Bfv.360/2007/5 – Kúria

(1)bekezdés a/

1. pontjába ütköző természetkárosítás bűntettét megvalósította. Az elsőfokú ítélet ellen az alkalmazott joghátrány súlyosbításáért az ügyész jelentett be fellebbezést. Az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság
2. február
3. napján kelt és e napon jogerős 25.Bf.XIX.6034/2006/
4. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. A jogerős bírósági határozat ellen a fővárosi főügyész a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyet a Legfőbb Ügyészség BF.1014/
5. számú átiratában fenntartott. Az indítvány szerint a másodfokú végzés meghozatala előtt,
6. július
7. napján lépett hatályba az Európai Bizottság 865/2006/EK rendelete, amely a Crocodylia fajok (köztük az aligátorok) élettelen, megmunkált származékának engedélyhez kötött behozatali eljárási szabályait módosította, így azokból – a szabályozás megváltoztatása után – személyenként 4 db engedély nélkül behozható. Az igazgatási szabály megváltozása folytán a másodfokú határozat meghozatala idejére a terhelt cselekménye jogellenességét elvesztette, így a Btk.
8. §-ában foglalt, az anyagi jogszabály időbeli hatályával összefüggő rendelkezés folytán a vádban terhére rótt természetkárosítás bűntette alól őt fel kellett volna menteni. Ennek megfelelően a Legfőbb Ügyészség az alapügyben hozott első- és másodfokú határozatának megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta. A terhelt és védője az ügyészi indítvánnyal egyetértettek. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Főügyészségnek a Legfőbb Ügyészség által fenntartott felülvizsgálati indítványát részben alaposnak találta, ám az abban kifejtett, a másodfokú bírói határozat jogellenességét sérelmező indokokon túl - más okok alapján jogsértőnek találta az ügyben hozott elsőfokú döntést is. A terhelt az elsőfokú eljárásban előterjesztett érdemi védekezése szerint a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor nem bírt tudomással arról, hogy az általa csekély összegért ajándéktárgyként vásárolt preparált aligátorfej behozatala a szükséges engedélyek nélkül tilos, miután az erről szóló jogi rendelkezéseket nem ismerte. Előadása szerint tehát cselekményének társadalomra veszélyességében tévedett. Az elsőfokú bíróság e jogi védekezéssel érdemben nem foglalkozott: mindössze azt rögzítette, hogy a külföldre utazó, illetőleg onnan érkező köteles "felderíteni a kivihető, illetőleg behozható engedélyhez kötött, vagy egyéb speciális feltételekre vonatkozó információkat". A Btk.
9. §-ának /2/ bekezdése értelmében nem büntethető, aki cselekményét abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, ha erre alapos oka van. E törvényi rendelkezés tartalma szerint tehát a terhelt védekezését nem csupán a külföldre utazók általános tájékozódási kötelezettségének tükrében kellett volna vizsgálni. Az elsőfokú ítélet szűkszavú jogi értékelése szerint a terhelt cselekményének elkövetése előtt a szükséges jogi tájékozódást elmulasztotta, s e mulasztás miatt tette a felróhatóság körébe esik. Ez azonban azt jelenti, hogy mulasztása miatt (vagyis hanyagságból) a szükséges jogismereteket nem szerezte meg, tettét tehát jogi gondatlanságból követte el. Így magatartásának jogellenességét a Btk.
10. § II. fordulata szerinti negligentia alapozza meg. Amennyiben az elkövető tettének társadalomra veszélyességét gondatlansága miatt nem ismeri fel, bűnössége nem a szándékos, hanem a gondatlan elkövetés körébe esik. Büntetőjogi felelősségre tehát akkor vonható, ha a neki felrótt bűncselekménynek gondatlan alakzata is van. Gondatlanul elkövetett természetkárosítás bűntette miatt azonban csak a súlyosabban minősített esetek elkövetői felelnek (lásd az ítéletben alkalmazott elkövetéskori Btk.
11. §

