Bfv.222/2011/10 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés

1. a)pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt 1 évi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte őt 81.340 forint bűnügyi költség megfizetésére, ellenben a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a büntetlen előéletű terhelt a K. és T. Bt. beltagjaként a cége nevében adás-vételi szerződést kötött három darab Skoda Fabia típusú gépkocsira, amelyek megvásárlásához összesen 9.235.350 forint hitelt vett igénybe a PBH Zrt.-től. Mindhárom hitel ütemezése 72 hónap időtartamú volt, gépkocsinként havi 53.543 forint, összesen 160.629 forint törlesztő részlet megfizetése mellett. Az így megvásárolt gépkocsik a K. és T. Bt. tulajdonába kerültek úgy, hogy a hitelintézet elidegenítési és terhelési tilalmat valamint opciós jogot tartott fenn az autókra és azokat a közhiteles nyilvántartásba bejegyeztette. A terhelt a szerződés megkötésétől addig, amíg ő volt a cég képviseletre jogosult tagja - 9 hónap alatt - egyetlen részletet sem fizetett meg a hitelintézetnek, ezért az a nemfizetés miatt a szerződést felmondta és élt az opciós jogával. Bár a terhelt a szerződés megkötésekor és azt követően is olyan anyagi helyzetben volt, hogy a törlesztő részleteket megfizethette volna, azonban az a későbbi magatartásából megítélhetően már eleve szándékában sem állt, a pénzintézetet a valós fizetési szándéka felől megtévesztette. Ezt követően a terhelt 2006. január 18-án a céget átadta a kölcsönszerződéssel megvásárolt gépkocsikkal együtt, a cég és a gépkocsik átadásáról a hitelintézetet nem tájékoztatta. A gépkocsik sorsa ismeretlen, az okozott 9.235.350 forint kár nem térült meg. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette; ellene a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbeztek. A védelmi fellebbezéseket elbírálva, a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 27.Bf.XX.7545/2010/10. számú, 2010. november 16. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a P.B. Zrt. részére kötelezte 9.235.350 forint kártérítés, annak 2005. április 5. napjától járó törvényes kamatának, és az állam részére 554.121 forint eljárási illetéknek a megfizetésére; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A kerületi bíróság által megállapított tényállást helyesbítette, illetve kiegészítette a következőkkel: A terhelt az erkölcsi bizonyítványából megállapíthatóan büntetett előéletű. Őt a Miskolci Városi Bíróság a 30.B.2195/2002/7. számú, 2002. december 9. napján jogerős ítéletével lopás bűntette miatt egy évi - végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte; tehát a jelen ügyben elbírált cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt valósította meg. Emellett ugyanez a bíróság 2008. május 7. napján jogerősen, a 19.B.2822/2007/27. számú ítéletével adócsalás bűntette miatt 100.000 forint pénzbüntetésre is ítélte, így ellene egy másik büntetőeljárás is folyamatban volt amikor a csalás bűntettét elkövette. Rögzítette továbbá, hogy a hitelintézet július 21. napján mondta fel. a szerződéseket 2005. A jogi indokolás körében a másodfokú bíróság egyebek mellett a következőkre is rámutatott: Az eljárás során beszerzett APEH igazolás szerint a terhelt 2005ben 12 millió forint bevételt közölt, ennek ellenére 9 millió forint hitelt vett fel, és adócsalás miatt is a 2005. évre vonatkozóan ítélték el. A cég eladásának ténye és módja szintén a fizetésképtelenséget támasztotta alá, s az APEH igazolásokból is arra kell következtetni, hogy a társaságnak a hitelszerződés megkötése előtt is alig volt olyan bevétele, amelyből a törlesztőrészleteket tudta volna fizetni. A büntetés kiszabása körében megállapította, hogy a kerületi bíróság törvénysértő büntetést alkalmazott, mivel a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését a Btk. 90. §ának
2. a)pontja kizárta, ugyanakkor a terhelttel szemben más joghátrány, mint a szabadságvesztés szóba sem kerülhetett, ezért a súlyosítási tilalom folytán hozott a büntetés tekintetében helybenhagyó határozatot. * * * Az első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt terhére, a törvényes határidőn belül, a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában írt okból a Fővárosi Főügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt amiatt, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a büntető anyagi szabályt megsértve, kizáró ok ellenére függesztették fel az eljárt bíróságok. A főügyészi indítvány arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Utalt az indítvány arra is, hogy a korábbi felfüggesztett szabadságvesztése a terheltnek már végrehajtása ezért nem lehetséges. elévült, annak utólagos A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot. (BF.678/2011.) Az ügyészi felülvizsgálati indítvány benyújtását követően a terhelt védője is felülvizsgálati indítvánnyal élt az első- és másodfokú határozat ellen. Felülvizsgálati okként szintén a Be. 416. §

