DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.863/2011/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Balku János (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. D. Cs. jogtanácsos által képviselt Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal (címe) alperessel szemben közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.P.21.373/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és Pf.
- sorszám alatt módosított fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes, mint vevő és a "K.I." Kft.., mint eladó között
- november hó
- napján adásvételi előszerződés jött létre, amely szerint a ..... szám alatti ingatlan 51/494 tulajdoni hányadára a jogerős építési engedély kiadását követő 15 napon belül, de legkésőbb
- december hó
- napjáig szerződést kötnek, amely ingatlanon
- szeptember hó
- napjáig, illetve a jogerős építési engedély kiadásától számított 10 hónapon belül az eladó kivitelezésében egy 5 darab lakást, 5 darab garázst, 5 darab tárolót és 1 darab szeméttárolót magába foglaló társasház kerül felépítésre. A felperes fia, L. I., mint állagvevő és a felperes, mint a haszonélvezeti jog vevője, valamint a "K.I." Kft.., mint eladó között
- december hó
- napján adásvételi szerződés jött létre, amelyben a vevők építési telekként megvásárolták ezen ingatlan 66/494 tulajdoni hányadát, ami a társasház földszintjén kialakításra kerülő
- számú 15,16 m² alapterületű garázsnak, a földszint
- számú 1,81 m² alapterületű tárolónak és a II. emeleti
- számú 49,21 m² alapterületű lakásnak felel meg. A szerződés
- pontja szerint az eladó építési engedély módosítása iránti kérelmet fog előterjeszteni a II. emelet feletti tetőtér beépítése érdekében, miáltal a perbeli lakáshoz a tetőtérben 20,37 m² (bruttó 34,77 m²) ingatlanrész kerül kialakításra 120 000 Ft/m² áron. Amennyiben az eladó erre nem kap engedélyt, a tetőtér közös tulajdonban marad. A felek
- március hó
- napján építési szerződést kötöttek a kivitelezésre, amelyben kitértek arra, hogy a tetőtér beépítése az adásvételi szerződés szerint történik, s e vonatkozásban az építési engedély módosítása szükséges. Debrecen Megyei Jogú Város Jegyzője a
- január hó
- napján kelt és
- április hó
- napján jogerőre emelkedett 185.857/11/
- iktatószámú határozatával engedélyt adott a "K.I." Kft.-nek arra, hogy a ..... szám alatti ingatlanon a csatolt műszaki terveknek megfelelő építési munkát végezzen. A felperes
- december hó
- napján meghatalmazást adott a "K.I." Kft.-nek, hogy az építési engedély módosításával kapcsolatban eljárjon. A jegyző a
- december hó
- napján kelt és
- január hó
- napján jogerőre emelkedett 24.781/9/
- iktatószámú határozatával módosította az építési engedélyt 7 darab lakás és 1 darab iroda kialakítására adva engedélyt, majd a
- február hó
- napján kelt és
- augusztus hó
- napján jogerőre emelkedett 10.880/3/
- iktatószámú határozatával engedélyt adott a II. számú lépcsőház padlásterének beépítésére egy darab 72,04 m² hasznos alapterületű négyszobás lakással. A jegyző a
- március hó
- napján kelt és
- május hó
- napján jogerőre emelkedett 25.409/3/
- iktatószámú határozatával ideiglenes jelleggel, majd a
- január hó
- napján kelt és
- április hó
- napján jogerőre emelkedett 16.245/2/
- iktatószámú határozatával véglegesen adta meg a használatbavételi engedélyt. A felperes az építési engedélyt módosító határozatokról
- december hó
- és
- augusztus hó
- napjain, az ideiglenes használatbavételi engedélyről
- április hó
- napján, a végleges használatbavételi engedélyről pedig
- augusztus hó
- napján értesült. Ő
- szeptember hó
- napján tartalma szerint fellebbezést terjesztett elő a végleges használatbavételi engedély tárgyában hozott határozat ellen, amelyet a HajdúBihar Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya a
- június hó
- napján kelt 8082/2011/Ha-Db. iktatószámú végzésével elkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasított; a felperes e végzés ellen nem terjesztett elő fellebbezést. A felperes keresetében 15 580 961 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert annak jogellenes magatartásával okozati összefüggésben őt az általa megvásárolt lakás vételárával azonos összegű nem vagyoni kár érte. Ennek okát abban jelölte meg, hogy hiába fizette ki a teljes vételárat az általa megvásárolt lakás tetőterének beépítésére, azért nem kapott semmit, ugyanis a "K.I." Kft.. a tetőtér beépítésére nem kért építési engedélyt, így az a társasház közös tulajdonában maradt. Az épület bontását bármikor elrendelhetik egészen
- évig, mert már az építés engedélyezésére is jogszabályba ütköző módon került sor. Az alperesnek ugyanis már az építési engedély iránti kérelmet el kellett volna utasítania, mert a tervhez képest eggyel több lakás építésére került sor. Az építési engedély és annak módosítása ellen azért nem élt fellebbezéssel, mert a "K.I." Kft.. tudatosan megtévesztette őt,