(3)bekezdés). A terhelt által elkövetett cselekmény azonban ritkább, a határ átlépéséhez kapcsolódó, általánosan ismert vagy a hatósági tájékoztatások alapján könnyen megismerhető jogi előírásoknál nehezebben felkutatható, megismerhető tilalmat sértett. A védett, fokozottan védett vagy nemzetközi szerződések oltalma alá tartozó növény- és állatfajok bonyolultan szabályozott, igen terjedelmes listájának felkutatása és megismerése bizonyos szakértelmet, több tekintetben jogi szaktudást feltételez, a vonatkozó jogszabályok és nemzetközi jogi aktusok keresése és egybevetése nem egyszerű, a tilalmi listák időről-időre változnak, emiatt pontos tartalmukról az adott cselekmény idején célszerű mindig újólag tájékozódni. A terhelt a neki felrótt bűncselekmény körülményeiből kivehetően elutazása előtt nem készült fel a később dísztárgyként alkalmilag megvásárolt aligátorfej behozatalára, melyet ötletszerűen, csekély összegért egy nyilvános üzletben vásárolt. E körülményeket figyelembe véve pedig életszerűtlen neki felróni a védett állat- és növényfajokkal összefüggő jogi tájékozódás elmaradását. A jogirodalom a társadalmi veszélyesség tudatát adottnak tekinti, ha az elkövető akár magatartásának jogilag tilalmazott volta, akár erkölcstelen jellege, akár veszélyessége ismeretében hajtja végre cselekményét. Ám ha e feltételek mindegyike hiányzik, az elkövető ténylegesen nincs tudatában cselekménye társadalomra veszélyességének. Különösen gyakori ez az olyan büntetőjogilag tilalmazott magatartások esetében, melynek során az elkövető ténylegesen a kerettényállást kitöltő igazgatási szabályt szegi meg. Az igazgatási jellegű rendelkezések alapos ismerete általában csak az e jogszabályokkal rendszeresen vagy hivatalból foglalkozó személyek, illetőleg olyanok tekintetében várható el, akik egyéb okból az igazgatási rendelkezésekkel szabályozott területen fejtik ki rendszeres tevékenységüket. Ám aki véletlenszerűen és csupán alkalmilag sérti meg az egyébként nehezen hozzáférhető, bonyolult igazgatási jogszabályokkal rendezett előírásokat, - alapos okkal hivatkozik cselekménye társadalomra veszélyességében való tévedésére. Az ítéleti tényállást alapul véve ezért a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság értékelésével ellentétben - a terhelt jogi védekezését alaposnak találta: a nemzetközi szerződések oltalma alá eső 1 db preparált aligátorfejet megszerző és birtokban tartó terheltnek alapos oka volt azt feltételezni, hogy cselekménye a társadalomra nem veszélyes, ezért büntethetősége a Btk.27. § /2/ bekezdése alapján kizárt, a bűnösségére levont jogkövetkeztetés téves. A Fővárosi Bíróság másodfokú végzésében helybenhagyta a terhelt bűnösségét tévesen megállapító elsőfokú bírói határozatot. Döntése tehát ez okból is jogsértő. Mindemellett – ahogyan erre az ügyészi felülvizsgálati indítvány is rámutatott - a másodfokú határozat meghozatala idején már nem volt hatályban az a terhelt marasztalását megalapozó környezetvédelmi jogszabály (Európai Bizottsági rendelet), amely tilalmazta, illetve engedélyhez kötötte 1 db aligátorfej behozatalát is, helyette 2006. július 9-én hatályba lépett az Európai Bizottság 865/2006/EK. rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK. tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. Ez módosította a korábbi 1808/2001/EK. rendeletet. Az új rendelet 57. cikkének

(5)bekezdése szerint a korábbinál kedvezőbb mentességek vonatkoznak a tokhalfajok kaviárjára, a Cactacea fajokból készült élettelen, megmunkált, ún. esőbotokra, a Strombus gigus kagylóhéjakra, és – a c/ pont szerint - a Crocodylia fajok élettelen, megmunkált példányaira, amelyekből 4 db korlátozás nélkül behozható. Ily módon tehát a másodfokú végzés egy már hatályon kívül helyezett igazgatási jogszabályt alapul véve hagyta helyben a terhelt büntetőjogi felelősségét tévesen megállapító ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú határozat érdemét megalapozó jogi tévedés a terhelt társadalomra veszélyességben való tévedésére történt hivatkozásának alaposságát ugyancsak igazolta. Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság elsőfokú és a Fővárosi Bíróság másodfokú határozatát a Be.427. § /1/ bekezdésének a/ pontja alapján hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene természetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – a Be.331. § /1/ bekezdése alapján felmentette. Budapest, 2007. november 22. Dr. Szabó Győző s.k. a tanács elnöke, Dr. Schäfer Annamária s.k. előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Oné