← Magyarország

Pf.21149/2011/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.149/2011/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Szombathelyi 36/
  2. számú Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Ivanovits Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
  3. március
  4. napján meghozott 14.G.40620/2008/
  5. számú ítélete ellen az alperes részéről
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 13.800 (tizenháromezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 10.000.000 forint és ezen összeg után
  7. szeptember 27-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére jogalap nélküli gazdagodás címén. Előadta, hogy a T Kft. (T Kft.) részére két csarnokot adott bérbe, amelyben a bérlő az alperessel megkötött szerződés alapján az alperes gabonáját tárolta. A T Kft-vel kötött bérleti szerződés a felmondása folytán
  8. november 30-án megszűnt, ezt követően az alperes terménye vonatkozásában felelős őrzőnek minősült a Ptk.
  9. §-a értelmében. A gabonára 10.000.000 forintos vételi ajánlatot tett az alperesnek,
  10. szeptember 27-én az összeget át is utalta a részére, később azonban az ajánlatát visszavonta. Erre tekintettel a vételárat az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján köteles visszafizetni. Ezt meghaladóan utalt arra, hogy a Ptk.
  11. §-ának

(1)-
(2)bekezdésében foglaltak szerint eljárva a gyorsan romló terményt haladéktalanul értékesítette. Álláspontja szerint a befolyó vételárba be kell számítani a 3.230.000 forint tárolási díjat, a gabona egyszeri elgázosításának 230.000 forintos költségét, valamint a
  1. szeptember 30-ig számított 150.000 forint kamatot, így a befolyó vételárból fennmaradó 42.320 forintot kell csak megfizetnie az alperesnek elszámolás címén. Az alperes kártérítés címén 10.000.000 forint összegű beszámítási kifogást előterjesztve kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy a felperes a T Kft-vel kötött bérleti szerződést felmondta, valamint azt is, hogy vele szemben felelős őrzőnek minősülne. Kifejtette, hogy a felperes jogellenesen értékesítette a terményét, ezért köteles annak tényleges, 10.000.000 forintos értékét kártérítés címén megtéríteni. Ezen összegbe nem számíthatja be a bérleti és őrzési díjat, mert ezek a T Kft-vel szemben fennálló követelések. Vitatta az érvényesített költségek összegszerűségét és a gázosítás tényét is. Hivatkozott még arra, hogy a gázosítás elvégzésére a T Kft. lett volna köteles, így az ebből eredő igényt csak ezen cég érvényesíthetné. A beszámítási kifogással kapcsolatosan a felperes álláspontja az volt, hogy akár a felelős őrzővel való elszámolás, akár pedig kártérítés címén csak a gabona tényleges piaci értékének a megfizetésére lehet köteles, amely 3.652.320 forint volt. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 230.000 forintot és ezen összeg után
  2. január
  3. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű mértékének megfelelő kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 845.000 forint perköltséget. Tényként állapította meg a felperes és a T Kft. között két csarnok vonatkozásában a bérleti szerződés, a T Kft. és az alperes között pedig a kukorica tárolására és kezelésére vonatkozó megállapodás létrejöttét. Rögzítette, hogy a felperes a
  4. augusztus 15-i levélben tájékoztatta az alperest a bérleti szerződés
  5. november 30-i megszűnéséről. Ebben megírta még, hogy az alperes felhívás ellenére nem rendelkezett a terménnyel és közölte, hogy állagmegóvási munkákat végzett. Utalt rá, hogy a Ptk.
  6. §
(1)bekezdése alapján jogában áll az értékesítés, valamint a befolyó vételár beszámítása a tárolási és őrzési költségekbe.
  1. szeptember 14én 10.000.000 forintos vételi ajánlatot tett az alperesnek és a megjelölt összeget szeptember 27-én átutalta a részére. Október 20-án az ajánlatát visszavonta és kérte a 10.000.000 forint visszafizetését. Végül az árut 3.652.320 forintért értékesítette azt követően, hogy
  2. augusztus 2-án elvégeztette a kezelését, gázosítását 230.000 forintért.
  3. november 6-án és november 27-én bejelentette az alperesnek, hogy a Ptk.
