← Magyarország

Pf.20889/2011/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.889/2011/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla az előbb Dr. Kiss Erzsébet ügyvéd, majd Dr. Kokas Róbert ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve b.-i (cím) lakos felperesnek - a Dr. Gyükér János ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve, címe I. rendű, valamint az II.rendű alperes neve, címe II. rendű alperesek ellen kölcsöntartozás összegének megállapítása iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.P.20.834/2011/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy mellőzi annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes 244 000 (Kettőszáznegyvennégyezer) forint fellebbezési illeték visszatérítésére jogosult; a felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő perköltség összege helyesen 544 000 (Ötszáznegyvennégyezer) forint. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 2 700 (Kettőezer-hétszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 12 700 (Tizenkettőezerhétszáz) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
  4. augusztus 22-én kelt közokiratba foglalt szerződés szerint a felperes az I. rendű alperessel, mint hitelezővel, valamint a II. rendű alperessel, mint jelzálogbankkal ingatlan jelzálogjoggal biztosított lakóingatlan építési kölcsönszerződést kötött, amely alapján az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt a felperes részére 8 400 000 forint kölcsön nyújtására. A kölcsön futamidejét a felek 300 hónapban határozták meg. A szerződésnek részét képezte a felperesnek a 12/
  5. (I.31.) Korm. rendelet alapján az állam által legfeljebb 20 évre terjedő időszakra nyújtandó kamattámogatás. Ennek figyelembevételével a felperes a kölcsöntartozás után a szerződéskötés időpontjában irányadó 9,01 %-os ügyleti kamat helyett csupán évi 2,5 % ügyleti kamatot, valamint évi 2 % kezelési költséget volt köteles megfizetni. Az induló havi részletet a felek 46 840 forintban határozták meg. Az I. rendű alperes fizetési késedelem esetére kikötötte az azonnali hatályú felmondás jogát, s ezzel egyidejűleg a teljes hiteltartozás, valamint járulékai esedékessé tételét. A felek fizetési késedelem esetére a késedelem idejére a kölcsöntőke és a hiteldíj után késedelmi kamatot is kikötöttek, amelynek éves mértékét a késedelembe esés időpontja szerinti ügyleti kamat, valamint a jogszabály szerinti késedelmi kamat együttes összegében határozták meg. A kölcsönszerződésben a II. rendű alperes javára jelzálogjogot, valamint elidegenítési- és terhelési tilalmat alapítottak. Az I. rendű alperes a
  6. július 11-én kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a hitelszámla július 10-i egyenlege szerint 115 250 forint hátralékos tartozása áll fenn, egyben felmondás terhével felszólította annak 15 napon belüli megfizetésére. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperesek
  7. szeptember 5-én közokiratba foglaltan azonnali hatállyal felmondták a kölcsönszerződést és a
  8. augusztus 1-jei egyenleg szerinti, összesen 8 284 330 forint tőke, ügyleti kamat, kezelési költség és késedelmi kamattartozást lejárttá téve felszólították a felperest a teljes tartozás 15 napon belüli, egyösszegben történő megfizetésére azzal, hogy nem teljesítés esetén a tartozás behajtása iránt intézkednek. A felperes
  9. szeptember 29-én felkereste az I. rendű alperes helyi fiókintézetét, s ott az ügyintézővel történt megbeszélések alapján 230 000 forintot, ezt követően október 15én 50 000 forintot, majd a perben nem álló ... F. Kft. alkalmazottjával történt megállapodásra tekintettel november 19-én 60 000 forintot, december 2-án 60 000 forintot, december 22-én 50 000 forintot fizetett be a hitelszámlára. Az ... F. Kft. ugyanis a
  10. december 8-án kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a továbbiakban az I. rendű alperes megbízottjaként ő intézkedik a követelés behajtása iránt. E levélben a tartozás rendezésének három módját ajánlotta fel a felperes részére. A felperes a felkínált ajánlatok egyikével sem tudott, illetve kívánt élni, ezért a kfttől részletfizetésre kért lehetőséget. E kérelemre olyan tájékoztatást kapott, mely szerint a részletfizetési kérelem tárgyában kizárólag az I. rendű alperes jogosult dönteni, annak feltétele azonban a hátralékos tartozás 20 %-ának megfizetése. Miután ennek teljesítésére a felperes nem volt képes,
  11. január 6-án írásbeli kérelmet nyújtott be az I. rendű alpereshez címzetten az ... F. Kft-hez, amelyben feltüntetve a hitelszámla számát, valamint az azon
  12. augusztus 1-jei állapot szerinti fennálló, tételenként részletezett hátralékos tartozást, az I. rendű alperes ahhoz való hozzájárulását kérte, hogy a feltüntetett számú lakáshitelét
  13. január 1-től továbbra is folyamatosan törleszthesse havi 60 000 forintos részletekben. A kft. a