(1)bekezdésének b) pontját jelölte meg. Indokainak lényege szerint az eljárásban nem volt kétséget kizáróan bizonyított, hogy a terheltet a szerződés megkötésekor a bank tévedésbe ejtésének szándéka vezette. A fizetőképessége tekintetében egymásnak ellentmondó ténymegállapításokat tettek az eljárt bíróságok. Az elsőfokú bíróság ugyanis azt rögzítette: a cég pénzügyi mutatói magasak voltak; a vállalt kötelezettségeit teljesíteni tudta volna. Ezzel szemben a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a terhelt által vezetett gazdasági társaság már a hitelszerződések megkötésekor is kedvezőtlen anyagi helyzetben volt. Emellett - a védő érvelése szerint - megalapozatlanul vetették el azt a terhelti védekezést, ami a gépkocsik megvásárlásának céljával volt kapcsolatos. Nem értékelték kellően MB tanú vallomását, holott nevezett tanú alátámasztotta azt a terhelti állítást, hogy a remélt üzleti bevétele utóbb hiúsult meg. Végül nem tulajdonítottak jelentőséget az eljárt bíróságok annak sem, hogy a hitelszerződések felmondásáról a terhelt nem értesült. Mindezekre figyelemmel a büntető ítéletekkel egy polgári jogvita szankcionálására került sor; következésképpen a terhelt felmentése indokolt. A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a védő az indítványában foglaltakat változatlanul fenntartva a terhelt felmentését kérte. Kitért arra is; megítélése szerint tévesen hivatkozott a Fővárosi Bíróság ítéletének 4. oldalán a sikkasztás bűncselekményének megállapíthatóságára - hiszen a vásárolt gépkocsik tulajdonjogát a K. és T. Bt. megszerezte; a terhelt pedig nem a gépkocsikat, hanem magát a társaságot értékesítette. A legfőbb ügyész képviselőjének álláspontja szerint a támadott ítéletekben a bűnösségre vont következtetés törvényes; a védői felülvizsgálati indítvány nélkülözi a megfelelő ténybeli alapot; e tekintetben a támadott ítéletek hatályban tartása indokolt. Ugyanekkor az alapeljárásban a terhelt előéletére vonatkozó tények helyesbítésre kerültek. Erre figyelemmel pedig a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése anyagi jogi szabályt sért, s nincs akadálya annak, hogy ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot. * * * A Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata felülvizsgálatának van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. b)pontja a felülvizsgálat lehetőségét akkor biztosítja, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Az ügyészi felülvizsgálati indítvány ez utóbbi felülvizsgálati okon alapult, miután az a büntetés kiszabásánál tételes anyagi jogi szabály, a Btk. 90. §
2. a)pontjában írt rendelkezés sérelmére hivatkozott. A védő indokait elemezve rögzíthető, hogy bár felülvizsgálati okként ugyancsak a Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. b)pontját hívta fel, azonban tartalmilag az
2. a)pont alá eső érveket hozott fel, amikor arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítására törvényi tényállási elem hiányában - a tévedésbe ejtés kellően nem bizonyított volta miatt - került sor. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a védelmi indítvány helytállóságát vizsgálta, mivel annak alapossága az ügyészi indítvány okafogyottá válását eredményezi. A felülvizsgálati indítványt azonban nem találta alaposnak . A Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás kötelezően irányadó; a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. Az idézett eljárási szabályból következően tehát azt, hogy valamely ügyben törvénysértő-e a bűnösség megállapítása a Legfelsőbb Bíróság is kizárólag a támadott ítéletben rögzített tények alapul vételével vizsgálhatja és az indítványban hivatkozott jogsértésnek is az ítéleti tényeken kell alapulnia. A jelen esetben viszont olyan anyagi jogi jogsértést, amely az irányadó tényálláshoz képest eredményezte volna a terhelt bűnösségének a törvénysértő megállapítását, a védő nem jelölt meg. Indítványában ugyanis a törvényi tényállási elem, konkrétan a szándékos tévedésbe ejtés hiányát nem az irányadó tények alapján állította. Ehelyett valójában a tényállás megalapozottságát vonta kétségbe, amikor azzal érvelt, hogy a tényállásnak a vonatkozó része, miszerint a terhelt a hitelszerződések megkötésekor „a pénzintézetet a valós fizetési szándéka felől megtévesztette" az általa felhozott körülmények miatt kellően bizonyított nem volt. Miután a védelmi indítvány egyéb indokait tekintve is a terheltnek az alapeljárásban már előterjesztett, de az eljárt bíróság által el nem fogadott védekezéséhez igazodott - és ekként eltérő tényállást vett alapul - az a felmentést célzóan a törvényben kizártnak bizonyult. Az irányadó minősítették bűntettének. tényállás alapján az eljárt bíróságok törvényesen a terhelt cselekményét jelentős kárt okozó csalás A Fővárosi Bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a terhelt esetében a 3/2009. BJE. számú büntető jogegységi határozat alapján sem lehetett eltérő jogi következtetésre jutni. A terhelt mint a betéti társaság beltagja, és képviselője nemhogy esetlen egy törlesztő részletet nem fizetett meg, hanem az elidegenítési- és terhelési tilalom, valamint a sértett hitelintézet részéről kikötött opciós jog ellenére a hitelszerződések 2005. július 21-én történt felmondása után, 2006. január 18-án a gépkocsikkal együtt a társaságot is más személyeknek adta tovább. Az időtényezőkre és a vételi jogra figyelemmel pedig helytállóan utalt a Fővárosi Bíróság, illetve a legfőbb ügyészi átirat is arra, hogy a terhelti magatartás a csalási szándék bizonyítottságának hiányában is hasonló súlyú bűncselekmény sikkasztás megállapítására lenne alkalmas. A Be. 423. §