  4. és
  5. §-aiban foglaltak alapján értékesítette a kukoricát és a befolyt vételárral el kíván számolni, a jogalap nélkül visszatartott 10.000.000 forint visszafizetéséig azonban azt visszatartja. Jogi indokolásában az elsőfokú bíróság az alperes elismerése alapján a Ptk.
  6. §ának
(1)bekezdése értelmében megalapozottnak találta a felperesnek a 10.000.000 forint összegű, jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett követelését. Az alperes beszámítási kifogása körében a Ptk. felelős őrzésre vonatkozó szabályai alapján abból indult ki, hogy a peres felek között nem állt fenn olyan jogviszony, amelyből következően a felperes a dolog őrizetére jogosult, illetve kötelezett lett volna. Nem bizonyította a perben a T Kft-vel megkötött szerződésének a felmondását és a szerződés megszűnését, ahogy azt sem, hogy
  1. december 22-én a bérleti jogviszony megszűnését bejelentette az alperesnek és felszólította az áru elszállítására. A Ptk.
  2. §-a egyébként is csak abban az esetben alkalmazható, ha a felek között külön jogviszony nem áll fenn, a jelen esetben viszont a felperes és a T Kft. közötti bérleti szerződés alapján speciális igények érvényesíthetők, a felelős őrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásának nincs helye. Mindebből az következik, hogy a felperes nem volt jogosult a vele jogviszonyban nem álló alperes terményeinek az értékesítésére, ezért a jogellenes magatartásával okozott kárért felelősség terheli. Az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a termény értéke ténylegesen 10.000.000 forint volt. Ebben a körben az elsőfokú bíróság B. L. igazságügyi szakértő szakvéleményével szemben a T Kft. és a felperes vételi ajánlataiban foglaltak, illetve a további ajánlatot tevő I Kft. ügyvezetőjének, K. A-nak a tanúvallomása alapján a megjelölt összegű kártérítési igényt megalapozottnak találta. Elfogadta ugyanakkor a felperesnek a gázosítás elvégzésével felmerült 230.000 forintos költség megtérítésére vonatkozó követelését. Kifejtette, hogy az eljárást B. L. szakértő hasznosnak és szükségesnek ítélte a termény állagának megóvása érdekében. Ezt alátámasztotta K. A. tanúvallomása is, aki szintén elengedhetetlenül szükségesnek látta a gázosítás elvégzését, ami így az alperes érdekét szolgálta. A felperes eljárása a Ptk.
  3. §-a szerinti megbízás nélküli ügyvitelnek minősül, amely a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján helyénvaló volt, mert megfelelt az alperes érdekének, őt károsodástól óvta meg. Erre tekintettel a Ptk. 496. §
(1)bekezdésén keresztül alkalmazandó Ptk. 479. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles ezen költség megfizetésére. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását. Elsődlegesen kifejtette, hogy a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szubszidiárius jellegűek, így a jelen ügyben nem alkalmazhatók, mert a peres felek jogviszonyát a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján kell rendezni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes kártérítési kötelezettségét és azt, hogy a kár összege a gabona értékével azonos. Hivatkozott arra, hogy a szakvélemény a gázosítást ugyan hasznosnak minősítette, de azzal, hogy a gabona minőségét nem javította, illetve nem növelte. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a gázosítás elvégzésével a felperes további károsodástól óvta meg őt, azaz egyfajta kárenyhítési kötelezettségének tett eleget. Mivel a kárt maga idézte elő, az állagmegóvás költségére a Ptk. 4. §
(4)bekezdése értelmében nem jogosult. Másodlagosan kifejtette, hogy a megbízás nélküli ügyvitel megvalósulásához szükséges, hogy az eljáró személy tisztában legyen azzal, hogy más érdekében jár el. A felperes azonban mindvégig abban a hiszemben volt, hogy felelős őrzőként cselekszik, a gázosítás elvégzésével így saját céljait, érdekeit kívánta érvényesíteni. A megbízás nélküli ügyvitel további feltétele, hogy az ügyvivő a megbízó feltehető akarata szerint járjon el. Mivel jelen esetben a gázosítás a gabona minőségét nem javította és értékét nem növelte, nem vonható le olyan következtetés, hogy elvégzése elengedhetetlenül szükséges volt, illetve hogy azt az alperes maga is elvégezte volna. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett a keresetet részben elutasító rendelkezése, ezt az ítélőtábla a Pp. 228. §-ának
(4)bekezdése alapján nem érintette. Az alperes fellebbezése megalapozott. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti a peranyaghoz csatolt okiratok alapján az alábbiakkal. A felperes a Minisztérium részére
  1. augusztus 22-én írt levelében tájékoztatást adott az elmaradt bérleti díj iránti követeléséről, illetőleg azon álláspontjáról, hogy a Ptk.