  14. április 5-én kelt levelében - rögzítve azt, hogy közte és a felperes között részletfizetési megállapodás jött létre - felhívta a felperest, hogy a jövőben esedékes részleteket ne a kft. számlájára, hanem az I. rendű alperesnek a levélben megjelölt számú számlájára fizesse be azzal, hogy tüntesse fel a csekken a nevét, a kölcsönszerződés számát és a csekket küldje el másolatban a kft. részére. A felperes e tájékoztatást követően is - jóllehet nem havi rendszerességgel - 120 000 - 500 000 forintig terjedő összegű részleteket fizetett be az I. rendű alperes számlájára, valamennyi befizetésének összege
  15. július 31-i állapot szerint 4 220 000 forint volt. Az ezt követő időszakban további teljesítés részéről nem történt. A Nyírbátori Városi Bíróság
  16. január 28-án az I. rendű alperes kérelmére végrehajtási záradékkal látta el a kölcsönszerződés felmondásáról szóló közokiratot, s e szerint a végrehajthatóvá vált követelést a
  17. augusztus 1-jei zárlatnak megfelelő 8 284 330 forintos tőketartozásban, ennek
  18. szeptember 12-től a kifizetésig számított 9,01 %-os ügyleti kamatában, 6 %-os késedelmi kamatában, valamint 2 %-os kezelési költségében határozta meg. A felperes a végrehajtásról értesülve
  19. március 19-én kérelmet nyújtott be az I. rendű alpereshez, kérve a tartozás kimutatás felülvizsgálatát, befizetéseinek elszámolását, azt, hogy az alperes a végrehajtási eljárás mellőzésével kössön vele új szerződést egy elfogadható havi törlesztési összeg megállapításával. Az I. rendű alperes a
  20. augusztus 25-én kelt levelében a
  21. augusztus 14-i számlazárás időpontjában - feltüntetve a felperes által
  22. december 7-től
  23. július 18-ig befizetett összegeket - az összes hátralékos tartozást 13 977 568 forintban mutatta ki, s közölte a felperessel, hogy az azonnali hatályú felmondásra tekintettel az eredeti kölcsönszerződés visszaállítására nincs lehetőség. A felperes
  24. július 1-jén végrehajtás megszüntetése iránti pert indított az alperesek, valamint az ... F. Kft. ellen. A perben a Nyírbátori Városi Bíróság
  25. december 17-én kelt P.20.468/2008/
  26. számú ítéletében a felperes keresetének helyt adva az ellene indult végrehajtási eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítéletét - annak érdemi döntését tekintve - a másodfokon eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
  27. szeptember 22-én kelt Pf.20.389/2009/
  28. számú ítéletében helybenhagyta. Az első- és másodfokú ítéletek indokolásából kitűnően a perben eljárt bíróságok megállapították, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szóban részletfizetési megállapodás jött létre, amely alapján a felperes jogosult volt havi 60 000 forint részletekben törleszteni a tartozását. Minthogy az eltelt hónapok számát, valamint a befizetések összegét tekintve a végrehajtási lap benyújtásának időpontjában, azaz
  29. december 31-én a felperes javára túlfizetés mutatkozott, a felmondó okirat záradékolásának törvényes alapja nem volt. A felperes
  30. február 9-én felmondás érvénytelensége iránt pert indított az alperesek ellen. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
  31. augusztus 31-én kelt P.20.121/2009/
  32. számú fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítéletében a keresetet elutasította. A jelen pert a felperes
  33. november 19-én indította meg a Nyíregyházi Városi Bíróság előtt, majd az ügyben a keresetlevél áttételét követően a hatáskörrel rendelkező SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság járt el. A felperes eredeti keresetében a per megindítását követő befizetésekre is tekintettel annak megállapítását kérte, hogy a
  34. november 28-án irányadó állapot szerint, amely időpontban beadott kérelmében a végrehajtás megszüntetése iránt indított per jogerős befejezéséig felfüggesztett jelen per folytatását kérte, 4 064 330 forint tartozása áll fenn az I. rendű alperessel szemben. Kérte annak megállapítását, hogy a felek e tartozás részletekben való megfizetésében állapodtak meg, amely alapján a felperes a
  35. augusztus 1-jei zárlat időpontjában fennálló teljes, járulékokkal tőkésített hátralékos tartozásának a 60 000 forint havi részletekben való megfizetésére vált jogosulttá azon lejárati időn belül, amely alatt a hátralékos tartozását e feltételek mellett ki nem egyenlíti. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az azonnali hatályú felmondás következtében a felperes tartozása egyösszegben esedékessé vált, s a felperes elvesztette a kamattámogatás kedvezményét is. A korábbi jogerős ítélet csak azt tartalmazza, hogy a felek részletfizetésben állapodtak meg, a megállapodás konkrét tartalmára vonatkozóan azonban az rendelkezést nem tartalmaz. A felperes a perben egyébként sem bizonyította, hogy az I. rendű alperes elengedte volna a kamatot, ezért befizetései a Ptk.
