augusztus 26-i keltezésű válaszlevelet az alperes részére megküldte volna. A fellebbezésében az alperes hivatkozott arra is, hogy az ítélet indokolásának kért megváltoztatása az esetlegesen később általa a biztosítótársaság ellen indítandó kártérítési per szempontjából alapvető jelentőséggel bír. A felperes és a felperesi beavatkozó az alperes fellebbezésére észrevételt nem tettek. Az alperesi fellebbezés Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján tárgyaláson kívül történő elbírálása során az ítélőtábla - a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése szerint - az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett rendelkező és indokolási részében nem érintette. Az alperes fellebbezését az ítélőtábla alaposnak találta, az alábbiak szerint: A fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag az indokolásában, abból is a felperes alperes részéről tagadott három tényállításának tényként való elfogadása és az ítéleti tényállásnak a felperesi állítások alapján történő megállapítása miatt támadta. Az ítélőtábla is osztotta azt a fellebbezési álláspontot, hogy a kifogásoltak közül jogszabálysértő volt annak a tényként való megállapítása, miszerint a beavatkozó 2004. július 29-én értesítette az alperest arról, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítása törlésre került, mert azt a peradatok nem támasztották alá. A Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg. A bizonyítás szabályait a Pp. X. fejezete tartalmazza. A Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése értelmében a bizonyítás általános, alapvető szabálya az, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 163. §-ának
(2)és
(3)bekezdései felsorolják azokat az eseteket, amikor a bíróság a fél által állított vagy hivatkozott tényeket bizonyítás nélkül is valónak fogadhat el. Erre azonban - egyéb feltételek megléte esetén is - csak az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása /
(2)bekezdés/, illetőleg a bíróság által köztudomásúnak ismert vagy hivatalos tudomására jutott tények /
(3)bekezdés/ esetében lehet helye. Az ítéleti tényállás megállapításához az szükséges, hogy a bíróság a bizonyítás és az egyéb ténymegállapítási módok hitelt érdemlőségét, bizonyító erejét megállapítsa, majd pedig megítélje jelentőségüket a tényállás szempontjából. Az adott ügyben a Pp. 163. §-ának
(2)-
(3)bekezdéseiben írt feltételek egyike sem állt fenn az ítéleti tényállás azon kifogásolt ténymegállapítását illetően, hogy a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás törléséről a beavatkozó biztosító az alperest
- július
- napján értesítette. Ilyen tartalmú tényállítást ugyanis a perben maga a felperes sem tett. Ellenkezőleg, (a fizetési meghagyásos eljárásból alakult perben) a
- március 10-én,
- sorszám alatt benyújtott előkészítő iratában is azt adta elő, hogy az ..... Biztosító (beavatkozó) „a peres iratok közt fekvő
- október 26-i" levelében közölte az alperes korábbi jogi képviselőjével, hogy a biztosító kockázatvállalása a hatósági nyilvántartással megegyező módon és időpontban megszűnt. A felperes által hivatkozott, az alperes részéről a fellebbezését megelőzően már az elsőfokú eljárás során
- január 14-én,
- sorszám alatt benyújtott érdemi védekezése mellékleteként is becsatolt
- október 26-i keltezésű okirat pedig a beavatkozó biztosítónak valóban azt a nyilatkozatát tartalmazza, miszerint „ügyfelünket a szerződés törléséről levélben nem értesítettük, azonban a tartozatlan fizetésként visszautalt összegek ezt egyértelművé tehették volna." A beavatkozó a
- május 30-i tárgyaláson előterjesztett 27/B/
- sorszám alatti beavatkozás iránti kérelmében ezzel ellentétesen valóban azt adta elő, hogy
- július 29-én törlésértesítő került postázásra, ám ezt az állítását alátámasztó semmilyen bizonyítékot nem csatolt (ilyen bizonyítási eszközre nem is hivatkozott). Ugyanakkor a beavatkozási kérelméhez 27/B/
- sorszámon mellékelt irat annak igazolására alkalmas, hogy a biztosító az alperest a
- február 1-jén kelt levelében tájékoztatta arról, hogy az ..... forgalmi rendszámú gépjárműre kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződése
- március 31-én az esedékes díj meg nem fizetése miatt megszűnt. Egyéb bizonyíték vagy bizonyítási eszközre való hivatkozás hiányában a rendelkezésre álló bizonyító erejű peradatokkal kifejezetten ellentétes - és ezáltal kirívóan okszerűtlen - az elsőfokú bíróságnak a beavatkozó részéről 27/B/
- sorszámon csatolt irat - tartalmából levont az a ténybeli következtetése, hogy a
- évi I. negyedévet követően feltehetően értesítette a biztosítótársaság az alperest a biztosítási szerződésének megszűnéséről. Ezzel szemben arra volt (lett volna) csak eljárásjogi lehetőség, hogy a felperes és az alperes egyező (Pp.