  2. §-a értelmében felelős őrzőként a terményt értékesítheti. Jelezte, hogy tud a kukorica leselejtezéséről, továbbá megírta, hogy
  3. augusztus 16-án megkezdte az értékesítést, amelyet az alperes képviseletében eljáró ügyvéd megakadályozott. A Ptk. 196-
  4. §-a alapján azonban igénye keletkezett a kukoricára, amelynek eladásával a saját tárolási költségeit fedezni tudta volna.
  5. szeptember 24-én az alperesnek írt levelében a felperes ismételten rögzítette, hogy a felelős őrzés szabályai szerint tárolja, őrzi az árut, azon állagmegóvási munkákat is végzett. Az így kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett döntésével nem ért egyet. A felperes a keresetét a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapította, amellyel szemben az alperes kártérítés címén terjesztett elő beszámítási kifogást. A felperes álláspontja az volt, hogy a beszámítani kért összeget három tétellel - tárolási díjjal, kamatokkal, illetve a gázosítás költségével - csökkenteni kell, amelyekből a másodfokú eljárásra kizárólagosan az utóbbi maradt vitás. Az ítélőtáblának arról kellett tehát döntenie, hogy a beszámítási kifogás teljes egészében megalapozott-e, és ilyen módon az alperes kötelezettsége megszűnt-e a Ptk.
  6. §-ának
(2)bekezdése értelmében. Az elsőfokú bíróság a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alapján látta alaposnak a gázosítás költségének a megtérítésére irányuló követelést. Az alperes ezzel szemben elsődlegesen arra hivatkozott a fellebbezésében, hogy a felek közötti kárkötelmi viszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak alkalmazását kizárja. Helyesen mutatott rá, hogy a Ptk. 484-
  1. §-ában foglaltak csak akkor alkalmazhatók, ha a felek között egyéb jogviszony nincs. A kárkötelem azonban a kár bekövetkeztével keletkezik, a jelen esetben ez
  2. szeptember 15-én jött létre, amikor a gázosítás költségét a felperesnek - a csatolt számla szerint teljesíteni kellett. Ezzel szemben az ügyvitelre
  3. augusztus 2-án került sor, a gázosítási jegyzőkönyvből kitűnően ugyanis ekkor indult meg a gázosítás. A kár bekövetkezte és a felperesi eljárás tehát elkülönültek egymástól, így a Ptk.
  4. §ának alkalmazását a kárkötelmi jogviszony létrejötte nem zárhatja ki. Osztja ugyanakkor az ítélőtábla az alperesnek azt a másodlagosan kifejtett álláspontját, hogy a felperes követelése azért nem megalapozott, mert nem idegen ügyben járt el. A megbízás nélküli ügyvitel szabályainak alkalmazására ugyanis csak akkor nyílik lehetőség, ha az ügyvivő jogviszony nélkül nyújt valakinek önkéntes segítséget - pl. annak kötelezettségét teljesítve vagy a vagyona védelmében - ; vagyis a megbízás nélküli ügyvitel a más érdekében végzett önkéntes tevékenység jogi kereteit adja meg. Ebből az következik, hogy az ügy, amibe a segítségnyújtó beavatkozik, idegen ügy kell, hogy legyen a beavatkozó személy szempontjából. Nem beszélhetünk idegen ügyről, ha a beavatkozó a saját érdekében jár el, de még akkor sem, ha saját érdekében végzi a tevékenységet, de tudja, hogy eljárása a másik fél érdekeit is szolgálja. A Ptk.
  5. §-ban foglalt feltételek fennállta akkor sem állapítható meg, ha a fél maga azt hiszi, hogy a saját ügyéről van szó, de objektíve más ügyében tevékenykedik. Ebben az értelemben az ügyvivő tudatának is jelentősége van. Minderre tekintettel jelen perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes kizárólag az alperes érdekében avatkozott-e be, illetve a tudata is átfogta-e azt, hogy más ügyében intézkedik. A perbeli esetben a felperesnek a
  6. augusztus 14-i leveléből megállapítható, hogy önmagát a Ptk.
  7. §-a értelmében felelős őrzőnek tekintve hívta fel az alperest a terménnyel való rendelkezésre. A tényállás-kiegészítésben részletezett,
  8. augusztus 22-i levélből szintén az következik, hogy felelős őrzőként a bérleti díj-követelése érdekében a romló kukoricát értékesíteni kívánta, és emiatt gondoskodott az állagmegóvásáról. A
  9. szeptember 24-i levélből kitűnik, hogy a felperes végig a saját ügyének tekintette a nála betárolt kukorica állagjavító kezelését, és mint felelős őrző gondolta kötelezettségének e feladat ellátását. Ezt meghaladóan az élő kártevőkkel szennyezett kukorica augusztus 2-án megkezdett gázosítása már csak az ő érdekeit szolgálta, mert az alperes ezen időpontra a vele jogviszonyban levő T Kft-vel szemben elindította a veszteségkezelési eljárást, amelyről a
  10. július 30-i levélben tájékoztatta őt. Az eljárásról a felperes is tudomást szerzett a
  11. augusztus 22-i levél szerint. Az alperes tehát a terményt veszteségként leírta, és a szerződésszegő T Kft-vel szemben már kizárólagosan pénzbeli követelést érvényesített. Ily módon az állagmegóvás nem állt érdekében, a kukorica állaga teljesen irreleváns volt számára a veszteség leírása folytán. Ezzel szemben a felperes a T Kft-vel szemben fennálló bérleti díjigényét a kukorica értékesítése útján látta kielégíthetőnek. Ezt támasztotta alá F. F., a felperesi ügyvezető előadása, amely szerint tájékoztatták az alperest, hogy a T Kft. nem fizeti a bérleti díjat, és kérték, hogy azt az alperes rendezze, vagy „hasson oda" a fizetés érdekében. Azt szerették volna elérni, hogy valaki fizessen (
  12. sorszámú jegyzőkönyv
  13. oldal). Az alperes részéről eljáró és tanúként meghallgatott K. L. hasonlóképpen erre utalt, amikor előadta, hogy a felperes szerette volna, ha rá engedményezik a T Kft-nek járó tárolási, raktározási díjat (
  14. sorszámú jegyzőkönyv
  15. oldal). Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes tevékenysége egyértelműen arra irányult, hogy a bérleti díjához hozzájusson, és ezt végső soron a termény értékesítésével kívánta elérni. Ennek azonban akadályát képezte, hogy az áru élő kártevőkkel erősen fertőződött. A tanúként meghallgatott K. A. előadta, hogy ez a gázosítással megoldható probléma volt, amit a perben kirendelt szakértő megerősített, amikor kifejtette, hogy a termény csak a gázosítás után vált értékesíthetővé. A felperes tehát a saját érdekében álló értékesítés feltételét teremtette meg azzal, hogy a gázosítást elvégeztette. A leveleiből megállapíthatóan abban a tudatban járt el, hogy felelős őrzőként erre jogot szerzett, a bevételt pedig a bérleti díjkövetelésébe elszámolhatja. Ilyen módon azonban az eljárásának a tárgya nem minősül idegen ügynek, ezért a megbízás nélküli ügyvitel szabályai nem alkalmazhatók. Mindezekre tekintettel csak megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperesi ügyvezető személyes előadása során az alperesi ellenőrökkel kötött megállapodást jelölte meg a gázosítás okaként. Ez az állítása önmagában kizárja a megbízás nélküli ügyvitelt; de a követelését nem a megállapodásra alapította és ezt az állítását nem is bizonyította. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett részében a Pp.
  16. §-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az eredménnyel fellebbező alperes részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból, továbbá az alperes illetékmentességére tekintettel feljegyzett fellebbezési illetékből álló perköltség megfizetésére. Budapest,
  1. január
  2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.