  36. §-a szerint számolandók el. Az elsőfokú bíróság P.22.163/2009/
  37. számú ítéletében megállapította, hogy a felek között a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás összegére részletfizetési megállapodás jött létre havi 60 000 forintos teljesítéssel, amely alapján a felperes tartozása
  38. november 28-án 4 064 330 forint volt. Megállapította továbbá, hogy a felperest ezen összeg után a kölcsönszerződésben meghatározott kamattartozás nem terheli. Kötelezte az alpereseket a felperes javára perköltség és az állam javára kereseti illeték megtérítésére. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása együttesen tekintendő ítélt dolognak. A felek között korábban végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt perben meghozott jogerős ítélet azon megállapítása tehát, hogy a peres felek között szóban részletfizetési megállapodás jött létre, köti a jelen perben eljáró bíróságot. Az alperes alaptalanul vitatja a megállapodás tartalmát. A felperes
  39. január 6-án benyújtott kérelme ugyanis tartalma szerint az abban megjelölt hátralék havi 60 000 forintot részletekben történő kifizetésének engedélyezésére irányul, azzal, hogy a futamidő a teljes tartozás kiegyenlítéséig tart. E kérelem az I. rendű alperes megbízottjához nem vitásan megérkezett és a havi részleteket a kft., illetve az I. rendű alperes mintegy 5 éven keresztül el is fogadta, amit bizonyít az ... F. Kft.
  40. április 5-én kelt értesítése is. E körülmények mérlegelésének eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felek között a felperes kérelmében megjelölt tartalommal, nemcsak ráutaló magatartással, hanem írásban is létrejött a részletfizetési megállapodás. Ez módosította a szerződés tartalmát, s a felperes a Ptk.
  41. §-ának

(1)bekezdése alapján alappal volt abban a tudatban, hogy az I. rendű alperes a kérelmének megfelelő tartalommal járult hozzá a részletfizetéshez mind a tőke, mind a kamat, mind a kezelési költség vonatkozásában. A
  1. augusztus 1-jei számlazárás szerint fennálló hátralékból a felperes
  2. november 28-ig igazoltan megfizetett 4 046 336 forintot, az I. rendű alperessel szemben fennállott és minden más járulékot magában foglalóan tartozását ennek megfelelően az elsőfokú bíróság 4 064 336 forintban határozta meg. Az ítélettel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a kereset elutasítását, a felperes költségben való marasztalását kérték, míg másodlagosan indítványozták az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, újabb határozat hozatalára történő utasítását. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet indokai alapján történő helybenhagyását kérte. A Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.560/2010/
  3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A fellebbezési eljárási költséget a felperes javára 200 000 forintban, az I. rendű alperes javára 444 000 forintban állapította meg. A határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes által a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben hozott ítéletek e per elbírálása szempontjából nem jelentenek ítélt dolgot, ebben az eljárásban a felperes jogosult volt megállapítási kereset előterjesztésére is. Ezek következményeként a keresetet érdemben kellett elbírálni. Kifejtette, hogy azt a felek egyike sem vitatta, hogy az azonnali hatályú felmondás felperessel való közlésével a teljes hiteltartozás - a járulékokkal együtt - lejárttá, tehát esedékessé vált. A felperes emellett a 12/
  4. (I.31.) Korm. rendelet
  5. §-ának
(12)bekezdésében foglaltak alapján a tőketartozás hátralékossá válása következtében a kamattámogatásra való jogosultságát is elvesztette. Ezt követően a tartozás rendezésére a felek között tárgyalások folytak. A felperes a behajtással megbízott ... F. Kft. levelében közölt feltételeket nem tudta, illetve nyilvánvalóan nem akarta teljesíteni, így a
  1. szeptember 11-től, azaz a felmondás közlésétől a felperes
  2. január 6-i keltű kérelme benyújtásáig terjedő időszakban a felek között csupán olyan fizetési halasztásra irányuló szóbeli megállapodás létrejötte állapítható meg, amely a hátralék megfizetésének a konkrét feltételeire nem terjed ki. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság alaptalanul állapította meg a jelzett időszakra vonatkozóan azt, hogy a felperes a
  3. augusztus 1-jei állapotnak megfelelően kimutatott hátralékos tartozás járulékmentes megfizetésére szerzett volna jogosultságot. A kft-vel kötött megállapodás alapján ugyanis a felperest csak a teljes tartozás rövid időn belül történő kiegyenlítéséig terjedő átmeneti helyzetre illette meg és csak a végrehajtás megindításának időleges elhalasztását eredményező haladék. Ez a megállapodás azonban ebben az időszakban nem érintette a felperesnek a kölcsönszerződés II/
  4. pontjában foglaltaknak megfelelő, a késedelemre vonatkozó kikötése szerinti fizetési kötelezettségét. Másképp ítélendő meg azonban a felperes
  5. január 6-án kelt kérelmének kft-hez történt benyújtását követően az I. rendű alperes
  6. augusztus 25-i válaszleveléig tartó időszak. E levélben ugyanis a felperes - annak tartalmát tekintve - a hátralék rendezésével kapcsolatosan a helyzet végleges rendezésére irányuló szerződéses ajánlatot tett az I. rendű alperesnek. Ezen ajánlat válasz nélkül hagyása az annak benyújtását követő több mint 4 évig tartó hallgatás - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - semmiképpen sem értékelhető szerződést létrehozó ráutaló magatartásként. Önmagában az, hogy az I. rendű alperes a felperes által befizetett részleteket a felperes tartozásainak nyilvántartására nyitott új számlán jóváírta, részéről ráutaló magatartást nem valósított meg. A felperesnek ugyanis a megszűnt kölcsönszerződés alapján a fizetési kötelezettsége változatlanul fennállt, befizetéseinek a tartozásra való elszámolása ezért nem értékelhető új szerződés teljesítésének elfogadásaként. Ezt meghaladóan pedig az I. rendű alperes részéről a szerződés létrehozására irányuló akarat meglétét bizonyító egyéb intézkedés nem történt. Jogviszony létrejötte hiányában ezért a felek jogaira és kötelezettségeire ezen időszakban a Ptk.