- év decemberében többször azt ígérte, hogy az építési engedélyt módosítja a tetőtér beépítése vonatkozásában. Azzal, hogy az alperes nem értesítette őt a határozatáról, előnyt biztosított a "K.I." Kft.-nek, hogy nyugodtan pert indíthasson ellene, így az jogalap nélkül gazdagodott, másrészt a törvény be nem tartása miatt több kisebb lakást épített, amit sikerült eladnia. Az alperes a kereset elutasítását kérte, perköltséget nem igényelt. Álláspontja szerint a felperes nem merítette ki a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket és őt az eljárásával okozati összefüggésben nem is érte kár. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint csak azt követően vizsgálható a kártérítő felelősség általános feltételeinek fennállása, ha a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség prejudiciális feltétele adott, azaz ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A rendes jogorvoslati lehetőség elmulasztása általában önmagában kizárja a közigazgatási szerv marasztalását. A mulasztás nem menthető ki azzal, hogy a fellebbezés úgyis hiábavaló lett volna, mert a kárigényt elbíráló bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét, nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslat igénybevétele mennyiben lett volna alkalmas az okozott kár elhárítására (BH 2002/184., Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2000/1/199.). A rendes jogorvoslati eljárásnak a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti előírása csak akkor valósul meg, ha a benyújtott jogorvoslat formájában és tartalmában alkalmas volt az állított jogellenes és kárt is okozó közhatalmi magatartás jogorvoslati eljárás keretében történő korrigálására. A felperes a végleges használatbavételi engedély tárgyában hozott határozatról
- augusztus hó
- napján értesült, amely ellen a fellebbezését
- szeptember hó
- napján elkésetten terjesztette elő, ezért az érdemi vizsgálat nélkül került elutasításra. Emiatt nem volt megállapítható, hogy a jogorvoslati kérelem mennyiben lett volna alkalmas az általa állítottan jogellenes és kárt is okozó közhatalmi aktus korrigálására. Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes szakértői bizonyítás iránti bizonyítási kérelmének teljesítését, mert a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség előfeltételének hiányában a kártérítési felelősség általános feltételeinek fennállta nem volt vizsgálható. Az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta miatt le nem rótt kereseti illeték a pervesztes felperesnek az eljárási illeték viselésére kiterjedő részleges személyes költségmentessége okán az állam terhén maradt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte. Álláspontja szerint nincs szó a rendes jogorvoslat igénybevételének elmulasztásáról, mert ilyennek nem értékelhető a rá rendelkezést nem tartalmazó, s számára fel nem ismerhetően valótlan tartalmú, azaz látszólag nem sérelmes határozat elleni fellebbezés elmulasztása az 1027.(?) számú PK állásfoglalás(?) értelmében. A használatbavételi engedélyt megadó határozatot ilyennek kell tekinteni, mert a valósággal ellentétesen azt rögzítette, hogy az építkezés az engedélynek megfelelően történt, aminek az ellenőrzésére az ehhez szükséges ismeretek hiányában a felperesnek nem volt lehetősége. A fellebbező feltehetően az EBH 2004/
- szám alatt közzétett eseti döntésre kívánt hivatkozni. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az első fokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, s abból helytálló következtetésre jutott, aminek az indokaival is egyetértett az ítélőtábla. Csupán a fellebbezésben foglaltak miatt mutat rá, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének az egymással összefüggő, azaz konjunktív feltételei a közhatalmi tevékenységével összefüggésben bekövetkezett kár, a károkozó magatartásának jogellenessége és annak felróhatósága, valamint az ezek közötti okozati összefüggés a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdéséből következően, továbbá az előző feltételekkel összefüggő, de egymással vagylagos, azaz diszjunktív relációban lévő feltétele a Ptk. 349. §-ának
(1)bekezdése alapján az, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette. Az egymással vagylagos viszonyban lévő feltételek egyike mellett a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdésén alapuló konjunktív feltételek együttes fennállása lett volna szükséges az alperes kártérítési felelősségének a megállapításához, amelyek közül már egynek a hiánya is kizárta azt. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem merítette ki a rendelkezésére álló rendes jogorvoslati lehetőséget, hiszen az elkésett fellebbezés előterjesztése ilyennek nem volt tekinthető, ami miatt eleve alaptalan volt a keresete. Ezzel összefüggésben a fellebbezési érvelés nem vezethetett eredményre, ugyanis egyrészt a végleges használatbavételi engedélyt megadó határozat a felperesre is vonatkozott, másrészt annak felismerése, hogy az adásvételi szerződésben előrevetített tervmódosításra nem került sor, és a tetőtérben egy darab önálló lakásingatlant leszámítva további, a II. emeleti lakásokhoz tartozó ingatlanrészek nem kerültek kialakításra, egy laikus számára is könnyen lehetséges lett volna. Emiatt a felperes elmulasztotta igénybe venni az általa sérelmesnek és károkozónak tartott határozattal szemben nyitva álló rendes jogorvoslati lehetőséget, ez pedig kizárta az alperes marasztalását. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a nem vagyoni kártérítés alapjául előadott ok, nevezeten a tetőtéri ingatlanrészre a kizárólagos tulajdonszerzés elmaradása és az épület állítása szerint bontással való fenyegetettsége tipikusan a vagyoni károk körébe tartozó. A felperes nem jelölt meg olyan körülményt, ami felvetné az oldalán bekövetkezett nem vagyoni kár bekövetkezésének a lehetőségét, ez pedig szintén a kereset alaptalanságát eredményezi. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerint annak helyes indokai alapján. A felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ám az alperes költségigényt nem érvényesített, ezért ennek kérdésében határozni nem kellett. A felperes részére engedélyezett részleges személyes költségmentesség folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Debrecen,
- március hó
- napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő