← Magyarország

Kfv.35434/2011/11 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az ügyfél által benyújtott igazolási kérelemről a hatóságnak abban az esetben is döntenie kell, ha az ügyben alkalmazandó speciális jogszabály az igazolást kizárja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.35.434/2011/11.szám A Kúria Dr. Menczel Mónika (...) ügyvéd által képviselt .... (felperes címe) felperesnek Dr. Ivanovits Andrea (....) ügyvéd által képviselt alperes neve Szerve (alperes címe) alperes ellen agrártámogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság

  1. március
  2. napján kelt 25.K.33.722/2010/
  3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság hatályában fenntartja. 25.K.33.722/2010/
  5. számú ítéletét Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 25.000 /azaz huszonötezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes
  6. július
  7. napján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Közvetlen Támogatások Igazgatóságához /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybe vétele iránt kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság a
  8. január
  9. napján kelt ... számú határozatával a kérelemnek részben helyt adott, az Integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram vonatkozásában a támogatási kérelmet forráshiány miatt elutasította. Indokolása szerint a kérelem elutasított része kapcsán a felperes a támogatáshoz szükséges minimális 44,2 pontból csak 40 pontot ért el, ezért a kérelme nem volt teljesíthető. Az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében a felperes előadta, hogy a postázásra került dokumentumokat a pályázat készítője külföldi útja miatt nem tudta ellenőrizni, emiatt nem vette észre, hogy a termelői csoport /TCS/ tagság igazolása kimaradt az elküldött fellebbezéshez csatolta. anyagból, amelynek másolatát a Az alperes a
  10. május
  11. napján kelt .... számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Döntését a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászai támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolód eljárás egyéb kérdéseiről szóló
  12. évi XVII. törvény /a továbbiakban: Mh.tv./ 41.§-ának /4/-/5/ bekezdése, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrárkörnyezetgazdálkodási támogatások igénybe vételének részletes feltételeiről szóló 61/2009.(V.17.) FVM rendelet /a továbbiakban: FVM.r./ 31.§ /12/ bekezdése,
  13. számú mellékletének I. pontja, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  14. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 105.§-a alapján hozta meg. Indokolása szerint felperes az általa benyújtott dokumentumok alapján megítélhető pontokat megkapta. Az Mh.tv. 41.§ /4/-/5/ bekezdései értelmében nem lehet figyelembe venni a kérelem benyújtását követően pótolt adatokat, illetve nincs lehetőség a hiánypótlásra azon dokumentumok esetén, amelyek kizárólag a pontozás szempontjából vehetők figyelembe. Az FVM.r. 31.§ /12/ bekezdése szerint a támogatási kérelem benyújtására rendelkezésre álló határidő leteltét követően, hiánypótlásra nincs lehetőség a támogatási kérelem pontozásához szükséges dokumentumok körében. Jogszabályi lehetőség hiányában tehát a felperes által utólag beküldött igazolás nem értékelhető. Az alperes szerint nem vehető figyelembe az sem, hogy a pályázat a benyújtásakor az ellenőrzésével megbízott személy már külföldön tartózkodott. A felperes keresetében a másodfokú határozatnak a kérelmét elutasító része hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Indokolása szerint ügyében hiánypótlásra nincs lehetőség, azonban azzal, hogy a fellebbezéshez csatolta a TCS tagságot igazoló dokumentumot, nem hiánypótlást teljesített, hanem igazolással élt. A fellebbezés tartalma, az abban előadott, a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülmények, valamint a mulasztás egyidejű pótlása mindenben megfelelt a Ket. 66.§-ában szabályozott igazolási kérelemnek, amelynek az előterjesztését sem az Mh.tv., sem az FVM.r. nem zárja ki. Az igazolási kérelem figyelmen kívül hagyásával az alperes megsértette a Ket. 66.§ /2/ bekezdését, amely kifejezetten döntési kötelezettséget ír elő a hatóság számára. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a felperes fellebbezése kettős tartalmú volt: egyrészt fellebbezés, másrészt igazolási kérelem. A másodfokú határozat a keresettel érintett körben jogszabálysértő, ugyanis az igazolási kérelmet a hatáskörrel rendelkező elsőfokú hatóság a Ket. 66.§ /1/-/2/ bekezdéseiben foglaltak ellenére nem bírálta el, az alperes pedig mind addig nem határozhatott volna a jogorvoslati eljárás során, amíg az elsőfokú hatóság az igazolási kérelem tárgyában nem dönt. Az új eljárásban az alperesnek fel kell függeszteni a jogorvoslati eljárást az igazolási kérelem elsőfokú hatóság általi elbírálásáig, amelyet követően dönthet érdemben a jogorvoslati kérelemről. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az FVM.r.
  15. § /1/-/2/, /4/ bekezdését, /12/ bekezdés c) pontját. Álláspontja szerint a jogi szabályozás egyértelmű a tekintetben, hogy a kérelem benyújtásának
  16. június
  17. és július 25-e közötti időtartamban meghatározott idejének elmulasztása jogvesztő. Ebből következik, hogy az igazolási kérelem benyújtása a törvény szerint kizárt. A felperes olyan határidőt nem mulasztott, amely miatt igazolásnak lenne helye, kérelmét ugyanis határidőben nyújtotta be annak mellékleteivel együtt. A kérelem hiánypótlására pedig szintén jogszabályi előírás alapján nincs lehetőség. Az pedig nem fogadható el igazolásként, hogy kellő körültekintés hiánya miatt nem csatolta a szükséges igazolást. Összefoglalva tehát, sem igazolási kérelem, sem hiánypótlás benyújtásának a perbeli ügyben nem volt helye. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélete hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt /Ket. 66.§ /1/ bekezdés/. Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel /Ket. 67.§ /1/ bekezdés/. A felperes fellebbezésében nem nevesítette, hogy beadványa egy részét igazolási kérelemnek minősíti, erre először a kereseti kérelmében hivatkozott. Ténykérdés, hogy a fellebbezésnek a felperes által igazolási kérelemnek nevesített részét az elsőfokú bíróság is igazolási kérelemnek minősítette, amely minősítést az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta, a Kúria pedig a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ /2/ bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ténykérdés továbbá, hogy az elsőfokú hatóság a fellebbezésnek a felperes és az elsőfokú bíróság által igazolási kérelemnek minősített része felől nem döntött. A Ket. 4.§ /1/ bekezdése alapján az ügyfeleket megilleti a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog, így a hatóságnak az ügyfél által előterjesztett igazolási kérelmet el kell bírálnia. Az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében előadott azon hivatkozása, hogy az Mh.tv. és az FVM.r. meghatározott rendelkezései szerint a perbeli ügyben igazolásnak nincs helye, az igazolási kérelemről való döntés során a kérelem érdemi elbírálhatóságához tartozó kérdés. Az igazolási kérelem érdemi elbírálásának akadályát jelenti az, ha jogszabály kizárja az igazolást, a hatóságnak azonban a kérelmet - ha a jogszabályi előírás ellenére az ügyfél mégis benyújt igazolási kérelmet, illetve az arról való mikénti döntést a jogszabály eleve meghatározza - el kell bírálnia. Abban az esetben pedig, ha az igazolási kérelem érdemi elbírálásának nincs jogi akadálya, az ügyfél által a mulasztása kimentésére előadottakat a hatóságnak értékelnie kell, ahogyan azt is, hogy történt-e igazolási kérelemmel kimenthető mulasztás. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján rendelkezett. Budapest,
  18. február
  19. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.