  7. §-ának
(3)bekezdésében foglalt rendelkezés, valamint a Ptk. 4. §-ának
(1)bekezdésében írt, a jóhiszemű joggyakorlásra vonatkozó követelményt tartalmazó alapelv alkalmazandó. Az I. rendű alperest a felperes szerződéses ajánlatát követően ugyanis a Ptk. 205. §
(3)bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség terhelte. Ennek megfelelően az lett volna elvárható tőle, hogy a szükséges és elégséges időn belül - melynek tartalmát az ítélőtábla az alperesek jogi képviselőjének a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatára is tekintettel 30 napban állapította meg -, így legkésőbb
  1. február 6-ig válaszoljon a felperes ajánlatára, akár elfogadhatónak tartja azt, akár nem. Kétségtelen, hogy a perbeli adatok tanúsága szerint a felperes ajánlatát az ... F. Kft. elmulasztotta továbbítani az I. rendű alpereshez, e mulasztás azonban a Ptk. megbízásra vonatkozó rendelkezései, valamint a
  2. §-ának
(2)bekezdése alapján a megbízó I. rendű alperes terhére esik. Az I. rendű alperes az együttműködési kötelezettségét azzal, hogy több mint 4 éven keresztül nem válaszolt a felperes ajánlatára, nem vitásan megszegte, és az sem kétséges, hogy e jogellenes magatartása a felperest rendkívül hátrányos helyzetbe hozta. Ennek következtében állt elő ugyanis az a helyzet, hogy a felperes
  1. február 6-tól
  2. augusztus 25-ig, amikor is tudomást szerzett arról, hogy az I. rendű alperes nem lát lehetőséget az ajánlatának megfelelően a kölcsönszerződés visszaállítására, alappal lehetett abban a tudatban, hogy szerződéses ajánlatát az I. rendű alperes elfogadta és időközi befizetéseit a megszűnt kölcsönszerződésben foglaltaknak megfelelő módon számolja el a tartozásra. A válaszadás elmulasztásán túl, ugyancsak az I. rendű alperes terhére róható az is, hogy a jelzett időszakban egyetlenegy esetben sem küldött a felperesnek a számlatartozásról teljes körű írásbeli kimutatást. Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis a felperes ügyféli minősége a kölcsöntartozás megszűnése ellenére változatlanul fennmaradt, tekintettel arra is, hogy a mindenkori részletbefizetések miatt az I. rendű alperes a felperes nevén mindvégig számlát vezetett. Ugyanezen jogszabályi rendelkezések alapján azonban az sem kétséges, hogy a felperes a jelzett időtartam alatt maga sem úgy járt el, ahogy általában elvárható. Részéről is jogellenes és felróható mulasztásnak tekintendő az a magatartás, hogy nem kapván választ a
  3. január 6-án beadott kérelmére, hosszú időn keresztül maga sem vette fel a kapcsolatot az I. rendű alperessel, a számlaegyenleg iránt nem érdeklődött, az I. rendű alperestől egyenlegközlést nem kért. A Ptk.
  4. §
(4)bekezdésének harmadik mondatában foglaltakra is tekintettel azonban az ítélőtábla a mindkét fél részéről megállapítható jogellenes és felróható magatartás értékelése során a felek közül az I. rendű alperes vétkességét találta súlyosabbnak. Az I. rendű alperes ugyanis, mint erre szakosodott, többek között kölcsönügyletek lebonyolításával üzletszerűen foglalkozó pénzintézet, a felperessel szembeni jogviszonyában nem volt a felperessel azonos helyzetben lévő félnek tekintendő. Az I. rendű alperes a szerződést a gazdasági tevékenysége körében kötötte, míg a felperes a jogviszonyban fogyasztóként vett részt. A Ptk.