(4)bekezdésében írt rendelkezésnél fogva a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a feltétlen eljárási szabálysértések kivételével, amelyet a jelen ügyben nem észlelt csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Miután a cselekmény minősítése törvényesnek bizonyult, a büntetés felülvizsgálatára, mert annak a Be. 416. §

(1)bekezdés szerinti törvényi előfeltétele hiányzott, a védelmi indítvány alapján nem kerülhetett sor. Nem adott arra lehetőséget az ügyészi indítvány sem, amelyet egyébként a Legfelsőbb Bíróság alaposnak talált. Az iratok alapján a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás szerint a terhelt a jelen ügyben elbírált szándékos cselekményét, a lopás miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésének a próbaideje alatt követte el. A másodfokú bíróság határozatának indokolása ugyan utalt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének kizártságára, azonban a súlyosítási tilalom folytán az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben nem változtathatta meg és a felfüggesztő rendelkezést nem mellőzhette. Abból a körülményből, hogy a másodfokú bíróság a Btk. 90. §-ának a) pontját jelölte meg a felfüggesztés lehetőségét kizáró szabályként, az következik, hogy a Btk. 2. §-ának főszabálya szerint a cselekményt - helyesen - az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint bírálta el. Ekként viszont - azonosan az elbírálás idején hatályban levő büntetőtörvény 91. §

(1)bekezdésének c) pontjában írt rendelkezéssel - a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére a törvényben rögzített kizáró ok, - szándékos bűncselekmény szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatti elkövetése ellenére került sor. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ügyészi felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a támadott határozatokat ebben a részében a Be. 427. §

(1)bekezdés b) pontjának alkalmazásával megváltoztatva, a felfüggesztő rendelkezést mellőzte. Tekintve, hogy az indítvány kizárólag a felfüggesztő rendelkezés ellen irányult, a Be. 423. §

(4)bekezdésének fentebb már idézett rendelkezéséhez képest a Legfelsőbb Bíróság közügyektől eltiltást sem alkalmazhatott. Mindezekre figyelemmel egyebekben sérelmezett határozatokat. hatályukban fenntartotta a Az ítélet elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. Dr. Belegi József s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné