FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.721/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla az Urbánné dr. Csató Julianna ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (1116 Budapest, Hauszmann Alajos utca 1.) alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.K.30.705/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A Szatmárnémetiben született felperes az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról rendelkező
- évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Kpt.II.) alapján személyi kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be néhai testvére, … életvesztése miatt. Az adatlapokon az életvesztés okaként a deportálás jogcímet jelölte meg, azzal hogy a sérelmet szenvedett 1944ben Auschwitzban hunyt el. Benyújtotta a saját útlevelének másolatát, valamint két tanú nyilatkozatát arról, hogy a … családot
- júniusában Auschwitzba deportálták. Az alperes a felperes igényét a 5633824-4-
- számú határozatával a sérelem elszenvedésére csatolt bizonyítékok hiányossága miatt, elutasította. Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt a felperes keresetet terjesztett elő, melyben azzal érvelt, hogy a tanúnyilatkozatok elégséges bizonyítékok, ezért jogosult a kárpótlásra. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló
- évi XXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Kpt.I) módosított
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.)
- §
(1)bekezdésének
- c)és
- d)pontjában foglaltakra. A bizonyítási kötelezettség tekintetében a Kpt. végrehajtása tárgyában kiadott 111/1992. (VII.1.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. §
(2)bekezdését, és a Kpt.II. végrehajtására kiadott 67/2006.(III.27.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.I.) 1. §
(3)bekezdését hívta fel. Az igazolási kötelezettség, és az erre szolgáló okiratok körében utalt a Legfelsőbb Bíróság 1/
- számú jogegységi határozatára (a továbbiakban: KJE) és a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ára. Mindezek alapján azzal érvelt, hogy a Kpt.
- §
(1)bekezdés szerinti kárpótlás odaítélésének feltétele, hogy az igénylő a sérelem elszenvedését hitelt érdemlően, a jogosultság egyéb feltételét közokirattal (anyakönyv) igazolja. A felperes a rá háruló bizonyítási teher ellenére a rokoni kapcsolat tényét, és a sérelem elszenvedését, hitelt érdemlően bizonyítani, alátámasztani nem tudta, ezért az alperes jogszerűen döntött a kérelem elutasításáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a kárpótlás megállapítása iránt a felperes élt fellebbezéssel. Kereseti indokai mellett azt hangsúlyozta, hogy Romániából szinte lehetetlen anyakönyvi kivonatot beszerezni. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy a felperest bizonyítottság hiányában nem illeti meg kárpótlás. Perköltség igénye nem volt. A fellebbezés nem alapos. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a rendelkezésre álló adatok alapján a Kpt. 2. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti kárpótlásra nem jogosult. Helytálló jogi indokait a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki: A Kpt.II. a kárpótlási igények benyújtására biztosított jogvesztő határidők ismételt megnyitásával engedte meg a kárpótlás iránti kérelem előterjesztését a Kpt. 2. §
(1)bekezdésének
- c)és
- d)pontjai alapján akkor, ha a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság, vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét, illetőleg deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B. §) ideje alatt halt meg. A Kpt. 2/A. §
(1)bekezdése szerint deportálás a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálás. A deportálás során a Magyar Állam az állampolgárait összegyűjtötte és idegen, szuverén állam fennhatósága alá rendelte. Ez tömegben és erőszakkal külföldre, rendszerint a szövetséges Németország ellenőrzése alatt álló területeken működő koncentrációs táborokba hurcolást jelentett. A magyar hatóság magatartása, önkénye az élet kiszolgáltatását, a magyar állampolgár sorsának más hatalom kezébe tételét jelentette. A kárpótlási igény érvényesítése azonban e jogcím esetében is bizonyításhoz kötött, a kárpótlást megalapozó sérelem igazolása a kárpótlást igénylő kötelezettsége, részére pedig kárpótlás akkor állapítható meg, ha a sérelmet szenvedettel fennálló rokoni kapcsolatát közokirattal igazolja. Ennélfogva az elsőfokú bíróság alappal hivatkozott KJE 1. pontjára és az R. 1. §
(2)bekezdése, valamint az R.I. 1. §
(3)bekezdésére. Ezzel kapcsolatosan megfelelően utalt arra, hogy az igazolásra szolgáló okiratoknak meg kell felelniük a Pp.
- §-ában (közokirat) és a
- §ban (magánokirat) írt követelményeknek. Így a rokoni kapcsolat hitelt érdemlő igazolási módja az anyakönyvi kivonat, a sérelem elszenvedésére, életvesztés esetében a halotti anyakönyvi kivonat, illetőleg erre alkalmas a bíróság jogerős holttá nyilvánító végzése is. A kárpótlást megalapozó életvesztés körülményeire figyelemmel a sérelem elszenvedésének igazolására felhasználható a Pp.
- §
(1)bekezdésében megjelölt bizonyítási eszköz is, így minden olyan irat, amely hitelt érdemlő módon igazolja a benne foglaltakat. Ilyen iratként jelöli meg a KJE a levéltári iratot, a korabeli okiratot, a sérelem közeli időpontjában készült egyéb dokumentumot. A felperes esetében a rokoni kapcsolat ténye igazolásának hiánya önmagában akadálya volt a kérelme teljesítésének. A kárpótlási igény érvényesítésére előírt fenti bizonyítási szabályok a jogalkalmazó bíróságot kötik, annak alkalmazásától az anyakönyvi kivonat beszerezésére vonatkozó felperesi előadásra figyelemmel sem tekinthetett el. Ezen túl a felperes annak az elvárásnak sem tudott eleget tenni, amely a sérelem elszenvedésének hitelt érdemlő igazolását írta elő. A közigazgatási és a peres iratok között nem volt fellelhető olyan, a sérelemre vonatkozó igazolás, vagy az elszenvedett sérelemről készült történelmi dokumentum, amely alkalmas lenne a halál bekövetkezésének, azt kiváltó körülménynek valamely törvényi feltétel szerinti bizonyítására. A rendelkezésre álló adatokból a történelmi tények alapján arra lehet következtetni, hogy a felperes testvérét elhurcolták. Mindezek azonban önmagukban nem bizonyítják hitelt érdemlően a sérelmet szenvedett életvesztésének kárpótlást megalapozó törvényi feltételek bármelyikének esete szerinti bekövetkezését. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az alperes másodfokú perköltséget nem igényelt, így a másodfokú bíróságnak e tekintetben a Pp. 78. §
(1);
(2)és 79. §
(1)bekezdése alapján rendelkeznie nem kellett. Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdésének k) pontja alapján illetékmentes. A másodfokú bíróság az alperes személyének változását a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtási, áldozatsegítési és kárpótlási feladatokat ellátó szervekről szóló 322/2010.(XII.27.) Kormányrendelet 1. §
(1)bekezdésére, valamint a
- és a
- §ai alapján állapította meg. ,
- március
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,