  1. §-ának e) pontja tartalmazza a fogyasztói szerződés fogalmi meghatározását és a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelmében a belső jogba átültetett uniós irányelv védelmi szabályozása abból indul ki, hogy a fogyasztó a professzionális szerződéses partnerével szemben gyengébb tárgyalási pozícióban van, kevesebb információval rendelkezik, ezért fokozottabb védelemre szorul. A peres felek közti egyenlőtlen helyzet következtében tehát az I. rendű alperestől fokozottabb gondosság volt elvárható a tárgyalások során és ennek az felelt volna meg, ha a felperes szerződéses ajánlatára a lehető legrövidebb időn belül válaszol, s ellátva őt a megfelelő információkkal, olyan helyzetbe hozza, hogy lehetősége legyen az adott helyzethez képest a tartozás megfizetésének számára legmegfelelőbb módját választani. Mindezek következtében az I. rendű alperes köteles a felperest olyan helyzetbe hozni, mintha a jelzett időszakban a felek között a felperes szerződéses ajánlatának megfelelő tartalommal létrejött volna a megállapodás. A felperes befizetéseit ennek megfelelően
  2. február 6-tól
  3. augusztus 25-ig kizárólag a kölcsönszerződés II/
  4. és II/
  5. pontjaiban foglaltak szerint lehet elszámolni, az I. rendű alperes tehát ezen időszakra nem háríthatja át a felperesre a kamattámogatás megszűnése folytán az ügyleti kamat mértékében keletkezett különbözetet sem. Az I. rendű alperes elismerése alapján megállapította, hogy
  6. január 6-tól
  7. augusztus 25-ig a felperes késedelmi kamat fizetésére nem kötelezhető, s tekintettel arra, hogy a
  8. augusztus 25-i fizetési felszólítás a fizetési halasztásra kötött részletfizetési megállapodás felmondásáról szóló nyilatkozatot nem tartalmazta, késedelmi kamatot erre az időszakra sem számíthat fel. A felperes szerződéskötésre tett ajánlatának visszautasítását követően azonban a felperes ugyan változatlanul jogosult volt a hátralék 60 000 forintos törlesztőrészletekben történő fizetésére, azonban a befizetései ezt követően már a megszűnt kölcsönszerződésben foglaltak szerint a kamattámogatás figyelmen kívül hagyásával megállapított ügyleti kamatra, illetve kezelési költségre számolandók el. Az a tény pedig, hogy a felperes a perek megindítását követően a részletekben való fizetést megszüntette, már nincs okozati összefüggésben az I. rendű alperes magatartásával, ennek jogkövetkezményeit tehát az ezt követő időszakban ő tartozik viselni. A fizetési halasztásra adott részletfizetési megállapodás felmondása hiányában azonban az I. rendű alperes késedelmi kamatra
  9. augusztus 25-ét követő időszakban sem tarthat igényt. Ezen elveknek megfelelő elszámolás megejtése, és ehhez kapcsolódóan a felperes tartozása összegének megállapítása a bizonyítási eljárás terjedelmére tekintettel a fellebbezési eljárás kereteit meghaladná, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp.
  10. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Pp. 252. §-ának
(4)bekezdése alapján a felek fellebbezési eljárási költségét - az alperes oldalán, az általa lerótt fellebbezési illeték mértékét is figyelembe véve - csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie. Az ítélőtábla végzésével szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.092/2011/
  1. számú végzésével hivatalból elutasított. A folytatódó eljárásban a felperes keresetét akként tartotta fenn, hogy elsődlegesen kérte annak megállapítását, hogy a végrehajtási eljárás megszüntetése iránti perben hozott jogerős ítélet a jelen per szempontjából ítélt dolgot jelent, s erre tekintettel indítványozta e per megszüntetését. Arra az esetre, ha e kérelmének a bíróság nem adna helyt, kérte, hogy az ítélőtábla által iránymutatásként adott szempontok szerint végzett elszámolás eredményeként állapítsa meg, hogy tartozása
  2. július 15-én 8 370 647 forint. Az alperesek ellenkérelmükben a per megszüntetésére irányuló kérelem elutasítását kérték, azzal, hogy e tekintetben az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében már állást foglalt. Az általuk készített elszámolás eredményeként kérték annak megállapítását, hogy a felperes tartozása
  3. augusztus 31-ével 10 157 621 forint, s ebből 6 664 435 forint tőke után
  4. szeptember 1-től a kifizetésig évi 14 %-os ügyleti kamat, valamint 10 157 621 forint után
  5. szeptember 1-től a kifizetésig évi 2 %-os kezelési költség számítható fel. A felperes az elszámolás helyességét elismerte, azt elfogadta. Az elsőfokú bíróság
  6. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a felperes tartozása
  7. augusztus
  8. napjával 10 157 621 forint, s ebből 6 664 435 forint tőke után
  9. szeptember 1-től a kifizetésig évi 14 %-os ügyleti kamat, valamint 10 157 621 forint után
  10. szeptember 1-től a kifizetésig évi 2 %-os kezelési költség. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek fizessen meg 300 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy az I. rendű alperes 244 000 forint fellebbezési illeték visszatérítésére jogosult. A határozata indokolásában összefoglalta a peres felek között folyamatban volt perek történetét, részletesen kiemelte a Debreceni Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében kifejtetteket, majd rögzítette, hogy az ítélőtábla iránymutatásának megfelelően kiszámolt tartozás összegét, az elszámolás helyességét maga a felperes is elismerte, ezért azt a rendelkező részben írtak szerint megállapította. A Pp.
  11. §-a alapján kötelezte a felperest az alperes javára a jogi képviselő munkadíjából álló perköltség megfizetésére. Kimondta továbbá, hogy „az I. rendű alperes ítélet elleni fellebbezése eredményre vezetett, ezért a fellebbviteli bíróság által megállapított 244 000 forint (a 444 000 forintból) illeték visszatérítésére jogosult". Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, s a pert szüntesse meg. Kifejtette, hogy a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben hozott ítélet e per elbírálása szempontjából ítélt dolognak minősül, ám e tényt az e perben eljáró elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. A fellebbezés alaptalan. Ítélt dolog akkor áll fenn, ha a bírósági határozat anyagi jogerővel rendelkezik, ami kizárja azt, hogy a felek (és jogutódaik) ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt egymás ellen új keresetet indíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék (Pp.
  12. §
(1)bekezdés). Ítélt dolog (res iudicata) esetén a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §
(1)bekezdés d) pontjának második fordulata alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha pedig a per során válik megállapíthatóvá, hogy annak a tárgyában már jogerős ítéletet hoztak, nem a kereset elutasításának, hanem a per megszüntetésének van helye. A Pp. 229. §-ának
(1)bekezdése alapján az új kereset indítását, illetve a már elbírált jog ismételt vitatását a felek személyének, a ténybeli alapnak és az érvényesített jognak az azonossága zárja ki. Az adott esetben a végrehajtás megszüntetése iránti perben hozott jogerős ítélet rendelkező részének és az indokolási részében foglaltaknak az egybevetéséből az állapítható meg, hogy abban a perben a bíróság arról döntött, hogy az I. rendű alperes jogszerűen kérte-e a közjegyzői okirat végrehajtási záradékolását, azaz, hogy ennek időpontjában fennálltak-e a végrehajtás elrendelésének feltételei. E kérdésben foglalt a bíróság állást jogerősen akként, hogy a felek közötti részletfizetési megállapodásra tekintettel a felperes esetében nem állapítható meg teljesítési késedelem, mivel a záradékolás időpontjában az addig befizetett törlesztések összesítése alapján a felperes javára túlfizetés mutatkozott. Nem tartalmaz azonban a jogerős ítélet sem a rendelkező részében döntést, sem az indokolásában tényállást arra vonatkozóan, hogy a részletfizetési megállapodás milyen tartalommal jött létre, abból a havonta esedékes részletek összegeinek elszámolására, valamint ennek függvényében a futamidőre vonatkozóan milyen további jogok és kötelezettségek származtak a felekre. Az ítéletből kizárólag annyi állapítható meg, hogy az I. rendű alperes a késedelmet kizáró fizetési haladékot biztosított a felperes számára. Mindezeket egybevetve megállapítható, hogy a felperes által a jelen perben érvényesített jog nem azonos a korábbi perben elbírálttal, következésképpen a végrehajtás megszüntetése iránti perben meghozott jogerős ítélet a jelen perben előterjesztett kereset tárgyában nem jelent ítélt dolgot. Tekintettel arra, hogy az alperes által az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás szerint elkészített elszámolás helyességét a felperes elismerte, a tartozása összegszerűségét nem vitatta, az ítélőtábla azt állapította meg, hogy - miután az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése az előzőekben kifejtettekre figyelemmel indokolatlan - a megyei bíróság határozata törvényes, a jogszabályoknak megfelelő, ezért azt a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 253. §
(3)bekezdés utolsó mondata alapján azonban vizsgálta az elsőfokú bíróság illeték viseléséről szóló rendelkezését, s azt állapította meg, hogy a megyei bíróság tévesen jogosította fel az I. rendű alperest 244 000 forint fellebbezési illeték visszaigénylésére. Ezt az illetéket ugyanis az I. rendű alperes a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság P.22.163/2009/25. számú ítélete ellen benyújtott fellebbezésére rótta le, s e fellebbezés eredményeként a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.560/2010/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s a Pp. 252. §-ának
(4)bekezdése alapján megállapította a peres felek fellebbezési eljárási költségét. Az I. rendű alperes javára megállapított 444 000 forintban figyelembe vette a lerótt 244 000 forintos illetéket is. A Pp. 252. §
(4)bekezdés második mondata értelmében e költségről az elsőfokú bíróságnak kellett határoznia. Mivel érdemi döntése szerint az alperes bizonyult pernyertesnek, a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján ezen összeg megfizetésére is a pervesztes felperest kellett volna kötelezni. Az elsőfokú bíróság téves döntését az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint helyesbítette. A fellebbezés eredménytelennek bizonyult, ezért a felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes részére fellebbezési eljárási költség megfizetésére. E címen az ítélőtábla az I. rendű alperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése, illetve 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. A II. rendű alperesnek a fellebbezési eljárás során költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés a) pontja alapján bírálta el tárgyaláson kívül. D e b r e c e n,
  1. február
  2. Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottília s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.