- §
(2)bekezdés), az alperes részéről 3/A/
- sorszám alatt csatolt okirattal is alátámasztott előadása alapján a bíróság tényként azt állapítsa meg: a beavatkozó az alperest a szerződés törléséről külön levélben
- október 26-át megelőzően nem értesítette. Az elsőfokú bíróságnak az - eljárási szabálysértést is megvalósító - ezzel ellentétes ténymegállapítása megalapozatlan. Alappal támadta az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét amiatt is, hogy annak indokolásában tényként került megállapításra; a
- augusztus
- napján alperes által befizetett újabb negyedéves díjat a biztosítótársaság
- augusztus
- napján visszautalta, valamint, hogy a biztosítótársaság
- augusztus
- napján kelt levelében tájékoztatta a felperest (helyesen alperes), hogy biztosításának újra érvénybe helyezésére a megküldött nyilatkozat kitöltése útján fennáll a lehetőség. Az alperes már a felpereshez intézett
- május 28-án keltezett és a beavatkozónak küldött
- október
- napján írott ügyvédi leveleiben is, majd az elsőfokú eljárás során mindvégig arra hivatkozott; a
- II. és III. negyedévre esedékes,
- július 30-án és augusztus 4-én megfizetett Gfb-díjrészleteket az ..... Biztosító elfogadta, de azokat vissza nem fizette. A Pp. 164.§-ának
(1)bekezdése szerinti bizonyítási szabály értelmében ezért (mivel nemleges bizonyítás nem lehetséges), az ellenkező minden kétséget kizáró bizonyítása a perben a felperest terhelte. Osztotta az ítélőtábla azt a fellebbezési álláspontot, hogy a felperes ezt a perben sem maga, sem a beavatkozó útján bizonyítani nem tudta. Az elsőfokú bíróság által az ítélete indokolása szerint e körben bizonyítékként értékelt 27/B/
- szám alatt benyújtott beavatkozói dokumentum erre sem önmagában, sem az egyéb peradatokkal egybevetve nem volt alkalmas. Azt ugyanis a beavatkozó eleve annak igazolására nyújtotta be, hogy
- május
- napján az alperesnek törlésértesítő levél került postázásra és maga sem tett olyan nyilatkozatot, miszerint az értesítő levél pénzt is tartalmazott volna. Ezzel szemben a beavatkozó az alperes akkori ügyvédjéhez, dr. J. T.hoz címzett
- október 26-án kelt, a perben 3/A/
- alatt csatolt levelében maga is azt nyilatkozta, hogy a III. negyedévre esedékes
- július 30-án feladott összeget
- augusztus 4-én, a II. negyedévre esedékes díjat pedig
- augusztus 10-én utalta vissza az alperesnek, ugyanakkor elismerte azt is, hogy a visszautalásról postai tudakozvány útján lehet igazolást kérni, de csak az utalástól számított 5 éven belül, így ezt az igényét az alperes ügyvédjének nem áll módjában teljesíteni. Miután az elsőfokú bíróságnak a
- számú végzésében foglalt felhívása ellenére e vonatkozásban a felperes vagy a beavatkozó további bizonyítékot nem szolgáltatott, bizonyítást sem ajánlott fel, a perben még arra sincs bizonyíték, hogy a beavatkozó a
- október 26-án tett állításának megfelelő az általa feladott összeget
- augusztus 4-én, illetőleg
- augusztus 10-én visszautalta az alperesnek. Az első fokú ítéletnek az a kifogásolt ténymegállapítása tehát, hogy
- augusztus
- napján az alperes újabb negyedéves díjat fizetett be, amelyet a biztosítótársaság
- augusztus
- napján visszautalt, minden alapot nélkülöz. Egyetértett az ítélőtábla az alperesi fellebbezéssel abban is, hogy az elsőfokú bíróság által értékelt, a beavatkozó részéről 27/B/
- sorszám alatt csatolt irat sem önmagában, sem a perben rendelkezésre álló bizonyítékokkal összevetve nem volt alkalmas annak bizonyítására, hogy a beavatkozó az alperest a díj nem fizetés miatt megszűnt biztosítása újra érvénybe helyezésének lehetőségéről írásban tájékoztatta, mivel sem a felperes, sem a beavatkozó nem igazolta semmilyen módon azt, hogy a levelet az alperes átvette, illetőleg az részére bizonyítható módon feladásra került. Ugyanakkor a beavatkozónak az alperes korábbi jogi képviselője, dr. J. T. ügyvédhez intézett
- október 26-án keltezett, a periratokhoz 3/A/
- sorszám alatt csatolt levelének tartalmából arra van peradat, miszerint a beavatkozó maga is azt állította, hogy a nyilvántartás alapján
- február 20-án postázott intervenciós levelet az alperesnek, de ezt sem tudja bizonyítani, mert arra nincs lehetősége. Ilyen körülmények között a rendelkezésre álló peradatokkal ellentétes, megalapozatlan és egyben a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében írt eljárásjogi rendelkezést sértő az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása is, hogy az alperest a biztosítótársaság (beavatkozó)
- augusztus
- napján kelt levelében tájékoztatta a biztosításának újra érvénybe helyezésének lehetőségéről. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit és indokolását nem érintve a fellebbezett részében a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a fellebbezésben kifogásolt, megalapozatlannak bizonyult tényállításokat az ítélet indokolásából mellőzte. Az eredményesen fellebbező alperes javára a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdése szerinti teljesítési határidővel a felperes és - a Pp. 87. §-ának
(1)bekezdése második fordulata értelmében - az őt támogató beavatkozó egyetemlegesen másodfokú perköltséget köteles fizetni. Az alperes ügyvédi díjból eredően keletkezett másodfokú perköltségének összegét az ítélőtábla „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003.(VII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(3),
(5)bekezdése és 4/A. §-a szerint - a fellebbezés előterjesztése érdekében kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegeléssel megállapított időszükséglete alapján - 6 350 Ft-ban határozta meg, amelyhez hozzászámítva az alperes által lerótt 8 000 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetése miatt felmerült másodfokú perköltségeit is a kettő együttes összegének, 14 350 Ft-nak a másodfokú perköltségként történő megtérítéséről rendelkezett. D e b r e c e n, 2012. február hó 9. Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Riczu András s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő